Robert Zemeckis 2000-ben készült, de tán még mindig izgalmas thrillerében, a Temetetlen múltban (AMC, 19.35) egy jólétben unatkozó háziasszony (Michelle Pfeiffer) kísértetiesen gazdag képzelőereje okoz gondokat a békés, kertvárosi létvalóban, az elfoglalt férj (Harrison Ford) őszinte sajnálatára.
Mark Ruffalo össze fog jönni Reese Witherspoonnal. Ha igaz volna… (SuperTV2, 21.00), akkor. Ha nem igaz, akkor nem tudom. Romantikus komédia lesz ez, mely a kényszerű együttélés nehézségeiről szól egy nő és egy férfi között. A problematika nagyjából ugyanaz, mint a “létezik-e barátság férfi és nő között?”, csak itt a kezdetekben még barátságról sem lehet szó. Együttélés, kényszerűen. A vége természetesen borítékolható.
A Szerelem a hatodikon (Duna, 20.55) című kedves francia filmben viszont egy dúsgazdag bróker értelmezi át sajátosan a társadalmi mobilitást, egy váratlanul beköszönő szerelem miatt… A szolid, tiszta vonalú, nemesen egyszerű romantikus történet (inkább dráma, mint komédia) vendégmunkásokról gazdasági bevándorlókról és gazdag helybéliekről szól. (Bővebben)
Aztán van ilyen, hogy Távol Afrikától (Story4, 21.00). Meryl Streep és Robert Redford, rendezte Sidney Pollack, ért 5 Oscart meg egy csomó egyebet – ha valaki még nem látta volna elégszer… 🙂
Azt mondja a ma ki tudja, hanyadszorra levetítendő Tükör által homályosan (m5, 21.29) című filmjéről Ingmar Bergman: “Az Isten alászáll, és befészkeli magát egy emberbe. Először csak olyan, mint valami hang, mint valamilyen súlyos dolognak a tudása, mint valami parancs. Fenyegető vagy kérlelő, visszataszító, de izgató is. Aztán egyre jobban megismerteti magát, és az ember próbára teheti az isten erejét, megtanulhatja szeretni, feláldozni magát érte, és eljuthat a teljes odaadásig és a teljes ürességig. Amikor eléri ezt az ürességet, az Isten birtokba veszi emberét, és vele végezteti el a munkáját. Aztán magára hagyja üresen, kiégve, megfosztva az evilági élet további lehetőségeitől. Az történik Karinnal. A határvonal, melyet át kell lépnie, a tapéta különös mintázata.” Szóval, így.
Az Apja lányában (FOX, 21.55) Ben Affleck a cím apa része, egy munkájának élő, abban sikeres, ám a családi életben nem igazán otthonos pasas, aki az anya tragikus halála után egyedül marad egyre cseperedő lányával, és az ezzel járó, beláthatatlan méretű problémahalmazzal. Hazaköltözik vidéken élő apjához (még egy problémagóc), és lassan beletemeti magát a kilátástalanságba, amikor a helyi videotékában találkozik egy lánnyal (Liv Tyler). Rendezte Kevin Smith, fényképezte Zsigmond Vilmos – ez a párosítás azért önmagában is elég izgi.
Az orosz hiedelemvilág jellemző figurái az amolyan “szent bolondok”, akiket sokszor természetfeletti hatalommal, tudással ruház fel az egyszerű, iskolázatlan nép. Vlagyimir Tyendrjakov egy ilyen figuráról mesél történetében, melyet Bacsó Péter filmesített meg 1991-ben. A Sztálin menyasszonya (Duna, 22.50) tragikus sorsában azonban a rettenetes sztálini diktatúra valódi arca mutatkozik meg. Básti Juli (a képen) elementáris erejű alakítást nyújt a címszerepben.
A nyolcvanas-kilencvenes években még meghökkentően pikánsnak tűnő alkotásokkal (mint pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) nevet szerző Adrian Lyne a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből (és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből) készítette el 2002-ben A hűtlen (SuperTV2, 23.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához mérten fogjuk jónak, illetve rossznak látni.