Johnny Depp hátranyalt hajjal, a kék kontaktlencsében, fojtott hangon játssza Scott Cooper filmjében, a Fekete misében (Cinemax, 20.00) bizonyos James “Whitey” Bulgert, aki a második legkörözöttebb személy volt az FBI listáján, Oszama bin Laden után (nagy karrier ez egy alapvetően suttyó, bostoni ír utcagyereknek). Sajnos, azonban a pasas kettő percig nem maradt volna életben azokban a szituációkban, amibe Cooper rendezte Deppet, annak ellenére, hogy film száraz, szinte dokumentarisztikus, ám minden drámai ív, és minden meglepő fordulat nélkül. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. A bűnözők mindig lebuknak elébb vagy utóbb, a korrupt zsaruk szintén. Komoly arcok (pl. Benedict Cumberbatch, Kevin Bacon) jelentéktelen szerepekben. Egyedül Joel Edgerton korrupt FBI-ügynöke dicsérendő alakítás.
A Tolvajtempó (Film+, 20.45) viszont legalább az, ami: egy fullsebességes, autótolvajos akciófilm, amiben nagyon gonosz arcok egy jó útra tért hajdani autótolvajt (Nicolas Cage) zsarolnak meg öccse esetleges meggyilkolásával, amennyiben nem csinálja meg a nagyon veszélyes tuti bulit. A filmben intellektuális mélységek nincsenek, viszont amit vállal, azt teljesíti is. Angelina Jolie ráadásul szőke hajjal látható egy fontos mellékszerepben. 🙂
Viszont megnézhetjük ma azt is, hogyan esett szerelembe annak idején Susan Sarandon Tim Robbinsszal (lásd a képen) a Baseball bikákban (Film Mánia, 21.00), melynek a valóságban is szerelem lett a vége, ami egészen 2009-es szakításukig tartott és ami két gyermeket gyümölcsözött. A film amúgy egy kisvárosi baseballcsapat két “bikájáról”, a dörzsölt, vén elkapóról (Kevin Costner) és a zabolátlan, új dobóról (Robbins), valamint a csapatot patronáló “tehénről” szól, már elnézést a hasonlatért, de a film címéből ez jön ki logikailag.
Van aztán mára a Körhinta (Duna, 21.00), ami ugye, örök darab. Az obligát pörgős táncjelenet minden idők 10 legtöbbet idézett filmjelenete között van, nyilván nem véletlenül. Aztán Soós Imre, Törőcsik Mari, Szirtes Ádám, Fábri Zoltán.
A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) viszont egy mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia, remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel Ashley Judd, Greg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)
Csak a szerelem számít (m5, 21.10) a remek dán filmrendezőnő, Susanne Bier 2012-es filmjében, melyet a szintén dán és szintén remek forgatókönyvíró (és rendező) Anders Thomas Jensen írt. A történetben két, idősödő, magányos lélek (Trine Dyrholm és Pierce Brosnan) élete fonódik össze az olaszországi, romantikus Sorrentóban, ahová gyermekeik esküvőjére érkeznek. Ide a nyakamba a bökőt, ha ez a látszólag közhelyes kis sztori nem vesz a továbbiakban váratlan, meglepő és igazságos fordulatokat! Bár az alkotók, a szereplők és a varázsos helyszín önmagukban is simán elviszik a hátukon ezt a -2012-es- filmet.
Ma lesz a Kill Bill 2. (Paramount Channel, 22.00), bár tegnap egyben jobb lett volna. A Bill sakuhachijának hangjára azonban semmi szín alatt ne aludjunk el!
A meglehetősen jellegtelen című Kísérleti gyilkosság (Duna, 22.40) című krimi-thrillert a jobb sorsra érdemes Barbet Schroeder rendezte. Annak ellenére, hogy Sandra Bullock játssza benne a címbeli ügyben nyomozó nyomozót, ez egy kevéssé nevetséges, ám kifejezetten izgalmas történet, remek mellékkarakterekkel, akik közül természetesen senki sem az, akinek kezdetben látszik (még Ryan Gosling sem).
A Locke – Nincs visszaút (Filmcafe, 22.55) lehet például BMW-reklám, melyben a híres autómárka, nálunk elsősorban maffiózók és kormánytanácsadók kedvenc luxusterepjárója – itt egy angol építésvezető munkába járó autója, ami akkor is célba viszi gazdáját, ha az vezetés közben egyszerre éli meg egy átlagos kisemberre kimérhető összes létező magánéleti-, szakmai- és generációs válságot. Vagy lehet egy látványos kísérleti rádiójáték is… Vagy egy egyetlen látható szereplővel (+néhány hallhatóval) végigvezetett melodráma? Fene tudja. Mindenképpen bátor és izgalmas vállalás, Tom Hardy zseniális alakításával.
Kísérleti gyilkosság: De bizony nevetséges, attól a pillanattól amikor a nyomozó, minden ráutaló jel nélkül közli, hogy a két gyerek a gyilkos. Még semmi alapja nincs. Na de a végén a házbéli lövöldözés, a leszakadó terasz jelenet, értelmetlen, semmiből nem következő fordulat, öncélú csavarás. Ott kapcsoltam ki.