Ugyanaz, mint tegnap, vagy még annyi sem. Például 16 utca (AMC, 20.00), ami ugyan nem távolság földrajzi értelemben, ám mégis végtelen hosszúságúnak tűnő tortúra Bruce Willisnek. A film ugyanis annak az amúgy rövidke utazásnak a története, amit a Willistől megszokott eszköztelenséggel alakított zsarunak kell megtennie egy komoly bűntény nagypofájú koronatanújával (Mos Def). Aztán persze, semmi nem olyan egyszerű, mint tűnik elsőre – Willis (a képen) pedig zabos, mert kialvatlan, másnapos és amúgy is a töke tele van az egésszel. Amúgy a film nézhető, masszív középszer.
A kissé idétlen, de azért még bájos, teljesen nézhető és szerethető Muriel esküvője (Filmcafe, 21.00) című ausztrál romantikus film a csúnya és gátlásos Murielről szól, hogy hogyan lesz/nem lesz neki esküvője. Toni Collette bravúros címszereplését is muszáj megemlíteni. De hát ezt is tudjuk már jól…
Láttuk már a Tango és Cash (Film+, 21.00) című régimódi, de igen jó ritmusú, bumfordi módon vicces, zsaru-haveres, pikkpakk (és piffpuff) akciókrimit is, Sylvester Stallonéval és Kurt Russellal, még ’89-ből.
2017 március 23-án láthattuk utoljára A nap végét (m5, 21.18), Bergman egyik korai filmjét. Bibi Anderson és az öreg Victor Sjöström utaznak egy autóban és az öreg előtt lepereg élete filmje. Azt mondja e filmjéről Ingmar: “A történeten egyetlen motívum húzódik végig, sokféle változatban: elégtelenség, szegénység, üresség – nincs megbocsátás. Most sem tudom és akkor sem tudtam, hogyan akartam kérni a szüleimet A nap vége segítségével: Nézzetek rám, értsetek meg engem és, ha lehet, bocsássatok meg nekem.“ Szerintem pénzemnél maradnék, ha meghívnám egy sörre az összes magyart, aki ma is megnézi ezt a filmet… Szerintem a 80 milliárdos költségvetésből gazdálkodó közmédia azért kockáztathatna egy picit többet filmbeszerzésre, és nem ezt a vélhetően ingyenes (vagy filléres) Bergman-csomagot használná fel újra s újra, gyenge alibiként ahelyett, hogy más, hasonlóan értékes, de eddig alig vetített művészfilmeket vetítsen esténként.
Példának okáért, búvárkodhatna a magyar filmtermésben is, ahol olyan kis remekművekre lelhetne, mint Gazdag Gyula ’87-es Hol volt, hol nem volt (Duna, 22.35) című alkotása, melyben egy magányos, félig árva kisfiú a Kádár-korszak végnapjaiban elindul megkeresni édesapját, akivel sohasem találkozott.
Robert de Niro egy nyugdíjas kommandóst játszik a Gyilkos szezon (Film+, 23.00) című kamarathrillerben, aki annak idején, valahol Szerbiában, a háborús események közepette kivégzett egy nagyon gonosz embert. Ma isten háta mögötti házikójában, valahol messze, az erdők között, a hegyekben -hasonló tájon, mint az előző filmben- készül az éves vadászidényre. Egy este egy fura akcentussal beszélő férfi (John Travolta) kopogtat nála, hogy vadászni szeretne… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: