Egy érdekes, de már bőven felnőttkorú thrillerrel kezdhetjük a ma estét. Ed Harris adja a Porcelánhold (Filmcafe, 19.00) rutinos nyomozóját, aki szerelembe esik egy rossz házasságban senyvedő gazdag nővel (Madeleine Stowe). A nő egy nap hirtelen felindulásból meggyilkolja brutális férjét, szerelme pedig, minden rendőri etika ellenére, falaz neki. A zsaru fiatal, ám lelkes társa (Benicio Del Toro) azonban érzi, hogy valami ne stimmel a “partnerrel”. Kiváló a szereposztás, de a filmmel sincs túl nagy baj.
A “harminchat fokos lázban” égő József Attila ugrik egyből az eszembe, mikor látom ezt a bolgár és magyar koprodukcióban készült román musical-filmet, valamint Bob Fosse zseniális Mindhalálig zene című musicalje. Összekötő kapocs köztük a depresszió, mint betegség. Szegény Attila, valamint Bob Fosse zsenialitásához azért messze nem mérhető Nae Caranfil helyenként azért zavarba ejtően idétlen, máshol ritmikailag pontatlan 6,9 a Richter-skálán (HBO, 20.30) című mozija, de azt sem tudom mondani, hogy érdektelen vacak. (Bővebben)
A Furcsa pár (Paramount Channel, 21.00) című virtigli legendát viszont már generációk röhögték végig. A Neil Simon világsikerű színdarabjából 1968-ban készült világsikerű filmben két elvált férj költözik össze egy albérletbe, hogy aztán a végtelenül pedáns, mániákus Felixet (Jack Lemmon) a sírba kergesse a végtelenül rendetlen, trehány Oscar (Walter Matthau). (A képen ők.)
A Hat nap, hét éjszaka (SuperTV2, 21.00) egy habkönnyű, maxicuki semmiség, még ha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!
A ma esti filmtörténeti opusz a New York árnyai (m5, 21.15) lesz, egy vad, érzékeny, szabadon improvizált és mégis megkomponált életkép-szimfónia a címszereplőről (illetve annak ötvenes évek végi állapotáról, amikor a jazz lüktetése adta a ritmust.) Érdekesség, hogy John Cassavetes kétszer is leforgatta ezt a filmet, először 1957-ben, majd két évvel később, ’59-ben. A film első verzióját, két 16 mm-es tekercset Cassavetes egész egyszerűen elvesztette a New York-i metróban. Az újraforgatás során nyilván elveszett valami az eredeti (amúgy jó néhány évvel később előkerült eredeti) szabad improvizáció frissességéből, ám lendületéből semmit nem vesztett a film.
A nap hőse viszont akkor is Neil Simon, aki a Hárman a slamasztikában (Duna, 22.00) című mozi történetét is írta (a szintén ma esti Furcsa pár mellett), ami egyben garancia is a könnyed, szórakoztató másfél-két órára. Chevy Chase adja azt az egyszeri krimiírót, aki éppen egy bankrablásról ír, amikor bankrablók rabolják el. A fifikás firkász azonban megszökik tőlük, egyenesen csélcsap ex-feleségéhez (Goldie Hawn), akit azonban szögletesen kocka ügyész-férje (Charles Grodin) próbál kordában tartani. A filmet 1980-ban mutatták be a magyar mozik, és minden bizonnyal műsoron is volt néhány évig.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: