Nem vagyok egy megveszekedett animációsfilm-rajongó, sőt, még a ma divatos és korszerűnek tartott CGI-effektektől sem teszem le az arcom, így eleinte ezt az Oscar-díjas PIXAR-produkciót is félve néztem. A WALL-E-vel (RTL Klub, 19.55) azonban különösebb bajom nem akadt, sőt egészen nézhető kis cukiságnak bizonyult. Nem sztorizom el az egész filmet, főleg, mert két mondattal gyakorlatilag el is lehet intézni az elejétől a végéig: Jó Disney-hagyományoknak megfelelően, alsós belépőszint a cselekmény, mely azonban tele van felnőtteknek, tapasztaltabbaknak, illetve műveltebbeknek szóló, vicces filmtörténeti és egyéb utalásokkal, valamint mindenki számára megszívlelendő, ám a szokásos tanári didaktikával tálalt ökológiai, illetve a fogyasztói társadalmat illető kritikai tanulsággal. Ez utóbbi általában ki is szokta nyitni a bicskát a zsebemben, ugyanis nehogy már épp a Disney mondja meg nekem, mi a ciki a az amúgy általa is teljes erővel a habzsolásra idomított társadalomban… Itt azonban ez egy igen édes történetben tompítva jelenik meg, úgyhogy spongya rá. (Bővebben)
Minden romantikus lelkületű személyi testőr, valamint a néhai Whitney Houston összes rajongójának kedvenc filmje a Több mint testőr (RTL II, 20.00) című nagyívű szerelmi románc, melyben a híres énekesnő (akit Whitney alakít, egyébként meglepően hitelesen) egy romantikus lelkületű testőrt (Kevin Costner) kénytelen maga mellé venni, az egyre elszemtelenedő rajongók távoltartását megakadályozandó. A nő és a férfi kényszerű együttléte azonban, úgymond, hamarosan túlnő a hagyományos munkakapcsolaton. And ááááááááá-i-áááááiááááj…
A cég (Duna, 21.00), Sidney Pollack nagystílű (és sokszor látott) bírósági drámája John Grisham regénye alapján készült. A sztoriban Tom Cruise alakítja a feltörekvő, fiatal, még kellően idealista ügyvédet, aki csúnya dolgokra lesz figyelmes annak a nagynevű, tekintélyes ügyvédi irodának – a “Cégnek” – működésében, amelyik felvette őt közvetlenül az egyetem után. Igen komoly szereposztás (pl. Gene Hackman, Ed Harris) biztosítja a film látványosságát…
Egy hasonlóan sokat játszott kémjátszma a Kémjátszma (Viasat6, 21.00) című krimi. A Tony Scott által nagy részben Budapesten forgatott, oldszkúl kémhistóriában Brad Pittet nézhetjük az itt színészként remekelő Robert Redford társaságában. (Bővebben)
Ezzel szemben Az ördög maga (Filmcafe, 21.00) Brad Pitt (talán mert ugyanabban az időben, egyszerre két csatornán, két különböző szerepben is látható), itt egy veszélyes IRA terroristát alakítva. Magát csendes, szerény és igyekvő ír vendégmunkásnak (lásd a képen) kiadva húzza meg magát a kissé tutyimutyi New York-i zsaru (Harrison Ford) családjánál, aki sokáig nem fog gyanút… Jó kis film ez is.
A Cadillac Man (Film Mánia, 21.00) című komédiában ezalatt Robin Williams adja a címszereplő autókereskedőt, aki fergeteges beszédkészségével maga a szakma gyöngye. Pénzéhes felesége azonban szorosan fogja a lába között, valamint a helyi maffiával sem kellene üzleti viszonyba keverednie, szorult helyzetét azonban tovább nehezíti, amikor a szalonban megjelenik a csinos, fiatal titkárnőjének féltékeny és haragos férje (Tim Robbins). Régimódi, tökéletesen súlytalan vígjáték ez, két jó színész hálás jutalomjátékával.
Francis Ford Coppola viszonylag kevéssé ismert, és talán éppen ezért kissé alul is értékelt filmje Az esőcsináló (m2, 21.10), mely tulajdonképpen Dávid és Góliát bibliai történetének tárgyalótermi drámába forgatott parafrázisa. A mozi újfent John Grisham regényéből készült és természetesen szintén bírósági dráma: szegény család, kontra nagy, gonosz, fukar biztosítótársaság. Parádés a szereposztás: Matt Damon, Danny De Vito, Mickey Rourke, Claire Danes, Jon Voight és még sokan mások. (Bővebben)
Clint Eastwood hatalmas Mississippiként áradó alkotásában, az Éjfél a jó és a rossz kertjében (Paramount Channel, 22.00) című krimidrámában fullasztó a déli hőség, senki sem kapkodja el a közelgő karácsonyi ünnepséget. Egyszer csak lövések dörrennek… Mintegy couleur locale-ként, tanúi leszünk egy kis hétköznapi, direkt rasszizmusnak, lesznek intrikák, fekete mágia, oknyomozó újságíró plusz ismét tárgyalótermi dráma… és Kevin Spacey, valamint John Cusack.
A Kalifornia – A halál nem utazik egyedül (Filmcafe, 23.05) című történetben pályakezdő oknyomozó újságírók (Michelle Forbes és David Duchovny) utaznak autóval LA-be, hogy sorozatgyilkosokról írandó könyvükhöz gyűjtsenek anyagot – a hosszú útra azonban utastársakat keresnek. Találnak is, mint az a film címéből kiderül, méghozzá távlati céljaiknak tökéletesen megfelelőt (Juliette Lewis és Brad Pitt). Csak éppen nem abban az értelemben, ahogy azt szeretnék. Dominic Sena teljesen korrekt road-thrillerje ez a film.
A Charlie Wilson háborúja (Duna, 23.40) közelmúltban megtörtént eseményt dolgoz fel, melynek lényege, hogy hogyan veressük meg (mármint mi, amerikaiak) az oroszokat az afgánokkal? A sztori hitelességét (de legalábbis lendületét) elsősorban az Elnök emberei című tévésorozattal is bizonyított Aaron Sorkin jelenti. Onnan már ismert recept szerint peregnek a párbeszédek, a séróból megküldött, fanyar replikák, melyeket elsőrangú sztárok vezetnek elő virtuóz módon: Tom Hanks, Julia Roberts és Philip Seymour Hoffman, Mike Nichols pedig laza profizmussal rendezi ezt a politikai komédiát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: