Szerda, augusztus 16.

A nyolcvanas évek egyik jellegzetes filmsikere volt a Valami vadság (Film Mánia, 21.00), sokunknak elsősorban a remek kísérőzenék miatt (Laurie Anderson, a Talking Heads, vagy például John Cale képviselte akkoriban azt, ami értékes és menő a popzenében). Jonathan Demme rendezése egy őrült száguldás, melyben egy tutyimutyi hivatalnok (Jeff Daniels) unalmas, szabályszerű életébe hoz valami vadságot egy szabad, szabados, vad lány (Melanie Griffith). Nagyjából azóta nem láttam ezt a filmet, viszont ma szívesen megnézném… (A képen Jeff és Melanie)

Alternatíva lehet például egy részben magyar vonatkozású, erős romantikus felhangokkal operáló életrajzi dráma: a Houdini, a halál mágusa (Filmcafe, 21.00) valójában a mágus (Guy Pearce) és egy törekvő, cserfes és szemtelen szemfényvesztő(nő) (Catherine Zeta-Jones) rivalizálásból érzéki viszonyba bonyolódó kapcsolatáról szól, miközben Houdini élete legveszélyesebb mutatványára készül. Teljesen nézhető, szórakoztató film ez.

Sir Anthony Hopkinst is nézhetjük a Törés (SuperTV2, 21.00) című, igen csavaros cselekményt villantó krimiben; ezúttal egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára.

A Négy esküvő és egy temetés (Story4, 21.00) egy ezerszer látott -bár akárhányszor nézhető- romantikus komédia, főszerepben Andie MacDowell-el és Hugh Granttel, plusz Kristin Scott Thomasszal, mely nem szól másról, mint a címben olvasható öt darab eseményről, illetve, az azok között fennálló, igen szigorú ok-okozati viszonyról.

Sam Raimi klasszikus zombifilmje, az Evil Dead – Gonosz halottak (Viasat6, 22.00), életem egyik legbrutálisabb filmélménye volt anno. Természetesen, nem műfaja vagy “mondanivalója” miatt, hanem annak az addig soha nem tapasztalt érzéki, szinte már fizikai hatás miatt, amivel hatott. Ez az élmény még a VHS-korszakban történt, a mára már elképzelhetetlen minőségű, agyonmásolt, magyar hangalámondásos kalózvideók korában, nagyjából 1984 környékén. Én addig nem nagyon láttam efféle filmet, talán a klasszikus Friedkin-féle Ördögűző és A nyolcadik utas a Halál kivételével, amiket akkoriban már vetítettek a magyar mozik. Az Evil Deadhez képest ezek viszont esti mesének hatottak, pedig (itt is jöhetne egy szép sztori). Emlékszem, akkori munkahelyemen (egy ifjúság kulturális épülését szolgáló intézményben) néztük a filmet (munkaidőben, természetesen), néhány pasi egy elfüggönyözött szobában és rettegtünk. Én, Gábor kolléga, Tibor, a népművelő és Tóni, az igazgatóhelyettes elvtárs (ő hozta a filmet). Aztán, ahogy a történelem kereke tovagördült (illetve, ezt most hagyjuk…), kinyílt a világ és ez a film is jócskán vesztett hatásából. Amikor néhány éve újranéztem, inkább csak csodálkoztam, hogy ezen szartunk mi majdnem be?! A lényeg azonban a lényeg, az első szerelem akkor is meghatározó élmény, ha életünk legrosszabb szexélménye volt valójában…