Mit nézzünk ma a tévében?

Jó film, de azzal szemben, amit a címéből gondolnánk, egyáltalán nem western a Cowboyok (Cinemax2, 20.30). Egy hajdan közepesen ismert francia countryénekes lányának egy nap nyoma vész, a család csak annyit tud róla, hogy egy Ahmed nevű fiúval van. Holmija között Al Kaida-szórólapot, arab nyelvleckéket találnak, így hamar nyilvánvalóvá válik számukra, hogy az echte francia lányt elragadta az iszlám fundamentum. Az apa (Francois Damiens) azonban nem adja fel és elkeseredett harcot vív lánya visszaszerzéséért, amit egy tragikus fordulat után a fia visz tovább, éveken keresztül… (Bővebben)

Kevin Costner sem táncol ma este farkasokkal, nem viszi a jó hírt a szenvedőknek sem, de még csak nem is több, mint testőr: ezúttal egy titkos szolgálat különleges ügynöke, aki -a vicc kedvéért- halálos betegségben szenved. A vicc kedvéért, ugyanis a 3 nap a halálig (Film+, 20.55) műfajilag akciófilm, aminek minőségére garancia, vagy inkább jelző az, hogy Luc Besson-produkcióról beszélünk. A sztori a szokásos. Costner bácsi gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat kedves, érzelmes családi szál ellensúlyozza.

Terry Gilliam, akit életműve alapján nyugodtan nevezhetünk akár disztópia-gyártó nagyiparosnak is, legújabb A zéró elmélet (Filmcafe, 21.00) című filmjében -főszerepben Christoph Waltz (a képen)- sajnos, nem képes túljutni az eljövendő rettenetes jövő, tulajdonképpen már ma is, bárki számára megtapasztalható, fenyegető, ám előzőleg már sokszor emlegetett ígéretén. (Bővebben)

A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódik a Pénz beszél (Paramount Channel, 21.00). Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino, a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)

Az elvileg 20-ával záródó uborkaszezonból maradhatott itt a Dermesztő szenvedélyek (Viasat3, 21.00). A nyolcvanas-kilencvenes évek nagy erotikus thriller-hullámának egyik jellegzetes darabjában Richard Gere egy sikeres pszichiátert alakít, aki a legnagyobb szerencsétlenségére, menthetetlenül beleesik hosszú combú, szexis páciensébe (Kim Basinger), akinek férje (Eric Roberts) egy vérnősző barom, húgát (Uma Thurman) pedig rémálmok gyötörnek.

A Törvényszéki héják (Story4, 21.05) szintén egy régebbi darab (1986-ban mutatták be), viszont ettől még imádom (és nem azért, mert régen minden jobb volt). Debra Winger bája, valamint Elmer Bernstein régimódi, mégis izgalmas zenéje repíti ezt a szórakoztató tárgyalótermi drámából krimibe (s vissza) forduló, romantikus vígjátékot, amiben Hollywood legjobb hagyományai sorjáznak. Robert Redford igazi sztár: nemcsak csillog, de energiája is van, Ivan Reitman rendező pedig bravúrosan keveri a műfajokat, látszik, hogy minden a kisujjában van – még a kissé gagyi sztori sem zavarja.

Mindössze két film van mára, de mindkettőt láthattuk már sokszor. A fülke (AXN, 21.00) című thriller tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik, egyetlen fő-, és néhány, funkciójában igen fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek, bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, hogy képes-e még bárki átérezni azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed? Ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.

A Samuel L. Jackson által alakított férfi tíz éves kislányát két részeg férfi erőszakolja meg, mire az apa mindkettőt lelövi. Joel Schumacher filmjében, a Ha ölni kell-ben (Prime, 21.00) az eset következményei bomlanak ki, hiszen mindez Délen történt, ahol a gyilkosság elkövetői fehérek voltak, a bosszúálló apa pedig fekete. Jackson mellett Matthew McConaughey és Sandra Bullock, ellenében pedig az ezúttal nagyon rohadt Kevin Spacey. A történetet John Grisham, a tárgyalótermi drámák specialistája írta, tehát biztosak lehetünk abban, hogy meg is van írva, de azért hagy némi gondolkodni valót is bennünk erre a mai estére, már úgy erkölcsileg-etikailag… (A képen Kevin és Matthew)

Tűzijáték elé pont jó lesz a Férfibecsület (AMC, 19.40), ami nem több, mint egy patetikus, zászlólengető baromság – pont jó azoknak, akik szeretik az ilyen patetikus, zászlólengető baromságokat. Tamás bátya (Cuba Gooding Jr.) katonai búvár akar lenni, de ezt a Robert de Niro alakította szemét kiképzőtiszt mindenáron megakadályozná.

Újra látható azonban ma este az E.T. (Paramount Channel, 19.45) is. A kis földönkívüli randaság minden bizonnyal újra könnytengerrel tölti meg a papírzsebkendőket, méghozzá minden különösebb megerőltetés nélkül, ahogyan tette azon első alkalmakkor, amikor először tűnt fel a mozik vásznain. Új-Hollywood egyik emblematikus csúcsteljesítménye ez a mozi, mely egyben Steven Spielberg pályájának is jellemző és kiemelkedő darabja. Ekkor még érdekli őt a film, mint mese és érdekli a film, mint nyelv is. Egész egyszerűen zseniális, ahogyan e filmben is keveri a legkülönfélébb műfajok kliséit, ahogy használja a zenét, ahogyan az egész történet kibontakozik, ahogy megcsinálja a finálét – miközben az egész alkotás mindvégig egy teljes egész marad.

De tölthetjük az estét a Szenvedélyek viharában (RTL II, 20.00) is. A nagyszabású, hömpölygő cselekményű (amit persze, mondhatunk dagályosnak is, de attól nem lesz jobb nekünk…), kosztümös családregényben a múlt századforduló idejére ruccanunk át, Edward Zwick (pl. Az utolsó szamuráj, A bátrak igazsága) rendezése által. Anthony Hopkins megelégelve a hatalom szolgálatát messze, a vad vidékre költözik három fiával (Aidan Quinn, Henry Thomas és Brad Pitt), de a háborúk, szerelmek, tragédiák és effélék így is elérik őket.

A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) viszont egy mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia, remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel természetesen Ashley Judd, Greg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Kockahas” Jackson él is. (Bővebben)

Kathryn Bigelow, amellett, hogy a Hurt Lockerrel Oscart nyert, valamint hogy a Titanicos-Avataros James Cameron exe, arról is híres, hogy nő létére kifejezetten pasis műfajokban nyomul. A mai Holtpont (RTL+, 21.00) című filmjében például amerikai elnököknek öltözött szörfösök rabolnak bankokat… A szörfös életérzést egyéniségében is autentikusan sugárzó, ám már sajnálatosan megboldogult Patrick Swayze mellett például az ifjú Keanu Reeves is feltűnik a filmben. Jó kis régimódi akciókrimi lesz ez, sok látványossággal.

Az elhíresült Budacash-, Quaestor-, és ki tudja még milyen pénzügyi balhé érintettjei már jól tudják, hogy nálunk is mindennaposak a meghökkentően nagy haszonnal kecsegtető, valójában azonban csak óriási pénzeket elsikkasztó befektetési ajánlatok, melyekről gyorsan (vagy éppen kevésbé gyorsan) kiderül, hogy nagy haszont igazából csak az kaszál, aki a piramis csúcsán ül. Martin Scorsese filmje, A Wall Street farkasa (Mozi+, 21.00) pont efféle gátlástalan machinátorokról szól: konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)

A pánikbeteg maffiózó (Robert de Niro) és a kezelésétől bepánikolt pszichiáter (Billy Crystal) kalandjainak második része, azaz a Még egy kis pánik (AXN, 21.00) is lehet egy választás mára, feltéve, ha nem unjuk túlzottan de Niro grimaszolásait és Crystal ripacskodását. (Bővebben)

Láthatjuk ma este Anthony Hopkinst is. aki természetesen Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján szólal meg, és annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (AMC, 22.00) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterét. Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Emlékszünk még Kodaj Bencére, a békéscsabai postásra, aki valamikor, még a magyar kereskedelmi tévézés hajnalán egy raklapnyi pénzt nyert valamelyik műveltségi vetélkedőn meglepően szerteágazó tudásával? Nos, az annak idején szépen agyondíjazott Gettómilliomos (Prime, 23.05) egy ehhez igen hasonlító történetet mesél el, az indiai Mumbai valamelyik végtelen szegénynegyedéből. Innen származik Jamal, aki meglepetésre megnyeri az egyik nagy, helyi tévés vetélkedőt, ám a játékvezető csalással vádolja a szegény utcagyereket. A reménytelen helyzetből érkező, reménytelen helyzetbe kerülő Jamal csakis intelligenciájára támaszkodhat, viszont abból van neki, bőven… Danny Boyle színes, cukros, ám azért helyenként igen csípős filmje egyszerre média-, és társadalomkritika, és bűbájos mese, habbal. (Bővebben)

Ron Fricke, aki saját készítésű, 75 mm-es kamerájával már jónéhány káprázatos természettablót (pl. Baraka) készített a téma iránt fogékony, jobbára elhivatottan környezettudatos nézők millióinak lelki és szellemi táplálékául. Ezúttal a hindu, buddhista és más keleti filozófiák egyik központi kérdését járja körül Samsara – A lét örök körforgása (m2, 23.05) című aktuális kérdéseket felvető és elgondolkodtató, emellett rendkívül látványos filmesszéjében (lásd a képen). (Bővebben)

Az ügyfél (RTL II, 20.00) című amerikai film afféle tárgyalótermi dráma. Az e műfajban specialistának tekintett John Grisham írta a könyvet, Joel Schumacher pedig megrendezte – tehát túl nagy baj nincs is e darabbal. Klisék és sablonok, ami műfaji filmeknél, úgymond, “típushiba”, de legalább biztonságosan (és kiszámíthatóan) működik, elsősorban Susan Sarandonnak és Tommy Lee Jonesnak köszönhetően. (Bővebben)

Atom Egoyan nem feltétlenül közönségbarát filmjeiről ismert, ami természetesen nem jelenti azt, hogy érdektelen pacák lenne. Igazából arról van szó, hogy mondandóját szinte sosem tálalja a nézők elé készre főzve, jól összerágva és előre megemésztve, hanem mindig hagy valami játékot arra vonatkozóan, hogy dolgozzon a néző is az anyaggal. Ehhez természetesen, minden segítséget megad, csak figyelni kell közben – ez azonban sokunk számára sokszor teher. Ha ma este mégsem, akkor A fogoly (SuperTV2, 21.00) jó kis játék lehet. A lassú folyású, ám igen nyomasztó történetben (ha akarom, thrillerben) egy apa (Ryan Reynolds) kutat egy pedofil-ügyekben járatos nyomozó (Rosario Dawson) segítségével, szinte már mániákusan, éveken át a 9 éves korában nyomtalanul eltűnt kislánya után.

Matthew McConaughey manapság az egyik legkurrensebb férfisztárnak számít, de korábban is voltak jelenései, bár egészen más tartományokban. A Szeretném, ha szeretnél (Prime, 21.00) című romantikus komédiában Matyi barátunk például Jennifer Lopez méretes csípeje mentén feszül. (Bővebben)

A Rókavadászat (Viasat6, 21.00) viszont egy meglehetősen valóságszagú történet (a hírhedt szerb diktátor Radovan Karadžić ismert sztorijával húzódnak párhuzamok). Amúgy egy elég vicces újságírós-kalandfilm lesz ez, itt is egy kifejezetten jó Richard Gere-el, valamint Terrence Howarddal és Jesse Eisenberggel. Picit emlékeztet a film a mozikban nemrégiben futott, igen remek kötélvadászatos Egy tökéletes napra.

A Schindler listája (Paramount Channel, 21.00) című dráma főhőse, egyben címszereplője Oskar Schindler, egy német (mondjuk úgy) vállalkozó (Liam Neeson), aki kezdetben önös érdekéből, később, felismerve a nácik zsidókkal kapcsolatos őrült tervét, már egyre elhivatottabban, a végén pedig már szinte mániákus elszántsággal alkalmazott zsidókat hadianyaggyártó üzemeiben, így mentve meg több mint ezer zsidót a biztos haláltól. Schindler kalandos történetét Thomas Keneally írta meg nagysikerű regényben, amiből Steven Spielberg készítette ezt a 7 Oscar-díjjal jutalmazott, méltóságteljes, ám ízig-vérig hollywoodi tablót.

A minap szülinapos Robert De Niro egy pánikbeteg maffiavezért alakít, akit egy kétbalkezes zsidó pszichológusnak (Billy Crystal) kell meggyógyítania. A diagnózis: Csak egy kis pánik (AXN, 21.00). Láttuk már. Ennél sokkal érdekesebb darab John Curran Stone (RTL II, 22.20) című mozija, egy lassan építkező dráma, mely a bűn, a bűnhődés, a hit és az erkölcs kérdéseit feszegeti, két remek színész (Bobby bácsi mellett Edward Norton – a képen) visszafogott remeklésével. (Bővebben)

Az általam még mindig ismeretlen Vékony jég (Story4, 22.15) sztorija annyira hogyismondjamcsakmilyenizé, hogy kifejezetten érdekel: “Mickey Prohaska (Greg Kinnear), a kispályás biztosítási ügynök a nagy fogásról álmodozik, amely végre megadná neki a kezdőlökést ahhoz, hogy háta mögött hagyja a fagyos Wisconsint. Azonban Mickey ravasz terve egyik pillanatról a másikra dől dugába, mikor egy lobbanékony lakatos (Billy Crudup) kiveszi a kezéből az irányítást, és ezzel a tét is sokkal magasabb lesz, mint valaha is gondolta volna.” Ott van azonban még valahol Alan Arkin is, tehát – a színészek jók. Ennyi biztos.

Késő estére van még egy remek portréfilm Michael Jacksonról, A holdjáró – Moonwalker (m2, 22.40) címmel.

Legtöbbünknek az idei nyár utolsó “szabad” péntekje a mai, úgyhogy, jól gondoljuk meg, mire szenteljük. Az Éli könyvét (AMC, 19.55) sokszor láthattuk már, de ettől még mindig érdekes film. Az új filmekkel ritkán jelentkező Hughues-testvérek ezen -2010-es- munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, azonban nem kevés vallásos tanítással megspékelve. A disztópikus történetben vallásháború pusztítja el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A mára minősíthetetlen médiafigurává torzult, ám hajdan szép reményekkel, szép pályát futó francia színész, Gérard Depardieu temérdek bájos, kedves romantikus komédiában játszott a nyolcvanas-kilencvenes években. Az Apám, a hős (Duna, 20.25) egyike ezeknek, melyben Gérard a címszerepet alakítja, aki 14 éves, élénk fantáziájú leányával (Katherine Heigl) szeretne eltölteni két hetet egy varázslatos, egzotikus szigeten – amit a leányzó, érthetően, élből utál. Nem a nyaralást, hanem azt, hogy a nyaralást apjával kell eltöltenie, miközben bimbózó nőiessége bőszen tombol a falatnyi bikini alatt…

Roman Polanski 2002-ben bemutatott, majd 3 db. Oscar-díjjal (Legjobb rendező, Legjobb adaptált forgatókönyv, és a Legjobb férfi színész) jutalmazott alkotása, A zongorista (Paramount Channel, 21.00) 1939-ben játszódik, Varsóban. Wladyslaw Szpilman zongoraművész (Adrien Brody) egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei azon vitatkoznak, hogy mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw azonban nem akarja elhagyni a várost, mert imádja azt, legalább annyira, mint Dorotát (Emilia Fox), a fiatal csellistát… A mély, valóságban megtörtént dráma egyszerre szól a szerelemről, a hazaszeretetről, a felelősségvállalásról és a művészet hatalmáról.

A tinédzser Mia (Chloë Grace Moretz) szerelmes, mellette szépen csellózik az átlagnál jóval felvilágosultabb családja óvó és támogató szárnyai alatt. Egy autóbaleset azonban brutálisan avatkozik közbe az álomszerű életbe, s Mia hamarosan egy kórházban ébred. Pontosabban nem ébred, mert kómában fekszik… A Ha maradnék (Cool, 21.00) egy igen nagy sikert aratott, romantikus (tini)dráma az élet és a halál közti igen vékony mezsgyén való egyensúlyozás nehézségeiről.

A háború kísértetei (Film Mánia, 21.00) című háborús dráma “kísértetei” emberek, néhány, véletlenszerűen összeverődött angol és amerikai katona a német frontvonalak mögött a második világháborúban. A háborús filmes kliséknek határozott hátraarcot mutató -tehát akciókban nem dúskáló!- film valóban dráma, mégpedig mélyen humanista és pacifista üzenettel.

A világhírű sztárok világhírű fotósának, Anton Corbijnnak nyilvánvalóan nagyon jó szeme van, amit bizonyít eddigi életműve is. Talán ezért is bízta a deres halántékú, manöken alkatú George Clooney-ra első igazi mozifilmjének, a munkáját éppen abbahagyni készülő bérgyilkosnak történetét feldolgozó Az amerikainak (Filmcafe, 21.00) abszolút főszerepét. (Bővebben)

Bódy Gábor (a képen) Kutya éji dala (m5, 21.20) című filmje számomra meghatározó élmény. Egy lehetetlen helyen láttam először, még azelőtt, hogy részleges moziforgalomba kerülhetett volna, talán ’83 nyarán, ha jól emlékszem, Fonyódon, egy kertmoziban. Nem emlékszem már arra sem igazán, hogy mi okból került sor erre a vetítésre, mi éppen arra csöveztünk (divatos tevékenység volt ez akkoriban a fiatalság körében) egy haverommal és láttunk egy plakátot, melyen ez állt: Ma este a Kertmoziban Bódy Gábor Kutya éji dala című új filmjét vetítjük, főszerepben az A.E. Bizottság és a Vágtázó Halottkémek zenekarokkal. A vetítés után beszélgetés az alkotókkal! Naná, hogy ott volt a helyünk, hiszen ’83-ban ezek a zenekarok nem voltak éppen a hivatalos kultúrpolitika “Támogatandó” címkéjű fakkjában. Bódy előző filmjét, a Psychét pedig addigra már legalább 4-5-ször láttuk. Aztán a filmből, így érettségi után, nem sok mindent vettünk le, a VHK és a Bizottság is csupán egy-két jelenetben tűnt fel (kivéve a Grandpierre-t, aki viszont az egyik emblematikus főszereplő), ők nem voltak ott a vetítésen sem, de ott volt Bódy, feleségével, Verával. Gyönyörűek voltak. Bódy hófehér öltönyben, vörös ingben, vörös betétes, hófehér cipőben, fején vörös szalaggal átkötött fehér panamakalapban maga volt az akkor távolról csodált szabad, elegáns Nyugat – mellette a felesége hasonló színekben,piros-fehér pöttyös koktélruhában, piros körömcipőben és tündöklően szőkén… De nem ez a lényeg. A filmet talán 50-en kezdtük el nézni, a beszélgetésre maradtunk kb. 10-15-en. Bódyék nagyon kedvesek voltak, bár főleg Bódy beszélt – hitről, vallásról, politikáról, filozófiáról, rockzenéről, sok mindenről. Mondjuk, kilenckor kezdődött a film, annak vége volt fél 12-re, akkor úgy éjjel egy felé jött a gépész bácsi, hogy ő akkor most hazamenne, erre Bódy magától értetődő természetességgel rávágta, hogy OK., akkor gyerünk ki a mólóra, és folytassuk ott a csevejt. Valahonnan előkerült egy üveg bor is, és már pirkadt, amikor elköszöntünk… Tényleg nem emlékszem már, pontosan miről beszélgettünk, csak arra, hogy számomra legalábbis akkor, ott, kinyílt a világ.

Más kérdés, hogy Mi kell a nőnek? (RTL Klub, 21.30) Mindenesetre, Mel Gibson ismét megmutatja. (Bővebben) A fiúknak itt van A hazafi (Film+, 21.00) is, ezúttal egy kegyetlen, rettenthetetlen, kiismerhetetlen, engesztelhetetlen Mel Gibsonként, Roland Emmerich 164 perces, amerikai függetlenségi háborús eposzában. Békés parasztember ő, aki vállát vonja a háború hírére, ő családját akarja csupán eltartani. Hagyják őtet békén. A legnagyobb fia (Heath Ledger) keblét azonban forradalmi hév feszíti, s hogyha kell, halni is mer a hazáért, a szabadságért, a függetlenségért. A háború azonban igen csúnya dolog, amit a harcra tüzelő röpiratok rendre el is hallgatnak, a fiú is besokall és dezertál a seregből. Az otthonmaradó öccse próbálja megvédeni, de az ostor rajta csattan. Immár az apának is ott kell hagynia az eke szarvát, szemében őrült láng gyúl, kérges tenyere fegyvert markol… A végén természetesen magasan leng a csillagsávos lobogó és megtanulhatjuk azt is, hogy senki nem lehet független saját nemzete függetlenségi háborújában.

Késő estére jöhet esetleg egy újabb francia film, ezúttal egy filmdráma, mely Francois Mauriac regényéből készült. A Tékozló szív (Duna, 22.00) a múlt század húszas éveiben játszódik. Főszereplője Thérése (Audrey Tautou), egy gazdag párizsi család unatkozó lánya, aki érdekből megy hozzá a szintén gazdag, ám szellemben, életfelfogásban, mentalitásában tőle tökéletesen különböző, vidéki Bernardhoz (Gilles Lellouche). A házasság gondtalan jólétéből azonban hiányzik valami nagyon fontos, aminek pótlására Thérése szörnyű tervet eszel ki…

Hazudik, aki azt mondja, ha jó sorsa tengerre veteti, hogy a habokban lubickolva sosem jut eszébe A cápa (Mozi+, 21.00), Steven Spielberg klasszikus horrorja. Legendás mozi ez. Annak idején, állítólag olyan hatással volt a nézőkre, hogy egy nőnek megindult közben a szülése… Ma már nyilván csak egy borzongató emlék a nyaralás idején – jó esetben. 🙂 Főszerepben Roy Scheider és Richard Dreyfuss, valamint John Williams zenéje.

Amolyan lelkizős, romantikus és megható női-film a Veronika meg akar halni (Filmcafe, 21.00), már amennyiben a depresszió témakörében lehet lelkizni, romantikusan és meghatóan. A történet azonban a viszonylag szűkös költségvetésnek is köszönhetően, külsőségeiben egy amolyan igazi független film fésületlen bájával válik szerethetővé. Persze, azért vannak hibái is. (Bővebben)

A Szemtől szemben (Film+, 21.00) manapság leginkább arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (nettó 173 percnyi) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló (lásd a képen). Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

A bűn árfolyama (AXN, 21.00) című nemzetközi mozi azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

A Nincs alku (Prime, 21.00) című, igen feszült túsztárgyalós drámában viszont a Samuel L. Jackson által alakított zsarut vádolják gyilkossággal és sikkasztással, természetesen igaztalanul, aki emiatt érzett jogos felháborodásában túszul ejti közvetlen kollégáit. A helyzet feloldására a szomszéd körzetből hívnak egy hivatásos túsztárgyalót (Kevin Spacey), aki fel is veszi a dolgok fonalát, azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a túszejtő: valakik csak rá akarják kenni a dolgot. Húzós darab.

Sylvester Stallone simán érdemelt volna egy Oscart azért a teljesítményéért, ahogyan a szívét-lelkét világ szeme láttára teregette ki a Creed – Apollo fia (Cinemax, 20.00) című filmjében. A sztori amúgy a Rocky-filmek amolyan “mellékzöngéje”, melyben Rocky már öreg, mogorva vén pacák, ám megkeresi őt a régi nagy ellenfél, majd barát, Apollo Creed fia, hogy tanítsa meg rendesen bokszolni. Bírtam: bővebben.

Ugyanekkor a Rém hangosan és irtó közel (RTL II, 20.00) is szinte kizárólag a túláradó érzelmekkel, illetve főleg azok kiprovokálásával operál, itt azonban egy, efféle mentális mutatványokra képtelen, Asperger-szindrómás kisfiú szemüvegén keresztül mutatja meg a nézőnek az USA és az amerikai emberek mai hétköznapjait. (Bővebben)

Láthatjuk ma este Roman Polanski Szellemíró (Viasat6, 21.00) című thrillerjét is, mely egy tehetséges íróról (Ewan McGregor) szól, aki más, nála jobban menedzselt, jobb kapcsolatokkal rendelkező, avagy csupán szerencsésebb írók nevében írja meg azok sikerkönyveit. Afféle stróman. Ez alkalommal azonban megkapja ő is a “nagy ajánlatot”: az ex-miniszterelnök (Pierce Brosnan) életrajzát kell megírnia, idő előtt, furcsa körülmények között elhalálozott elődje helyett… (Bővebben)

A Promenád a gyönyörbe (Film Mánia, 21.00), a sok híres filmjéről (Madárka, Angyalszív, Evita, stb.)  ismert Alan Parker gunyoros hangulatú rendezése, mely a zab- és kukoricapehely feltalálójának, a hithű vegetáriánus Dr. John Harvey Kellognak életét meséli el, akit e filmben Sir Anthony Hopkins személyesít meg.

A New York bandái (RTL+, 21.00) című, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról mesél, két színész-gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszem-nézésben, bő két és félórában, Martin Scorsese rendezésében. (Bővebben)

A Vanília égbolt (m2, 21.10) is igen érdekes kis mozi. Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed című filmjének hollywoodi remake-je ezúttal, mintegy véletlenül, egészen jól sikerült. Ez köszönhető persze a feldolgozó Cameron Crowe nyilvánvaló tehetségének is, Amenábar aktív közreműködésének is, de a részben azonos, szemrevaló és tehetséges szereplőgárdának is: Pénelope Cruz mindkét film egyik női főszereplője, mellette most Cameron Diaz domborít, Tom Cruise őszinte csodálatára. (Bővebben)

Sidney Lumet Hálózat (m3, 21.10) című filmje, bár 1976-ban készült, mégis mindeddig az egyik legmélyebb, legsötétebb szatírája a kereskedelmi televíziózásnak. Egy tévésztár, miután megtudja, hogy csökkenő nézettsége miatt ki fogják rúgni a csatornától, elhatározza, hogy élő adásban követ el öngyilkosságot. Sok Oscar-t nyert ez a film, az egyiket például Peter Finch (a képen) kapta a főszerepben nyújtott döbbenetes erejű alakításáért. (Bővebben)

Gilles Bourdos színekben ugyan gazdag Renoir-életrajza (m5, 21.45) meg sem kísérli (egyetlen rövid jelenettől eltekintve) a híres impresszionista festő képi világát megidézni, hiszen a film ez esetben a kevesek által élvezhető kísérleti fénymozgóképek világába csúszna át színesen örvénylő, sejtelmesen homályos képeivel, ehelyett inkább a már idős mester élete végén lakóhelyül szolgáló dél-francia tengerparti villájának, annak buja környezetének, valamint az utolsó múzsa/modell, Andrée Heuschling ihletet adó lankáinak, gömbölyületeinek, gödröcskéinek és loknis vörös fürtjeinek szemléletes ábrázolására helyezte a hangsúlyt. (Bővebben)

A Hazárdjáték (TV2, 22.00) című krimi viszont már ott megbukik nálam, hogy egész egyszerűen nem hiszem el Mark Wahlbergről, hogy egyetemi professzor. Mindenesetre, ebben a történetben egy ilyen figurát alakít, aki emellett beteges szerencsejáték-függő is. Ez utóbbi szenvedélye sodorja bajba – adósságai kezelésére kölcsönt vesz fel egy gengsztertől. nyilván ez az a pont, amiért Wahlberg kapta a szerepet, ugyanis neki, az ő fizimiskájának értelemszerűen jobban áll a kölcsön visszafizetésének menedzselése…

Madonna rendezte és forgatókönyvíróként is jegyzi a 2011-ben bemutatott W.E. – Országomat egy nőért (Film Mánia, 23.30) című filmet, melyben két romantikus történet szövődik össze: az egyik a híres, dadogós VI. György király bátyjának, a VIII. “trónról lemondott” Edwárdnak a sztorija, aki szerelmes lett egy elvált amerikai nőbe, a másik pedig évtizedekkel később történik meg, egy férjezett asszony és egy orosz biztonsági őr között. Megoszló, de néha egészen lelkes véleményeket olvasni a filmről (én még mindig nem láttam)… tehát lehet még érdekes is.