Igen durva a kínálat ma estére, szerintem érdemes belőle bespájzolni, feltéve, ha van ehhez alkalmatos eszközünk. Például, egy igen tökös modern western A préri urai (HBO2, 19.30), melyben egy elvált apa (Chris Pine – a műfajban kötelező “jó cowboy”), börtönviselt bátyja (Ben Foster) segítségével végigrabolja a nyugat-texasi Midland Bank (itt most ők a “rossz cowboy”) összes kisvárosi fiókját, hogy így fizesse vissza azt a jelzálogot, amit éppen ez a bank jegyzett be a testvérpár elhalálozott édesanyjának farmjára (melyen nemrégiben olajat találtak, hahaha). Az írott törvénynek, természetesen, közbe kell szólnia két, komótosan dolgát végző ranger (rendőrbíró) személyében, akik közül az egyik kaukázusi (Jeff Bridges), nyugdíj előtt áll és ízig-vérig texasi, a másik indián (Gil Birmingham), és még jobban texasi. Jelen esetben ők lesznek a “rossz cowboy” pisztolyai (lásd a képen). Lesz piff-puff, izgalom és egy remek film. (Bővebben) Velem együtt sokan ezt a filmet eredeti címén (Hell or High Water) ismerik, írójának –Taylor Sheridan– második rendezése, a Wind River most fut a mozikban.
De jön a tavalyi év egyik legnagyobb kritikai sikere, amit a közönség igényesebb része is örömmel fogadott. Toni Erdmann (Cinemax, 20.00) egy bő hatvanasnak tűnő, kissé lomha mozgású, nyugdíjas zenetanár (Peter Simonischek), aki lehetetlenül idióta poénokkal próbálja, inkább kevesebb, mint több sikerrel, maga és környezete unalmát eloszlatni: szerepeket játszik, de legtöbbször csökkent értelmű debileket, fura, zilált parókákat ült és rendezetlen, gusztustalan műfogsorral ijesztget. Ez így, önmagában nem lenne akkora baj, hiszen az ilyen önjelölt mókamesterek egyszer mindig megunják sikertelenségüket, Toni azonban soha nem veszi észre magát. Ha mégis észreveszi, akkor viszont amit művel, az már színtiszta agresszió, kellemetlenkedés. Pedig jó szándékú a pali és nyilvánvalóan nem akar mást, mint figyelmet és egy cseppnyi szeretetet lányától (Sandra Hüller), akit karrierjén kívül az égadta világon semmi más nem érdekel. (Bővebben)
Végy egy rész 2001. Űrodisszeiát, egy részt a Bibliából, Mózes 1. könyve, Ádám és Éva sztorija, egy részt a Robinsonból, valamint egy részt bármelyik túlélős-világmegmentős akcióthrillerből, keverjük össze a részeg pasik kedvenc szórakozásával, hogy mit csinálnál Jennifer Lawrence-el, ha együtt szenvednétek hajótörést – keverd jól össze, de nehogy felrázd, és kész is az Utazók (HBO, 20.00). Komolyra fordítva a szót, lehetne belőle egy szép romantikus dráma, melyet a fantasztikus környezet tesz még izgalmasabbá, s a benne rejlő etikai (rendelkezhetünk-e más ember életével, saját túlélésünk, illetve annak megkönnyebbítése szempontjából?) problematika pedig valóban méllyé – azonban a felmerülő asszociációs halmaz, valamint a végkifejlet lebékategorizálódása kissé agyoncsapja az egészet. Lehetett volna ennél sokkal bátrabb, sokkal apokaliptikusabb, de akár sokkal szentimentálisabb is… Vannak azért jó pillanatai és értékes percei ennek a filmnek, kár hogy végeredményben mégis csak egy közepes darab lett.
Nem érdektelen darab viszont az ausztrál Egyenesbe jövünk (Galaxy, 21.00), bár a sztori első blikkre nem tűnik valami nagy etwasnak: egy fickó (Sam Worthington) szabadul éppen a sittről, olyan tervekkel, hogy új életet kezd. Odakint, a szabadban azonban rádöbben, hogy vannak még elvarratlan szálak és meg is kéne élni valamiből… Ismert arc/jó színész még a történetben Timothy Spall, vagy a karakteres alakításáért sokféle elismerésben részesült David Wenham. Magyar vonatkozás is akad, hiszen az egyik mellékszerepben Joe Bugnert, azaz Bugner Józsit, hajdani nehézsúlyú ökölvívó Európa-bajnokunkat láthatjuk, aki annak idején még Joe Frazierrel és Muhammad Alival is bunyózott. Életszag, igazság, vagányság.
A romantikus komédiák mezőnyében a Szerelem és más drogok (Prime, 21.00) mindenképpen a tartalmasabbak közé sorolandó. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- ijesztően zajosan kezdődő dolgozata később főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogai villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén túl.
Talán az Elkéstél, Terry! című Raymond Chandler-regény kezdődik úgy, hogy kopogtatnak az ajtón, amely rövidesen kinyílik és … most vagy Philip Marlowe, a főhős magándetektív vágja orron azt, aki ajtót nyit, vagy őt vágják éppen orron, nem emlékszem már; na, viszont ez a film tök ilyen. Nem is tudom, mikor röhögtem magam könnyesre egy krimin, de most így történt. Shane Black tökéletes Chandler/Marlowe hommage-t alkotott ezzel a remekbe szabott, színes film noir-komédiával, a Rendes fickókkal (RTL+, 21.00). A film finomságait természetesen nem érzi az, aki nem tudja, kicsoda Marlowe, mi a film noir, hiszen mindvégig ebben a relációban zajlik minden: tessék olvasni, művelődni és egy világ nyílik ki előttetek, idióták, akik lepontozzátok ezt a remekművet (port.hu: 6.6, imdb: 7.4). Pluszpont, hogy mintha duplán látó szemüvegen át néznénk az ismert sztoriban az ismert figurát: Marlowe és a chandleriánus, klasszikus krimitörténet két karakterből áll össze, egyfajta mozaikként: Ryan Gosling és Russell Crowe istenien működnek együtt. Bármeddig elnézném őket, s kalandjaikat – sajna, erre a már említett idióták miatt nem valószínű, hogy módom nyílik…
Egy kifejezetten lélekemelő és mélyen megindító alkotás a Valahol Európában (Duna, 21.00), nem véletlenül ért el világhírt 1947-es bemutatása óta Radványi Géza filmje. Írója, Balázs Béla azonban ma már újra a tiltott személyek listáján van, utcát sem nevezhetünk el róla, de a film címéről is inkább a belőle készült musicalre asszociál a néző. Itt lenne tehát a kitűnő alkalom oktalan döntéseink revideálására, a tanulásra és okulásra, csak hát…
Nem láttam még viszont az Alfred de Musset azonos című önéletrajzi regényéből készült A század gyermekének vallomásait (m2, 21.05). Azt mondja a film ismertetője, hogy: “A fiatal és vonzó Octave-ot megcsalja Élise, a kedvese. A fiatalember ezután az érzéki örömöknek és kicsapongásoknak adja át magát, de rövidesen megcsömörlik ettől az üres életformától. Apja halálhírére visszatér a vidéki családi birtokra, majd a temetőben megismerkedik egy nála tíz évvel idősebb özvegyasszonnyal, Brigitte-tel. Lassanként szenvedélyes szerelem alakul ki közöttük, Octave ismét hinni kezd a szerelemben és az életben. A kisvárosi pletykák miatt külföldön szeretnének új életet kezdeni, de Octave labilis természete és féltékenysége erősebbnek bizonyul a szerelménél.” Érdekel.
Viszont A 22-es csapdájának (m3, 21.10) 1971-es, Mike Nichols-féle feldolgozása szerintem biztosan az egyik legjobb irodalmi filmadaptáció, mely valaha készült. Joseph Heller frivol, groteszk szövege, kíméletlen iróniája tűpontosan jelenik meg a mára már kissé karcos képeken, de az illúzió tökéletes. Minden, amit tudni muszáj a háború természetéről, az itt van benne, ebben a filmben.
Az Adam (HBO2, 21.15) egy romantikus dráma egy Asperger-szindrómás srácról (Hugh Dancy), mely mint film, tulajdonképpen reálisan reprezentálja az efféle rendellenességben “szenvedők” sorsát, egyaránt jelezve annak pozitív és negatív oldalát, ráadásul tanulsággal is szolgálva az ún. “egészségesek” számára is. Szerethető, egyenes film Max Mayer munkája, mely kevésbé szentimentális, mint a Esőember, és kevésbé kreatív, mint a Forrest Gump. Ettől még nagy baj nincs vele, de sajnos, így ki sem tűnik a középszerből…
Összehasonlításképpen jöjjön itt rögtön az előbb említett Esőember (RTL II, 21.55) is, melyben néha Dustin Hoffman aztán tényleg “fullba’ nyomja a kretént”, viszont neki mégis “gyütt” az Oscar bácsi… Persze, Hoffman zseniális minden túlzása, a film is remek, minden szentimentalizmusa ellenére, és Tom Cruise is remek – Ki érti ezt? 🙂
Ridley Scott mára már hivatkozási alappá nemesedett Szárnyas fejvadásza (RTL Klub, 22.25) régen látott darab a tévében. Nemsokára moziban Dennis Villeneuve Magyarországon forgatott folytatása, így gondolom, ezért az alkalom, hogy leporolódott ez a mozi – melyet szintén forgathattak volna Magyarországon. A Nyugati-tér aluljárója, főleg a Westend felé vezető passzázs ugyanis ma is egy az egybe’ hozza azt a hangulatot, amit Scott, Philip K. Dick nyomán megálmodott annak idején 2019-re – ami két év múlva lesz. A film által felvetett kérdés egyszerű: Mit jelent embernek lenni egy elembertelenedett világban? A válasz ennél bonyolultabb…
Később még Ryan közlegény is jól meg lesz mentve a Ryan közlegény megmentése (Duna, 22.55) című, nagy lélegzetű és igen látványos háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi Oscar-hegyekkel jutalmazott filmje által.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: