Mit nézzünk ma a tévében?

Az elsősorban színészként ismert Alan Rickman rendezésében, A virág románcában (Filmcafe, 21.00) Sabine De Barra (Kate Winslet), a kertész és tájrendező hatalmas megbízást kap. Rendhagyó – mondhatni kaotikus – tájrendezési felfogásának és módszerének köszönhetően ő nyeri a megtiszteltetést, hogy megalkossa az épülő versailles-i kastély parkjának egyik fontos részletét. A megbízó nem más, mint maga a Napkirály, XIV. Lajos (akit Rickman alakít). Természetesen, egy nő számára egy ilyen világban egy ilyen munka konfliktusok ezreivel van sújtva, főleg, amikor közvetlen főnöke (Matthias Schoenaerts) egy sármos férfi, szabadjára engedett feleséggel. A téma érdekes, sok szempontból -pl. a nők szerepe a Napkirály udvarában- izgalmas is, azonban olykor érződik a filmnek Rickman rendezői rutintalansága. A szerelmespár közti kémia is inkább csak színészi technika, a zenei kíséret pedig (mikor XVI. Lajos udvarában nem kisebb személyiség, mint Jean-Baptiste Lully zenélt!) fájdalmasan jellegtelen maszatolás.

Az Iris – Egy csodálatos női elme (Film Mánia, 21.00) című film igaz történetet dolgoz fel. A regényíró és filozófus Iris Murdoch (Judi Dench) és férje, az irodalomkritikus John Bayley (Jim Broadbent) rendkívüli kapcsolatát, hosszú és állhatatos szerelmét mondja el, életük két különböző korszakát bemutatva: románcuk kezdetét Oxfordban az 1950-es években és a negyven évvel később történteket, az Irist megtámadó Alzheimer-kór megjelenésétől 1999-ben bekövetkezett haláláig.

Biciklik a kocsma előtt, sörök kikérve, Pacsirták cérnaszálon (m5, 21.15). Egy igazi betiltott filmmel, egy Bohumil Hrabal-Jirí Menzel remekművel van dolgunk. Bár a mű már ’69-ben elkészült, bemutatni csak kiafaszomDeutsch Tomiék prágai bohóckodása ellenére is sikeres “Bársonyos forradalom” után lehetett – meg is nyerte a Berlini Filmfesztivál Nagydíját, 1990-ben. A film természetesen szatíra, és a csehszlovák ötvenes évek kommunista diktatúráját állítja pellengérre azzal, ahogyan bemutatja az ún. “régi rend” címkéjét magukon viselő értelmiségiek, kereskedők és más polgári személyek átnevelő táboraként szolgáló Prága-környéki, óriási gyár ma már abszurdnak tűnő mindennapjait (lásd a képen).

A Pénznyelő (Duna, 22.00) című 1986-os komédiában az ifjú Tom Hanks és filmbeli neje (Shelley Long) friss házasok, pénz nélkül. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően azonban mégis csodás házhoz jutnak, amiről azonban hamarosan bebizonyosodik a közmondás igazsága: olcsó húsnak híg a leve. Kissé poros darab, de azért talán még használható – mármint ez a film.

Először egy veretes, nagyjából történelmi, de főleg romantikus filmdrámában három angol nő történetét meséli el a tősgyökeres hollywoodinak számító John Schlesinger, 141 percben. A Jenkik (Film Mánia, 21.00), azaz az amerikai katonák második világháborús megjelenése az angliai és európai hadszíntereken alapvetően változtatta meg a háború addigi menetét. A hátországban áldozatos munkát folytató Helen (Vanessa Redgrave), Mollie (Wendy Morgan) és Jean (Lisa Eichorn) érdeklődve fordul a fess jenkik (pl. Richard Gere…) felé, miközben a legfiatalabb Jeannek vőlegénye -az angol férfiak legjavával együtt- a fronton harcol.

Eközben az Életfogytig (Paramount Channel, 21.00) egy röhögős börtönkomédia Eddie Murphyvel és Martin Lawrence-el, némi szeszcsempészős, múlt századi maffia-film klisével körítve.

A Vágy és vezeklés (Story4, 21.00) rendezője, Joe Wright érdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik mindig, amit csinál, de tagadhatatlan, hogy olykor kifejezetten meglepő ötletekkel próbálja felrázni az igen konzervatív romantikus dráma műfaját. E múlt század harmincas éveiben játszódó filmjének narrációját például erősen ritmizált zenei hatásokkal pörgeti meg, ami aztán a késő viktoriánus enteriőrök, lebbenő fátylas romantikájával vegyülve, erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot eredményez, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciójában annyi erotika van, mint egy vállfákkal telt üres szekrényben. Vanessa Redgrave (a képen) viszont (itt is) hatalmas színésznő.

Nomen est omen, tehát láttuk már a Deja Vut (Film+, 21.00), a Tony Scott-Denzel Washington művek (egyik) remek thrillerjét, még akkor is, ha esetleg mégsem. Ettől függetlenül, izgalmas, fordulatos, feszült film ez, melynek kérdése annyi, hogy robban vagy nem robban? Persze, hogy nem robban, de addig azért lerágjuk a körmünk…

Megmondom őszintén, előzetesen nem hozott igazán lázba egy olyan történet, mely arról szól, hogy hogyan győzi meg Walt Disney (Tom Hanks) a Mary Poppins-lányregények írónőjét, P. L. Traverst (Emma Thompson), hogy adja oda neki a regény-sorozat filmjogait, tudván, hogy valahogyan sikerült neki, hiszen a Mary Poppins című film világsiker volt a hatvanas évek közepén, és a belőle készült musicalt sem lehet kiirtani a világ zenés színpadairól. Szerencsére, a kíváncsiságom erősebb volt a rossz előérzetnél, mert a Banks úr megmentése (Viasat3, 21.00) kifejezetten szórakoztató film lett, amellett, hogy egy igen érdekes páros életrajz/portré is. (Bővebben)

Gonosz időpontban jön ma A szív hídjai (SuperTV2, 23.35) is, egy megható, ám rettenetesen édes, majdhogynem ragadós romantikus mese, ergo akárhányszor bele tudunk ragadni. A vidéki szépasszony (Meryl Streep) magányosan tördeli kacsóit otthonkájába, míg férje és gyermekei valahol messze vásároznak, amikor egy kissé érdes modorú, magányos férfi (Clint Eastwood) kopogtat be a kertkapun. Satöbbi-satöbbi.

Egy makulátlan elme örök ragyogásában (Paramount Channel, 19.40) kezdhetjük a mai estét, ha azt a tévé előtt töltjük. Alapvetően egy édes, cukros, ám imádni való szerelmesfilm lenne ez a kis mozi, ha nem a lineáris történetmesélést sátáni gonoszságnak tartó Charlie Kaufman írta volna, nem a fura filmek világbajnokságáért eséllyel küzdő Michael Gondry rendezte volna és nem a gumiarcú Jim Carrey játszaná a főszerepet, úgy, hogy ráadásul szerepe szerint még komolynak is kell lennie… (Bővebben)

Igazi, klasszikus western az Aki lelőtte Liberty Valance-t (m3, 19.55), Hollywood és a műfaj (h)őskorából, amit John Ford, a westernfilmek nagy öregje rendezett 1962-ben. Két tökös fickó (James Stewart és John Wayne) rendet tesznek a vadnyugati porfészekben és lásd a címet.

Jack Nicholson ezúttal egy betegesen mániákus, embergyűlölő és zsigerileg kekec irodalmárként lesz szerelmes Helen Huntba, a bájos pincérnőbe. Egy Oscart kapott érte, de egy jutott Jacknek is. Lesz ez még így se! (AMC, 20.00)

Picit később -a Bernard Schlink regényéből készült- A felolvasó (Filmcafe, 21.00) már egy jóval komolyabb darab. Sokszor láthattuk már, olvashattuk is; remélem más is, viszont érdemes lehet repetázni is belőle. Kate Winslet például nem véletlenül kapta meg az itt nyújtott alakítására az Oscart, a BAFTÁt, az Európa Filmakadémia-díjat, valamint a Golden Globe legjobb női mellékszereplőért járó fityfenéjét. (Bővebben)

Ezzel szemben, a Hat nap, hét éjszaka (Prime, 21.00) ismét egy habkönnyű, maxicuki semmiség, mégha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

Jackie Chan viszont ma már akár arra is kész, hogy komoly filmhez adja nevét, arcát és pénzét… Az általa rendezett és főszerepelt 1911 (Film Mánia, 21.00) című történelmi dráma (!) Kína polgári forradalmának történetét meséli el látványosan és izgalmasan, melynek során a nép Szun Jat-szen vezetésével végett vetett a császárság korának.

Két nyomorúságos körülmények között élő lúzer, a belga származású Eddy (Benoit Poelvoerde) és az algériai Osman (Roschdy Zem) a várható tetemes váltságdíj reményében kihantolja és ellopja az épp akkoriban elhunyt filmlegenda, Charlie Chaplin holttestét rejtő koporsót. A meghökkentő, bizarr sztori a valóság szüleménye: 1978 március 2-án valóban kiásta és elrabolta két balfék Chaplin koporsóját, minden úgy történt, ahogyan ezt A hírnév ára (m2, 21.10) című filmben is látni fogjuk. (Bővebben)

A Kvartett – A nagy négyes (m5, 21.15) színdarab eredetijét nálunk egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A darab filmváltozata szintén egy színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Mármint a rendezésben. Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, ugyanis elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a történet, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. Szereplői túlnyomórészt, értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, akit a Downton Abbey vicces, pikírt modorú matrónájaként imádtunk mostanában) brillírozhatnak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amikor a lakók szokásosan házikoncertet adnak… (Bővebben)

A filmrendezéssel is próbálkozó Robert De Niro második rendezése a CIA megalakulásáról szól. Nem egy kifejezetten sietős mozi, azonban a politikatörténet iránt érdeklődőknek mégis ajánlott Az ügynökség (Duna, 21.35). Nem igazán jó, de mégis kifejezetten érdekes film, igen erős szereposztással (a képen Angelina Jolie és Matt Damon).

Az utca tiszta mocsok, Travis Bickle pedig nekifog, hogy feltakarítson. Martin Scorsese és (az itt színészként remekelő) Robert de Niro megkerülhetetlen, filmtörténeti jelentőségű Taxisofőrje (AMC, 22.30) örök darab.

Van még éjszakára A remény rabjai (Prime, 23.10) is, ami még mindig minden idők legjobb filmje, legalábbis az imdb olvasóinak jelen pillanatban 1 855 151 darab (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján. Frank Darabont rendezése Stephen King könyvéből, Morgan Freeman és Tim Robbins főszereplésével. (Bővebben)

Elsőnek 10 nap szeptemberben (AXN, 21.00), mely a kémek világába kalauzolja el az éber nézőt. Egy komoly szereplőgárdával (Nick Nolte, Juliette Binoche, John Turturro) elővezetett, tisztességes, épkézláb, ám a témához képest meglepetést keltően csendes, szerény film, amely azért például a közismert James Bond-sztorikat magasan veri – hitelességben. Kémek, emberközelben. (Bővebben)

Adam Sandler emberi arcát (lásd a képen) mutatja meg A cipőbűvölő (Film+, 20.55) című filmben, melyben egy szegény brooklyni susztert alakít, aki a környékbeliek kitaposott cipőjét javítgatja és legjobb haverja a szomszéd borbély (Steve Buscemi). Egy nap azonban, miközben a helyi gengszter (Method Man) cipőjét varrja, lerobban a varrógépe és kénytelen előkeresni rejtélyes körülmények között eltűnt apja (Dustin Hoffman) régi talpvarró gépét…

A Lost című tévésorozattal, vagy a Cloverfield című reality szörnyshow-val komoly nevet szerző JJ Abrams Super 8 (Paramount Channel, 21.00) című sci-fije kvázi ET 2., cukiságokkal 😀 , gyerekekkel (pl. Elle Fanning), ahogyan azt a nagy könyvben megírta Játékhegyi Pista bácsi. (Bővebben)

Az általam még mindig ismeretlen Vékony jég (Galaxy, 21.00) sztorija annyira hogyismondjamcsakmilyenizé, hogy kifejezetten érdekel: “Mickey Prohaska (Greg Kinnear), a kispályás biztosítási ügynök a nagy fogásról álmodozik, amely végre megadná neki a kezdőlökést ahhoz, hogy háta mögött hagyja a fagyos Wisconsint. Azonban Mickey ravasz terve egyik pillanatról a másikra dől dugába, mikor egy lobbanékony lakatos (Billy Crudup) kiveszi a kezéből az irányítást, és ezzel a tét is sokkal magasabb lesz, mint valaha is gondolta volna.” Ott van azonban még valahol Alan Arkin is, tehát – a színészek jók. Ennyi biztos.

Ugyanekkor a Saul fia (RTL II, 21.00) viszont a magyar film eddigi legnagyobb nemzetközi sikere, nem csak az Oscar-díj miatt, hanem az ezen kívül elnyert temérdek más díj, elismerés okán is. Alig egy éve mutatták be, de döbbenetes erejű képei rögtön beleégtek a világ emlékezetébe. Gyötrelmes, súlyos mondanivalót, sőt, kimondanivalót hordozó film. (Bővebben)

Mészáros Márta Napló gyermekeimnek (m3, 21.45) című drámájáról ma már bőven elég annyit elmondani, hogy 1984-ben, Cannes-ban, a Zsűri Nagydíját kapta meg. Személyes hangú, hiteles történelem-óra az átkos ötvenes évekről, belülről és felülről.

Charles Dickens kora a viktoriánus kor volt, a maga magasan a nyakban záródó, körmönfontan aggályoskodó erkölcsével, melyhez pontosan passzoltak Dickens ártatlanul érzelmes, mégis valóságos történetei. 24 éves korában jelent meg első regénye, és ezután Dickens (valamint felesége és tíz gyereke) egyre javuló anyagi helyzetben, élete utolsó évtizedeiben pedig kifejezett fényűzésben, elképesztő társadalmi figyelem és szeretet közepette élt – immár azonban külön a feleségétől és népes családjától. Ennek az időszaknak feldolgozása, Claire Tomlin azonos című regénye alapján, Ralph Fiennes A titokzatos szerető (Duna, 21.50) című filmje. (Bővebben)

Épphogy elkezdődött a tanév, ezért tanulságos lehet megnézni azt a története, melyben a Hilary Swank által alakított, fiatal, ambiciózus tanárnő (a képen) azt próbálja elérni renitens diákjaival, hogy azok Saját szavakkal (Paramount Channel, 21.00) fogalmazzák meg, mit jelent számukra, ma, az ő világukban, az ő értékrendszerükben a holokauszt. A kissé didaktikus zötykölődés ellenére a film szépen, egyszerűen és közérthetően beszél erről a mai, vastagon jelenlévő problémacsomagról és talán közelebb hozza annak megértését is, vajon miért olyan népszerűek ezek az ordas eszmék a mai napig, például az ifjúság körében is. (A filmben elmesélt módszer a valóságban is működik.)

David Ayer nem először állítja piedesztálra az amerikai rendőrt (nála speciálisan a Los Angeles-i rendőrt). Az általa elmesélt történetek azonban sohasem tündérmesék, nem hősi eposzok, hanem a realitás talaján biztos lábakon álló életszekvenciák, az utcáról felszedett valóság darabjai egy kerek, egész mozaikká összeillesztve. Az utolsó műszak (AXN, 21.00) egy rendőrjárőr-páros (Jake Gyllenhaal és Michael Pena) mindennapi életébe csöppenünk bele, megismerjük életüket, munkájuk lényegi és lényegtelen részeit – melyek egyike fogja képezni a film kvázi dramaturgiai ívét. A történetben nem fog semmi olyan esemény történni, amit eddig ne láttunk volna valahol, akár Ayer egyik-másik történetében, akár más, hasonló filmben, akár a híradókban, vagy a népszerű rendőr-realityshowkban – a film mégis működik. (Bővebben)

A John Grisham regényéből készült Siralomházban (Story, 21.00) viszont Faye Dunawayt és Gene Hackmant nézhetjük. Ez önmagában is elég sokszor, ám rajtuk kívül, pontosabban rajtuk keresztül, itt még egy izgalmas családi dráma is kibontakozni látszik, méghozzá -itt is- tárgyalótermi thriller-köntösben. Egy ambiciózus, fiatal ügyvéd (Chris O’Donnell) saját nagyapját (Hackman) készül megmenteni a halálbüntetéstől, de ahogy készül a perre, egyre zavarba ejtőbb dolgokra bukkan családja múltjából…

Imponáló, de legalábbis sok tekintetben címlapgyanús szereposztást virít Az ételművész (Cool, 21.00) című romantikus gasztrokomédia. Bradley Cooper egy két Michelin-csillagos séf, egy kiköpött Gordon Ramsey (aki mellesleg ma éppen Budapesten főz valahol), egy nagyképű, fellengzős, kiállhatatlan fráter, aki saját éttermét nyitná éppen, amivel végre megszerezhetné a harmadik csillagot. A film azonban romantikus, tehát valahol bujkál egy nő, aki szívén vezet az út a boldogsághoz (meg ahhoz a bizonyos csillaghoz), ehhez azonban a főszereplő sztárszakácsnak gyökeresen meg kell változnia. Siena Miller, Alicia Vikander, Emma Thompson, Uma Thurman, illetve Omar Sy, Daniel Brühl, Matthew Rhys, illetve még sokan mások, pontosabban, az általuk alakított figurák lesznek ebben segítségére, vagy éppen tesznek ellene.

Ismét láthatjuk a Desperadoban (AMC, 22.05) Antonio Banderast bús képű, titokzatos vándormuzsikusként, aki alkalomadtán igen viccesen balettozva húzza el a rosszarcúak nótáját, így nyerve el a szépséges Salma Hayek kacsóját. Robert Rodriguez ezúttal nem vacakol, padlógázon nyomja az ipart, annyira, hogy még haverja, Quentin Tarantino fejét is szétlöveti…

A késő esti Szemekbe zárt titkok (TV2, 23.20) nem az igazi argentin, hanem csak annak hollywoodi másolata lesz.

Csütörtök. Például megint 16 utca (AMC, 20.00), ami ugyan nem távolság földrajzi értelemben, ám mégis végtelen hosszúságúnak tűnő tortúra Bruce Willisnek. A film ugyanis annak az amúgy rövidke utazásnak a története, amit a Willistől megszokott eszköztelenséggel alakított zsarunak kell megtennie egy komoly bűntény nagypofájú koronatanújával (Mos Def). Aztán persze, semmi nem olyan egyszerű, mint tűnik elsőre – Willis pedig zabos, mert kialvatlan, másnapos és amúgy is a töke tele van az egésszel. Amúgy a film nézhető, masszív középszer.

A Showtime – Végtelen és képtelenben (Viasat3, 21.00) viszont Robert De Nirót és Eddie Murphyt hozták össze egy filmbe a producerek. Ez egy szórakoztató krimi-vígjáték, leheletnyi médiakritikával. De Niro nyomozó amúgy a szokásos pofáit vágja és vérprofi, Murphy nyomozó pedig szintén tőle megszokott mennyiségben pofázik és bénázik, miközben egy oktondi tévéstáb műsort készít veszélyes munkájukról. Az elkövetkezendő egy hétben még háromszor lehet látni majd ezt a filmet, ugyanitt, ugyanebben az időben.

A Gorkij Park (Film Mánia, 21.00) című, Michael Apted által rendezett, echte oldschool hollywoodi thrillernek legfőbb érdekessége, hogy még a glasznoszty és peresztrojka előtti (bár már Brezsnyev halála utáni) Szovjetunióban játszódik. A szereplőket (nagyrészt) amerikai színészek alakítják (William Hurt, Brian Dennehy, Joanna Pacula, Lee Marvin, stb.), de közülük Hurt és Pacula orosz figurát játszik, és az egész sztori orosz (sőt, szovjet!) szempontból mesélődik el. A végén pedig olyan igazi vörös farkat láthatunk, hogy a fal adja a másikat! De hogy a szabadság ára hat darab (!) cobolyprém legyen? Ne már… Thrillernek szerkezetileg elmegy, azonban tartalmilag olyan logikai baklövésekkel operál az amúgy XY bestsellere alapján készült film, hogy tényleg a fejét fogja minden gondolkodni képes állampolgár. Főleg, ha meg is élte azt a kort… Ennyi működő Zsigulit viszont ma már sehol sem látni.

A kissé idétlen, de azért még bájos, teljesen nézhető és szerethető Muriel esküvője (Filmcafe, 21.00) című ausztrál romantikus film a csúnya és gátlásos Murielről szól, hogy hogyan lesz/nem lesz neki esküvője. Toni Collette bravúros címszereplését is muszáj megemlíteni. De hát ezt is tudjuk már jól…

1968, Prágai tavasz, Szeszélyes nyár (m5, 21.15). Összenő, mert összetartozik e három szó mögötti tartalom. Pedig Jirí Menzel -a fülletépéses jelenet ellenére is- egyik legszelídebb filmje ez az utóbbi, amit Vladislav Vancura kisregényéből képzett mozivászonra. Látszólag, kimondva szinte semmilyen forradalmi nincs a történetben. Három középkorú, joviálisan sörissza Csehov-rajongó (közülük Vlastimil Brodský és Rudolf Hrusínský a képen) elmélkedik a múló idő melankóliáján, valamint a világ szépségeinek végtelenségén az isten háta mögötti Krokovy Vary „fürdőváros” strandjának méla, mozdulatlan unalmában. Egyetlen esemény zökkenti ki őket a katatón mantrából, ha elered az eső, avagy éppen eláll. Amikor kötéltáncos, vásári mutatványosok cirkuszkocsija érkezik a faluba, érthetően minden felpezsdül. (Bővebben)

A Senki fia (AMC, 22.00) viszont megint egy krimi, mondjuk, krimi-dráma, melyben egy zűrös környéken nevelkedett fiatal zsaru (Channing Tatum) kerül szorult helyzetbe, miután egy rámenős riporternő (Juliette Binoche) boncolgatni kezdi múltját. Főnökei (Al Pacino és Ray Liotta) természetesen védeni próbálják a fiatal rendőrt… Túl jó szereposztás ez egy gyenge filmhez, úgyhogy érdemes talán próbálkozni ezzel is.

Az Életrevalók (Duna, 22.25) viszont: KÖTELEZŐ! (Bővebben)

Nyugodtan hagyjuk ma estére békén távirányítónkat, hiszen semmi olyan nem lesz ma a tévében, amit ne láttunk volna; de még olyan se nagyon, amit láttunk, de szívesen újranéznék.

Talán csak a Női vonalak (Filmcafe, 21.00), mely értelemszerűen arról szól, hogy van három nővér, akiknek fülére rá van gyógyulva a telefon. Ismerős a képlet, ugyebár. Érdekesebb ennél viszont az, hogy a három nővért Lisa Kudrow, Meg Ryan és Diane Keaton (a képen ők) alakítja, emellett a filmet Diane Keaton rendezte is… Szóval, a három csaj teszi a dolgát háromfelé (fülén telefonnal), miközben édesapjuk (Walter Matthau) egyre jobban belesüllyed az öregkori szenilitásba. Vajon észreveszik-e a lányok rettenetesen fontos dolgaik mellett azt is, hogy apjuk lassan már túl messze távolodik? Lehet picit pityeregni is a végén.