Mit nézzünk ma a tévében?

Vasárnap, október 22.

Az RTL Klub nem aprózza el ezúttal, és egyenesen az ógermán mítoszok legendás pörölyével sújt oda Október 23. -vélhetően- békés előestéjének. Persze, ez a ma esti Thor (RTL Klub, 18.45) egy mifelénk jobbára ismeretlen Marvel-képregény filmadaptációja, egyenesen Hollywoodból. Az igazi kérdés e filmmel kapcsolatban, hogy vajon mit kezd egy ilyen, inkább Öböl Miska & Co. kvalitásait kívánó, a misztikumba és legendák ködébe vesző karakterei és történetmorzsái ellenére azért mégiscsak igen bárgyú sztorijú mozival Kenneth Branagh, aki azért az öreg Lándzsarázó William ennél lényegesen cizelláltabb meséinek elemzéséhez szokott? (Bővebben)

 

 

 

Ehhez képest egy egész jó kis második világháborús tengeralattjárós történet az U-571 (AMC, 19.50), melyben Hitler tengeralattjárói már az Államok keleti partvidékét fenyegetik, mire az amerikaiak azt eszelik ki, hogy elfognak egy náci tengeralattjárót, hogy a benne található dekódoló berendezéssel megfejthessék a nácik kommunikációját. A film természetesen nem egy Das Boot, de azért még bőven nézhető, izgalmas háborús dráma. Matthew McConaughey, Harvey Keitel, Bill Paxton, vagy például Jon Bon Jovi.

Egy igen érdekes, de meglehetősen ritkán látható történelmi film a Botrány a birodalomban (Duna, 21.00), mely az idős Viktória királynő (Judi Dench – a képen) udvarába kalauzolja el a nézőt, ahol a királynő férjének halála után furcsa, pikáns élű pletykák reppennek fel a királynő és lakájának az illőnél illetlenebb utakra való tévelyedés többé-kevésbé megalapozott gyanúját illetően.

Megnézhetjük aztán ma este újra azt is, hogy Michael Douglas vajon képes-e több lenni, mint egy testőr, A testőr (Prime, 21.00) című krimiben – ahol is az ellenlábas titkos ügynököt egy bizonyos Kiefer Sutherland alakítja, ezúttal azonban nem Jack Bauerként. Akit őrizni kell, az Kim Basinger, s aki meg a szart kavarja, az a vékony fekete hölgy a Született feleségekből. Ettől függetlenül, a film -mondjuk- izgi.

Egy rámenős, dörzsölt, liberális újságírónő (Meryl Streep) az új afganisztáni katonai stratégiáról faggatja a feltörekvő, sima modorú és gátlástalan republikánus szenátort (Tom Cruise). Az újságírónő szélesen lendített szívlapáttal megy neki a vakítóan fehér porcelánfogsornak, azonban úgy pattan le róla, mint nálunk a nem kormánypárti újságíró bármelyik kormánytagról légy az ablaküvegről. Eközben egy politikatudomány-professzor (Robert Redford) arra próbálja rávezetni tehetséges diákját, aki tanulmányait abbahagyva önkéntesnek jelentkezik Afganisztánba, hogy vannak, akiknek egyetlen lehetősége a kiemelkedésre a katonai szolgálat, ám akinek kitűnő agya van, aki tehetséges, annak más utakon kell járnia. Gyávák és hősök (Filmcafe, 21.00) kavarognak Robert Redford három szálon futó politikai drámájában. (Bővebben)

A Holdat (Film Mánia, 21.00) is nézhetjük ma este, akár újra is. Ez egy sci-fi, abból viszont az utóbbi 10 év egyik legkomolyabban veendő (tehát nem “szemkápráztató”) durranása volt. Duncan Jones filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egész és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell, az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)

A kultikus Mad Max-trilógia negyedik része, a Mad Max – A harag útja (RTL Klub, 21.05) szerintem nem igazán jó film, még akkor sem, ha tudva tudjuk, hogy tarolt a 2016-os Oscar-díj kiosztáson (és még egy sor egyéb gálán). Buta, kétbites sztori, melyben amúgy elsőrangú színészek játszanak kétdimenziós, ostoba karaktereket – de amit a hetvenen túl is vibráló fantáziájú rendező, George Miller látványban, akciókoreográfiában itt végigtolt, az előtt mégis le a kalappal! Ilyen, szinte rokokó módra burjánzó, gátlástalan erőszak- és látványorgiát eddig nemigen láthattunk filmvásznon, mint itt. Ezért is kapott 7 db. Oscart a film, és ezért mindent látvány- és egyéb technikai kategóriákban. (Bővebben)

Az este további részét az olaszok viszik. Bernardo Bertolucci nagyszabású Oscar-szivacsa, Az utolsó császár (m5, 21.10) bizonyos Pu Ji elvtársról, azaz utolsó kínai császárról szól. A komoly díjeső ellenére ez messze nem Bertolucci legjobb filmje, kicsit dagályos, nem kicsit aránytalan is, azonban még e viszonylag relatív bibiket (na ja, minek csinált jobbakat…) negligálva is olyan film, amilyeneket ma már nem csinálnak. Látványos, pedig nincs is benne CGI, hozzávetőleg tartja magát a történelmi hitelességhez is, valamint képes érvényes mondanivalót is megfogalmazni.

A Casino (AMC, 22.00) című igen remek mozi arról lesz szó, hogyan működtet a maffia egy kaszinóvárost (és ne legyenek kétségeink, minden mást, akár országokat is), ami úgy tejel legálisan milliárdokat, hogy közben tisztára is mos egyéb, közel sem legális eredetű, további milliárdokat. Martin Scorsese közel háromórás (leginkább a szintén igen aktuális Keresztapa-trilógiához mérhető) filmeposzában Las Vegas hétköznapjaiba tekinthetünk bele, olyan remek színészek által, mint Joe Pesci és Robert De Niro, valamint Sharon Stone.

A Senki fia (Filmcafe, 22.40) egy krimi, mondjuk, krimi-dráma, melyben egy zűrös környéken nevelkedett fiatal zsaru (Channing Tatum) kerül szorult helyzetbe, miután egy rámenős riporternő (Juliette Binoche) boncolgatni kezdi múltját. Főnökei (Al Pacino és Ray Liotta) természetesen védeni próbálják a fiatal rendőrt… Túl jó szereposztás ez egy gyenge filmhez, úgyhogy érdemes talán próbálkozni ezzel is.

Sokszor, de talán nem elégszer látott, remek fausti történet Az ördög ügyvédje (Duna, 22.50). Al Pacino miatt nézzük meg e remek filmet. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy Pacino játszik és ahogy beszél (a pótolhatatlan Végvári Tamás hangján). Egy kis ízelítő a filmből Pacino monológja, melyben sátáni bölcsességgel fejti ki véleményét Istenről.

Szombat, október 21.

A nyolcvanas-kilencvenes években még meghökkentően pikánsnak tűnő alkotásokkal (mint pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) nevet szerző Adrian Lyne a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből (és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből) készítette el 2002-ben A hűtlen (RTL II, 20.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához mérten fogjuk jónak, illetve rossznak látni.

 

 

 

Fogalmam sincs, mi a baj ezzel a Szemfényvesztők 2. (Cool, 20.50) című filmmel, hiszen tételesen gyakorlatilag minden benne van, ami a valóban vicces és szórakoztató első részt annyira szerethetővé tette. Még a szereplőgárda is ugyanaz, sőt! Talán túl sok a visszautalás az első részre? Talán tényleg ennyire “unalmas”, ha valaki megjavul? Talán túl sok mindent akart megmagyarázni az új rendező, Jon M. Chu? Tényleg nem tudom.

Érdekesnek tűnhet talán az amúgy misztikus horrorokról és scifikről ismert Sam Raimi 2013-as mozija, az Óz, a hatalmas (Viasat3, 21.00) is. A sztori ugyan nem teljesen fedi a klasszikus eredetit, itt egy pitiáner vándorbűvész (James Franco) a főszereplő, aki a csodás Óz birodalmába kerülve saját magát adja ki a nagy varázslónak, Óznak. Az útközben, a sárga köves úton elébe kerülő három csinos kis boszorka (Michelle Williams, Mila Kunis és Rachel Weisz) azonban nem hiszi el a mesét… (A baj az, hogy én sem: bővebben)

Nem hiszem el, hogy megint az X-faktort kell néznem?! Bár Nanny McPhee-ről semmit nem tudok… Viszont azt hiszem, a nálam sokkal fiatalabbak ismerik őt. A Nanny McPhee és a nagy bumm (Prime, 21.00) a mindig csodás Emma Thompson magánvállalkozása, hiszen ő írta Cristianna Brand híres regényalakjának történetét e filmbe, és aki el is játssza a varázsdadát. A családi mesefilm szereposztása nyugodtan mondható brutálisnak: Emma néni mellett láthatjuk Maggie Smith-t, Maggie Gyllenhaalt, valamint Rhys Ifanst, Ralph Fiennest is, mások mellett.

Az ma nem igazán meghökkentő, hogy az 1984-ben készült Vörös hajnalban (Film Mánia, 21.00) a vörösök, tehát az észak-koreaiak (ráadásul, masszív ruszki segédlettel) foglalják el Amerikát. A történet szerint 2012-t írunk ekkor. Semmi cicó, semmi terrorizmus, semmi bűbáj, egyszerűen arról van szó, hogy az elvtársaknak elég lett az amerikai életérzés világuralmi hegemóniájáról és annektálták USA-t. 🙂 Természetesen, ez is csak egy világmegmentős hollywoodi film (világ=Amerika), naiv hősi eposz, a továbbiakban az ezen a téren már megszokott klisékkel és fordulatokkal, egyszerű a film, mint a szög – de ha nem amerikaiakról, hanem az igazi, ’56-os pesti srácokról szólna a történet, akkor most mindenki sírna. Igazságtalan a világ.

Amerikában Az ördög Pradát visel (SuperTV2, 21.00), tudjuk jól, és nem Pravdát, ahogyan rendszeresen félreolvasom… Meryl Streep -de hát ezt is tudjuk már jól, hiszen rengetegszer láttuk már- itt egy nagy hatalmú divatmagazin még nagyobb hatalmú főszerkesztője, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, az egészen elképesztő szemeket és fogsort villantó Anne Hathaway pedig egy szürke, de szorgalmas kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben.

A Gyilkos szerelem (Filmcafe, 21.00) magyar címe nem lehetne már ennél közhelyesebb – nem mintha az eredeti Lonely Hearts, azaz Magányos szívek különb lenne, de a kettő összevetése már akár izgalmasnak is tekinthető. Hát még a szereplőgárda, melynek élén Salma Hayek domborít, olyan férfitársaságban, mint a körünkből sajnos túl korán eltávozott James Gandolfini, a még bőven élő Jared Leto vagy John Travolta (lásd a képen). Megtörtént eseményeket mesél el a film: “Martha Beck és Ray Fernandez (Hayek és Leto) az 1940-es évek végén Amerikában garázdálkodtak – a magányos szívek gyilkosainak tartották magukat. Az ő életüket és halálukat dolgozza fel ez a film. Ray apróhirdetéseket ad fel, latin szeretőnek álcázva magát, s az így elcsábított gazdag, magányos nőket kirabolja, majd meggyilkolja. Marthába pedig első látásra beleszeret, így közösen folytatják tovább. Martha Ray testvérének adja ki magát, így a férfi még több nőt hálóz be, és öl meg brutális kegyetlenséggel. Két nyomozó (Gandolfini és Travolta) azonban a páros után ered, de sokáig nem találnak bizonyítékot, mert a bűnözők nem hagynak holttesteket maguk után.”

A Vágy és vezeklés (Story5, 21.00) rendezője, Joe Wright érdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik mindig, amit csinál, de tagadhatatlan, hogy olykor kifejezetten meglepő ötletekkel próbálja felrázni az igen konzervatív romantikus dráma műfaját. E múlt század harmincas éveiben játszódó filmjének narrációját például erősen ritmizált zenei hatásokkal pörgeti meg, ami aztán a késő viktoriánus enteriőrök, lebbenő fátylas romantikájával vegyülve, erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot eredményez, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciójában annyi erotika van, mint egy vállfákkal telt üres szekrényben. Vanessa Redgrave viszont (itt is) hatalmas színésznő.

Szerencsére, Erin Brokovich ma is megmenti a világot, még köztudottan zűrös természete ellenére is (Duna, 21.35).

Péntek, október 20.

Ma este megmenthetjük újra Ryan közlegényt a Ryan közlegény megmentése (Mozi+, 21.00) című, nagy lélegzetű és igen látványos háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi Oscar-hegyekkel jutalmazott filmjében.

 

 

 

Ugyanekkor a Lángoló Mississippi (Film Mánia, 21.00), Alan Parker 1988-as filmje, egy 1964-ben a valóságban megtörtént esetet dolgoz fel. Valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, ahol hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…

Sidney Lumet provokatív és gondolatébresztő Védd magad! (Filmcafe, 21.00) című filmjében egy megtörtént esetet mesél el, melyben a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében önmagát védi – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio azonban, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően, a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos és szúrós beszólásaival egyszemélyes show-műsorrá változtatja. Rajongók kezdik el látogatni a tárgyalásokat, füttykoncert, ováció övezi a virtigli maffiózó minden megszólalását. A képtelen, abszurd előadás Lumet értelmezésében az amerikai jogrendszer buktatóira világít rá.

Könnyen lehet, hogy Michael Edwards élete még annál is regényesebb, kalandosabb, abszurdabb és szívhez szólóbb volt, mint amit végül Dexter Fletcher rendezett meg életrajzi filmként. Persze, az Eddie, a sas (HBO2, 21.15) című film ettől még éppen olyan abszurd, ám egyben szívhez szóló, bombasztikus és katartikus, mint minden nagy sportdráma a filmtörténetben; és pont olyan egyszerű, de rettentően hatásos drámai, dramaturgiai módszerekkel operál, mint amik rajongójává teszik emberek tömegeit egy-egy nagy formátumú sportoló, sportesemény, egy rekord felállítása vagy egy verseny megnyerése iránt. És pont ezért hat ugyanúgy. (Bővebben)

A rendszerváltás körüli idők problematikájával foglalkozik a Szalai-Dárday alkotópáros ’93-as Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája (m5, 21.15) című szatírája, melyben a kor jellegzetes figurái (Szőke András, Badár Sándor, Szabó Győző és Regős János) egy bazi nagy, viszont legalább kikapcsolhatatlan nyereménytévét szállítanak végig az országon egy ruszki katonai teherautón, hogy aztán azt átadják a szerencsés/szerencsétlen nyertesnek.

100 éve született Fábri Zoltán (a képen), a magyar filmművészet egyetemes érvényű alkotója. Rendkívüli életpályájáról ma este a Két félidő a pokolban (Duna, 22.06) című 1961-es filmet nézhetjük meg. A történet a második világháború idején játszódik egy ukrajnai munkaszolgálatos lágerben, melyben Hitler születésnapját megünnepelendő, futballmérkőzést rendeznek az őrök és a munkaszolgálatosok között. A tét nagy, ugyanis a meccsre való felkészülés alatt nem kell dolgozni és rendes ellátást is kapnak… Főbb szerepekben Sinkovits Imre, Garas Dezső, Márkus László, Suka Sándor és még sokan mások.

Csütörtök, október 19.

Egy Kalandtúrával (AMC, 20.05) kezdhetjük a ma esti tévézést, ha nincs jobb dolgunk. Ez az első ajánlat egy jó közepes akcióthriller lesz, de végig gyönyörű tájakon játszódik, amit Dante Spinotti le is tudott fényképezni. Sokat dob rajta még a két remek főszereplő is: John Cusack és Morgan Freeman. Lúzer tornatanár és hülye fia véletlenül egy veszélyes bűnözőbe botlik a dzsungeltúrán – a tét így fokozottan a túlélés.

 

 

 

Később az irodákban munkaidejüket töltő dolgozók röhöghetnek egy jót saját magukon (valamint álmodozhatnak egy igazságos, szebb világról), hiszen a Hivatali patkányok (Sony Movie Channel, 21.00) című szatírában az történik, ami a valóságban soha, csakis az íróasztal felett görnyedő fejekben – minden egyes, gyötrelmes lassúsággal eltelt munkanapon… (Lásd a képen)

Az igazi vigasz viszont bizonyos Pavel úr pincelépcsőjének hetedik fokán található. Az én kis falumban (m5, 21.15), Jirí Menzel Oscar-jelölt -utolérhetetlen- rendezésében Bán János, Marián Labuda és Rudolf Hrusínský játssza a főbb szerepeket. (Bővebben és bővebben)

Amolyan helyes kis “feelgood” mozi lesz a “baglyoknak” a Jóvoltköszönömkérekmég (Duna, 23.35) című film, mely az Így jártam anyátokkal című ismert tévékomédia-sorozat főszereplőjének, Josh Radnornak rendezői és forgatókönyvírói bemutatkozása, amellett, hogy természetesen ő a fő karaktere e filmnek is. Mondjuk, kb. Szex és New York-kategória (de erről nem nyitok vitát), csak nem harmincas szinglikkel, hanem laza, habókos hipszterekkel. (Bővebben)

Szerda, október 18.

Mel Gibson szerintem meg van győződve arról, hogy vezekel vélt/valós bűneiért ezzel A fegyvertelen katona (HBO, 20.00) című filmjével; el is mondatja kétszer egyik szereplőjével a filmben, hogy “ezt nem hittem volna el erről a srácról”… Holott, éppen ellenkezőleg: mindezt, amire ebben a filmben fény derül, azt eddig is tudtuk. Ha Mel bibliát és/vagy vért lát, begőzöl. Elveszt minden önkontrollt, és tövig nyomja a gázt, nem ismer sem Istent, sem embert, de művészi alázatot, ízlést és mértéktartást sem. Amúgy ez a háborús dráma egy tökéletes hollywoodi blockbuster: pont annyira aránytalan, hatásvadász, emellett rendkívül brutális, ellenben szemérmetlenül patetikus, mint egy két és fél órás Trump-gyűlés. Az érzelmes jelenetek túlcsordulnak, mint az ötvenes évek jellegzetes hollywoodi melodrámái, az akciók viszont már szinte rokokó módon tomboló őrjöngésként reprezentálják Mel nyilvánvaló szadista hajlamait. A történet szegény főHŐSe ennél azért jóval szerényebbet, jóval méltóbbat érdemelt volna… (A képen jelenet a filmből)

 

 

 

Nem sokkal később azonban a Kínzó közelségben (Sony Movie Channel, 21.00) egy boldog, fiatal házaspár életét zilálja szét egy gyermekét egyedül nevelő, önjelölt igazság bajnokát játszó, mélyen zakkant zsaru. Ez így önmagában még egy eléggé középszerű, közhelyes, melodramatikus történet rémképét is sejtetheti, ám a sztori blikkfangja itt a meglehetősen  nyugtalanító, rasszista felhangokkal bíró cselekményben rejlik. A pár ugyanis egy fehér férfit és egy fekete nőt jelent ez esetben, a zsaru pedig egy fajvédő fekete (Samuel L. Jackson).

Már inkább csak a “baglyokhoz” szól a Bizalom (Duna, 23.25). Szabó István talán legérzékenyebb, legszebb és legőszintébb filmje nem véletlenül kapott annak idején nemzetközi (és hazai) elismeréseket, berlini rendezői díjat, Oscar-jelölést, stb. Mondanám, hogy szinte bergmani mélységben és részletezettségben ábrázolja a film címében jelzett, igen bonyolult lelki folyamatot, ha nem lenne a film tökéletesen egyenrangú a nagy svéd rendező bármelyik filmjével, akár szellemi, intellektuális, akár esztétikai értelemben. Bánsági Ildikó és Andorai Péter egyaránt óriásit játszik a filmben és Koltai Lajos is nagyon nagy művész. (Bővebben)

Kedd, október 17.

Érdekel ma még valakit a kilencvenes évek közepének egyik nyomasztó közkérdése, miszerint, ki a franc is az a Keyzer Söze (es-sel!), akire még annak idején House doktor is hivatkozott valamelyik részében? Ha igen, az megtudhatja a Közönséges bűnözőkből (Paramount Channel, 21.00). Óriási szereposztást láthatunk ebben az éppen húszéves kultuszfilmben: Kevin Spacey, Gabriel Byrne, Benicio del Toro, Stephen Baldwin, Chazz Palminteri, Pete Postlethwaite és még sokan mások.

 

 

 

Ugyanekkor viszont –William Makepeace Thackeray műve alapján- egy szép, veretes romantikus dráma A hiúság vására (Story4, 21.00), mely egy árva kislányról (Reese Whiterspoon) szól, aki minden energiájával, tehetségével azon van, hogy nyomorúságos helyzetéből kiemelkedve az ujja köré csavarja Anglia felsőbb osztályait. Mira Nair rendezése míves, igényes, mondhatni, méltóságteljes munka, a szereposztás pedig itt is kiváló: Jonathan Rhys-Meyers, Gabriel Bryne, Rhys Ifans, Romola Garai, és még sokan mások.

Teljesen más természetű társadalmi töltetet hordoz A folyó (Duna, 23.10) című dráma, amiben a Sissy Spacek és Mel Gibson által alakított házaspár folytat kilátástalan harcot az életterüket veszélyeztető gonosz-kapitalista-harácsoló és a környezetet szennyező villamosművek ellen. Zsigmond Vilmost Oscarra jelölték a film fényképezéséért.

Hétfő, október 16.

Nőkre vágyó férfiakról szól Szajki Péter igen jól sikerült 2008-as bemutatkozása, az Intim fejlövés (Filmcafe, 21.00). A szex körül forgó, életközeli kis történetekből álló,  remekül megírt, szellemes szituációkban és dialógusokban tobzódó filmben egyik utolsó szerepében nézhetjük meg például a 2011-ben tragikus körülmények között elhunyt kiváló Huszár Zsoltot (a kép nem ebből a filmből való), valamint Szabó Győzőt, Gáspár Tibort és Gáspár Katát, Kovács Lehelt, és még sokan másokat.

 

 

 

Az Éjjeli féreg (Sony Movie Channel, 21.00) ugyanekkor az utóbbi évek egyik legjobb, legfrissebb thrillere, melyben Jake Gyllenhaal ámokfutását élvezhetjük. Az izgalmas történet egy olyan híradó-operatőrről szól, aki tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy minden reggel használható anyagot tegyen le szerkesztője asztalára… (Bővebben)

Mel Gibson egy kissé öregedő, felesége tragikus elvesztése miatt hitehagyott papot alakít a Jelek (Film+, 21.00) című filmben, aki két gyermekével, valamint kissé egyszerű gondolkodású, hajdani baseballjátékos öccsével él egy farmon, ami mellett egy nap bizonyos gabonakörök jelennek meg. Rövidesen megtudhatjuk, hogy nem a helyi balhés erők bumfordi játszadozásának eredményei a körök, hiszen a tévé a világ minden tájáról hasonló ábrák megjelenéséről tudósít. Ráadásul nemsokára azonosíthatatlan fénylő objektumok jelennek meg a nagyvárosok felett, így kétség sem férhet hozzá, a földönkívüliek itt vannak. Hogy kik ezek és mit akarnak itt a Földön, valamint ezzel az egésszel M. Night Shyamalan, a film rendezője, forgatókönyvírója és producere mit akar – az már egy másik, hasonlóan misztikus kérdéskörbe tartozik. (Bővebben)

Vasárnap, október 15.

Johnny Depp hátranyalt hajjal, a kék kontaktlencsében, fojtott hangon játssza Scott Cooper filmjében, a Fekete misében (Cinemax, 20.00) bizonyos James “Whitey” Bulgert, aki a második legkörözöttebb személy volt az FBI listáján, Oszama bin Laden után (nagy karrier ez egy alapvetően suttyó, bostoni ír utcagyereknek). Sajnos, azonban a pasas kettő percig nem maradt volna életben azokban a szituációkban, amibe Cooper rendezte Deppet, annak ellenére, hogy film száraz, szinte dokumentarisztikus, ám minden drámai ív, és minden meglepő fordulat nélkül. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. A bűnözők mindig lebuknak elébb vagy utóbb, a korrupt zsaruk szintén. Komoly arcok (pl. Benedict Cumberbatch, Kevin Bacon) jelentéktelen szerepekben. Egyedül Joel Edgerton korrupt FBI-ügynöke dicsérendő alakítás.

 

 

 

Tolvajtempó (Film+, 20.45) viszont legalább az, ami: egy fullsebességes, autótolvajos akciófilm, amiben nagyon gonosz arcok egy jó útra tért hajdani autótolvajt (Nicolas Cage) zsarolnak meg öccse esetleges meggyilkolásával, amennyiben nem csinálja meg a nagyon veszélyes tuti bulit. A filmben intellektuális mélységek nincsenek, viszont amit vállal, azt teljesíti is. Angelina Jolie ráadásul szőke hajjal látható egy fontos mellékszerepben. 🙂

Viszont megnézhetjük ma azt is, hogyan esett szerelembe annak idején Susan Sarandon Tim Robbinsszal (lásd a képen) a Baseball bikákban (Film Mánia, 21.00), melynek a valóságban is szerelem lett a vége, ami egészen 2009-es szakításukig tartott és ami két gyermeket gyümölcsözött. A film amúgy egy kisvárosi baseballcsapat két “bikájáról”, a dörzsölt, vén elkapóról (Kevin Costner) és a zabolátlan, új dobóról (Robbins), valamint a csapatot patronáló “tehénről” szól, már elnézést a hasonlatért, de a film címéből ez jön ki logikailag.

Van aztán mára a Körhinta (Duna, 21.00), ami ugye, örök darab. Az obligát pörgős táncjelenet minden idők 10 legtöbbet idézett filmjelenete között van, nyilván nem véletlenül. Aztán Soós Imre, Törőcsik Mari, Szirtes Ádám, Fábri Zoltán.

A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) viszont egy mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia, remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel Ashley JuddGreg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)

Csak a szerelem számít (m5, 21.10) a remek dán filmrendezőnő, Susanne Bier 2012-es filmjében, melyet a szintén dán és szintén remek forgatókönyvíró (és rendező) Anders Thomas Jensen írt. A történetben két, idősödő, magányos lélek (Trine Dyrholm és Pierce Brosnan) élete fonódik össze az olaszországi, romantikus Sorrentóban, ahová gyermekeik esküvőjére érkeznek. Ide a nyakamba a bökőt, ha ez a látszólag közhelyes kis sztori nem vesz a továbbiakban váratlan, meglepő és igazságos fordulatokat! Bár az alkotók, a szereplők és a varázsos helyszín önmagukban is simán elviszik a hátukon ezt a -2012-es- filmet.

Ma lesz a Kill Bill 2. (Paramount Channel, 22.00), bár tegnap egyben jobb lett volna. A Bill sakuhachijának hangjára azonban semmi szín alatt ne aludjunk el!

A meglehetősen jellegtelen című Kísérleti gyilkosság (Duna, 22.40) című krimi-thrillert a jobb sorsra érdemes Barbet Schroeder rendezte.  Annak ellenére, hogy Sandra Bullock játssza benne a címbeli ügyben nyomozó nyomozót, ez egy kevéssé nevetséges, ám kifejezetten izgalmas történet, remek mellékkarakterekkel, akik közül természetesen senki sem az, akinek kezdetben látszik (még Ryan Gosling sem).

A Locke – Nincs visszaút (Filmcafe, 22.55) lehet például BMW-reklám, melyben a híres autómárka, nálunk elsősorban maffiózók és kormánytanácsadók kedvenc luxusterepjárója – itt egy angol építésvezető munkába járó autója, ami akkor is célba viszi gazdáját, ha az vezetés közben egyszerre éli meg egy átlagos kisemberre kimérhető összes létező magánéleti-, szakmai- és generációs válságot. Vagy lehet egy látványos kísérleti rádiójáték is… Vagy egy egyetlen látható szereplővel (+néhány hallhatóval) végigvezetett melodráma? Fene tudja. Mindenképpen bátor és izgalmas vállalás, Tom Hardy zseniális alakításával.

Szombat, október 14.

Nem csodálom, hogy a ma este tévépremieres, 2015-ben készült 007 Spectre – A fantom visszatér (TV2, 18.50) után, a korabeli hírek szerint, Daniel Craig hallani sem akar több James Bondról (azóta megenyhült uszkve 35, más hírek szerint 45 milliárd forintnak megfelelő összegért…). Az ennél azért sokkal jobb sorsra érdemes Sam Mendes által, kezdetben üdítően felújított sorozat mára kifulladt, és visszajutott oda, ahonnan el akart szakadni. Unalom-hegyek. Az első épületomlásos jelent még jó volt, de ahogyan az a végén, az igen béna cselekmény után, visszaköszönt, az már az ultragagyi kategóriája. Monica Belucci mindössze egyetlen jelenetben látható, a zseniális Christoph Waltz is kihasználatlanul ténfereg… Nem értem. Viszont úgyis mindenki az X-Faktort nézi (rajtam kívül, ugyebár).

 

 

 

A Szentháromság, illetve a teljes bibliai szakramentum profanizálása korántsem újkeletű dolog, hiszen amióta világ a világ, azóta karikírozzák gunyorosabb (vagy éppen a dolgokról logikusabban gondolkozó) hívők a vallás fennkölt, magasztos alakjait, történeteit. Már magát, Jézust is kinevették kortársai, ám később, még a legsötétebb középkorban is voltak egyesek olyan merészek, hogy gúnyolják a magukat túl komolyan vevő szentéletűeket, illetve azokat, akik bár vizet prédikáltak, valójában bort ittak, méghozzá hektószám (Dekameron, A Canterbury mesék, Parasztbiblia, stb.). Hívőkről beszélek, akik éppen úgy hisznek ezekben a dolgokban, mint azok, akik komoran, komolyan, a humor legkisebb szikrája nélkül gyakorolják hitüket, sőt, néha még megszentségtelenítés címén átkozzák is az előbbieket. Én azonban úgy hiszem, hogy senkinek semmi baja nem lesz attól, ha elviccelődik esetleg komoly, vagy komolynak tűnő dolgokkal, mint ahogyan az alapjában nevetséges dolgokat is érdemes néha komolyan venni… Persze, az a hangnem nekem sem tetszik túlzottan, amellyel például a franca Charlie Hebdo szatirikus vicclap csúfolja a bigott vallásosokat (és még sokan másokat), őket azonban mindennél jobban minősíti az, amit és ahogy mondanak. A stílus maga az ember (bár azért nem kell senkit meggyilkolni, mert esetleg kiröhögte -mondjuk- a ruhánkat, vagy a hajviseletünket). Mondom mindezt azért, mert a szintén francia nyelvterületről (Belgiumból) érkező Legújabb testamentum (HBO, 20.00) című filozofikus komédia sem bánik éppen kesztyűs kézzel a katolikus-keresztény vallás lényegi elemeivel. (Bővebben)

Molnár Ferenc A testőr című vígjátékának szabad feldolgozása a nemrégiben elhunyt Makk Károly (a képen) általában keveset emlegetett Játszani kell (m3, 20.35) című ’85-ös filmje, melyben egy híres amerikai írónő (Lily Wynn – Maggie Smith) érkezik Budapestre, ahol egyik könyvéből készítenek filmet. A főszerepet azonban nem az írónő hollywoodi sztár férje (Christopher Plummer) kapja meg, mert neje, az író, egy latinos, temperamentumos színészt akar. A vérig sértett férj azonban nem hagyja magát és maszkmesterének, valamint színészi tehetségének segítségével, ő maga is jelentkezik a castingra… A bohókás, átveréses történet a házasság zűrzavaráról mesél (amit köztudottan Molnár és Makk is igen jól ismert), érdekessége pedig még, a korabeli budapesti helyszínek mellett, a mostanában a Downton Abbey-ből ismert Maggie Smith, valamint a sok más filmből ismerős Plummer szórakoztató asszója.

Az Első a szerelem (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédiát viszont nem láttam még, a szereposztás azonban biztató. Meryl Streep egy pszichológus a filmben, aki egyik páciensének (Uma Thurman) lelkét ápolgatja annak válása után. A terápia annyira jól sikerül, hogy a beteg hamarosan ismét szerelembe zuhan, ráadásul egy nála fiatalabb, ám igen bohém fiúval (Bryan Greenberg) kapcsolatosan. A pszichológusnak hosszú idő után esik le, hogy páciensének új szerelme a pszichológus saját fia…

Jön megint a Mamma Mia! (SuperTV2, 21.00) is, amiben engem három dolog lepett meg, anno. A legfontosabb az, hogy milyen jól működnek az ABBA-dalok dramaturgiailag összefűzve, egy musical storyline-jában, a másik, hogy Meryl Streep -képletesen szólva- ezúttal egy állat, a harmadik pedig az, hogy ez az Amanda Seyfried milyen édes kis csaj (eddig szerintem csak thrillerekben láttam). A film helyszínéül szolgáló kis sziget lakóinak egészen biztosan nem kell azon aggódniuk, hogy nyáron nem tudják kiadni szobácskáikat…

A félelem órái (Film Mánia, 21.00) című 1990-ben készült thriller elsősorban a benne szereplők, valamint rendezője miatt lehet érdekes. Michael Cimino A szarvasvadásszal olyat tett le az asztalra, hogy már csak annak jogán is muszáj megemlíteni minden munkáját, így ezt a filmet is. Az ekkoriban még viszonylag sima képű Mickey Rourke játssza azt a veszélyes bűnözőt, aki a börtönből megszökve egy család otthonában keres búvóhelyet üldözői elől, ahol azonban a családfő (Sir Anthony Hopkins) igen határozottan áll ki a vendéglátás hagyományos formulái mellett.

Az Összeesküvés-elmélet (Duna, 21.15) viszont tipikusan az a film, amelyik megmutatja, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy színész túl mélyen beleéli magát szerepébe… A viccet félretéve, Mel Gibson valószínűleg nem ebben a filmbe kattant be, ő már régóta ilyen, a konspirációs teória-mechanizmusok kialakulásának, illetve megjelenésüknek ábrázolása viszont tűpontos ebben az izgalmas moziban. Mindig vannak, mindig voltak és lesznek is olyanok, akik tisztán (értsd: mindenkinél tisztábban, hiszen mindenki hülye, idióta, ostoba, sőt, vak és süket is, ráadásul át vagyunk verve) látnak mindent, és átlátják azt a mindent átszövő pókhálót, melynek közepén ott csücsül a csúnya, karvalyorrú, kígyóvállú, kapzsi banyapók. A film amúgy vicces is, főleg a Julia Roberts által jegyzett romantikus szál fényében…

Aztán a Kill Billt (Paramount Channel, 22.00) is akárhányszor meg lehet nézni, bár azért lehet, hogy ma már kihagyom. Különben is, ma csak az első rész lesz… (Bővebben)

Clint Eastwood a halálközeli élményekkel foglalkozik 2010-es filmdrámájában, az Azutánban (Duna, 23.35). A cselekmény három szála meglehetősen messziről indul egymás felé: egy francia tévésztár valahol, egy távol-keleti üdülőparadicsomban átél egy cunami-katasztrófát, pontosabban egy pillanatra meghal, de aztán újjáéled; egy San Franciscó-i látóembernek, aki egy gyerekkori súlyos műtétnek köszönhetően beszélni képes a túlvilágiakkal, egyszerre elege lesz abból, hogy egész életében halottakkal beszélgessen, és inkább az életre vágyik; egy londoni nehéz sorsú, egypetéjű ikerpár egyik fele autóbaleset áldozatává válik, amit a másik fél képtelen feldolgozni. Ahogy Eastwood filmjeinél megszokhattuk, e három szál szép komótosan, érdekes mellékutakon ugyan, de biztosan halad egymás felé a filmben, hogy a végén szépen összefonódjanak. A három különböző életút megrajzolása közben, mintegy a valósághoz való rögzítőkapocsként, beleszövődnek a cselekménybe az elmúlt évek nagy katasztrófái, mint az említett nagy cunami mellett a londoni metrórobbantás is. (Bővebben)

Péntek, október 13.

Nagyon sokáig nem néztem meg a Forrest Gumpot (Paramount Channel, 21.00). Egész egyszerűen úgy gondoltam, hogy ez már megint egy olyan film, amely valamilyen defektusos, beteg, vagy csupán hátrányos helyzetű emberből csinál cirkuszi majmot, és ez engem nem érdekel, az Oscar-erdőtől (6 db.!) függetlenül. Aztán persze, csak megnéztem, azóta többször is. Azt mondom, hogy ez az egyik legtökéletesebb, legszebb film az amerikai álomról, ami mostanában és a magamfajtáknak már megint csak egyre távolibb álom. Egy elragadó tündérmese a hitről, a barátságról, a szeretetről és a kitartásról, ami nélkül semmilyen normális dolog nem létezhet ezen a világon. Egy igazi, hamisítatlan giccs, amit azonban minden igényes, értelmes embernek látnia kell (és a legtöbben nyilván látták is már Tom Hankset a címszerepben – és a képen, elöl).

 

 

 

Manapság az a kormányzati álláspont, hogy nőnek, asszonynak a konyhában a helye, kezében fakanállal, nyakában a pulyákkal, és csak várni, várni az urát, hogy hazajöjjön a munkából. Az Ügyféllista (Story4, 21.00) című dráma viszont egy valóságban is megtörtént sztorit mesél el. Egy hajdani szépségkirálynő (Jennifer Love Hewitt) szolidan éldegél családjával egy unalmas kisvárosban (szül, mos, főz, takarít), amikor a sorozatos balszerencse, a pénzkereső férj balesete, és más effélék folytán egyszerre csúszik ki a szőnyeg a lábuk alóluk. Az anya végső elkeseredésében kurvának áll (nyilván közmunkaprogram híján…), hogy el tudja tartani valahogyan három gyermekét és reménytelen helyzetbe került férjét…

Ma este az igazi kérdés viszont az, hogy Ismeri a szandi-mandit? (m5, 21.05) Na, az egy világszám! Főszerepben Schütz Ila és Sztankay István. Minden idők egyik legviccesebb magyar filmszatírája a békés, boldog kádárizmusból, illetve -ról.

Kvartett – A nagy négyes (Duna, 22.00színdarab eredetijét nálunk egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A darab filmváltozata szintén egy színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Mármint a rendezésben. Persze, Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, hiszen elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a cselekmény, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. A szereplők túlnyomórészt és értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, akit a Downton Abbey vicces, pikírt modorú matrónájaként imádtunk nemrégiben) brillíroznak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amire a lakók a hagyományos házikoncerttel készülnek… (Bővebben)

A kései kezdés ellenére is igen melegen ajánlom A méhek világa (Duna, 23.45) című, igen szép osztrák természetfilmet, melyről előzetesen csak annyit mondanék el, hogy nagyon sok igazság lehet abban a mondásban, miszerint: “az utolsó méhek elpusztulását az emberiség legfeljebb hetekig éli túl”. (Bővebben)

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!