Mit nézzünk ma a tévében?

Amennyiben a tévé előtt szeretnénk ezt a hétközépi ünnepnapot eltölteni, akkor délutánra A vasmacska kölykei (TV2, 15.25) című ’87-es film lehet az egyik megoldás (bár például a Paramount Channelen 13.20-től végignézhetjük folytatólagosan Indiana Jones összes kalandját is…), aminek egyik érdekessége, azon kívül, hogy rendkívül szórakoztató, hogy a két főszerepet játszó (amúgy részben magyar származású) Goldie Hawn és (az egyáltalán nem magyar származású) Kurt Russell a valóságban is Hollywood egyik kedvenc sztárpárosát alkották ebben az időben. Ráadásul, még a film is jó! Hawn itt egy kőgazdag hisztérika, aki felfogadja a lumberszexuális (faragatlan, kockás inges, macsó) asztalosként dolgozó Russellt, hogy építsen a jachtjára gardróbot. A jachtfedélzet azonban olykor igen csúszós, ahol senki sincs biztonságban…

Este aztán lesz egy nevetős-sírós történet Egy fiúról (Filmcafe, 21.00). Nick Hornby bestsellerének 2002-es filmváltozatában magányos, ám csinos lányokat (például Toni Colette, Rachel Weisz és mások) dong körül Hugh Grant, aki egy igazi sármőr, ráadásul gazdag és sikeres is, csak éppen túl hosszú időre nem akarja lekötni magát. Kalandozásai az elvált szülők klubjába, mint eddig felderítetlen vadászmezőre vezetik, ahol azonban a felelőtlen férfi egy nem várt vetélytárssal –az egyik becserkészni kívánt csinos, ám szeretetre vágyó anyuka karakán kisfiával– szembesül, ahogyan azt láthattuk már néhányszor.

Dennis Villeneuve (pl. Felperzselt föld, Fogságban és most a mozikban futó, Magyarországon forgatott Blade Runner 2049) viszont maradt a tőle megszokott ólomsúlyú moralizálásnál. A Sicario – A bérgyilkos (Mozi+, 21.00) a mexikói határon játszódik, s bár akciójelenet is akad benne, drogkartellek, meg ellenük harcoló amerikai ügynökök (pl. Emily Blunt – a képen), korrupt mexikói zsaruk is, a lényeg azonban itt (is) inkább az, ahogyan a kanadai rendező megpróbálja a nézőt belevonni egy közös elmélkedésre a történetben felvázolandó szituáció kapcsán. (Bővebben)

A Testvérek (Filmcafe, 22.55) remake, amit Susanne Bier dán filmrendezőnő Testvéred feleségét… című kiváló filmjéből készített Jim Sheridan, az eredetivel nagyjából azonos minőségben. A sztori a felszínen egyszerű, a mélyben viszont mély: Sam (Tobey Maguire) katona, Afganisztánban szolgál, testvére Tommy (Jake Gyllenhaal) pedig éppen most szabadul a börtönből. Sam repülőgépét lelövik, s a tragikus hírre Tommy úgy gondolja, hogy neki, mint testvérnek muszáj megvigasztalnia Sam feleségét, Grace-t (Natalie Portman). Éppen nagyban vigasztalja, amikor beállít Sam…

Szabó István hat évtized fájdalmakban, örömökben, megkapó pillanatokban gazdag történetét meséli el a Tűzoltó utca 25. (Duna, 23.30) alatt lévő bérház lebontása kapcsán. Szeretem ezt a filmet, kár, hogy ilyen későn adják, mert holnap már megint korán csörög a vekker…

Bár valóban kerekesszékes bérgyilkosokról látunk-hallunk egy mesét a Tiszta szívvel (Cinemax, 20.00) című magyar produkcióban, ez valóban egy mese, aminek nyilvánvalóan semmi köze nincs a valósághoz. Azonban ezt a mesét Tilla (Till Attila) egy ügyesen elképzelt, és ugyanilyen ügyesen kivitelezett ötlettel mégis bele tudja ágyazni a valóság szigorú tényszerűségébe, amivel a filmet rögtön át is emeli a tagadhatatlanul furcsa, de mégis csak sablonos akciófilmek mezőnyéből egy kedves, optimista, valóságosnak tűnő világba (ami csak filmben van Magyarországon). Mindemellett, ez egy igazán jól fényképezett, jól zenélt és jól vágott mozi, rendkívül ízléses főcímmel, ügyes grafikus betétekkel, egy valódi, szinte hibátlan, szórakoztató közönségfilm – lenne, ha a közönség is leszakadna már azokról a dögunalmas hollywoodi sablonokról. (Bővebben)

De látható lesz ma este például (újfent a Cinemaxon) James Foley és David Mamet zseniális, és sajnos, ennek megfelelően ritkán látható Glengarry Glen Ross (Cinemax2, 20.30) című filmje is, melyben olyan, jelentéktelennek egyáltalában nem mondható arcok adják a különféle karaktereket, mint Jack Lemmon, Al Pacino, Alan Arkin, Kevin Spacey, Ed Harris vagy Alec Baldwin… A film szúrós, fájdalmasan dörzsölős hangvételű bevezetés az ingatlanügynökök öldöklő világába.

Majdnem a 2012 legjobb romantikus komédiája lett (nálam) ez a Bradley Cooperrel, Jennifer Lawrence-szel (utóbbinak itt jött is érte egy Oscar! – a képen Jennifer és Bradley), Robert de Niróval és sokan másokkal hódító Napos oldal (SuperTV2, 21.00), ha nincs az a végkifejlete, ami. Félreértés ne essék, azzal sincs különösebb baj, azon kívül, hogy közhelyes, a happy ending pedig amúgy is kötelező műfaji kellék. Szerintem azonban úgy fityeg a film végén ez a happy end, mint bicikliző majmon a bohócsipka. Ennél én többet képzeltem bele az eleje és a közepe alapján… (Bővebben)

Nem rossz film Antoine Fuqua boksz-drámája, a Mélyütés (Mozi+, 21.00) sem, csak éppen teljesen felesleges. Nem mintha nem férne el a középszerű, érdektelen filmek tengerében, de ha bármiféle igény munkált az alkotókban, hogy valamiféle értékes, újszerű alkotást hozzanak létre, na, akkor az nem sikerült. A film így nem több egy korrekt Rocky-klónnál. A sztori tökéletesen egybevág Stallone történeteivel, és igazán nem nehéz találni olyan, a profi boksz cirkuszában amúgy közhelyes, szinte naponta megtörténő fordulatokat, amelyek simán ráhúzhatók a Rocky-sorozat faék-egyszerűségű, ám épen ezért működő dramaturgiájára. Annyit azonban el kell mondani, hogy Fuqua fő karakterei azért nem állnak olyan biztos alapállásban, mint Sly bácsi hősei: Forest Whitaker öreg edzője most akkor iszik, vagy sem, és ha igen miért, és ha nem, miért nem. Jake Gyllenhaal viszont tényleg igen kottásra pattintotta ki magát – színészileg azonban ő sem nyújt semmi kiemelkedőt. A bokszjelenetek sem igazán látványosak. Tisztes középszer, minden eredetiség nélkül.

Viszont a filmezés csimborasszója, amit művel Paolo Sorrentino Európa-díjas Ifjúság (HBO2, 21.00) című mozijában. Olyan könnyed, de egyáltalán nem felszínes, olyan költői, humoros, ám mégis drámai, olyan fantáziadús, olyan szabad, sőt, még mer szabados is lenni; közben sohasem válik öncélúvá, de mégis minden pillanatában egyedi, karakteres, utánozhatatlan, elképesztő, gondolatébresztő, szórakoztató és megható. Mércéje a mindenség, de legfeljebb a legnagyobb halandók. (Bővebben)

A napokban és a közeljövőben elképesztő mennyiségű fantasztikus, szuperhősös és egyéb látványfilmet zúdít a nézők nyakába az RTL Klub, melyeket én általában (miután mindegyiket láttam már minimum háromszor… 🙂 ) el szoktam intézni annyival, hogy látványos, de elég bárgyú történetek ezek, melyeknek a végén úgyis a főszereplő győz. Mégis kiemelném ezúttal az első (a megjelenés időrendjében a negyedik) Star Wars-részt, a Baljós árnyakat (RTL Klub, 18.45), mivel az elkövetkezendő vasárnapokon végignézhetjük az űrmese eddigi összes fejezetét, és mire végzünk ezzel, már moziban is a következő rész.

Igen masszív családi dráma viszont ma estére az August Wilson Pulitzer-díjas regénye alapján készült Kerítések (HBO2, 21.00) című film, amit Denzel Washington rendezett és a főszerepet is eljátssza – mindkettőt igen jól. Főleg a nehéz sorsú, bőbeszédű, ám igencsak magának való családfő figurájának megformálásában remekel Denzel, és ehhez mérten meglepetés, hogy a rendezés is pontos, hatásos. Hatalmas szerep ugyanis Troyé, aki a film 5/6-ában a színen van és azt be is tölti folyamatos észosztásával. A férfi családi és emberi konfliktusai is elégnek bizonyulnának egy erős drámához, azonban felsejlik itt ennél több is: Troy sorsa tipikus példája származása, valamint szociális és társadalmi helyzete miatt erős hendikeppel élni kényszerülő rétegeknek, legyen az afro-amerikai (mint itt), vagy bármi más náció. Troyt saját identitástudata, erős etikai elvei és radikális életfelfogása egyszerre segíti és akadályozza az előbbre jutásban az 1950-es évek Amerikájában, és ahogyan ezzel a családjába tartozó különféle embereket is befolyásolja, akik különböző mértékben, de végigkísérik a pokolba/mennyországba vezető útját. Ez egy igazi, nagy amerikai család-, üdv- és fejlődéstörténet, Washingtonon kívül is nagyon komoly színészi teljesítményekkel.

A másik közismert fekete filmsztár, az általában “világmegmentőként” megjelenő Will Smith eközben A közellenség (Viasat3, 21.00) lesz Tony Scott ’99-es igen remek thrillerjében. A címszereplő egy ügyész, aki eddig élt, mint Marci Hevesen. Egy átlagos, szürke hivatalnok, ám egy érthetetlen pillanattól kezdve az Államok összes titkos- és kevésbé titkos szervezete az ő nyomában lohol. Ő pedig előlük, és nem is tudja miért… Izgi lesz, ha eddig még nem láttuk volna.

Nem láttam még viszont a francia Guillaume Canet amerikai filmjét, a Vérköteléket (Filmcafe, 21.00), mely egy testvérpárról szól: a bátyust (Clive Owen) jó magaviselete miatt kiengedik a dutyiból, ahol gyilkosság miatt ült. Odakint öccse (Billy Crudup) várja, aki ígéretes karrier előtt álló zsaru, aki talán érthetően kissé vonakodva vállalja fel a sittes bátyja feletti gondoskodást. A bátyó azonban meg akar változni – kérdés, hogy erre képes-e? A sztorit láttuk már itt-ott, azonban Canet jó rendező, a további szereposztás pedig minimum érdekes, hiszen az Oscar-díjas Marion Cotillard mellett feltűnik a filmben pl. James Caan, Mila Kunis vagy Noah Emmerich is…

Ugyanekkor a Kettős kockázatban (Duna, 21.10) nincs semmi kockázat, hiszen ez egy eléggé kiszámítható fordulatokra építő, középszerű krimi, az ezúttal igen középszerű Ashley Juddal és Tommy Lee Jonesszal. Gonosz férj veri át csúnyán a feleségét, aki aztán visszaszívatja őt. Mintha valamelyik most futó krimisorozat egyik epizódja lenne – annál nem több, nem kevesebb.

Az igen remek Dom Hemingway (m2, 21.10) című mozi címszereplője (Jude Law – a képen) egy kibírhatatlanul nagyképű, gátlástalan, felelőtlen, életveszélyes fazon. A film tétje mindössze annyi, hogy valahogyan mégis megmutassa benne az emberit, hogy szerethetővé tegye. A cselekmény nagy része féktelen bulikkal és a “komámasszony, hol a lóvém”-klisé pörgetésével zajlik, de ahogyan haladunk egyre beljebb Dom elméjének széthullásába, úgy bújik elő annak szerethető lénye is. (Bővebben)

Eközben Gilles Bourdos színekben gazdag Renoir-életrajza (m5, 21.15) meg sem kísérli (egyetlen rövid jelenettől eltekintve) megidézni a híres impresszionista festő képi világát, mivel ez esetben a film a kevesek által élvezhető kísérleti fénymozgóképek világába csúszna át színesen örvénylő, sejtelmesen homályos képeivel; ehelyett inkább a már idős mester élete végén lakóhelyül szolgáló dél-francia tengerparti villájának, annak buja környezetének, valamint az utolsó múzsa/modell, Andrée Heuschling ihletet adó lankáinak, gömbölyületeinek, gödröcskéinek és loknis vörös fürtjeinek szemléletes ábrázolására helyezi a hangsúlyt. (Bővebben)

A Bazi nagy görög lagzi (TV2, 22.05) a húszabálók, valamint az esküvő-, és lagzifétisiszták kultuszfilmje, ráadásul egyrészt minden idők egyik legnagyobb nyereséget termelő filmje, már a bekerülési költségek relációjában, másrészt viszont már mindenki látta… Egy saját hagyományaikat tisztelő, vallásukat megtartó, húst hússal zabáló, zajos, temperamentumos családban nevelkedett kövér, csúnya, szemüveges görög lány egy nap gondol egyet és változtat életmódján, külsején, és hamarosan össze is szed egy rendes, jól nevelt, fehér, keresztény és amerikai fiút, aki még vegetáriánus is. Ennyi a film konfliktusa, minden ebből fakad – lásd a film címét.

Vannak férfiak, akik szeretnek fiatal lányokat maguk alá gyűrni, akár azok akarata ellenére is, így demonstrálva mintegy vélt felsőbbrendűségüket. Ez ellen lehet küzdeni hisztérikus sajtókampánnyal, boszorkányüldöztetéssel, de lehet úgy is, ahogyan Lisbeth Salander teszi Stieg Larsson mára már kultikussá vált Millenium-történeteiben. Ma este az első, eredeti svéd fejezet következik, A tetovált lány (Prime, 23.00), Noomi Rapace-al és Michael Nykvisttel. Reszkessen minden rohadék férfi! (Bővebben)

Ami manapság itthon -na, meg ma este például a tévében!- van, az legtöbbünk számára Kész cirkusz (Film Mánia, 21.00). Az utóbbi esetben, Dyga Zsombor második egész estés filmjében, egy mindössze 74 percnyi őrületben egy igen ritka Continental típusú írógép tulajdonjoga felett folyik az ügymenet, ami a címbeli állapotot eredményezi. Csuja Imre (a képen), illetve Udvaros Dorottya, Schmied Zoltán, Scherer Pepe, Welker Gábor és Elek Feri nyomják a pedált tövig ebben a rövid, ám igen szórakoztató filmalkotásban. (Bővebben)

Vladislav Vancura regényéből készítette Jirí Menzel ma este bemutatandó 1989-es filmjét, melyben Vége a régi időknek (m5, 21.15). Egy másik közismert cseh remekből megismert Blazsej doktor, azaz Josef Abrhám alakítja a történet főszereplőjét, aki egy jószágigazgató, ám egy szerencsés (már amennyiben egy világháborút lehet szerencsének nevezni…) véletlennek köszönhetően, egy igazi grófi kastély lakója lesz. Hősünk örömmel veszi az új, számára kényelmes szituációt és fejest ugrik a főúri életbe. Persze, egy jószágigazgató attól még nem főrend, hogy annak házában lakik… Abrhám mellett feltűnik ebben a kedves, bohókás, joviális filmben Menzel sok kedvenc színésze, pl. Az én kis falumból ismert Marián Labuda, Jaromir Hanzlik a Hóvirágünnepből, vagy a Sörgyári Capriccióból és nem utolsósorban az utolérhetetlen Rudolf Hrusínský.

Elsőnek, a Tiszta vér (Sony Movie Channel, 21.00) című filmben, egy nem különösebben szexi ex-zsaru (Samuel L. Jackson) takarítja szakmányban a bűntények után maradt mocskot, jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül a helyszínen elkövetett bűntény bizonyítékai is felmosódtak, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

Viszont, érdekes lehet a Nyomás alatt (Story4, 21.00) című tragikomédia is, egyfajta vicces történet, ahogyan a film eredeti címe mondja. Egy tizenhat éves, világfájdalommal megáldott tinédzser (Keir Gilchrist a képen balra, Zach Galifianakis társaságában), aki természetesen úgy gondolja, hogy az egész világ ellene van, egy végzetesnek szént lépés után az elmegyógyintézetben találja meg a barátságot, a szerelmet, tehát az élet értelmét. Talán nem spoiler, ha elárulom, mintegy megfejtőkulcsként, hogy egy őrült világban talán egy elmegyógyintézet lehet az egyetlen normális hely…

A továbbiakban ismétlések. Ridley Scott szandálos, duzzadó vádlis és bicepszes Gladiátorja (Viasat3, 21.00) egy masszív Oscar-szivacs (5 darabot gyűjtött be a szoborból) ugyebár. Csöpög a vértől, de legalább jó hosszú, jó látványos film ez, és az agytekervényeinket sem veszi túlzottan igénybe – ami pozitív olvasatban jelentheti azt is, hogy közérthetően szól olyan alapvetőnek tartott férfiúi erényekről, mint bajtársiasság, önfeláldozás…

Az Egy gésa emlékiratai (Filmcafe, 21.00) című film egy igazi gésa, Mimeko Ivaszaki emlékein alapul, egy bizonyos Arthur Golden tolla által íródott meg annak idején, erőteljesen a korabeli viktoriánus közízlésnek megfelelően. A történetnek így tulajdonképpen annyi köze van a japán gésák valódi életéhez, mint Puccini Pillangókisasszonyának a kabukihoz, amivel nem azt akarom mondani, hogy a Pillangókisasszony gyenge fércmű, legfeljebb csak azt, hogy az igazság bizony még mindig odaát van. Állítólag Mimeko annyira felháborodott Golden könyvén, hogy ő maga is kiadta saját készítésű emlékiratait… Sajnos, a film nem ebből készült. Rob Marshall természetesen Golden verzióját használta fel a filmhez, mely bár autentikus helyszíneken játszódik, majdnem autentikus színészekkel (azon persze fenn lehetne akadni, hogy miért kínai színésznő –Ziyi Zhang– játssza a japán gésát…), szellemében alapvetően nyugati. Alig érezni például azt a finom, mégis igen markáns különbséget, ami egy gésa és egy kurtizán között van… De ne essünk kétségbe, ez egy szintén pazar kiállítású, jó hosszú és jó romantikus hollywoodi film, mely nem véletlenül kapta meg 2006-ban a legfontosabb látványosságokért járó Oscar-díjakat.

A kilencvenes évek egyik nagy magyar mozisikere volt A miniszter félrelép (SuperTV2, 21.00), melyben Koltai Róbert, illetve Kern András idézték meg a harmincas évek magyar filmjeinek habos-babos, felhőtlen világát. Azóta a darab megy a színpadokon is, a közönség szereti – ami nem meglepetés, hiszen tulajdonképen ez a maga nemében egy kevés hibával bíró, klasszikus és tipikus komédia.

Francis Ford Coppola viszonylag kevéssé ismert, és talán éppen ezért kissé alul is értékelt -bár a tegnapi napot elnézve, igen aktuális című- filmje Az esőcsináló (Paramount Channek, 21.00), mely tulajdonképpen Dávid és Góliát bibliai történetének tárgyalótermi drámába forgatott parafrázisa. A mozi újfent John Grisham regényéből készült és természetesen szintén bírósági dráma: szegény család, kontra nagy, gonosz, fukar biztosítótársaság. Parádés a szereposztás: Matt Damon, Danny De Vito (a képen ők), Mickey Rourke, Claire Danes, Jon Voight és még sokan mások. (Bővebben)

Thomas Vinterberg 2012-es darabja, A vadászat (Film Mánia, 21.00) sokat ment nemrégiben a tévében, de ma is ez a másik legjobb film. Európa Filmdíj a forgatókönyvnek, Cannes-ban Legjobb férfialakítás díja Mads Mikkelsennek, Golden Globe-, Oscar- és egyéb jelölések jogosak: ez egy hibátlan, brutális erejű, állásfoglalásra késztető, provokatív dráma az igazságról és a hazugságról. (Bővebben)

Az Erőszakik (Mozi+, 22.40) viszont a harmadik, amolyan európai, független válaszként Tarantinóra. A kortárs drámaíró-sztárként is ismert Martin McDonagh belga-angol filmjében nevek, mint Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy mondjuk Bruges városa tűnnek fel fontos jelenésekben, ám az abszolút főszerep Brendan Gleesoné, akinél kevés cinikusabb figurát láthatunk filmvásznakon. Egy igen morbid, abszurd humorú, mocskos szájú, őrült gengszterfilm lesz ez.

Tony Scott viszont szerintem nem igazán tudta, hogy mit kezdjen azzal a helyzettel, ami elé producerei állították a Revans (Filmcafe, 22.55) című krimi kapcsán: balkézről ott van neki Kevin Costner, egy akkoriban még csak feltörekvő sztár (szerepe szerint itt visszavonult hadipilóta, aki eleget téve nagyhatalmú, hajdani jó barátja meghívásának vadászlátogatásra indul Mexikóba), jobbkézről viszont ott van Anthony Quinn, egy legenda, egy élő bölény (ő a nagyhatalmú jó barát, valójában egy vérnősző barom, egy maffiózó). Köztük meg egy törékeny, hamvas Madeleine Stowe (az öreg maffiózó csinos, fiatal, unatkozó felesége, akiben Kevin első látásra belezúg). Nos, a film elkezdődik egy könnyes, csillagsávos lobogót lengető nemtudommiben, majd lesz belőle egy erotikus szerelmi háromszög-dráma, ami átmegy véres akciófilmbe, hogy aztán kifusson egy nem túl mély, ámde igen sekélyes melodrámába – kétlábú sámli ez a film, sajnos.

Szomjas György 2007-ben készült, a dokumentarista hatásokat hangsúlyos, stilizált zsánerrel keverő filmjéből, A Nap utcai fiúkból (Duna, 16.25) három pesterzsébeti fiatal (Gáspár Kata, Czecző Sándor és Bárnai Péter) sorsát ismerjük meg az 56-os forradalom napjai alatt. A helyi grundon fociznak, amikor jön a hír a belvárosi eseményekről és ők egyből futnak, hogy ne maradjanak ki semmiből. Később fegyvereket szereznek és azokkal szállnak szembe a rájuk törő ruszki túlerővel.

Thor is odacsap megint kalapácsával a Sötét világnak (RTL Klub, 18.45), viszont a Rém hangosan és irtó közel (RTL II, 1900) inkább a túláradó érzelmekkel, illetve főleg azok kiprovokálásával operál, ahogyan egy efféle mentális “mutatványokra” képtelen, Asperger-szindrómás kisfiú szemüvegén keresztül mutatja meg a nézőnek az USA és az amerikai emberek mai hétköznapjait, valamint a WTC-tornyok lebombázásának sokkját. (Bővebben)

Semmivel sem lesz jobb, Ha eljön Joe Black… (SuperTV2, 20.15), amikor Sir Anthony Hopkinst, vagyis az általa alakított oligarchát egy nap eléri az a pillanat, amikor teheti a pénzét oda, ahová akarja, rajta az már nem fog segíteni, hiszen tarkóját borzongatja a kérlelhetetlen Halál jeges lehelete. Eljött hozzá egy furcsa, lidérces figura (Brad Pitt), aki ezután majd’ három órán keresztül oktatja (őt s minket) az élet valódi értékeire Martin Brest parádés és igen romantikus filmjében.

A vizsga, A berni követ, a Félvilág és a Szürke senkik, és a Szabadság – Különjárat írója, Köbli Norbert ezúttal az utóbbi film rendezőjével, Fazakas Péterrel készítette el legújabb, Árulók (Duna, 20.25) című tévéfilmjét. A történet bizonyos Alekszej Guszevről szól, akit sokan, sokáig a 48-49-es szabadságharc orosz mártírjának tartottak, s akiről még utcát is neveztek el Budapesten, pedig valóján csak Illés Béla kommunista író kitalált karaktere volt. “Az Árulók egy olyan író története, aki számára a cél szentesíti az eszközt. Ha hazudni kell a pártért, neki az is belefér” – nyilatkozta a Hegedűs D. Géza, Sztarenki Dóra (a képen elöl ők láthatók), Klem Viktor és Döbrösi Laura főszereplésével készült filmről Köbli.

Minden romantikus lelkületű személyi testőr, valamint a néhai Whitney Houston összes rajongójának kedvenc filmje a Több mint testőr (Cool, 20.45) című nagyívű szerelmi románc, melyben a híres énekesnő (akit Whitney alakít, egyébként meglepően hitelesen) egy romantikus lelkületű testőrt (Kevin Costner) kénytelen maga mellé venni, az egyre elszemtelenedő rajongók távoltartását megakadályozandó. A nő és a férfi kényszerű együttléte azonban, úgymond, hamarosan túlnő a hagyományos munkakapcsolaton. And ááááááááá-i-áááááiááááj… stb.

Érdekes dráma viszont A 99-es paragrafus (Film Mánia, 21.00), mely leginkább talán Joseph Heller A 22-es csapdája című művének és Robert Altman M.A.S.H. című filmjének szerelemgyerekének tűnik, Kurt Vonnegut olvasatában. A fanyar humorú sztori egy háborús veteránoknak fenntartott kórházban játszódik, melynek szabályzata tartalmazza a címben említett cikkelyt: egy háborús veteránnak teljeskörű ellátás jár. A valóság, amit a két főszereplő katona (Ray Liotta és Kiefer Sutherland) átél, nagyjából olyan viszonyban van ezzel, mint amilyen a magyar kórházak bárki számára tapasztalható ellátási színvonala Rétvári Bence EMMI-államtitkár minapi ujjongó nyilatkozatával összevetve.

A lányok (és a romantikusabb lelkületű fiúk) viszont ezalatt (más) jó pasikat nézhetnek Neil Jordan nemes metszésű romantikus remekében, az Interjú a vámpírral (Prime, 21.45) című horrorban, mintegy bizonyítékul arra, hogy a vámpírtörténetek valójában mindig is romantikus történetek voltak, és mint ilyenek, elsősorban az érzékiségre hajlamosabb női nemhez szólnak inkább. Tom Cruise-től Brad Pittig és Christian Slatertől Antonio Banderasig terjed a skála ez alkalommal, tessék választani – avagy ne taníts ölni senkit, ha élni akarsz.

Annak idején Dinnyeszüret géppisztollyal alcímmel ment a hazai mozikban a Mr. Majestyk (Film Mánia, 22.55) című, korrekt és korát némileg megelőző nu-western, mely egy magányos, öntörvényű és kemény öklű dinnyefarmer (Charles Bronson) küzdelmét meséli el a kapzsi szomszéddal, a tufa rendőrséggel, valamint egy nagyon gonosz maffiózóval – kevés eszközzel és sok akcióval. A történetet a nemrégiben elhunyt Elmore Leonard írta, akinek pl. egyik kedvenc krimi-sorozatomat (Justified) is köszönhetjük, sok más remek film mellett.

Miklauzic Bence , jó magyar szokás szerint látatlanul legyalázott 2014-es filmjének, a Parkolónak (RTL Klub, 23.05) sztorijának váza tulajdonképpen egy klasszikus western kliséje. A magányos kóboj békésen éldegél világvégi farmján, amikor betoppan a gazdag úr Tucsonból, hogy épp erre halad a vasútvonal, és kéne a föld. A magányos kóboj persze nem adja, felveszi a reménytelennek tűnő harcot a gazdag úrral, aki közben pénzzel maga mellé állította az összes környékbeli gazdát is és győz, mert a magányos kóbojok mindig győznek, majd az egyik áruló mellyes-bögyös menyecskéjével ellovagol a lenyugvó napba. A magányos kóboj itt egy parkolóként használt nyóckerületi grund őre (Lengyel Ferenc), a földje a grund, a gazdag úr (Szervét Tibor) egy ármányöltönyös vállalkozó, a környékbeli gazdák a helyi kolor lokál, a “mellyes-bögyös menyecske” pedig Pokorny Lia. A naplemente itt is naplemente. (Bővebben)