Hétfő, október 23.

Szomjas György 2007-ben készült, a dokumentarista hatásokat hangsúlyos, stilizált zsánerrel keverő filmjéből, A Nap utcai fiúkból (Duna, 16.25) három pesterzsébeti fiatal (Gáspár Kata, Czecző Sándor és Bárnai Péter) sorsát ismerjük meg az 56-os forradalom napjai alatt. A helyi grundon fociznak, amikor jön a hír a belvárosi eseményekről és ők egyből futnak, hogy ne maradjanak ki semmiből. Később fegyvereket szereznek és azokkal szállnak szembe a rájuk törő ruszki túlerővel.

Thor is odacsap megint kalapácsával a Sötét világnak (RTL Klub, 18.45), viszont a Rém hangosan és irtó közel (RTL II, 1900) inkább a túláradó érzelmekkel, illetve főleg azok kiprovokálásával operál, ahogyan egy efféle mentális “mutatványokra” képtelen, Asperger-szindrómás kisfiú szemüvegén keresztül mutatja meg a nézőnek az USA és az amerikai emberek mai hétköznapjait, valamint a WTC-tornyok lebombázásának sokkját. (Bővebben)

Semmivel sem lesz jobb, Ha eljön Joe Black… (SuperTV2, 20.15), amikor Sir Anthony Hopkinst, vagyis az általa alakított oligarchát egy nap eléri az a pillanat, amikor teheti a pénzét oda, ahová akarja, rajta az már nem fog segíteni, hiszen tarkóját borzongatja a kérlelhetetlen Halál jeges lehelete. Eljött hozzá egy furcsa, lidérces figura (Brad Pitt), aki ezután majd’ három órán keresztül oktatja (őt s minket) az élet valódi értékeire Martin Brest parádés és igen romantikus filmjében.

A vizsga, A berni követ, a Félvilág és a Szürke senkik, és a Szabadság – Különjárat írója, Köbli Norbert ezúttal az utóbbi film rendezőjével, Fazakas Péterrel készítette el legújabb, Árulók (Duna, 20.25) című tévéfilmjét. A történet bizonyos Alekszej Guszevről szól, akit sokan, sokáig a 48-49-es szabadságharc orosz mártírjának tartottak, s akiről még utcát is neveztek el Budapesten, pedig valóján csak Illés Béla kommunista író kitalált karaktere volt. “Az Árulók egy olyan író története, aki számára a cél szentesíti az eszközt. Ha hazudni kell a pártért, neki az is belefér” – nyilatkozta a Hegedűs D. Géza, Sztarenki Dóra (a képen elöl ők láthatók), Klem Viktor és Döbrösi Laura főszereplésével készült filmről Köbli.

Minden romantikus lelkületű személyi testőr, valamint a néhai Whitney Houston összes rajongójának kedvenc filmje a Több mint testőr (Cool, 20.45) című nagyívű szerelmi románc, melyben a híres énekesnő (akit Whitney alakít, egyébként meglepően hitelesen) egy romantikus lelkületű testőrt (Kevin Costner) kénytelen maga mellé venni, az egyre elszemtelenedő rajongók távoltartását megakadályozandó. A nő és a férfi kényszerű együttléte azonban, úgymond, hamarosan túlnő a hagyományos munkakapcsolaton. And ááááááááá-i-áááááiááááj… stb.

Érdekes dráma viszont A 99-es paragrafus (Film Mánia, 21.00), mely leginkább talán Joseph Heller A 22-es csapdája című művének és Robert Altman M.A.S.H. című filmjének szerelemgyerekének tűnik, Kurt Vonnegut olvasatában. A fanyar humorú sztori egy háborús veteránoknak fenntartott kórházban játszódik, melynek szabályzata tartalmazza a címben említett cikkelyt: egy háborús veteránnak teljeskörű ellátás jár. A valóság, amit a két főszereplő katona (Ray Liotta és Kiefer Sutherland) átél, nagyjából olyan viszonyban van ezzel, mint amilyen a magyar kórházak bárki számára tapasztalható ellátási színvonala Rétvári Bence EMMI-államtitkár minapi ujjongó nyilatkozatával összevetve.

A lányok (és a romantikusabb lelkületű fiúk) viszont ezalatt (más) jó pasikat nézhetnek Neil Jordan nemes metszésű romantikus remekében, az Interjú a vámpírral (Prime, 21.45) című horrorban, mintegy bizonyítékul arra, hogy a vámpírtörténetek valójában mindig is romantikus történetek voltak, és mint ilyenek, elsősorban az érzékiségre hajlamosabb női nemhez szólnak inkább. Tom Cruise-től Brad Pittig és Christian Slatertől Antonio Banderasig terjed a skála ez alkalommal, tessék választani – avagy ne taníts ölni senkit, ha élni akarsz.

Annak idején Dinnyeszüret géppisztollyal alcímmel ment a hazai mozikban a Mr. Majestyk (Film Mánia, 22.55) című, korrekt és korát némileg megelőző nu-western, mely egy magányos, öntörvényű és kemény öklű dinnyefarmer (Charles Bronson) küzdelmét meséli el a kapzsi szomszéddal, a tufa rendőrséggel, valamint egy nagyon gonosz maffiózóval – kevés eszközzel és sok akcióval. A történetet a nemrégiben elhunyt Elmore Leonard írta, akinek pl. egyik kedvenc krimi-sorozatomat (Justified) is köszönhetjük, sok más remek film mellett.

Miklauzic Bence , jó magyar szokás szerint látatlanul legyalázott 2014-es filmjének, a Parkolónak (RTL Klub, 23.05) sztorijának váza tulajdonképpen egy klasszikus western kliséje. A magányos kóboj békésen éldegél világvégi farmján, amikor betoppan a gazdag úr Tucsonból, hogy épp erre halad a vasútvonal, és kéne a föld. A magányos kóboj persze nem adja, felveszi a reménytelennek tűnő harcot a gazdag úrral, aki közben pénzzel maga mellé állította az összes környékbeli gazdát is és győz, mert a magányos kóbojok mindig győznek, majd az egyik áruló mellyes-bögyös menyecskéjével ellovagol a lenyugvó napba. A magányos kóboj itt egy parkolóként használt nyóckerületi grund őre (Lengyel Ferenc), a földje a grund, a gazdag úr (Szervét Tibor) egy ármányöltönyös vállalkozó, a környékbeli gazdák a helyi kolor lokál, a “mellyes-bögyös menyecske” pedig Pokorny Lia. A naplemente itt is naplemente. (Bővebben)