Mit nézzünk ma a tévében?

Vasárnap, november 19.

Ridley Scott sok Oscarra jelölt története, a Mentőexpedíció (TV2, 18.55) marsbeli robinzonád, Péntek, azaz itt&most marslakó nélkül – viszont Matt Damonnal. Látványos, izgalmas film, fantasztikus filmnek viszont túl tudományos. Annyira, hogy bár a cselekmény fősodra szinte mindvégig az űrben, illetve a Marson játszódik, mégis minden teljesen reális, legalábbis a tudomány mai állása szerint. Vicces látni viszont például a MÜPÁ-t kínai űrközpontként, de a magyar stáb -merthogy a film nálunk forgott- jól dolgozott.

 

 

 

Másoknak viszont nyilván az a ma esti kérdés is, hogy Hogyan írjunk szerelmet (RTL II, 20.00), de szerencsére ezt a romantikus komédiák koronázott hercege, Hugh Grant meg is tanítja nekünk. A kissé félszeg, ártatlan, kisfiús mosolyát a már kissé öregedő Hugh ezúttal egy vidéki főiskolán villantja meg, ahol munkanélküli forgatókönyvíróként, nem-szeretem-módra tanítani kényszerül. Unja a katedrát és egyáltalán, az életet, mígnem meglátja kollegináját, Marisa Tomeit. Blabla, úgyis tudjuk, mi lesz a vége. (A képen Marisa és Hugh)

Azt azonban nem tudom, hogy Victor Hugo klasszikusa, A Notre Dame-i toronyőr (m5, 20.15) hogyan fog beleférni az ő 150 perces vetítési idejével a műsorrend szerint rendelkezésére álló 105 percbe… Amúgy a regényt Michael Tuchner dolgozta fel 1982-ben. Quasimodót, a torz arcú, púpos, ám menthetetlenül szerelmes toronyőrt Anthony Hopkins alakítja, nyilván a tőle megszokott intenzitással. Természetesen, a tragikus szerelmi történet mindenképpen ajánlandó penzum, már csak a benne kulcsmomentumként megbúvó másság kontra csőcselék-problematika aktualitása miatt is.

Érdekes lehet viszont eközben a Nyomás alatt (Galaxy, 21.00) című tragikomédia, egy amolyan “vicces történet”, ahogyan a film eredeti címe mondja. Egy tizenhat éves, világfájdalommal megáldott tinédzser (Keir Gilchrist), aki természetesen úgy gondolja, hogy az egész világ ellene van, egy végzetesnek szént lépés után az elmegyógyintézetben találja meg a barátságot (Zach Galifianakis), a szerelmet (Emma Roberts), tehát az élet értelmét. Talán nem spoiler, ha elárulom, mintegy megfejtőkulcsként, hogy egy őrült világban talán egy elmegyógyintézet lehet az egyetlen normális hely…

Mára már nyoma sincs a lángsugarú nyárnak, így talán nem árt, ha belekukkantunk az előttünk álló borzongató télbe a Fehér pokol (m2, 21.10) című kalandfilmben, melyben Liam Neeson a sarkvidéken küzd meg egy misztikus farkasfalkával. Sztrogoff Mihály, a klasszikus Delta-főcím, Életben maradtak 2. – effélékre asszociálhatunk közben…

Ugyanekkor a Kettős kockázatban (Duna, 21.10) nincs semmi kockázat, hiszen ez egy eléggé kiszámítható fordulatokra építő, középszerű krimi, az ezúttal igen középszerű Ashley Juddal és Tommy Lee Jonesszal. Gonosz férj veri át csúnyán a feleségét, aki aztán visszaszívatja őt. Mintha valamelyik most futó krimisorozat egyik epizódja lenne – annál nem több, nem kevesebb.

Ez a ma esti A mestergyilkos (RTL Klub, 21.20) remake, az eredeti, hasonló című 1972-es verzióban Charles Bronson játszotta enyhénél jobban mániás, végletekig pipifaxos, professzionális bérgyilkost, itt Jason Statham, a jelenkor egyik legnagyobb akciósztárja alakítja a címszereplőt. A történet laza váza, a karakterek ugyanazok, a cselekmény picit más. A Simon West (pl. Con-Air) által rendezett remake egyszerű, mint a százasszög, ami azonban megtart akár egy akasztott embert is, ha a szöget a mestergerendába vered, az áldozatot pedig rá húzod. Fel. Hogy stílbe legyünk… (Bővebben) (Most jött az info, hogy az RTL Klub műsora is borul, mert a TV2 le akarja nyúlni a Fal című gigamega vetélkedőt, ezért pánikszerűen benyomták azt a Star Wars elé, így nyilván ez a film is csúszik.)

Az m5 csatorna ma esti káoszának vélhetően A rajzoló szerződése (m5, 22.05) lesz az elszenvedője, így az otthonülő bölcsészek, kékharisnyák, vájtszeműek, valamint a komoly filmrajongóknak az itt jelzett időpont csak iránymutató, szerintem a film csúszni fog (ha nem tesznek be helyette valami jó kis takarómihályt…). Peter Greenaway karcos filmje (mondhatni, művészi pályájának egyik kulcsdarabja) amúgy a művész és művének áru(vá)válásáról, valamint ennek lehetetlenségéről szól (talán), burjánzó, zakatoló nu-barokk képekben és zenében (Michael Nyman).

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!