Az Anyám és más futóbolondok a családból (Duna, 20.25) tipikusan az a történet, melyet akkor szoktunk sorjázni, amikor valamilyen családi ünnepen, születésnapon, karácsonykor összejön a rokonság, idősek, középkorúak és csemeték, ott piheg mindenki az asztal körül. (Vagy például úgy, ahogy a képen látszik…) Már elfogyott a húsleves, a perkelt/rántott szelet/töltött csirke is, már csak a szemünk kívánja a női szeszély/kókuszkocka/házi zserbó ízeit és már csak csipegetjük a morzsákat. Piciket kortyolunk a valamelyik rokon által nagy műgonddal kotyvasztott -rettenetes ízű- háziborból és hallgatjuk, ahogyan az idősek belekezdenek a család rétesként nyúló történetébe. (Bővebben)
A következő filmet passzolom. A Bankcsapda (Filmcafe, 21.00) valami bankrablásos szajréfilm-vígjáték lesz, amiben egy vérprofi és egy béna banda hajt ugyanarra a szajréra. Engem nem igazán érdekel, de hátha valakit igen… Ismerős arcok lesznek benne, innen-onnan, de szerintem semmi komoly.
A Szerelmes Shakespeare (Story4, 21.00) címéből tulajdonképpen kiolvasható az egész film: egy kosztümös, romantikus komédia a szerelmes, de a történet idején még csak közepesen híres drámaíróról. Nincs benne semmilyen ördöglakat, nincs titok, nincs rejtély… Ellenben van benne rendes adag romantika, valamint rengeteg sztár (címszerepben Joseph Fiennes) egy rengeteg Oscar- és egyéb díjjal jutalmazott -viszont csak közepes- filmben.
A nem éppen ma estére hangolt tematikára épülő Szilveszter éjjel (Cool, 21.00) című, szilveszter éjjelén játszódó komédiát is csak azért ajánlom be, mert igen komoly sztárparádét villant Robert de Nirótól Jon Bon Joviig és Michelle Pfeiffertől Halle Berryig.
A francia-algériai Roschdy Zem színészként rendszerint igen markáns, kemény figurákat jelenít meg (pl. Gyors meló, Párizsi éjszakák, A hírnév ára), rendezőként viszont talán túl nagy falat volt neki az első francia színes bőrű bohócnak, Rafael Padillának (más néven Raphael de Leiosnak) küzdelmes életét elmesélő dráma, a Csokoládé (Duna, 22.30). Tételesen természetesen sok minden benne van a filmben Csokoládé életéről Zem lényeges dolgokat említ. Beszél például arról a ma már szinte (minden ilyennek tűnő és cseppet sem örömteli tendenciával együtt is) elképzelhetetlen rasszizmusról, de arról a rajongásról is, amivel az ébenfekete, óriási termetű, de eleven észjárású, kedves és okos Rafaelt illette a korabeli francia közönség. Pompás, illúziókeltő korhangulatot teremt. Csak éppen Rafael drámai sorsa nem hat valahogyan olyan erővel, mint amivel kellene. Pedig a bohóctréfák (nekem a bohócok vagy szomorúak, vagy félelmetesek, de a tréfáikon igen ritkán tudok nevetni) pont annyira szomorúak, mint amiből Chaplin és Fellini klasszikus darabokat kerített, Rafael valahogyan mégsem jön le a porondról. De az is lehet, hogy talán Omar Sy-ben a hiba, akiben olyan elemi erejű pozitív energia dolgozik, hogy egész egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy vele valaha is bármiféle rossz dolog történjen vele… James Thiérrée, aki Csokoládé fehér partnerét alakítja, viszont nagyon tehetséges színész, remek mozgáskultúrával és komoly színészi eszköztárral kényszerül untermann-szerepkörbe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: