Nos, pacekba’ jön az uborkaszezon. Aggodalomra azonban nincs ok. Hogy aztán mennyire passzol bölcs kormányunk idegenrendészeti, illetve külföldre távozott fiaink hazacsábítására való törekvéseihez a Zöld kártya (Duna, 19.35) című mozi, az egy másik kérdés… A mostanában leginkább boroshordóként funkcionálószereplő Gérard Depardieu állást kap Amerikában, viszont ahhoz kell a címbeli kártya, amit legkönnyebben házasság révén kaphat meg. A manapság inkább sampon- és kozmetikumreklámokban csábító Andie MacDowell itteni karaktere viszont megszerezhetné álmai lakását, amit viszont csak házasoknak adnak ki. naná, hogy van közös ismerős, ami azonban korántsem garantálja a boldog házasságot, Amerikában… A film, most már minden malícia nélkül, tényleg egy kedves, szerethető romantikus komédia.
Viszont a Dutyi dilit (AMC, 19.55) is bármikor újranézhetjük, méghozzá vinnyogva-röhögve, pedig ez aztán tényleg egy olcsó, bombasztikus, seggrepacsi-poénokkal provokáló vígjáték, de Gene Wilder és Richard Pryor kettőse zseniális. Amit művelnek, az a műfaj csimborasszója. Sőt, popocatepetlje.
Anyunak való, főzőcskézős romantikus komédia az Ízlések és pofonok (RTL II, 20.00), ugye, kinek a pap, kinek a papné, kinek Catherine Zeta-Jones. A Bella Martha című német film hollywoodi verziója ez, ha esetleg ismerősnek tűnne valakinek a sztori, melyben egy munkamániás séfnő (Kati) megörökli cserfes unokahúgát, akivel nem tud mit kezdeni, de aztán jön a sármos új szakács (Aaron Eckhart), és izzani kezdenek a szenvedélyek. Mondom, ízlések és pofonok…
A Tűzhányó (FOX, 21.00) ezzel szemben egy végtelenül személyes, minden szeméremtől mentes, mégis finom film a megöregedésről, a magatehetetlenségről, az önfeláldozó ápolásról és a feltartóztathatatlan elmúlásról, mindez Izland vulkanikusan igen aktív hátterében. Rúnar Rúnarsson szerény, szelíd, csendes és nagyon szomorú, minden ízében “északi” filmje egy nyugdíjas hajdani halászról és tengerről, a halálról és a szerelemről szól.
Csak címében kapcsolódik – az is csak messziről – az előbbi ajánlathoz minden tűzoltó és minden tűzoltófeleség, -anya és -apa, -gyerek és nagyszülő kötelező filmje, a Lánglovagok (Prime, 21.00). Tökmindegy, hogy a filmben szereplő hős tűzoltók ezúttal amerikaiak, ők a hétköznapok valódi hősei, tegyék dolgukat bárhol a világon. E filmben sztárok (például Kurt Russel, William Baldwin, Robert de Niro, Donald Sutherland), izgalom, feszültség, dráma.
Ugyanekkor megnézhetjük azt is, hogyan esett szerelembe Susan Sarandon Tim Robbinsszal a Baseball bikákban (Film Mánia, 21.00), melynek a valóságban is szerelem lett a vége, ami egészen 2009-es szakításukig tartott és ami két gyermeket gyümölcsözött. A film amúgy egy kisvárosi baseballcsapat két “bikájáról”, a dörzsölt, vén elkapóról (Kevin Costner) és a zabolátlan, új dobóról (Robbins), valamint a csapatot patronáló “tehénről” szól, már elnézést a hasonlatért, de a film címéből ez jön ki logikailag.
Talán kis meglepetésre, a Szex telefonhívásra (Viasat6, 21.00) leginkább talán dráma – már műfaji értelemben. A tök átlagos, szürke kisembert alakító Ewan McGregor látogatást tesz -egy váratlan, de visszautasíthatatlannak tetsző meghívásra- a gazdagok fényűző, bűnös élvezetekben dúskáló világába, ahol azonban nem érzi otthon magát… Sőt, kifejezetten kényelmetlen szituációk sora vár rá.
Az ókorba is tehetünk azonban ma este egy kis kirándulást. A sas (RTL+, 21.00) című szandálos, kardozós történelmi(es) kalandfilmet a félig magyar származású Kevin Macdonald forgatta, nagy részben nálunk, magyar színészekkel és magyar stábbal. A történetben egy bizonyos Marcus Aquila (Channing Tatum) 20 évvel azután (i.sz. 140-ben), hogy Britanniában eltűnt már egy római légió, az esős szigetre érkezve próbál rendet rakni a renitenskedő brit törzsek között/felett… Aqulia non captat muscas. Vagy mégis?
Nézhetjük azonban azt is, ahogyan John Malkovich “a nagy Buck Howardként”, amolyan utazó hakni-ripacsként, bemutatja A tökéletlen trükköt (Filmcafe, 21.00), Tom Hanks és fia, Colin, valamint Emily Blunt őszinte ámulatára… Nevek vannak, hogy aztán film van-e, az egy másik kérdés… (Jelentem, van: bővebben)
A színészettől a minap visszavonult Daniel Day Lewis (lásd a képen) tromfol Az utolsó mohikánban (m5, 21.05), mely elsősorban azért ajánlható, mert lesz benne Csingacsguk, Sólyomszem (ő DDL), Unkasz, csatakiáltás, tomahawk, wigwam és nyilak, tehát gyerekkorunk szinte összes kelléke. Van a filmben minden, ami kell, hisz’ mi indiánok vagyunk, mindannyian, Winnetou ide vagy oda. Fejünkön ott a dísz, díszeleg.
Talán érdemes megnézni a megrázó célzatú drámákban általában jól teljesítő Hillary Swank miatt a Te nem vagy te (m2, 21.10) című megrázó célzatú drámát, melyben Hillary egy kedves és sikeres klasszikus zongoristát alakít, akinél ALS-t (amiotrófiás laterális szklerózis) diagnosztizáltak. Én nem láttam még.
Jön azonban a Casino (AMC, 22.00) című igen remek mozi is, melyben arról lesz szó, hogyan működtet a maffia egy kaszinóvárost, ami úgy tejel legálisan milliárdokat, hogy közben tisztára is mos egyéb, közel sem legális eredetű, további milliárdokat. Martin Scorsese közel háromórás (!) filmeposzában Las Vegas hétköznapjaiba tekinthetünk bele, olyan remek színészek által, mint Joe Pesci és Robert De Niro, valamint Sharon Stone.
Bár nem több egy szórakoztató szélhámos-filmnél, A tehetséges Mr. Ripley (Duna, 22.35) is igen jó választás lehet ma estére. A címszereplő Tom Ripley (Matt Damon) egy csóró New York-i srác, aki egy valamiben biztos, hogy nem akar csóró lenni, s ennek érdekében különös képességet fejleszt ki magában: bárkit képes hitelesen utánozni. Tom meredeken kúszik felfelé a társadalmi ranglétrán, de meddig még? Damon partnerei Gwyneth Paltrow, Cate Banchett, valamint Jude Law és Philip Seymour Hoffman, a filmet pedig Anthony Minghella (pl. Hideghegy, Az angol beteg) rendezte.
Az Országúti bosszú (Filmcafe, 22.45) műfajilag western, vagyis ezúttal inkább southern, hiszen a történet Ausztráliában játszódik. Ne zavarjon senkit, hogy itt nem lovagolnak, nem köpnek nyeleset a rágott bagótól és nincs a végén naplemente (illetve, az van, csak belelovaglás nincs – bár ami van, az is autentikus műfajilag). Nagy hallgatások, szinte dadaistán töredékes párbeszédek. Olykor mintha már paródiáját látnánk az efféle filmeknek, csak a végkifejlet, amikor minden addigi értelmet nyer, az rántja össze az egészet. (Bővebben)
Ha azonban az éjszaka elejét jeges rettegésben óhajtanánk tölteni, akkor nézzük meg, amint John Carpenter ortodox scifi-horrorjában, A dolog (SuperTV2, 23.25) című klasszikusban egy antarktiszi kutatóbázis tagjai olyan dolgot fedeznek fel, amit jobb lett volna talán békén hagyni az évezredes jégtömeg mélyén.
Oké, itt a végére kicsit tényleg bedurvultunk…
