A Kilenc (Filmcafe, 21.00) című nagyigényű musical állítólag a 2009-es év legnagyobb bukása volt a mozikban. Lehet, hogy ez így volt, de akkor is muszáj megemlékezni erről a filmről, hiszen itt akkora elefántok szülték ezt az állítólagosan ványadtan cincogó kisegeret, mint ide Hollywood: például Rob Marshall rendezte, aki a Chicagoval már bizonyította, hogy ért ehhez a nehéz műfajhoz. Írták sokan, Anthony Minghellától Federico Felliniig, játssza Daniel Day-Lewis, aki itt egy világhírű, ám alkotói válságából adódóan depressziós filmrendező, meg egy csomó nő, Sophia Lorentől (!) Nicole Kidmanen és Marion Cotillardon át Penélope Cruzig, akik mind megvesznek érte. A film Fellini klasszikus Nyolc és féljének egyfajta variációja: bár “számszakilag” több, művészi értelemben azért kevesebb annál – mondják a kritikusok (akik nem feltétlenül tévedhetetlenek ugyebár). Szerintem jó ötlet volt megmjuzikelesíteni Fellini klasszikusát. Jók a zenék, jól énekelnek és táncolnak a híres szereplők (a profi tánckar mellett), főleg, hogy ilyet nem láttunk még legtöbbjüktől; látványos a film, amit én jobban is társítanék a Mindhalálig zenéhez, mint a Nyolc és félhez. A cím viszont lehetne kicsit szerényebben, mondjuk Nyolc.
Ugyanekkor a Halálos terápia (SuperTV2, 21.00) egy amolyan igazi, Robin Cook-stílusú orvoskrimi, melynek a szokásos bűnügyi felületét egy igen markáns generációs-szakmai ellentét is cizellálja. A kissé gagyi, B-kategóriás mozit sejtető cím valójában egy izmosan közepes, igen tisztességes filmet takar, amire következtethetünk az első vonalbéli (1996-ot írunk!) szereposztásból is: Hugh Grant, Gene Hackman, Sarah Jessica Parker, David Morse.
Az Ausztrália (Prime, 21.00) című romantikus történet a nagy, napos déli kontinens minden természeti szépsége mellett Nicole Kidmannel és Hugh Jackmannal is próbál kápráztatni. Lehet, hogy másnak nagy élmény lesz Buz Luhrmann filmje, szerintem azonban a Moulin Rouge-zsal, vagy a Rómeó+Júliával zseniálisat alkotó Luhrmann ezúttal alaposan melléfogott: bővebben.
1943-ban nem sok választása volt az életerős magyar parasztnak: vagy beáll Horthy hadseregébe és kimegy meghalni az orosz frontra, vagy a német szántóföldekre megy dolgozni azon német parasztok helyett, akik éppen Hitler villámháborúját vívják ekkor már harmadik éve. (Az idén 100 éve született) Fábri Zoltán a második világháború alatt Németországban “vendégmunkáskodó” magyar parasztok sorsán keresztül beszél a magyarság lélekrajzáról Magyarok (m5, 21.15) című ’78-as filmjében. Például, a Solti Bertalan által alakított figura szájába adott mondatok pontosan ugyanarról szólnak, ami miatt Kertész Ákosnak el kellett innen mennie, néhány évvel ezelőtt. Az utolsó jelenet pedig, amikor a kocsmából kidőlve, részegen a Szózatot ordítva mennek a magyarok a háborúba (Don-kanyar->halál), egyenesen vérfagyasztó. Keserű, nagyon kemény történet ez.
A Hasta la Vista! (Duna, 21.30) című belga komédia viszont egy remek, felszabadító humorú, élet-igenlő történet, mely -gonosz, de nagyon okos csavarral- éppen az élet egészségesek számára legrettegettebb oldaláról mesél, a különböző típusú, veleszületett fogyatékosságokról (lásd a képen), illetve az elkerülhetetlenül közelgő halálról. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: