Viszonylag korán, de legalább megfelelő helyszínen – Thaiföldön- kezdhetjük a mai tévézést. Az Anna és a király (Sony Movie Channel, 18.00) egy rendkívül romantikus, ám néhol igen művi, összességében túl színes, hamis, kiretusált, didaktikus és erőltetett, de mégis hatásos, kényelmes és -horribile dictu- érdekes mozi. Egy angol tanítónő (Jodie Foster) a thai uralkodó (akit a kínai Chow Yun-fat alakít – mindegy, gondolták az alkotók, ázsiai-ázsiai…) udvarába érkezik, és… a történet szórakoztatóan és borítékolhatóan süppedős romantikával tálalja a két egymástól távol eső kultúra ütközését. Pompás, egzotikus díszletek, ismeretlen (a valóságban tán sosem volt) rituálék, ám sajnos, a sztori szerelmi szálának “kémiája” alig érzékelhető. Akik viszont ismerik Bangkokot, jól fognak szórakozni, de nem feltétlenül abban az értelemben, mint azt az alkotók szerették volna…
Picit később a Felhőatlasz (AMC, 20.00) következik be, ami egy hat tér- és idősíkon játszódó, igen összetett cselekményű, filozofikus látványmozi, mely David Mitchell azonos című scifi-fantasyjének nagyigényű megfilmesítése, Tom Tykwer, valamint a Mátrix-trilógiáért felelős Wachowski-testvérek által. (Bővebben)
Varázslatos film lesz A mágus (Filmcafe, 21.00) is. A nem kevés hazai (értsd: Osztrák-Magyar Monarchia-beli) vonatkozásokat is felvillantó történetben Edward Norton alakít egy delejes képességű illuzionistát, aki valahogyan (mondjuk, meglehetősen romantikusan) bezavar egy főrangú pár kapcsolatába (a képen Edward Norton és Jessica Biel). A film nem történelmi, nem életrajzi film, de a figurákban könnyen ráismerhetünk a Szabó István által is megfilmesített Hanussenre, de akár Harry Houdini alakjára, valamint Vetsera Mária és Rudolf koronaherceg románcára is. (Bővebben)
A következő ajánlatban Jane Fonda egy korán megözvegyült munkásasszony, akit a buszon kirabolnak. Egy egyszerű lelkű munkásember (Robert de Niro) menti meg, akivel később valamiféle kapcsolat is kialakul – s amikor kiderül, hogy a férfi még írni-olvasni sem tud, már ne tegyük el magunk elől a papírzsebkendős zacskót, a Stanley és Iris (Film Mánia, 22.45) ugyanis csapás lesz rá.
Ellenpontként az ausztrál John Hillcoat kietlen, rideg és végletesen pesszimista Cormac McCarthy-feldolgozását, Az út (AMC, 23.05) című filmet ajánlanám, elsősorban a végletesen optimista beállítódású nézőknek. A film gyakorlatilag arról szól, hogy mi lesz velünk, emberekkel, amikor már nem lesz semmi… Súlyosbító körülmény, hogy Nick Cave és Warren Ellis ólomfüggöny-jellegű kísérőzenéjében sincs feloldozás. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: