Először természetesen csobbanunk egyet, ahogyan Tom Hanks is csobban a Csobbanásban (Duna, 20.25), és remélhetőleg nem éppen az alattunk úszó aranyhalat nyomjunk kókon a vizesvébé élményei kapcsán abszolvált suszterpicsással. Tomi ráadásul nem is aranyhalat fog ki a filmbeli esetben, hanem egy igazi sellőt (Darryl Hannah), aki naná, hogy álmai nője. Régi film ez, láttuk már és olyan nagyon nyálkás, romantikus izé… Pont jó lehet például mára.
Az esti kilences sávban viszont ultrabrutál a kínálat, persze, láttuk már mindent, de ezek közül bármikor, szinte bármelyiket. A Halálsoron (Viasat3, 21.00) című remekmű egy komoly, nagy lélegzetű kaland, az ehhez méltó tekintélyes hosszal: 188 perc a film játékideje. Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből, mely megtisztító, méregtelenítő kúra lehet ma estére, amellett, hogy közérthető, populáris transzcendencia, valamint egy mélyen emberi üdvtörténet.
Egy rámenős, dörzsölt liberális újságírónő (Meryl Streep) az új afganisztáni katonai stratégiáról faggatja a feltörekvő, sima modorú és gátlástalan republikánus szenátort (Tom Cruise). Az újságírónő szélesen lendített szívlapáttal megy neki a vakítóan fehér porcelánfogsornak, azonban úgy pattan le róla, mint nem kormánypárti újságíró bármelyik kormánypárti potentátról a gránitszikláról. Eközben egy politikatudomány-professzor (Robert Redford) arra próbálja rávezetni tehetséges diákját, aki tanulmányait abbahagyva önkéntesnek jelentkezik Afganisztánba, hogy vannak, akiknek egyetlen lehetősége a kiemelkedésre a katonai szolgálat, ám akinek kitűnő agya van, aki tehetséges, annak más utakon kell járnia. Gyávák és hősök (Filmcafe, 21.00) kavarognak Robert Redford három szálon futó politikai drámájában. (Bővebben)
Azt szoktuk mondani A tégla (Story4, 21.00) című moziról, hogy ez a film Martin Scorsese egyik leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki azért bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Persze, nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, másolat, utánzat, vagy mondjuk azt finomabban, hogy adaptáció, mégpedig a nemrégiben látott és sokszor ajánlott, igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek (nagyjából az első részének) amerikanizált változata, jónéhány gigasztárral (például Leonardo DiCaprio vagy Jack Nicholson – az utóbbi a képen) és Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve. A “téglán” valamely ellenséges szervezetbe bomlasztó, vagy éppen megfigyelő céllal beépült ügynököt értünk: itt a rendőrség épít be téglát az ír maffiába, miközben az ír maffiának is megvan az embere a rendőrségben. Erről szól a történet.
A Django elszabadul (SuperTV2, 21.00) valójában szerves és logikus folytatása egy rendhagyó, és a kortárs filmművészetben irányt mutató, meghatározó filmes életműnek. Quentin Tarantino mindig is a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek B-kategóriás és más rétegfilm-termését tekintette kiindulási és hivatkozási alapnak, még akkor is, ha itt, Európában kicsit nehezen fogjuk fel, hogy az európai művészfilmek (Godard, Truffaut, Antonioni, stb.) Amerikában ugyanolyan rétegműfajnak számítanak, mint Russ Meyer sexploitation-filmjei vagy Ed Wood életműve. Eddigi filmjei is mindig valamiféle hommage-ok voltak egy, illetve alkalmanként több műfajnak, filmtípusnak, így ez a mostani, az olasz spagetti-westernek előttt tisztelgés csak egy újabb fejezet. Ilyen még nem volt. Mindazonáltal, olyan western sem készült még Hollywoodban, melynek főszereplőpárosát egy német vándorfogorvosból (Christoph Waltz) lett villámkezű fejvadász és egy revolverhőssé avanzsált szökött fekete rabszolga (Jamie Foxx) alkotná, akik halálmegvető bátorsággal szállnak szembe (még jóval a polgárháború előtt) a déli rabszolgatartókkal (pl. Leonardo DiCaprio), személyes okoktól vezérelve, de végül mégis forradalmi módon. (Bővebben)
A mai negyvenesek közül nyilván sokan eljátszadoztak a gondolattal a Kádár-korszak “vigyorgó barakkjának” alkonyán, milyen jó lenne egy este elkötni a szomszéd maszek zöldséges (gebines vendéglátós, maszek autószerelő, butikos, stb.) Mercédeszét (neadjisten, ezeröcsijét) és vagánykodni vele egyet a szomszéd városban. Ez persze, nem feltétlenül politikai rendszer-függő vágy, hiszen csóróbbak mindenhol vannak, inkább valami homályos köztes tudomány a szociológia és szexuálpszichológia határmezsgyéjéről. Matthew Broderick az akkor is gazdagnak számító USA-ban cseni el haverja faterjától a tűzpiros Ferrari slusszkulcsát, hogy aztán a haverokkal boldogan kiálthassa világgá: Meglógtam a Ferrarival! (Paramount Channel, 21.00). Ezzel persze csak azok a többé-kevésbé humoros bonyodalmak kezdődnek el, amiket már sokan láttak a nyolcvanas évek végén – és talán ma újra.
Szabó István első korszakából való az Álmodozások kora (m5, 21.15), melyben akkori emblematikus figurája, a Bálint András által megformált fiatal értelmiségi keresi járható útjait (hisz’ állása akkor még biztosan volt) a társadalomban, miközben megismeri annak kérlelhetetlen valódi természetét. Részben korosztályi a film, hiszen a mai hatvanasok ifjúkoráról, annak problémáiról szól, azonban érvényes meglátásokkal rendelkezik más, későbbi generációkra nézve is. Másrészt tisztelgés ez a film a francia új hullám, jelesül Francois Truffaut előtt. Amúgy pedig ballonkabátok, hatvanas évekbeli pesti hangulatok, presszók, cigarettafüst, Moszkvics-taxik és csodás fiatal csajok: Esztergályos Cili, Béres Ila és természetesen Halász Juci.
Később Egy becsületbeli ügyben (Duna, 22.23) is láthatjuk (újra) Jack Nicholsont, ezúttal egy nagymenő tábornok, egy igazi pökhendi, arrogáns köcsög szerepében. Szerencsére, jön Demi Moore és Tom Cruise, akik jól letörik az arcát. Az amerikai tengerészgyalogosok között játszódó izgalmas, ám komoly, mély gondolatokat is felvető bírósági drámát Aaron Sorkin (lásd pl.: Az elnök emberei című sorozat) írta – nyilván ezért is remek ez a mozi.
Meg fog viszont szakadni a szív a Ments meg, Uram! (Filmcafe, 22.40) című drámát nézve. A filmben Sean Penn egy halálra ítélt gyilkost és szexuális erőszaktevőt alakít, aki az ítélet végrehajtására várva egy apácát kér meg arra, hogy legyen a lelki gondozója. Az igaz történetet elmesélő filmet Tim Robbins rendezte, melyben akkori felesége, Susan Sarandon Helen Prejean, az apáca megformálásáért Oscar-díjat kapott. Operatőr Roger Deakins, zene Bruce Springsteen és Tom Waits.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: