Mit nézzünk ma a tévében?

Olyan ez a mai műsor, mint egy szezonvégi végkiárusítás a helyi plázában. Van minden, de ezek vagy megvannak már, vagy pont ugyanezt hordja a munkatárs, barát/nő, iskolatárs, stb. Például, néhány, ma már igen romos tata, azaz Robert De Niro, Michael Douglas, Morgan Freeman és Kevin Kline, mintegy utolsó bevetésként, mulattírozni megy Las Vegasba a Last Vegas (RTL II, 20.00) című kabaréban, amely ugyan mint történet, nem sokkal érdekfeszítőbb egy telefonkönyvnél, mégis megnézte már több Magyarországnyi közönség. (Bővebben)

A Harcosok klubja (RTL+, 21.00) viszont az ezredforduló idejének egyik emblematikus kultuszfilmje volt, s ennek megfelelően (ám ennek ellenére is) ma is erősen ajánlott megtekintése. David Fincher egyik legnagyobb -és igazán azóta sem megismételt- dobása ez a film, mely tűpontos képet adja az ezredvég és ezredelő jellemző embertípusának, a cinikus, gátlástalan, dekadens yuppie-nak. Főszerepben Brad Pitt és Edward Norton.

Victor Hugo klasszikus regénye, a Nyomorultak (Film Mánia, 21.00) a következő mai ajánlat, amit ezúttal Claude Lelouch firkált meg 1995-ben. Jean Valjean megindító történetét az idős mester a második világháború idejébe helyezte át, ahol egy hajdani bokszbajnok, ma teherautósofőr (Jean-Paul Belmondo – a képen) éppen a nácik elől menekülő zsidókat ment autóján. Az egyszerű, de nemes lelkű teherautósofőr a családtól hall először Valjean figurájáról, akinek sorsa nagyon megragadja őt, ám hamarosan saját bőrén is kénytelen megismerni a nyomorultak sorsát. Lelouch izgalmas parafrázisa nem szolgai felmondása Hugo történetének, inkább továbbgondolása annak. Azonban az eredmény így is egy felemelő, veretes mű (az ehhez méltó hosszal: 168 perc), melyben mellékszerepekben a francia film olyan nagyságait láthatjuk, mint élete egyik utolsó szerepében Jean Maraist, vagy például a zseniális Annie Girardot-t.

A Kapj el, ha tudsz! (SuperTV2, 21.00) viszont Steven Spielberg perfekt szélhámos-filmje, az ezerarcú és mindenkit átverő Leonardo Di Caprióval. Persze, hogy látta már mindenki, de annyira szórakoztató és igazán jól megcsinált film ez, hogy bármennyiszer meg lehet nézni…

Nézhetjük azonban azt is, ahogyan John  Malkovich “a nagy Buck Howardként”, amolyan utazó hakni-ripacsként, bemutatja A tökéletlen trükköt (Filmcafe, 21.00), Tom Hanks és fia, Colin, valamint Emily Blunt őszinte ámulatára… Nevek vannak, hogy aztán film van-e, az egy másik kérdés… (Szerintem van: bővebben)

Viszont a Pearl Harbor – Égi háború (Prime, 21.00) című 183 perces, Michael Bay által rendezett, és minden bizonnyal igen patetikus háborús látványfilmből csupán annyira emlékszem, hogy piszok jól nézett ki, amikor az ismert történelmi jelentőségű napon (1941. december 7-én) a japán bombázók lebombázták a hawaii kikötőt, és a film végén biztosan lengett a magasban a csillagsávos lobogó is. Elnézést Amerika, de erről nyilván Michael tehet.

Az Utam az iskolába (m2, 21.10) hosszú és igen keserves, főleg, ha azt gyalog, lovon, vagy neadjisten, kerekesszékben vagyok kénytelen megtenni. A francia Pascal Plisson mélyen megindító, egész estés dokumentumfilmje egy kenyai, egy argentin, egy marokkói és egy indiai kisgyerek mindennapi küzdelmét meséli el, melynek egyetlen célja van: a tudás megszerzése.

Kevin Smith Shop-Stop (Paramount Channel, 22.00) című mozija alapvető X-generációs kultusz, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. A tényleg minimalista történet egy videotékában zajlik túlnyomórészben, az unatkozó tulaj és néhány zsibbadt törzsvendég részvételével, fekete-fehérben. Smith-ék a filmet a valóságban is működő videotékában forgatták le, valóban fillérekből, a rendes nyitvatartási időn túl.

A néha kissé unalmas, de a szorult szituációkban azért mindig jól teljesítő Tom Hanks igen jót alakít A számkivetett (Duna, 22.06) című robinzonádban. Hízott vagy 30 kilót a szerep kedvéért, amit aztán a forgatás alatt szépen le is adott – e színészi trüváj mellett azonban hiteles és igaz karaktert is épít, akinek sorsa igencsak érvényes tanulságokkal bír. Tom amúgy egy csúcsmenedzsert játszik a filmben, aki repülőgép szerencsétlenséget él túl egyedül a Csendes-óceán felett és egy sziget rabja lesz négy hosszú évre. A film azonban nemcsak egy nyilvános fogyókúra dokumentációja, hanem egy nagyszerű példamese a pénzről, a hatalomról, az emberi kapcsolatokról és a valódi értékekről – természetesen hollywoodi felfogásban.

Akár hiánypótló mű is lehetne az eddig inkább színészként ismert Joseph Gordon-Lewitt all-round szerzői bemutatkozása, a Don Jon (RTL II, 22.10). Nem sok filmes megjelenése van ugyanis a társadalom elég széles (elsősorban hímnemű) szegmensét sújtó szenvedélybetegségnek, a szex-, illetve pornófüggésnek. (Bővebben)

A Rumnapló (Filmcafe, 22.50) viszont egy életrajz, mely a Hunter S. Thompson nevű politoxikomán és gyakorló pszichopata újságíró-legenda ifjúkoráról szól, amikor még nem találta fel az ún. gonzót, és későbbi mániái sem hatalmasodtak még el rajta. Még csak alkoholista. Thompsont a nagyszerű Félelem és reszketés… után újra Johnny Depp alakítja, bár ezúttal ez sem menti igazán a fimet… (Bővebben)

Hogy mit is? Először talán Matthew McConaughey-t, amint a Michael Conelly-regényből adaptált Az igazság ára (RTL II, 20.00) című izgalmas tárgyalótermi dráma főszerepét alakítja. A film amúgy azzal a meglehetősen kényelmetlen kérdéskörrel játszik el, hogy mi van akkor, ha a vádlottról (Ryan Philippe) biztosan tudja az ügyvédje (őt játssza Matyi), hogy ártatlan és meg is tesz mindent ennek bebizonyítására, a vádnak azonban olyan megdönthetetlen, bár nyilvánvalóan hamis bizonyítékai vannak, hogy a vádlottat elítélik? Illetve, mi van akkor, ha az ügyvéd tudja, hogy bűnöst véd, de mégis mindent el kell követnie felmentéséért? (Bővebben)

Pofás alternatíva lehet a X-faktor kornyikálásához Giacomo Puccini pacekba’ zseniális operájának, a Bohéméletnek (m5, 20.40) színes filmváltozata, melyben Mimit Anna Netrebko, az egyik legnagyobb kortárs szoprán (lásd a képen), míg Rodolfót pedig Rolando Villazón, a mai tenorkirály adja.

A Pokolba a szerelemmel (AXN, 21.00) című padlógázzal támadó romantikus komédia -avagy akár a műfaj vaskos paródiája- ugyanekkor nem más, mint a (kétbites) feminizmus kétbites alázása. Renée Zellweger egy erős, határozott, független és sikeres írónő a történetben, aki tagadja a párkapcsolat minden hagyományos formáját, ellenben igent mond a szabad szexre és a karrierre. Van azonban egy vérmacsó, tetőtől talpig nőcsábász firkász (Ewan McGregor), aki minden erejével, technikájával és a hagyománytisztelő társadalom egyöntetű támogatásától övezve azon van, hogy visszaterelje a rakoncátlan báránykát a konzervatív mederbe. Na.

Martin Scorsese gyerekfilmjének, A leleményes Hugónak (Paramount Channel, 21.00) címszereplőjét órásmester édesapja már kisgyerek korában megtanította a szakma összes rejtelmére. Mikor Hugo megárvul, részeges bácsikája veszi magához, aki az egyik pályaudvar mindenese. Bezárja Hugót a pályaudvar óriási óraszekrényébe, hogy ő tartsa karban az órákat, amíg ő nyugodtan piál. Egy nap a pályaudvar egyik játékbutikjának morózus, öreg tulaja fülön csípi, mivel azt hiszi, Hugo elcsent tőle valamit. Hugo hiába bizonygatja ennek ellenkezőjét, az öreg elveszi zsebeinek összes tartalmát, csipeszeket, műszerész-csavarhúzókat, nagyszámú rugót és fogaskereket, valamint azt a noteszt, amit apja hagyott rá, tele műszaki rajzaival és működési ábráival egy csodálatos szerkezetnek… (Bővebben)

A Ki nevel a végén? (Viasat3, 21.00) viszont a félig tele-félig üres pohár tipikus esete. Vagy Jack Nicholson süllyedt le Adam Sandler humorának kakipuki szintjére, vagy Jack emelte magához Ádit (persze, tudjuk jól, hogy Sandlernek vannak jó filmjei is, de mégis mindenkinek a gatyaszintű filmjei ugranak be először…). Mondjuk azt ezúttal, hogy félig tele van az a pohár, hiszen e film még bőven a nézhető vígjátékok sorában van. Nicholson tolja ezerrel, ahogy szokta ebben a műfajban, Sandler pedig séróból asszisztál hozzá. Amúgy a megöntözött öntöző, illetve, amikor a fagyi visszanyal klasszikus sémáinak egyfajta variációját látjuk ismét e műben: amikor az orvos talán betegebb, mint a betege. Indulatkezelés, mint napjaink egyik fő civilizációs mifenéje. (Bővebben)

A Pelikán ügyirat (Duna, 21.10) írója John Grisham, tehát nyilvánvalóan valami izgalmas és szövevényes tárgyalótermi dráma-féleség lesz belőle. Egy joghallgató (Julia Roberts) egy egyetemi dolgozatban véletlenül leleplezi a Legfelsőbb Bíróság tagjait ritkító gyilkosságsorozatot, melynek szálai túl messze és túl magasra vezetnek. A lány (Alan J. Pakula filmje 1993-ban készült) gyorsan rájön, hogy darázsfészekbe tenyerelt, amikor megrettenve látja, hogy akinek csak megmutatja a dolgozatát, másnapra már a helyszínelők piszkálják hulláját. Egyetlen emberben bízhat csupán, ám az meg egy újságíró (Denzel Washington)… Régi film, jó film.

Mivel fizikailag nem mi éljük át, érdekes, sőt tanulságos lehet a Cserbenhagyás (Story4, 22.15) című filmdráma is, melyben Terry George rendező egy tragikus végű, de teljesen banális cserbenhagyásos balesetet dolgoz fel a létező összes szemszögből, kitűnő színészek (Joaquin Phoenix, Mark Ruffalo, stb.) segítségével.

Kairó bíbor rózsáját (Film Mánia, 19.25) szakíthatjuk le először ma este a tévé előtt. Woody Allen romantikus története a múlt század harmincas éveiben, az akkori “nagy gazdasági válság”, és Hollywood aranykora idején játszódik. A történet hősnője (Mia Farrow) az élet szomorúsága elől a moziba menekül, és annyiszor nézi meg az e film címében idézett ásatag, hollywoodi darabot, ahányszor tudja. A film által megteremtett álomvilág lassan összemosódik az ő életének valóságával, a film hőse (Jeff Daniels) pedig lelép a vászonról, egyenesen bele az általunk nézett Woody Allen-film hősnőjének életébe.

Bár valójában Fenyő Miki (Szabó Kimmel Tamás – a képen) nehéz ifjúkorát dolgozza fel a Made in Hungária (Duna, 20.25) című musical-film, azért szerencsére képes megmaradni egy könnyed, habos-babos, táncos-bulizós komédiának, annak, aminek lennie is kell. (Bővebben)

Az amerikai jogrendszer egyik jellegzetes eleme, az esküdtszék intézménye áll Az esküdt (Story4, 21.00) című izgalmas dráma középpontjában. Egy maffiózó vár bírósági tárgyalására, aki úgy szeretné a dolgok állását a maga javára fordítani, hogy megbíz egy bírósági és jogi ügyekben járatos személyt (Alec Baldwin), hogy próbálja meg kipuhatolni, ki az az esküdtszékben, akit “meg lehet győzni” a maffiózó ártatlanságáról, hogy aztán az az illető befolyásolja az egész esküdtszék ítéletét. A gyermekét egyedül nevelő, gyengének tűnő Annie (Demi Moore) lesz kipécézve erre a célra, aki azonban -meglepetésre- hamarosan saját kezébe veszi az irányítást.

Ugyanekkor azonban Bruce Willis is A sebezhetetlen (Cinemax, 20.00 / Viasat3, 21.00) lesz, hiszen karcolások nélkül él túl egy vonatkatasztrófát, s miután egy üvegcsontú képregénybuzi (Samuel L. Jackson) felvilágosítja természetfeletti képességeiről, magára veszi a rászabott keresztet. M. Night Shyamalan filmje, és ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

Magda (Penelope Cruz) halálos beteg. Kamasz gyermekével és csalfa férjével él munka és jövő nélkül. Miképpen lehet mégis túlélni önmagunkat? Ennyi a Mama (Duna, 22.25) története. (Bővebben)

Igen izgalmas választás lehet a 11:14 (Filmcafe, 23.00) című thriller is ma estére, igen érdekes szereposztással (Hillary Swanktől Patrick Swayze-ig). A cím a kulcsa mindennek, s minden ki is fog derülni a végére, mi miért történik 11:14-kor. Érdemes tehát kivárni, még akkor is, ha közben esetleg nem mindig értjük, miről is van szó…

Először A skót kerékpáros (Film Mánia, 21.00) érkezik, mely film egy pályakerékpáros életéről mesél. Chris Boardman valós személy (a filmben Jonny Lee Miller alakítja, lásd a képen), aki munkanélküli segélyből tengődve, saját maga által épített kerékpárral nyert olimpiai bajnoki címet Skóciának Nagy-Britanniának 1992-ben (és később országúton is szép eredményeket ért el). A sportdrámák kedvelőinek kötelező penzum! (Bővebben)

A Nők (SuperTV2, 21.00) című vígjátékban viszont nők nevetnek ismét saját magukon, hiszen a film írója-rendezője (Diane English és Claire Booth Lice, illetve Diane English), valamint főszereplői (Meg Ryan, Annette Bening, Eva Mendes, Candice Bergen, Carrie Fisher, Bette Midler, és még sokan mások) mindannyian nők.

Ugyanekkor a Csak barátok (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédia azt az örök kérdést boncolgatja, mi szerint létezhet-e barátság fiú és lány között? Nem tudományos hitelességű kutatások szerint, valamilyen okból a lányok szerint igen, a fiúk szerint nem. Naná, hiszen mindkettő a másikat akarja, de míg rendszerint a fiúnak EZ a lány tetszik, a lány általában AZT a fiút akarja. Nem ezt, akivel ebédelni, fagyizni, vásárolni jár, akivel minden titkát megosztja, hanem azt, akinek feszes fenekére kacsint a gimi összes csaja, aki a menő csávó a suliban. Kimondhatatlan katasztrófa ez a “barát státusz” a langymeleg és rózsaszín tétlenségében leledző kamasznak. Főleg, ha kövérkés, félénk, igazi vesztes típus, a menő csávók céltáblája, a nyuszi sapkával/sapkátlan. Aztán telik múlik az idő, s a kövérkés bénaságból Ryan Reynolds lesz, akire Anna Faris, vagy Amy Smart már egészen másként rebegteti hosszú szempilláit… (Bővebben)

Az Életem értelme (Story4, 21.00) című drámában viszont Meryl Streep alakít egy rákban haldokló anyát, akit lánya (Renée Zellweger) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes azonban az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.

Jirí Menzel ma esti szatírája, a Magány az erdőszélen (m5, 21.15), akár a néhány évvel későbbi Az én kis falum párjának is felfogható, bár itt nincs Otík, és éppen fordítva történnek a dolgok. Városiak költöznek/költöznének vidékre, ez adja a film sztoriját és kiapadhatatlan humorforrását. A kezdő képsorok alatt felkúszik arcunkra az a bizonyos joviális mosoly és mindvégig ott is marad. Szép az élet.“Hol a söröm?“

Később amolyan lelkizős, romantikus és megható női-film a Veronika meg akar halni (Filmcafe, 22.50), már amennyiben a depresszió témakörében lehet lelkizni, romantikusan és meghatóan. A történet azonban a viszonylag szűkös költségvetésnek is köszönhetően, külsőségeiben egy amolyan igazi független film fésületlen bájával válik szerethetővé. Persze, azért vannak hibái is. (Bővebben)

A pasik ma este is nyilván meccset néznek.

A mai este a meccsekről (BL), illetve a mindent verő Szulejmánról szól. Egészen kétségbeejtő viszont, hogy ezt a dominanciát a buliból kimaradó tévécsatornák tulajdonképpen feltett kezekkel veszik tudomásul… Viszont a Fim Mánián megint lesz meccs. Bár, lassan a Minimaxon is. Gyenge alternatíva lehet Az esemény (AMC, 20.20), a ködös, misztikus filmjeiről ismert M. Night Shyamalan 2008-as “alkotása”, melynek alapötlete az, hogy egy titokzatos kór (űrlények, isteni csapás, stb.) következtében egy pillanat alatt megváltozik az emberek viselkedése a Földön. Vannak azonban (pl. a Mark Wahlberg alakította pszichológus és felbomlófélben lévő családja – a képen), akiké nem.

Romcsikomcsinak pedig jöhet talán a Férjhez mész, mert azt mondtam (Filmcafe, 21.00), amiben Diane Keaton ezúttal amolyan tyúkanyóba oltott anyatigrist alakít, aki azt hiszi magáról, hogy csakis ő tudja a tutiságot pasiügyben. Ezt aztán rendszeresen meg is osztja három lánya közül azzal, amelyik éppen előtte van. A legidősebb, Maggie (Lauren Graham) bölcs mosollyal hallgatja ezeket, hiszen pszichológus. Mae (Piper Perabo), a középső tettetett kíváncsisággal figyeli a tanácsokat, hiszen ő úgy van a pasikkal, hogy reggelre egy, ebédre egy másik, vacsorára egy harmadik, és aztán kell egy negyedik az éjszakára is… A legkisebb Milly (Mandy Moore), aki viszont valóban védelemre és tanácsokra szorulna, viszont nem feltétlenül olyanokra és akkor, amikor azt, és ahogy anyu tálalja…

A királyság (AXN, 21.00) című 2007-es akció-thriller valahol a félúton van a háborús propaganda és a kritika között (de itt legalább fellelhető valami gondolat az egyoldalú heroizmus mögött): hős amerikai katonák mennek rendet tenni a “koszos arabok” közé, ezúttal a “baráti” Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába, azonban ott olyan tapasztalatok érik őket, melyek elgondolkoztatják a dolgok folyásának mikéntjéről őket, de főként a nézőket. (Bővebben)

Jennifer Lopez számára Most már elég! (RTL II, 20.00). E thriller fő erénye, hogy olykor ordító logikai bakikkal elővezetett cselekménye ellenére is igen sokat tesz a házastársi erőszak aktuális témájának felszínre segítésében; a Lopez által alakított hős -anya és feleség- pedig még egy radikális utat is mutat a problémák egyfajta megnyugtató “rendezésére”.

Késő este a Botrány (Film Mánia, 22.50) című politikai drámában a kitűnő John Hurt alakít egy jól szituált, felsőbb körökben otthonosan mozgó orvost (a képen), aki egy nap egy fiatal, könnyűvérű táncosnőt mutat be a társaságnak, mely gesztussal később alaposan felborítja a múlt század hatvanas éveinek Angliájának közéletét: bukik miniszter, majd az egész konzervatív kormány, de bukik egy szovjet katonai attasé is. A történet a Profumo-botrány néven elhíresült esemény igen hiteles feldolgozása, Michael Caton-Jones rendezésében, egyéb szerepekben pedig például Bridget Fondát és Ian McKellent láthatjuk.

Az, hogy manapság már csak elvétve lehet mainstream filmben cigarettázó karaktert látni (vagy ha mégis, akkor az szinte kivétel nélkül negatív karakter), annak sok köze van ahhoz az annak idején nagy port felverő esetnek, melyben egy nagy cigarettakonszern kirúgott fejlesztő vegyésze eskü alatt vallotta meg, hogy a cigarettagyárak kémiai úton manipulálták a cigaretta nikotintartalmát, hogy így szoktassák gyorsabban és erősebben hozzá a dohányosokat a termékükhöz. Michael Mann 160 perces drámája, A bennfentes (Duna, 23.50), ezt az ügyet dolgozza fel igen alaposan az egyaránt remek teljesítményt nyújtó Russell Crowe (a kirúgott vegyész) és Al Pacino (az ügyet médiaeseménnyé és országos botránnyá formáló újságíró) segítségével. A történet azonban tökéletesen megvilágítja azt is, hogy miért tartják sokan Amerikát a szabadság földjének még akkor is, ha ott is akadnak korrupt politikusok, profitéhes kapitalisták és számító, cinikus gazemberek, ugyanis eddig minden körülmények között és ellenére, mindig volt arra esély, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését, illetve, akinek igaza van, az meg a jutalmát; hogy győzhet az igazság. A film amúgy hossza ellenére is igen feszült, hatásos alkotás, már ha hajlandóak vagyunk odafigyelni rá – ebben az értelmezhetetlen időpontban is.

Igen durva a kínálat ma estére, szerintem érdemes belőle bespájzolni, feltéve, ha van ehhez alkalmatos eszközünk. Például, egy igen tökös modern western A préri urai (HBO2, 19.30), melyben egy elvált apa (Chris Pine – a műfajban kötelező “jó cowboy”), börtönviselt bátyja (Ben Foster) segítségével végigrabolja a nyugat-texasi Midland Bank (itt most ők a “rossz cowboy”) összes kisvárosi fiókját, hogy így fizesse vissza azt a jelzálogot, amit éppen ez a bank jegyzett be a testvérpár elhalálozott édesanyjának farmjára (melyen nemrégiben olajat találtak, hahaha). Az írott törvénynek, természetesen, közbe kell szólnia két, komótosan dolgát végző ranger (rendőrbíró) személyében, akik közül az egyik kaukázusi (Jeff Bridges), nyugdíj előtt áll és ízig-vérig texasi, a másik indián (Gil Birmingham), és még jobban texasi. Jelen esetben ők lesznek a “rossz cowboy” pisztolyai (lásd a képen). Lesz piff-puff, izgalom és egy remek film. (Bővebben) Velem együtt sokan ezt a filmet eredeti címén (Hell or High Water) ismerik, írójának –Taylor Sheridan– második rendezése, a Wind River most fut a mozikban.

De jön a tavalyi év egyik legnagyobb kritikai sikere, amit a közönség igényesebb része is örömmel fogadott. Toni Erdmann (Cinemax, 20.00) egy bő hatvanasnak tűnő, kissé lomha mozgású, nyugdíjas zenetanár (Peter Simonischek), aki lehetetlenül idióta poénokkal próbálja, inkább kevesebb, mint több sikerrel, maga és környezete unalmát eloszlatni: szerepeket játszik, de legtöbbször csökkent értelmű debileket, fura, zilált parókákat ült és rendezetlen, gusztustalan műfogsorral ijesztget. Ez így, önmagában nem lenne akkora baj, hiszen az ilyen önjelölt mókamesterek egyszer mindig megunják sikertelenségüket, Toni azonban soha nem veszi észre magát. Ha mégis észreveszi, akkor viszont amit művel, az már színtiszta agresszió, kellemetlenkedés. Pedig jó szándékú a pali és nyilvánvalóan nem akar mást, mint figyelmet és egy cseppnyi szeretetet lányától (Sandra Hüller), akit karrierjén kívül az égadta világon semmi más nem érdekel. (Bővebben)

Végy egy rész 2001. Űrodisszeiát, egy részt a Bibliából, Mózes 1. könyve, Ádám és Éva sztorija, egy részt a Robinsonból, valamint egy részt bármelyik túlélős-világmegmentős akcióthrillerből, keverjük össze a részeg pasik kedvenc szórakozásával, hogy mit csinálnál Jennifer Lawrence-el, ha együtt szenvednétek hajótörést – keverd jól össze, de nehogy felrázd, és kész is az Utazók (HBO, 20.00). Komolyra fordítva a szót, lehetne belőle egy szép romantikus dráma, melyet a fantasztikus környezet tesz még izgalmasabbá, s a benne rejlő etikai (rendelkezhetünk-e más ember életével, saját túlélésünk, illetve annak megkönnyebbítése szempontjából?) problematika pedig valóban méllyé – azonban a felmerülő asszociációs halmaz, valamint a végkifejlet lebékategorizálódása kissé agyoncsapja az egészet. Lehetett volna ennél sokkal bátrabb, sokkal apokaliptikusabb, de akár sokkal szentimentálisabb is… Vannak azért jó pillanatai és értékes percei ennek a filmnek, kár hogy végeredményben mégis csak egy közepes darab lett.

Nem érdektelen darab viszont az ausztrál Egyenesbe jövünk (Galaxy, 21.00), bár a sztori első blikkre nem tűnik valami nagy etwasnak: egy fickó (Sam Worthington) szabadul éppen a sittről, olyan tervekkel, hogy új életet kezd. Odakint, a szabadban azonban rádöbben, hogy vannak még elvarratlan szálak és meg is kéne élni valamiből… Ismert arc/jó színész még a történetben Timothy Spall, vagy a karakteres alakításáért sokféle elismerésben részesült David Wenham. Magyar vonatkozás is akad, hiszen az egyik mellékszerepben Joe Bugnert, azaz Bugner Józsit, hajdani nehézsúlyú ökölvívó Európa-bajnokunkat láthatjuk, aki annak idején még Joe Frazierrel és Muhammad Alival is bunyózott. Életszag, igazság, vagányság.

A romantikus komédiák mezőnyében a Szerelem és más drogok (Prime, 21.00) mindenképpen a tartalmasabbak közé sorolandó. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- ijesztően zajosan kezdődő dolgozata később főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogai villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén túl.

Talán az Elkéstél, Terry! című Raymond Chandler-regény kezdődik úgy, hogy kopogtatnak az ajtón, amely rövidesen kinyílik és … most vagy Philip Marlowe, a főhős magándetektív vágja orron azt, aki ajtót nyit, vagy őt vágják éppen orron, nem emlékszem már; na, viszont ez a film tök ilyen. Nem is tudom, mikor röhögtem magam könnyesre egy krimin, de most így történt. Shane Black tökéletes Chandler/Marlowe hommage-t alkotott ezzel a remekbe szabott, színes film noir-komédiával, a Rendes fickókkal (RTL+, 21.00). A film finomságait természetesen nem érzi az, aki nem tudja, kicsoda Marlowe, mi a film noir, hiszen mindvégig ebben a relációban zajlik minden: tessék olvasni, művelődni és egy világ nyílik ki előttetek, idióták, akik lepontozzátok ezt a remekművet (port.hu: 6.6, imdb: 7.4). Pluszpont, hogy mintha duplán látó szemüvegen át néznénk az ismert sztoriban az ismert figurát: Marlowe és a chandleriánus, klasszikus krimitörténet két karakterből áll össze, egyfajta mozaikként: Ryan Gosling és Russell Crowe istenien működnek együtt. Bármeddig elnézném őket, s kalandjaikat – sajna, erre a már említett idióták miatt nem valószínű, hogy módom nyílik…

Egy kifejezetten lélekemelő és mélyen megindító alkotás a Valahol Európában (Duna, 21.00), nem véletlenül ért el világhírt 1947-es bemutatása óta Radványi Géza filmje. Írója, Balázs Béla azonban ma már újra a tiltott személyek listáján van, utcát sem nevezhetünk el róla, de a film címéről is inkább a belőle készült musicalre asszociál a néző. Itt lenne tehát a kitűnő alkalom oktalan döntéseink revideálására, a tanulásra és okulásra, csak hát…

Nem láttam még viszont az Alfred de Musset azonos című önéletrajzi regényéből készült A század gyermekének vallomásait (m2, 21.05). Azt mondja a film ismertetője, hogy: “A fiatal és vonzó Octave-ot megcsalja Élise, a kedvese. A fiatalember ezután az érzéki örömöknek és kicsapongásoknak adja át magát, de rövidesen megcsömörlik ettől az üres életformától. Apja halálhírére visszatér a vidéki családi birtokra, majd a temetőben megismerkedik egy nála tíz évvel idősebb özvegyasszonnyal, Brigitte-tel. Lassanként szenvedélyes szerelem alakul ki közöttük, Octave ismét hinni kezd a szerelemben és az életben. A kisvárosi pletykák miatt külföldön szeretnének új életet kezdeni, de Octave labilis természete és féltékenysége erősebbnek bizonyul a szerelménél.” Érdekel.

Viszont A 22-es csapdájának (m3, 21.10) 1971-es, Mike Nichols-féle feldolgozása szerintem biztosan az egyik legjobb irodalmi filmadaptáció, mely valaha készült. Joseph Heller frivol, groteszk szövege, kíméletlen iróniája tűpontosan jelenik meg a mára már kissé karcos képeken, de az illúzió tökéletes. Minden, amit tudni muszáj a háború természetéről, az itt van benne, ebben a filmben.

Az Adam (HBO2, 21.15) egy romantikus dráma egy Asperger-szindrómás srácról (Hugh Dancy), mely mint film, tulajdonképpen reálisan reprezentálja az efféle rendellenességben “szenvedők” sorsát, egyaránt jelezve annak pozitív és negatív oldalát, ráadásul tanulsággal is szolgálva az ún. “egészségesek” számára is. Szerethető, egyenes film Max Mayer munkája, mely kevésbé szentimentális, mint a Esőember, és kevésbé kreatív, mint a Forrest Gump. Ettől még nagy baj nincs vele, de sajnos, így ki sem tűnik a középszerből…

Összehasonlításképpen jöjjön itt rögtön az előbb említett Esőember (RTL II, 21.55) is, melyben néha Dustin Hoffman aztán tényleg “fullba’ nyomja a kretént”, viszont neki mégis “gyütt” az Oscar bácsi… Persze, Hoffman zseniális minden túlzása, a film is remek, minden szentimentalizmusa ellenére, és Tom Cruise is remek – Ki érti ezt? 🙂

Ridley Scott mára már hivatkozási alappá nemesedett Szárnyas fejvadásza (RTL Klub, 22.25) régen látott darab a tévében. Nemsokára moziban Dennis Villeneuve Magyarországon forgatott folytatása, így gondolom, ezért az alkalom, hogy leporolódott ez a mozi – melyet szintén forgathattak volna Magyarországon. A Nyugati-tér aluljárója, főleg a Westend felé vezető passzázs ugyanis ma is egy az egybe’ hozza azt a hangulatot, amit Scott, Philip K. Dick nyomán megálmodott annak idején 2019-re – ami két év múlva lesz. A film által felvetett kérdés egyszerű: Mit jelent embernek lenni egy elembertelenedett világban? A válasz ennél bonyolultabb…

Később még Ryan közlegény is jól meg lesz mentve a Ryan közlegény megmentése (Duna, 22.55) című, nagy lélegzetű és igen látványos háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi Oscar-hegyekkel jutalmazott filmje által.

Mivel mozikban a második rész, nézzük meg az elsőt a Kingsman: A titkos szolgálat (Mozi+, 21.00) című kémfilm/kémfilmparódiából. Ez egy igen friss (humorú), lendületes, olykor kifejezetten, és pimasz módon szórakoztató alkotás, Matthew Vaughn munkája. Nyilván, “ez a műsor sem jöhetett volna létre” a James Bond-legendárium nélkül, amire nagyban támaszkodik, más részeiben pedig reflektál a mű, úgy, hogy közben a néző mindvégig zavarban is van amiatt, hogy nem tudja, amit lát az paródia-e vagy “igazi” (Colin Firth a címszerepben). Néha szemérmetlenül gagyi megoldásokat látunk, melyek azonban igen profi hommage-ai a korai Bond-filmek primitív trükkjeinek, vagy akár azok didaktikus cselekményszervezésének. A frenetikus head-exploding finálé (Edward Elgar Pomp and Circumstance indulójának dicsőséges dallamaira) viszont egy teljesen új dimenziót nyit a szuperhősös/szuperkémes klisék horizontján. A főhős fiatalember történetének keserű, savanyú sörszagú, mocskosszájú angol társadalmi drámáit és Guy Ritchie hasonló körben játszósó krimikomédiáit egyszerre idéző környezetábrázolása is üdítő erővel hat, a Mátrix, illetve a modern, távol-keleti kungfufilmek akciókoreográfiáira hajazó verekedési jelenetekkel együtt. Jókat röhögtem, na. (A második rész állítólag sokkal gyengébb.)

Borzongató világ nyílik meg a Más világ (Paramount Channel, 21.00) című romantikus thrillerben, Alejandro Amenábar filmjében. A történet színhelye egy magányos, ódon kastély, melyben egy magányos háborús özvegy (Nicole Kidman) éli életét két (fényérzékenységben szenvedő) gyermekével és szolgálóival, szigorú napirend szerint. Életük -a gyermekek furcsa betegsége miatt- teljes félhomályban zajlik, ami önmagában is elég félelmetes, de ha hozzávesszük az öreg ház természetes zörejeit is, akkor már teljes a hatás. A történet érdekes fordulatokon keresztül halad a meglepő, de abszolút logikus végkifejlet felé – pontosan bemutatva a háború hátországában maradókban, az özvegyekben és árvákban megélt gyötrő lelki mechanizmusokat is.

Az Acélmagnóliákban (Duna, 21.30) sok dáma, köztük a gyönyörű Shelby (Julia Roberts itt is), annak határozott édesanyja, M’Lynn (Sally Field), Truvy (Dolly Parton), a szépségszalon tulajdonosa, Claire (Olympia Dukakis), a dúsgazdag özvegyasszony, a csípős nyelvű Ouiser (Shirley MacLaine) és az újonnan a csapathoz csatlakozott Annelle (Daryl Hannah) üldögél egy decens fodrászszalonban, mint szokásosan, hogy pletyi-pletyi, locsi-fecsi, mígnem egyikük váratlanul komoly bejelentést tesz… Vastagon felvitt festékrétegekben rajzolódik ki a filmben a vidéki Dél társadalomrajza, de benne a mély emberi dráma is.

Mészáros Márta 1956-ról mesél ma este szüleinek Napló apámnak, anyámnak (m3, 21.55) című filmdrámájában.

James Mangold briliáns thrillerjének, az Azonosságnak (AMC, 22.00) hőse (John Cusack) autóbalesetet szenved egy igen durva viharban. Egy lepukkant motelben talál menedékre, ahol kuksol már néhány fura figura – egyik közülük sorozatgyilkos. De kicsoda? Pazar forgatókönyv, jó színészek (például a képen John Cusack mellett Ray Liotta) és egy igen váratlan csattanó, valamint feszült, klausztrofóbiás atmoszféra és ízlésesen elegendő brutalitás, amennyi kell egy efféle filmbe.

A Férfias játékokban (Duna, 23.35) pedig Harrison Ford adja a visszavonult CIA-ügynököt, aki bájos feleségével (Anne Archer) nem vágyik már másra, mint unalmas, nyugodt életre – ám sorsa újra kísérti, amikor nyaralás közben belecsöppen egy terroristaakció kellős közepébe. A vér nem válik vízzé, a vén kecske is megnyalja a sót, csalánba nem üt a mennykő, stb.

Az Anyám és más futóbolondok a családból (Duna, 20.25) tipikusan az a történet, melyet akkor szoktunk sorjázni, amikor valamilyen családi ünnepen, születésnapon, karácsonykor összejön a rokonság, idősek, középkorúak és csemeték, ott piheg mindenki az asztal körül. (Vagy például úgy, ahogy a képen látszik…) Már elfogyott a húsleves, a perkelt/rántott szelet/töltött csirke is, már csak a szemünk kívánja a női szeszély/kókuszkocka/házi zserbó ízeit és már csak csipegetjük a morzsákat. Piciket kortyolunk a valamelyik rokon által nagy műgonddal kotyvasztott -rettenetes ízű- háziborból és hallgatjuk, ahogyan az idősek belekezdenek a család rétesként nyúló történetébe. (Bővebben)

A következő filmet passzolom. A Bankcsapda (Filmcafe, 21.00) valami bankrablásos szajréfilm-vígjáték lesz, amiben egy vérprofi és egy béna banda hajt ugyanarra a szajréra. Engem nem igazán érdekel, de hátha valakit igen… Ismerős arcok lesznek benne, innen-onnan, de szerintem semmi komoly.

A Szerelmes Shakespeare (Story4, 21.00) címéből tulajdonképpen kiolvasható az egész film: egy kosztümös, romantikus komédia a szerelmes, de a történet idején még csak közepesen híres drámaíróról. Nincs benne semmilyen ördöglakat, nincs titok, nincs rejtély… Ellenben van benne rendes adag romantika, valamint rengeteg sztár (címszerepben Joseph Fiennes) egy rengeteg Oscar- és egyéb díjjal jutalmazott -viszont csak közepes- filmben.

A nem éppen ma estére hangolt tematikára épülő Szilveszter éjjel (Cool, 21.00) című, szilveszter éjjelén játszódó komédiát is csak azért ajánlom be, mert igen komoly sztárparádét villant Robert de Nirótól Jon Bon Joviig és Michelle Pfeiffertől Halle Berryig.

A francia-algériai Roschdy Zem színészként rendszerint igen markáns, kemény figurákat jelenít meg (pl. Gyors meló, Párizsi éjszakák, A hírnév ára), rendezőként viszont talán túl nagy falat volt neki az első francia színes bőrű bohócnak, Rafael Padillának (más néven Raphael de Leiosnak) küzdelmes életét elmesélő dráma, a Csokoládé (Duna, 22.30). Tételesen természetesen sok minden benne van a filmben Csokoládé életéről Zem lényeges dolgokat említ. Beszél például arról a ma már szinte (minden ilyennek tűnő és cseppet sem örömteli tendenciával együtt is) elképzelhetetlen rasszizmusról, de arról a rajongásról is, amivel az ébenfekete, óriási termetű, de eleven észjárású, kedves és okos Rafaelt illette a korabeli francia közönség. Pompás, illúziókeltő korhangulatot teremt. Csak éppen Rafael drámai sorsa nem hat valahogyan olyan erővel, mint amivel kellene. Pedig a bohóctréfák (nekem a bohócok vagy szomorúak, vagy félelmetesek, de a tréfáikon igen ritkán tudok nevetni) pont annyira szomorúak, mint amiből Chaplin és Fellini klasszikus darabokat kerített, Rafael valahogyan mégsem jön le a porondról. De az is lehet, hogy talán Omar Sy-ben a hiba, akiben olyan elemi erejű pozitív energia dolgozik, hogy egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy vele valaha is bármiféle rossz dolog történjen vele… James Thiérrée, aki Csokoládé fehér partnerét alakítja, viszont nagyon tehetséges színész, remek mozgáskultúrával és komoly színészi eszköztárral kényszerül untermann-szerepkörbe.