Könnyű dolgom van. Egyrészt, mindenki nyaral, másrészt ilyenkor, esténként senki sincs otthon, hiszen csak akkor lehet kimenni a hűvös (már ha hűvös…) lakásból, ha már lement a nap. Egy, csak egy film érdemel figyelmet ma este.
Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotói újra megmutatják, hogy még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, van jókedv is – ha rendesen megküzdünk érte. Életrevalók a Samba (Film Mánia, 21.00) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy – a képen balra) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a fekete-mosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg – a képen jobbra) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)
Nem nyaral mindenki, csak az ország szerencsésebb(?) fele…