Először is Álljon meg a nászmenet! (Filmcafe, 20.00) Ugyanis ebben az atombiztos romantikus komédiában Julia Roberts veszi igencsak zokon, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel. (Két hónapja ment utoljára.)
Szintén nem először megy a tévében, de én -némi meglepetésre- valamikor 2011-ben ajánlottam utoljára az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (RTL II, 20.00). Kövezzenek meg érte, én bírom ezt is, meg a folytatásait is (sőt még az eredeti Rat Packes verziót is). Pompás, igazi szombat estére való entertainment. (Bővebben)
Sokszor kerül adásba Terrence Malick háborús tablója, Az őrület határán (AMC, 20.00) is, de nem vagyok biztos abban, hogy mindig a megfelelő helyen és időben. Például most sem igazán… Amúgy sem egyszerű falat ez a jó méretes film, még a tapasztalt, cinikus, egyben katonaviselt férfiaknak is embert próbáló bevetés a megtekintése… Bár Malick alkotásai rendszerint látványosak, azért mégsem könnyű nézni azokat az olykor már elviselhetetlen melankóliájuk, terjengősségük és sekélyesen bölcselkedő modorosságuk miatt – miközben az így feldolgozott fontos, megkerülhetetlen témák miatt az illető mégis a legelismertebb rendezők közé sorolandó. Ez alkalommal a háború természete lesz feltárva, jó hosszan, el-elmélázva, egy szakasznyi jól ismert sztárral (Sean Penn, Woody Harrelson, George Clooney, Nick Nolte, Adrien Brody, Jim Caviezel és még sokan mások) telezsúfolt, fantasztikusan fényképezett, nagyszabású filmben.
Később jön újra Ridley Scott szandálos, duzzadó vádlis és bicepszes Gladiátorja (AXN, 21.00) is, egy masszív Oscar-szivacs (5 darabot gyűjtött be a szoborból), mely csöpög a vértől. Jó hosszú, jó látványos film amúgy, agytekervényeinket sem veszi túlzottan igénybe – ami pozitív olvasatban jelentheti azt is, hogy közérthetően szól olyan alapvetőnek tartott férfiúi erényekről, mint bajtársiasság, önfeláldozás… Effélék.
Lesz a Blöff (TV2, 21.55) is megint, Gájricsitől.
Az Angi Vera (m3, 21.25) komoly nemzetközi sikert aratott annak idején. Gábor Pálfilmje “az ötvenes évek léleknyomorító világát mutatja be, azt a korszakot, amikor még a rendszer hívei is bármikor áldozattá válhattak”, de szakmai ajánlóként is jól működött, hiszen Koltai Lajos általa kezdhette meg nemzetközi karrierjét (Gaby – Egy csodálatos élet, 1987). A nézők viszont elsősorban mégis Pap Vera ikonikus alakítása miatt emlékeznek erre a nagyszerű filmre, amit természetesen jó szívvel ajánlok mára is.
Richard Gere képtelen választani Lolita Davidovich vagy Sharon Stone között, ami akkora gond neki, hogy teljesen bele is őszült a Vágyak vonzásában (Duna, 21.40). Ősz korára Gere egész jó színész lett, de itt még képes lesüllyedni a két említett nő tehetségtelenségének szintjére – olyan ez a film, mint azok a csiricsáré színekkel dombornyomott, kizárólag a női olvasók vélt/valós igényeit megcélzó, silány irodalmi értékkel bíró ponyvaregények, melyeknek piramisaiba először botlunk minden könyváruház bejáratában. Sekélyes, kiszámított és kiszámítható, szentimentális giccs. Annak viszont tökéletes.
A következő ajánlatban egy érdekesnek ígérkező Revansnak (Filmcafe, 22.00) lehetünk szemtanúi, melyben Kevin Costner (a képen középen), a veterán pilóta vesz elégtételt az öreg Anthony Quinnen, az öreg, mexikói maffiózón. Vagy éppen fordítva. Az ok mi más lenne, mint egy nő… Tony Scott ’90-es, még viszonylag effektmentes filmje ez, aminek sajnos a végét már láttam. Viszont így már tudom, mi lesz az… Talán meg kéne nézni az elejétől?
Érdekfeszítő dráma a Tűzveszély (Story4, 22.20), Philip Noyce rendezése, mely a dél-afrikai, fajüldöző apartheid-rendszer végnapjaiba kalauzolja el a nézőt. A történet főhőse Patrick, egy egyszerű munkás (Derek Luke), akit koholt politikai vádakkal börtönbe csuknak. A rendszer azonban nem elégszik meg ennyivel, és beavatkozik hősünk családjának életébe is, nagy hatalmú ezredese (Tim Robbins) által állandó zaklatásnak kitéve őket. Értelemszerűen Patrick hamar a valódi politikai ellenállás soraiban találja magát és megkezdi saját harcát az elnyomó fehérek ellen.
A mostanában minden különösebb előzmény nélkül, amolyan derül égből villámcsapásként itt-ott adásba kerülő A Keresztapa 3.-ról (SuperTV2, 23.00) nekem mindig az jut eszembe, hogy ez a gigászi mű valójában a világ egyik legjobb szappanoperája. Vagy az, hogy ami tökéletesen működik vérdrámaként, egyben önmaga paródiájaként is, az egészen biztosan remekmű. Ma este tehát egyenesen a harmadik részhez érkezünk, amiben Michael (Al Pacino) már öreg, fáradt, és utódjában, Vincentben (Andy Garcia) van a Cég (tehát a Család) jövője. Rengetegszer láttam már, de szerintem ha belekattintok, tuti végignézem újra, ráadásul úgy, hogy közben előre mondom a párbeszédet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: