A napokban és a közeljövőben elképesztő mennyiségű fantasztikus, szuperhősös és egyéb látványfilmet zúdít a nézők nyakába az RTL Klub, melyeket én általában (miután mindegyiket láttam már minimum háromszor… 🙂 ) el szoktam intézni annyival, hogy látványos, de elég bárgyú történetek ezek, melyeknek a végén úgyis a főszereplő győz. Mégis kiemelném ezúttal az első (a megjelenés időrendjében a negyedik) Star Wars-részt, a Baljós árnyakat (RTL Klub, 18.45), mivel az elkövetkezendő vasárnapokon végignézhetjük az űrmese eddigi összes fejezetét, és mire végzünk ezzel, már moziban is a következő rész.
Igen masszív családi dráma viszont ma estére az August Wilson Pulitzer-díjas regénye alapján készült Kerítések (HBO2, 21.00) című film, amit Denzel Washington rendezett és a főszerepet is eljátssza – mindkettőt igen jól. Főleg a nehéz sorsú, bőbeszédű, ám igencsak magának való családfő figurájának megformálásában remekel Denzel, és ehhez mérten meglepetés, hogy a rendezés is pontos, hatásos. Hatalmas szerep ugyanis Troyé, aki a film 5/6-ában a színen van és azt be is tölti folyamatos észosztásával. A férfi családi és emberi konfliktusai is elégnek bizonyulnának egy erős drámához, azonban felsejlik itt ennél több is: Troy sorsa tipikus példája származása, valamint szociális és társadalmi helyzete miatt erős hendikeppel élni kényszerülő rétegeknek, legyen az afro-amerikai (mint itt), vagy bármi más náció. Troyt saját identitástudata, erős etikai elvei és radikális életfelfogása egyszerre segíti és akadályozza az előbbre jutásban az 1950-es évek Amerikájában, és ahogyan ezzel a családjába tartozó különféle embereket is befolyásolja, akik különböző mértékben, de végigkísérik a pokolba/mennyországba vezető útját. Ez egy igazi, nagy amerikai család-, üdv- és fejlődéstörténet, Washingtonon kívül is nagyon komoly színészi teljesítményekkel.
A másik közismert fekete filmsztár, az általában “világmegmentőként” megjelenő Will Smith eközben A közellenség (Viasat3, 21.00) lesz Tony Scott ’99-es igen remek thrillerjében. A címszereplő egy ügyész, aki eddig élt, mint Marci Hevesen. Egy átlagos, szürke hivatalnok, ám egy érthetetlen pillanattól kezdve az Államok összes titkos- és kevésbé titkos szervezete az ő nyomában lohol. Ő pedig előlük, és nem is tudja miért… Izgi lesz, ha eddig még nem láttuk volna.
Nem láttam még viszont a francia Guillaume Canet amerikai filmjét, a Vérköteléket (Filmcafe, 21.00), mely egy testvérpárról szól: a bátyust (Clive Owen) jó magaviselete miatt kiengedik a dutyiból, ahol gyilkosság miatt ült. Odakint öccse (Billy Crudup) várja, aki ígéretes karrier előtt álló zsaru, aki talán érthetően kissé vonakodva vállalja fel a sittes bátyja feletti gondoskodást. A bátyó azonban meg akar változni – kérdés, hogy erre képes-e? A sztorit láttuk már itt-ott, azonban Canet jó rendező, a további szereposztás pedig minimum érdekes, hiszen az Oscar-díjas Marion Cotillard mellett feltűnik a filmben pl. James Caan, Mila Kunis vagy Noah Emmerich is…
Ugyanekkor a Kettős kockázatban (Duna, 21.10) nincs semmi kockázat, hiszen ez egy eléggé kiszámítható fordulatokra építő, középszerű krimi, az ezúttal igen középszerű Ashley Juddal és Tommy Lee Jonesszal. Gonosz férj veri át csúnyán a feleségét, aki aztán visszaszívatja őt. Mintha valamelyik most futó krimisorozat egyik epizódja lenne – annál nem több, nem kevesebb.
Az igen remek Dom Hemingway (m2, 21.10) című mozi címszereplője (Jude Law – a képen) egy kibírhatatlanul nagyképű, gátlástalan, felelőtlen, életveszélyes fazon. A film tétje mindössze annyi, hogy valahogyan mégis megmutassa benne az emberit, hogy szerethetővé tegye. A cselekmény nagy része féktelen bulikkal és a “komámasszony, hol a lóvém”-klisé pörgetésével zajlik, de ahogyan haladunk egyre beljebb Dom elméjének széthullásába, úgy bújik elő annak szerethető lénye is. (Bővebben)
Eközben Gilles Bourdos színekben gazdag Renoir-életrajza (m5, 21.15) meg sem kísérli (egyetlen rövid jelenettől eltekintve) megidézni a híres impresszionista festő képi világát, mivel ez esetben a film a kevesek által élvezhető kísérleti fénymozgóképek világába csúszna át színesen örvénylő, sejtelmesen homályos képeivel; ehelyett inkább a már idős mester élete végén lakóhelyül szolgáló dél-francia tengerparti villájának, annak buja környezetének, valamint az utolsó múzsa/modell, Andrée Heuschling ihletet adó lankáinak, gömbölyületeinek, gödröcskéinek és loknis vörös fürtjeinek szemléletes ábrázolására helyezi a hangsúlyt. (Bővebben)
A Bazi nagy görög lagzi (TV2, 22.05) a húszabálók, valamint az esküvő-, és lagzifétisiszták kultuszfilmje, ráadásul egyrészt minden idők egyik legnagyobb nyereséget termelő filmje, már a bekerülési költségek relációjában, másrészt viszont már mindenki látta… Egy saját hagyományaikat tisztelő, vallásukat megtartó, húst hússal zabáló, zajos, temperamentumos családban nevelkedett kövér, csúnya, szemüveges görög lány egy nap gondol egyet és változtat életmódján, külsején, és hamarosan össze is szed egy rendes, jól nevelt, fehér, keresztény és amerikai fiút, aki még vegetáriánus is. Ennyi a film konfliktusa, minden ebből fakad – lásd a film címét.
Vannak férfiak, akik szeretnek fiatal lányokat maguk alá gyűrni, akár azok akarata ellenére is, így demonstrálva mintegy vélt felsőbbrendűségüket. Ez ellen lehet küzdeni hisztérikus sajtókampánnyal, boszorkányüldöztetéssel, de lehet úgy is, ahogyan Lisbeth Salander teszi Stieg Larsson mára már kultikussá vált Millenium-történeteiben. Ma este az első, eredeti svéd fejezet következik, A tetovált lány (Prime, 23.00), Noomi Rapace-al és Michael Nykvisttel. Reszkessen minden rohadék férfi! (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: