Verlaine-t ferdítve, nyugodtan mormolhatjuk ma este azt is, hogy: A múlt húrja zsong, jajong, búsong a magyar tájon, S ont monoton, bút konokon és fájón… Az aradi vértanúkra emlékezvén nemzeti gyásznap van ma, amely elől nem tudunk elbújni, ha a közmédiát nézzük. Rengeteg film, nagyjából a témához kapcsolódóan: az Utolsó órák (Duna, 20.25) például gróf Batthyány Lajos miniszterelnök utolsó óráit meséli el, László Zsolt adekvát alakításában.
Sára Sándor 80 huszárja (m5, 21.14) azt a történelmi eseményt idézi meg, melyben a Habsburg-birodalom védelmére felesküdött Lenkey-huszárok az 1848-as év tavaszának pesti eseményeinek hírére úgy gondolták, hogy helyük a felkelők oldalán van és lengyelországi állomáshelyüket elhagyva (az ezért járó súlyos hadbírósági ítélet és az esküszegés teljes tudatában), elindultak haza a Kárpátokon keresztül. A hosszú, viszontagságos úton aztán előjön minden, ami annyira jellemzi a magyar történelmet a kezdetektől mostanáig (és nyilván majd ezután is…). Pontos, szép film ez az ún. magyar sorsról, a kérdés csak annyi, hogy hogyan pozicionáljuk be magunkat, illetve a jelen kor szereplőit, eseményeit ebbe a történetbe…
A Tizennégy vértanú (m3, 21.15) arról a három német, két örmény, egy osztrák, egy szerb, egy horvát és öt magyar nemzetiségű hős katonáról szól, akik -ezrek nevében- életüket adták a magyar szabadságért. Hajdufy Miklós filmje 1970-ben készült, ám ugyanezt a témát feldolgozta kilenc évvel később is, Fegyverletétel (m3, 22.45) című tévéfilmjében.
A Lugossy László rendezte Szirmok, virágok, koszorúk (Duna, 21.25) látszólag egy 1849 utáni történet egy volt szabadságharcos huszártiszt (Cserhalmi György) forradalom utáni tragikus kálváriájáról. Bár ma a soknemzetiségű aradi vértanúkra emlékezünk, közben azért az agyunk dolgozik, asszociál és kombinál, sorok között olvas és képek mögé néz; s talán őrjítő párhuzamokra is bukkan…
Az idegenszívűeknek hangulatos alternatíva lehet A kaptár 3. – Teljes pusztulás(Film+, 21.00), mely a jövőről szól, ami sokkal, de sokkal rosszabb, mint nekünk, magyaroknak a múlt volt.
Persze, ki tudja hányadszorra, de mehetünk akár Vissza a jövőbe! (AXN, 21.00) is. Fluxuskondenzátor beizzít, a téridő-kontinuum meghasad, Chuck Berry új riffeket tanul és a gördeszkázás is új értelmet nyer, legalábbis ebben a szóösszetételben biztosan.
Steven Spielberg München (Paramount Channel, 21.00) című drámája nemcsak azért érdekes, mert benne a mester ezúttal nem mesél, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit elevenít fel. A film nagy részben Magyarországon forgott, így sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően. (Bővebben)
Tom Cruise képtelen szabadulni Ethan Hunt karakterétől, hiszen a mai Fantom protokoll (Mozi+, 21.00) című epizód már a Mission Impossible-sorozat negyedik része, miközben a karakter nem mutat az égadta világon semmilyen (jellem)fejlődést, az öregedés látható jelein kívül. Ezenkívül látványos és izgalmas, viszont ostoba és együgyű akciófilm ez: pont olyan, mint a korábbiak. Tomi esik, kel, zuhan, lő és száguld, hogy a végén teljesítse az elején még teljesíthetetlennek hitt missziót. A színhely ezúttal itt is Budapest, valamint Moszkva, Dubai, Mumbai, havaj, tavaly.
Romantikus komédiának viszont e műfaj koronázott hercege, Hugh Grant tanítja meg nekünk, Hogyan írjunk szerelmet (Cool, 21.00). A kissé félszeg, ártatlan, kisfiús mosolyát a már (Tomihoz hasonlóan szintén) öregedő Hugh most egy vidéki főiskolán villantja, ahol munkanélküli forgatókönyvíróként, tanítani kényszerül. Unja a katedrát és egyáltalán, az életet, mígnem meglátja kollegináját, Marisa Tomeit. Blabla, úgyis tudjuk, mi lesz a vége. (A képen Marisa és Hugh)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: