Mit nézzünk ma a tévében?

Újra jön ma este Denzel Washington, aki ezúttal egy balesetben szerzett sérülés következtében lebénult szuperzsaru A csontember (Film+, 21.00) című, amúgy igen izgalmas thrillerben, aki a kórházi ágyához kötve is elfogja (illetve, tehetséges tanulójával, Angelina Jolie-val elfogatja) a nagyon veszélyes sorozatgyilkost.

Ugyanekkor a Börtönregény (SuperTV2, 21.00) is még mindig egy eléggé izgalmas börtönregény, melyben Mel Gibson alakítja azt a bűnözőt, aki egy életveszélyes mexikói börtönből akar megszökni egy fiatalkorú kolléga segítségével. A mexikói börtönök viszont tényleg nagyon durvák, főleg egy gringónak.

Alternatíva lehet a film készítése idején (1996-ban) még frissen faragott testű Demi Moore a Sztriptízben (Prime, 21.00), aki a címben említett tevékenységgel küzd -politikusok, maffiózók és pitiáner bűnözők szeme előtt- gyermekéért, akit a bíróság elvett tőle.

(Komolyan, mintha nem készültek, vagy készülnének más filmek…)

Aztán van ilyen mára, hogy Sakáltanya (Cool, 21.00), amiről írtam egy rövid versikét, az ismert dallamra:                                                                                                                                     A Sakáltanya nem apácazárda,
A Sakáltanya nem fényes lokál,
A vendéget a lányok itt nem tisztelik,
Mégis tömve van e dögös kóceráj. Közepes film amúgy, a bájos Piper Perabóval a főszerepben: (Bővebben)

A William Makepeace Thackeray műve alapján készült szép, veretes romantikus dráma, A hiúság vására (Story4, 21.00) sem először kerül adásba. A történet, ugyebár, egy árva kislányról (Reese Whiterspoon) szól, aki minden energiájával, tehetségével azon van, hogy nyomorúságos helyzetéből kiemelkedve az ujja köré csavarja Anglia felsőbb osztályait. Mira Nair rendezése míves, igényes, mondhatni, méltóságteljes munka, a szereposztás pedig itt is kiváló: Jonathan Rhys-Meyers, Gabriel Bryne, Rhys Ifans, Romola Garai, és még sokan mások.

A Dögkeselyű (m5, 21.15) ‘a’ magyar akciófilm. (Mondjuk azért volt még néhány, de 10 emberből 10 ezt a filmet mondaná elsőnek, az 100%.) A magyar Taxisofőr, amiben Cserhalmi György ‘a’ Travis Bickle. Ezerkettes zsigulik ofszájdolnak a kockaköves pesti utakon, repülnek a dísztárcsák, kék csíkos púposautók nénóznak… Deklasszált, ódon matrónák a bűn poklában. 🙂 Mai szemmel már nagyon vicces.

A Sivatagi cápák (Mozi+, 21.35) is egy jól ismert háborús dráma: nem éppen az a kifejezetten ostoba, lövöldözős, zászlólobogtatós akciófilm, sőt… Kifejezetten reális, objektív képet nyújt az Öböl-háború katonai valóságáról, a korabeli Irakról és Kuvaitról (főbb szerepekben pl. Mark Wahlberg, George Clooney és Ice Cube).

A dolog (AMC, 22.10) című film éppen ott ér véget, ahol az 1982-es John Carpenter-féle alap-Dolog kezdődik: két félőrült faszi helikopterről üldöz egy kutyát, amelyik a végtelen antarktiszi hómezőkön menekül előlük, sikerrel. Ez a mai történet tehát annak előzménye, de szögezzük gyorsan le: valójában inkább csak remake-je. Alapvető pozitívum azonban, hogy Matthijs van Heijningen Jr. (mondjuk ezzel a névvel nehezen fog nagy karriert befutni Hollywoodban…) is tiszteli Carpenter korszakos művét, és nem akart jobbat, nagyobbat, gusztustalanabbat és látványosabbat alkotni, így ez a film egyfajta tisztelgésként, hommage-ként fogható fel leginkább. (Bővebben)

Az igen komoly közönségsikert arató Életrevalókhoz hasonlítják a Franciaországban A Bélier család (Duna, 22.55) című, szintén szép tetszést arató vígjátékot. A címbeli francia -marhatenyésztéssel és sajtgyártással foglalkozó – vidéki család (lásd a képen) siketnéma, ami munkájukban, sőt a szerelemben és a boldogságban sem akadályozza őket, mondhatni, el is vannak bájos birtokukon, mint a sajt. Apa és anya, valamint a fiuk természetes adottságként élik meg hallók és beszélők szempontjából hátrányosnak ítélt állapotukat, s ebbéli létük abban sem akadályozza a marcona szakállt viselő, földhözragadt, de egyenes, karakán álláspontját szilárdan képviselő családfőt (François Damiens), hogy polgármesterré jelöltesse magát. Anyu, valamint a tizenéves fiú sem parázza túl a helyzetet, normális életet élnek egészségesen, hangok nélkül, jelelve, illetve nagylányuk, Paula (Louane Emera) tolmácsolásával – akit, kvázi renegátként a családban, ép hallással és csengő hanggal áldott meg a vicces kedvű Jóisten. Ez a disszonancia önmagában semmilyen konfliktust nem eredményez a családban, a baj akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy Paula igen tehetséges énekes… (Bővebben)

A Zuhanás (SuperTV2, 23.00) című Sidney Pollack-filmben a Harrison Ford által alakított rendőr felesége szenved halálos katasztrófát egy repülővel, ám közben kiderül az is, hogy a mellette ülő -szintén elhunyt- férfi sem volt egyszerűen egy közömbös utastárs. A rendőr megkeresi a férfi feleségét (Kristin Scott Thomas) és együtt próbálják kideríteni azt, amit egyikőjük sem szeretne igazán megtudni. Süppedős melodráma lesz ez, akinek ma este effélére van szüksége.

A világ semmivel sem volt veszélytelenebb 1983-ban, mint amilyen most. Roger Spottiswoode remek filmdrámája, a Tűzvonalban (Film Mánia, 23.05) ebben a korban játszódik, viszont ekkor is készült, tehát relatíve naprakész alkotásról beszélünk. A valóságban megtörtént eseményeket elmesélő film a közép-amerikai Nicaraguába kalauzolja el a nézőt, ahol Somoza diktátor sanyargatja a népet (az USA hallgatólagos engedélyével és hathatós anyagi támogatásával), aki ellen a nép egyszerű fiaiból verbuválódott felkelők, a sandinisták vívják hősi forradalmukat. Itt, a tűzvonalban dolgozik -sok más kollégájával együtt- Russell, az amerikai fotós (Nick Nolte), egy mélyen cinikus, “vérprofi” fazon, aki számára egyetlen szent dolog létezik: a bankszámlája. Amikor azonban találkozik Claire-rel (Joanna Cassidy), a sandinisták ügye iránt lelkesedő, elkötelezett kollégával, a férfiben megnyílik valami… Igen izmos a film további szereposztása is, hiszen az említetteken kívül Gene Hackman, Ed Harris és Jean-Louis Trintignant is feltűnik a színen fontosabb szerepekben (Ashton Kutcher korosztálya számára legyen elég annyi, hogy ezek mind nagyon-nagyon jó színészek 😉 ).

Talán Kevin Bacon is megérezhette, milyen felhozatalban kell ma helytállnia, ezért válhatott láthatatlanná a hajdan nevesnek számító Paul Verhoeven Árnyék nélkül (Film+, 23.20) című thrillerében, mely ettől függetlenül nem is olyan rossz, mint amilyennek hinnők esetleg. (Bővebben)

Egy érdekes, de már bőven felnőttkorú thrillerrel kezdhetjük a ma estét. Ed Harris adja a Porcelánhold (Filmcafe, 19.00) rutinos nyomozóját, aki szerelembe esik egy rossz házasságban senyvedő gazdag nővel (Madeleine Stowe). A nő egy nap hirtelen felindulásból meggyilkolja brutális férjét, szerelme pedig, minden rendőri etika ellenére, falaz neki. A zsaru fiatal, ám lelkes társa (Benicio Del Toro) azonban érzi, hogy valami ne stimmel a “partnerrel”. Kiváló a szereposztás, de a filmmel sincs túl nagy baj.

A “harminchat fokos lázban” égő József Attila ugrik egyből az eszembe, mikor látom ezt a bolgár és magyar koprodukcióban készült román musical-filmet, valamint Bob Fosse zseniális Mindhalálig zene című musicalje. Összekötő kapocs köztük a depresszió, mint betegség. Szegény Attila, valamint Bob Fosse zsenialitásához azért messze nem mérhető Nae Caranfil helyenként azért zavarba ejtően idétlen, máshol ritmikailag pontatlan 6,9 a Richter-skálán (HBO, 20.30) című mozija, de azt sem tudom mondani, hogy érdektelen vacak. (Bővebben)

A Furcsa pár (Paramount Channel, 21.00) című virtigli legendát viszont már generációk röhögték végig. A Neil Simon világsikerű színdarabjából 1968-ban készült világsikerű filmben két elvált férj költözik össze egy albérletbe, hogy aztán a végtelenül pedáns, mániákus Felixet (Jack Lemmon) a sírba kergesse a végtelenül rendetlen, trehány Oscar (Walter Matthau). (A képen ők.)

A Hat nap, hét éjszaka (SuperTV2, 21.00) egy habkönnyű, maxicuki semmiség, még ha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

A ma esti filmtörténeti opusz a New York árnyai (m5, 21.15) lesz, egy vad, érzékeny, szabadon improvizált és mégis megkomponált életkép-szimfónia a címszereplőről (illetve annak ötvenes évek végi állapotáról, amikor a jazz lüktetése adta a ritmust.) Érdekesség, hogy John Cassavetes kétszer is leforgatta ezt a filmet, először 1957-ben, majd két évvel később, ’59-ben. A film első verzióját, két 16 mm-es tekercset Cassavetes egész egyszerűen elvesztette a New York-i metróban. Az újraforgatás során nyilván elveszett valami az eredeti (amúgy jó néhány évvel később előkerült eredeti) szabad improvizáció frissességéből, ám lendületéből semmit nem vesztett a film.

A nap hőse viszont akkor is Neil Simon, aki a Hárman a slamasztikában (Duna, 22.00) című mozi történetét is írta (a szintén ma esti Furcsa pár mellett), ami egyben garancia is a könnyed, szórakoztató másfél-két órára. Chevy Chase adja azt az egyszeri krimiírót, aki éppen egy bankrablásról ír, amikor bankrablók rabolják el. A fifikás firkász azonban megszökik tőlük, egyenesen csélcsap ex-feleségéhez (Goldie Hawn), akit azonban szögletesen kocka ügyész-férje (Charles Grodin) próbál kordában tartani. A filmet 1980-ban mutatták be a magyar mozik, és minden bizonnyal műsoron is volt néhány évig.

Folytatódik a lejtmenet. A mai, kissé közepes első ajánlatban, A szerelem útjánban (Film Mánia, 19.05) egy fiatal bostoni nő (Alice Eve) kési le az utolsó vonatot New Yorkban, ami hazavinné. Tanácstalanul ácsorog az állomáson, hogy hol töltse az éjszakát, amikor egy utcazenész (Chris Evans) felajánlja segítségét. Na persze.

Egy Kalandtúrával (AMC, 20.05) folytathatjuk a ma esti tévézést, ha nincs jobb dolgunk. Ez az első ajánlat egy jó közepes akcióthriller lesz, de végig gyönyörű tájakon játszódik, amit Dante Spinotti le is tudott fényképezni. Sokat dob még a filmen a két remek főszereplő is: John Cusack és Morgan Freeman azét ritkán hibázik. A történetben egy lúzer tornatanár és hülye fia botlik véletlenül veszélyes bűnözőbe egy dzsungeltúrán – a tét így fokozottan a túlélés. (A képen Jamie Anderson, valamint Morgan és John)

Az utolsó nyáron (Duna, 23.20) András Ferenc 1991-es filmje, amit Csengey Dénes forgatókönyvéből készített és a rendszerváltás körüli bizonytalanságról szól, amikor már vége a kádári gulyáskommunizmus minimalista jólétének, de még nem kezdődött ez a jobban teljesítő Magyarország. Balatoni nyaraló, szülinapi buli, zilált egzisztenciák, érzelmek és életek, Cserhalmi György, Igó Éva, Jordán Tamás, Halász Judit, Csapó Virág, Alföldi Róbert.

Ma este a régi szép időkre emlékezünk, amikor még csak egyetlen csatornát nézhettünk (az olykor kásásan bejövő csehszlovák tévé mellett, amin viszont vagy jéghokimeccs ment, viszont a kása miatt nem láttuk a korongot, vagy Karel Gott énekelt morva búsongókat), illetve, ma az egyetlen magyar csatornát se, mert adásszünet volt. Ma van 127 csatorna, de ma egyiken sincs szinte semmi említésre méltó (jó foci van, meg celeb vagyok, adjatok még pénzt, de ezeket nézze a hátam).

Azért mondom mégis A tűzben edzett férfi (SuperTV2, 21.00) című mozit, mert ezt talán még nem látta mindenki, viszont nem rossz film. Denzel Washington ezúttal egy kiégett (bocsánat!) hajdani CIA-ügynök a történetben, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét (Dakota Fanning) védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól (lásd a képen). Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

Imponáló, de legalábbis sok tekintetben címlapgyanús szereposztást virít Az ételművész (RTL II, 20.00) című romantikus gasztrokomédia. Bradley Cooper egy két Michelin-csillagos séf, egy kiköpött Gordon Ramsey, egy nagyképű, fellengzős, kiállhatatlan fráter, aki saját éttermét nyitná éppen, amivel végre megszerezhetné a harmadik csillagot. A film azonban romantikus, tehát valahol bujkál egy nő, aki szívén vezet az út a boldogsághoz (meg ahhoz a bizonyos csillaghoz), ehhez azonban a főszereplő sztárszakácsnak gyökeresen meg kell változnia. Siena Miller, Alicia Vikander, Emma Thompson, Uma Thurman, illetve Omar Sy, Daniel Brühl, Matthew Rhys, illetve még sokan mások, pontosabban, az általuk alakított figurák lesznek ebben segítségére, vagy éppen tesznek ellene.

Egy rendőrcsalád két örökösét alakítja a rendszerint kitűnő Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg következő ajánlatként Az éjszaka urai (AMC, 20.50) című filmben, ami se nem több, se nem kevesebb egy jó közepes akció-kriminél. Az egyik fiú marad a családi hagyományoknál, ő a becsületes, kiscserkész mentalitású “jó zsaru”, míg a másik a fekete bárány: ő a gonosz, sötét oldalon keresi meg kenyerét. Az orosz maffiát -itt a történetbeli gonoszt- jellemző közhelyek azonban néha már fájnak…

Rendszerint sokunk számára nézhetetlen, késő éjszakai időpontban szokott adásba kerülni a Locke – Nincs visszaút (Film Mánia, 21.00) című igen érdekes film, mely ma végre normális időpontban is nézhetővé válik. Egyik főszereplő a híres, német autómárka, melynek itt szereplő példánya nálunk elsősorban maffiózók és kormánytanácsadók kedvenc luxusterepjárója – itt egy angol építésvezető munkába járó autója, ami akkor is célba viszi gazdáját, ha az vezetés közben egyszerre éli meg egy átlagos kisemberre kimérhető összes létező magánéleti-, szakmai- és generációs válságot. De BMW-reklám mellett nézhetjük a filmet egy látványos kísérleti rádiójátékként is… Steven Knight egyetlen látható szereplővel (+néhány hallhatóval) végigvezetett rendezése mindenképpen bátor és izgalmas vállalás, Tom Hardy (a képen) pedig minden túlzás nélkül zseniális.

Peter Berg valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó A túlélő (RTL+, 21.00) című filmjének címében is ott van, hogy a végén valaki biztosan túléli a filmbéli córeszt -hiszen valakinek el kell mesélnie ezt a sztorit- s mivel Mark Wahlberg a legnagyobb név a stáblistán, nyilván az általa alakított szereplő lesz az. A forgatókönyvíró-rendező Berget nyilvánvalóan nem is érdekelte, hogy filmje megfeleljen bármiféle háborús, harcolós, katonás zsáner kötelmeinek, azon kívül, hogy az akciójelenetek bizony igen látványosak, vagy ha nem, akkor viszont hitelesek, mint egy lesben álló merénylő Kalasnyikovjából kilőtt, csontot forgácsoló 7.65-ös lövedék. A film inkább az Afganisztánban végrehajtott, hírhedt Red Wings-hadműveletet túlélő Marcus Lutrell (na, őt alakítja Wahlberg, in blood, sweat & tears) hitelesnek tekinthető jelentése alapján kísérli meg reprodukálni a véres kudarcba fulladt akciót, melynek célja egy tálib vezér meggyilkolása lett volna. (Bővebben)

Egy kifejezetten lélekemelő és mélyen megindító alkotás a Valahol Európában (m5, 21.20), nem véletlenül ért el világhírt 1947-es bemutatása óta Radványi Géza filmje. Írója, Balázs Béla azonban ma már újra a tiltott személyek listáján van, utcát sem nevezhetünk el róla, de a film címéről is inkább a belőle készült musicalre asszociál a néző. Itt lenne tehát a kitűnő alkalom oktalan döntéseink revideálására, a tanulásra és okulásra, csak hát…

Talán az Elkéstél, Terry! című Raymond Chandler-regény kezdődik úgy, hogy kopogtatnak az ajtón, amely rövidesen kinyílik és … most vagy Philip Marlowe, a főhős magándetektív vágja orron azt, aki ajtót nyit, vagy őt vágják éppen orron, nem emlékszem már; na, viszont ez a film tök ilyen. Nem is tudom, mikor röhögtem magam utoljára könnyesre egy krimin, de most így történt. Shane Black tökéletes Chandler/Marlowe hommage-t alkotott ezzel a remekbe szabott, színes film noir-komédiával, a Rendes fickókkal (RTL II, 22.00). A film finomságait természetesen nem érzi az, aki nem tudja, kicsoda ez a Marlowe, mi fán terem a film noir, hiszen mindvégig ebben a relációban zajlik minden: tessék olvasni, művelődni és egy világ fog kinyílni… Pluszpont, hogy mintha duplán látó szemüvegen át néznénk az ismert sztoriban az ismert figurát: Marlowe és a chandleriánus, klasszikus krimitörténet két karakterből áll össze, egyfajta mozaikként: Ryan Gosling és Russell Crowe istenien működnek együtt. Bármeddig elnézném őket, s kalandjaikat…

Az ügyfél (Film+, 23.00) című amerikai film afféle tárgyalótermi dráma. E műfajban specialistának tekinthető John Grisham írta a könyvet, Joel Schumacher pedig megrendezte – tehát szakmailag/formailag túl nagy baj nincs is e darabbal. Klisék és sablonok, ami műfaji filmeknél, úgymond, “típushiba”, de legalább minden biztonságosan (és kiszámíthatóan) működik, elsősorban Susan Sarandonnak és Tommy Lee Jonesnak köszönhetően. (Bővebben)

Hat éven aluliaknak nem ajánlja a forgalmazó T.S. Spivet különös utazását (Duna, 19.30), én azonban azt mondom, 9-12 év körülieknek való igazán, valamint azon felnőtteknek, akikben még él valami a gyerekkorból a szimpla nosztalgián túl. Nem mintha tele lenne a film horrorisztikus szörnyűségekkel, igazából alig ijesztget jobban, mint Bogyó és Babóca bármelyik története. Azonban a címszereplő fiatalember gondolatmenetének, érdeklődési körének követéséhez már kell némi tudományos ismeret, illetve érdeklődés, ami nélkül úgy járnak majd az e filmhez éretlenek, mint az a néhány túl kiskorú, aki velem együtt nézte síri csendben, csak a legbanálisabb jeleneteknél kiáltottak fel (pl. amikor a kutya bánatában megrágta a bádogvödröt, akkor megkérdezték, hogy: Miért eszi?). Körülbelül ilyenkor áll fel a hirtelen haragú szülő és rohan ki a teremből, pedig még nézte volna a mesefilmet… Mindemellett, a Reif Larsen hasonló című, nagysikerű regényéből készült történet olyan ifjúsági irodalomban ritkán érintett témákat is boncolgat, mint a halál és a születés. (Bővebben)

Később Az igazi kaland (Prime, 21.00) is inkább a filmeket gyerekekkel együtt nézni szerető családok érdeklődésére tarthat számot, hogy elnyúlva a kopottas IKEA kanapén együtt könnyezzék-rötyögjék végig Cameron Crowe történetét, melyben egy korán megözvegyült apuci (Matt Damon) tesz komoly erőfeszítéseket két gyermeke felnevelése érdekében: a hajdani elfoglalt szerkesztő feladja állását és egy vidéki, kissé lepukkant állatkertet is tartalmazó birtokon kezd új életet gyermekeivel. Gyerekek, saját állatkert, amiben vannak állatok, jóképű, ám magányos, gyermekeit bájos sutasággal terelgető apuka – a filmben bonyodalom bonyodalom hátán, a kanapén azonban tuti a siker.

Már a felnőttekhez szól a Ments meg, Uram! (Film Mánia, 21.00) című dráma, amiben Sean Penn egy halálra ítélt gyilkost és szexuális erőszaktevőt alakít, aki az ítélet végrehajtására várva egy apácát kér meg arra, hogy legyen a lelki gondozója. Az igaz történetet elmesélő filmet Tim Robbins rendezte, melyben akkori felesége, Susan Sarandon Helen Prejean, az apáca megformálásáért Oscar-díjat kapott. Operatőr Roger Deakins, zene Bruce Springsteen és Tom Waits.

Woody Allen (a képen Téa Leonival) úgy készíti a filmjeit, mintha egy enciklopédiát írna. Woody Allen szerint a világ… Egy film, egy címszó, a mindig ugyanolyan egyszerű, ám elegáns fekete-fehér főcím után egy humoros-fanyar, nemritkán gúnyos, gunyoros, önmagát sem kímélő esszé, vagy inkább tanulmány egy jellemző jelenségről -például a most levetítendő Hollywoodi történetben (Duna, 21.20) a siker-, de általában mégis önmagáról, az általa megtestesített embertípusról, az értelmiségiről, annak útkereséséről, problémáiról, mindennapjairól. Nem astruc-i értelemben, de töltőtollnak használja a kamerát, amellyel írja élete regényét. Sok fejezet már készen van, de a vége még messze (bár a film eredeti címe Hollywood ending). (Bővebben)

A London Boulevard (AMC, 21.40) című krimi viszont jóval durvább vizekre evez. Írója, rendezője, William Monahan eléggé otthon van a bűn témájában, s már készített is néhány egész jó filmet belőle. Igen sok jó név (például Keira Kinghtley, Colin Farrell vagy Ben Chaplin) játssza el a börtönből frissen szabadult Mitchell (Farrell) történetét, aki szeretne beilleszkedni a társadalomba, azonban régi élete, bűn- és tettestársai ezt másként gondolják…

Tombolnak azonban ma este Vad vágyak (Viasat6, 22.55) is. Mivel javában zakatol a tanév, nem árt talán szólni egy, a fiatal, jóképű, férfi nemű tanerőket fenyegető, messze nem alábecsülhető veszélyforrásról. Vad vágyak hajtják például a filmbeli végzős gimnazista osztály nem szőke bombázóját (Denise Richards) az egyik tanár (Matt Dillon) irányába, aki természetesen a tanári etikának megfelelően ellenáll a kísértésnek. A kielégítetlen vágy azonban nem lankad, sőt bosszúvággyá változik és a tanár hamarosan egy ördögien kitervelt szexuális erőszaktétel-sorozat kellős közepében találja magát – elkövetőként. Tanulság no. 1: SOSE járjunk koszos kocsival, ha jóképű tanárok vagyunk… Tanulság no. 2. (olvassuk az újságokat, ugye?)

Túl az Óperencián (Sony Movie Channel, 18.10) kezdjük a mai estét, Nicole Kidman jön velünk oda hajdani férjével, Tom Cruise-zal. Szerencsére, nem Tágra zárt szemekkel jönnek, ez a film Kubrick zavarba ejtő darabjánál jóval biztonságosabb talaj, Ron Howard rendező pedig nem téved el az ilyesmiben: parttalanul árad a kosztümös romantika, egy úri dáma és egy parasztfiú szerelme az Újvilágban, 140 percben.

Láthatjuk azonban ismét Denzel Washingtont is, méghozzá Időzavarban (AMC, 19.55), aki itt még mindig egy floridai kisváros seriffje. Ez a film ugyanaz a film, ami egy időben majd minden héten lement, de amit lehet, hogy éppen ezért nem néztük meg sohasem… Viszont a mai talán pont alkalmas időpont erre a tisztességes, becsületes, középszerű, de azért még bőven nézhető, izgalmas krimire. Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek.

Emlékszünk még Kodaj Bencére, a békéscsabai postásra, aki valamikor, még a magyar kereskedelmi tévézés hajnalán egy raklapnyi pénzt nyert valamelyik műveltségi vetélkedőn meglepően szerteágazó tudásával? Nos, az annak idején szépen agyondíjazott Gettómilliomos (SuperTV2, 21.00) az övéhez igen hasonlító történetet mesél el, csak éppen az indiai Mumbai valamelyik végtelen szegénynegyedéből. Innen származik Jamal, aki meglepetésre megnyeri az egyik nagy, helyi tévés vetélkedőt, ám a játékvezető csalással vádolja a szegény utcagyereket. A reménytelen helyzetből érkező, reménytelen helyzetbe kerülő Jamal csakis intelligenciájára támaszkodhat, viszont abból van neki, bőven… Danny Boyle színes, cukros, ám azért helyenként igen csípős filmje egyszerre média-, és társadalomkritika, és bűbájos mese, habbal. (Bővebben)

A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Film Mánia, 21.00) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt – éppen a legjobb barátjával. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

A Szerelmes Shakespeare (Story4, 21.00) címéből tulajdonképpen kiolvasható az egész film: egy kosztümös, romantikus komédia a szerelmes, de a történet idején még csak közepesen híres drámaíróról. Nincs benne semmilyen ördöglakat, nincs titok, nincs rejtély… Ellenben van benne rendes adag romantika, valamint rengeteg sztár (címszerepben Joseph Fiennes) egy rengeteg Oscar- és egyéb díjjal jutalmazott -viszont csak közepes- filmben.

Az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja volt F. Scott Fitzgerald, akinek híres figuráját, A nagy Gatsbyt (Paramount Channel, 21.00) ma este Robert Redford személyesíti meg Jack Clayton és Francis Ford Coppola 1974-es, míves kivitelű verziójában.

A néhány hete futó John Cassavetes-sorozatban ma feleségének, a nagyszerű Gena Rowlandsnek (a képen) rendezett jutalomjátékot, a Premiert (m5, 21.15) nézhetjük meg, mely egy öregedéssel küzdő színésznő hajmeresztő lelki hullámvasút-utazását mutatja be, amit átél egy bemutató előtt. Rowlands és Cassavetes metszően pontos és hátborzongatóan őszinte feltárulkozása örök élmény mindenki számára, aki valaha is szemtanúja volt.

Viszonylag korán, de legalább megfelelő helyszínen – Thaiföldön- kezdhetjük a mai tévézést. Az Anna és a király (Sony Movie Channel, 18.00) egy rendkívül romantikus, ám néhol igen művi, összességében túl színes, hamis, kiretusált, didaktikus és erőltetett, de mégis hatásos, kényelmes és -horribile dictu- érdekes mozi. Egy angol tanítónő (Jodie Foster) a thai uralkodó (akit a kínai Chow Yun-fat alakít – mindegy, gondolták az alkotók, ázsiai-ázsiai…) udvarába érkezik, és… a történet szórakoztatóan és borítékolhatóan süppedős romantikával tálalja a két egymástól távol eső kultúra ütközését. Pompás, egzotikus díszletek, ismeretlen (a valóságban tán sosem volt) rituálék, ám sajnos, a sztori szerelmi szálának “kémiája” alig érzékelhető. Akik viszont ismerik Bangkokot, jól fognak szórakozni, de nem feltétlenül abban az értelemben, mint azt az alkotók szerették volna…

Picit később a Felhőatlasz (AMC, 20.00) következik be, ami egy hat tér- és idősíkon játszódó, igen összetett cselekményű, filozofikus látványmozi, mely David Mitchell azonos című scifi-fantasyjének nagyigényű megfilmesítése, Tom Tykwer, valamint a Mátrix-trilógiáért felelős Wachowski-testvérek által. (Bővebben)

Varázslatos film lesz A mágus (Filmcafe, 21.00) is. A nem kevés hazai (értsd: Osztrák-Magyar Monarchia-beli) vonatkozásokat is felvillantó történetben Edward Norton alakít egy delejes képességű illuzionistát, aki valahogyan (mondjuk, meglehetősen romantikusan) bezavar egy főrangú pár kapcsolatába (a képen Edward Norton és Jessica Biel). A film nem történelmi, nem életrajzi film, de a figurákban könnyen ráismerhetünk a Szabó István által is megfilmesített Hanussenre, de akár Harry Houdini alakjára, valamint Vetsera Mária és Rudolf koronaherceg románcára is. (Bővebben)

A következő ajánlatban Jane Fonda egy korán megözvegyült munkásasszony, akit a buszon kirabolnak. Egy egyszerű lelkű munkásember (Robert de Niro) menti meg, akivel később valamiféle kapcsolat is kialakul – s amikor kiderül, hogy a férfi még írni-olvasni sem tud, már ne tegyük el magunk elől a papírzsebkendős zacskót, a Stanley és Iris (Film Mánia, 22.45) ugyanis csapás lesz rá.

Ellenpontként az ausztrál John Hillcoat kietlen, rideg és végletesen pesszimista Cormac McCarthy-feldolgozását, Az út (AMC, 23.05) című filmet ajánlanám, elsősorban a végletesen optimista beállítódású nézőknek. A film gyakorlatilag arról szól, hogy mi lesz velünk, emberekkel, amikor már nem lesz semmi… Súlyosbító körülmény, hogy Nick Cave és Warren Ellis ólomfüggöny-jellegű kísérőzenéjében sincs feloldozás. (Bővebben)