Legtöbbünknek az idei nyár utolsó “szabad” péntekje a mai, úgyhogy, jól gondoljuk meg, mire szenteljük. Az Éli könyvét (AMC, 19.55) sokszor láthattuk már, de ettől még mindig érdekes film. Az új filmekkel ritkán jelentkező Hughues-testvérek ezen -2010-es- munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, azonban nem kevés vallásos tanítással megspékelve. A disztópikus történetben vallásháború pusztítja el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)
A mára minősíthetetlen médiafigurává torzult, ám hajdan szép reményekkel, szép pályát futó francia színész, Gérard Depardieu temérdek bájos, kedves romantikus komédiában játszott a nyolcvanas-kilencvenes években. Az Apám, a hős (Duna, 20.25) egyike ezeknek, melyben Gérard a címszerepet alakítja, aki 14 éves, élénk fantáziájú leányával (Katherine Heigl) szeretne eltölteni két hetet egy varázslatos, egzotikus szigeten – amit a leányzó, érthetően, élből utál. Nem a nyaralást, hanem azt, hogy a nyaralást apjával kell eltöltenie, miközben bimbózó nőiessége bőszen tombol a falatnyi bikini alatt…
Roman Polanski 2002-ben bemutatott, majd 3 db. Oscar-díjjal (Legjobb rendező, Legjobb adaptált forgatókönyv, és a Legjobb férfi színész) jutalmazott alkotása, A zongorista (Paramount Channel, 21.00) 1939-ben játszódik, Varsóban. Wladyslaw Szpilman zongoraművész (Adrien Brody) egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei azon vitatkoznak, hogy mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw azonban nem akarja elhagyni a várost, mert imádja azt, legalább annyira, mint Dorotát (Emilia Fox), a fiatal csellistát… A mély, valóságban megtörtént dráma egyszerre szól a szerelemről, a hazaszeretetről, a felelősségvállalásról és a művészet hatalmáról.
A tinédzser Mia (Chloë Grace Moretz) szerelmes, mellette szépen csellózik az átlagnál jóval felvilágosultabb családja óvó és támogató szárnyai alatt. Egy autóbaleset azonban brutálisan avatkozik közbe az álomszerű életbe, s Mia hamarosan egy kórházban ébred. Pontosabban nem ébred, mert kómában fekszik… A Ha maradnék (Cool, 21.00) egy igen nagy sikert aratott, romantikus (tini)dráma az élet és a halál közti igen vékony mezsgyén való egyensúlyozás nehézségeiről.
A háború kísértetei (Film Mánia, 21.00) című háborús dráma “kísértetei” emberek, néhány, véletlenszerűen összeverődött angol és amerikai katona a német frontvonalak mögött a második világháborúban. A háborús filmes kliséknek határozott hátraarcot mutató -tehát akciókban nem dúskáló!- film valóban dráma, mégpedig mélyen humanista és pacifista üzenettel.
A világhírű sztárok világhírű fotósának, Anton Corbijnnak nyilvánvalóan nagyon jó szeme van, amit bizonyít eddigi életműve is. Talán ezért is bízta a deres halántékú, manöken alkatú George Clooney-ra első igazi mozifilmjének, a munkáját éppen abbahagyni készülő bérgyilkosnak történetét feldolgozó Az amerikainak (Filmcafe, 21.00) abszolút főszerepét. (Bővebben)
Bódy Gábor (a képen) Kutya éji dala (m5, 21.20) című filmje számomra meghatározó élmény. Egy lehetetlen helyen láttam először, még azelőtt, hogy részleges moziforgalomba kerülhetett volna, talán ’83 nyarán, ha jól emlékszem, Fonyódon, egy kertmoziban. Nem emlékszem már arra sem igazán, hogy mi okból került sor erre a vetítésre, mi éppen arra csöveztünk (divatos tevékenység volt ez akkoriban a fiatalság körében) egy haverommal és láttunk egy plakátot, melyen ez állt: Ma este a Kertmoziban Bódy Gábor Kutya éji dala című új filmjét vetítjük, főszerepben az A.E. Bizottság és a Vágtázó Halottkémek zenekarokkal. A vetítés után beszélgetés az alkotókkal! Naná, hogy ott volt a helyünk, hiszen ’83-ban ezek a zenekarok nem voltak éppen a hivatalos kultúrpolitika “Támogatandó” címkéjű fakkjában. Bódy előző filmjét, a Psychét pedig addigra már legalább 4-5-ször láttuk. Aztán a filmből, így érettségi után, nem sok mindent vettünk le, a VHK és a Bizottság is csupán egy-két jelenetben tűnt fel (kivéve a Grandpierre-t, aki viszont az egyik emblematikus főszereplő), ők nem voltak ott a vetítésen sem, de ott volt Bódy, feleségével, Verával. Gyönyörűek voltak. Bódy hófehér öltönyben, vörös ingben, vörös betétes, hófehér cipőben, fején vörös szalaggal átkötött fehér panamakalapban maga volt az akkor távolról csodált szabad, elegáns Nyugat – mellette a felesége hasonló színekben,piros-fehér pöttyös koktélruhában, piros körömcipőben és tündöklően szőkén… De nem ez a lényeg. A filmet talán 50-en kezdtük el nézni, a beszélgetésre maradtunk kb. 10-15-en. Bódyék nagyon kedvesek voltak, bár főleg Bódy beszélt – hitről, vallásról, politikáról, filozófiáról, rockzenéről, sok mindenről. Mondjuk, kilenckor kezdődött a film, annak vége volt fél 12-re, akkor úgy éjjel egy felé jött a gépész bácsi, hogy ő akkor most hazamenne, erre Bódy magától értetődő természetességgel rávágta, hogy OK., akkor gyerünk ki a mólóra, és folytassuk ott a csevejt. Valahonnan előkerült egy üveg bor is, és már pirkadt, amikor elköszöntünk… Tényleg nem emlékszem már, pontosan miről beszélgettünk, csak arra, hogy számomra legalábbis akkor, ott, kinyílt a világ.
Más kérdés, hogy Mi kell a nőnek? (RTL Klub, 21.30) Mindenesetre, Mel Gibson ismét megmutatja. (Bővebben) A fiúknak itt van A hazafi (Film+, 21.00) is, ezúttal egy kegyetlen, rettenthetetlen, kiismerhetetlen, engesztelhetetlen Mel Gibsonként, Roland Emmerich 164 perces, amerikai függetlenségi háborús eposzában. Békés parasztember ő, aki vállát vonja a háború hírére, ő családját akarja csupán eltartani. Hagyják őtet békén. A legnagyobb fia (Heath Ledger) keblét azonban forradalmi hév feszíti, s hogyha kell, halni is mer a hazáért, a szabadságért, a függetlenségért. A háború azonban igen csúnya dolog, amit a harcra tüzelő röpiratok rendre el is hallgatnak, a fiú is besokall és dezertál a seregből. Az otthonmaradó öccse próbálja megvédeni, de az ostor rajta csattan. Immár az apának is ott kell hagynia az eke szarvát, szemében őrült láng gyúl, kérges tenyere fegyvert markol… A végén természetesen magasan leng a csillagsávos lobogó és megtanulhatjuk azt is, hogy senki nem lehet független saját nemzete függetlenségi háborújában.
Késő estére jöhet esetleg egy újabb francia film, ezúttal egy filmdráma, mely Francois Mauriac regényéből készült. A Tékozló szív (Duna, 22.00) a múlt század húszas éveiben játszódik. Főszereplője Thérése (Audrey Tautou), egy gazdag párizsi család unatkozó lánya, aki érdekből megy hozzá a szintén gazdag, ám szellemben, életfelfogásban, mentalitásában tőle tökéletesen különböző, vidéki Bernardhoz (Gilles Lellouche). A házasság gondtalan jólétéből azonban hiányzik valami nagyon fontos, aminek pótlására Thérése szörnyű tervet eszel ki…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: