Mit nézzünk ma a tévében?

Az X-faktor helyett például nézhetjük Angelina Joliet, aki egy ún. profilkészítőt játszik az Életeken át (Prime, 21.00) című, elég jó kis trhillerben. Angi -szerepe szerint- egy adott bűntény elkövetőjének személyiségét próbálja lemodellezni, a bűntény helyszínén talált nyomok és egyéb körülmények alapján. Láthatunk több efféle tematikára épülő krimisorozatot is nemrégiben (Mentalista, Gyilkos elmék, stb.). Jolie mellett olyan arcok tűnnek fel, mint Kiefer Sutherland, Ethan Hawke, Tchéky Karyo, az isteni Gena Rowlands, illetve, akin anno Betty Blue is átgázolt: Jean-Hugues Anglade.

Szórakoztató opció lehet ma estére (is) a Füstölgő Ászok (Viasat6, 21.00), egy igen Guy Ritchie-s Joe Carnahan-akciókrimi, simlis hamiskártyásokkal, piti és nagymenő gengszterekkel és pszichopata bérgyilkosokkal (valamint egy raklapnyi sztárral, Ryan Reynoldstól Andy Garcián át Ben Affleckig, és vissza).

Legjobban talán a Mona Lisa mosolyával (Duna, 21.10) járunk, ami tulajdonképpen a Holt költők társaságának leányiskolai megfelelője. Robin Williams renitens irodalomtanára helyett azonban itt Julia Roberts renitens művészettörténet-tanára áll a középpontban (ahogy a képen is). Feladata azonban mindössze annyi lenne, hogy a hallgatókat felkészítse a tökéletes feleség szerepére. 1953 Amerikájában ez a megfelelő sminkelésen, divattanácsokon, és a szokásos háztartás-vezetési ismereteken nemigen terjedt túl, egy feleség ne gondolkodjon és főleg ne érdekeljék olyan bűnös dolgok, mint a művészi szabadság, önkifejezés, stb., ami viszont épp a Julia által alakított tanár szívügye. Szerethető film – de hát ezt is láttuk már.

Van még egy Gyilkos ösztön (RTL II, 22.15) című pszichothriller, amiben Abbie Cornish és Negan Jeffrey Dean Morgan két FBI-ügynök, akik egy titokzatos sorozatgyilkos után nyomoznak, de valahogy nem jutnak a nyomára, mert az mindig egy lépéssel előttük jár. Megkeresik tehát a híres parapszichomókust (Sir Anthony Hopkins), hogy különleges képességeivel segítsen nekik. Mivel ott van még a szereposztásban, valamint a plakáton Colin Farrell is, azt hiszem, túl sok kérdőjel nincs ebben a filmben…

Valamilyen számomra megfejthetetlen okból a svédek szeretik a hosszú címeket és az irodalmi adaptációkat. Ez A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Filmcafe, 20.00) című film is ilyen. A könyvet, amiből készült, nem olvastam (az emberek szeretik), a film viszont igen vicces. Sajátosan humoros. Egyszerre blőd, abszurd, morbid és gyermeteg, valahol Guy Ritchie-n is túl, de még Menzelen innen. Ha akarom, a huszadik század parabolikus történelmi tablója, ha akarom, egy északi módra fergeteges krimi-vígjáték, ha akarom a svéd Forrest Gump, vagy egy önazonos északi Zelig. Annyi dologra hasonlít, és mégis teljesen egyedi. Jókat röhögtem… (A képen jelenet a filmből)

És akkor mit mondjak erről a következő ajánlatról, ami a Wallace & Gromit: Az elvetemült veteménylény (Paramount Channel, 21.00) címet viseli? Steve Box és Nick Park -sokszorosan díjnyertes- háromdimenziós gyurmafigurái valami olyat csempésztek az animációs filmek világába, amely igazából mindig is hiányzott belőle. Történeteik tele voltak természetes kedvességgel, bájjal és bölcsességgel, amellett, hogy a gyermekek is jól szórakoztak, az őrzésükkel megbízott babysitterek vagy ráérő nagymamik sem aludtak el az epizódok alatt. Mindig egyszerre szóltak a gyerekekhez és a felnőttekhez is, úgy hogy közben nem feszült szét a film a megveszekedett szórakoztatni, és valamit elmondani akarástól. Nekem a Forman és Menzel-féle cseh filmek jutottak eszembe. Az én kis falum, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio. Persze, ezek minden vidámságuk ellenére nagy és komoly filmek voltak, de ugyanaz a bölcs humánum sugárzott belőlük, mint a Wallace és Gromit-filmekből. Volt ezek között krimis történet, volt sci-fis, ez alkalommal, most, először teljes estés hosszúságban, a klasszikus hollywoodi horror került sorra. Nem a mai, modern, velőtrázó iszonyatok, hanem a régi, mondhatni, kedves King Kong, Frankenstein és Farkasember-szerű horrorok bábmutációját láthatjuk. Persze, alapvetően gyermekfilmről van szó, egy csepp vér sem folyik el benne, hiszen a film címében is szereplő borzalmas veteménylény kizárólag zöldséget eszik, tehát vegetáriánus. (Bővebben)

A “futnak még” kategóriában lesznek például Családi üzelmek (Cool, 21.00), aminek sztorija egy kamucsalád körül zajlik, egy többszörösen szereptévesztéses, igen rázós történet, szolidan elrajzolt karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston, a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják.

Lesz megint a Törvényszéki héják (Story4, 21.00) is, ami egy régebbi darab (1986-ban mutatták be), viszont ettől én még imádom (és nem azért, mert régen minden jobb volt). Debra Winger bája, valamint Elmer Bernstein régimódi, mégis izgalmas zenéje repíti ezt a szórakoztató tárgyalótermi drámából krimibe (s vissza) forduló, romantikus vígjátékot, amiben Hollywood legjobb hagyományai sorjáznak. Robert Redford igazi sztár: nemcsak csillog, de energiája is van, Ivan Reitman rendező pedig bravúrosan keveri a műfajokat, látszik, hogy minden a kisujjában van – még a kissé gagyi sztori sem zavarja.

Habkönnyű alternatíva lehet a Míg a jackpot el nem választ (Prime, 21.00) című romantikus komédia, melyet Las Vegas szponzorált, ugyanis az adja a helyszínt, az apropót, arra utal a cím és egyáltalán. Két sérült lélek (Cameron Diaz és Ashton Kutcher) próbálja magát gyógyítani sok millió, hozzájuk hasonló lúzerhez hasonlóan Vegasban, ahol természetesen egy asztal mellé sodorja őket a sors. Néhány perc múlva összeházasodnak, hiszen Vegasban ezt is lehet és a főnyereményt is megnyerik – a történet arról szól, hogy akkor hogyan tovább…

Fábri Zoltán utolsó előtti filmje a Requiem (m5, 21.15) címet viseli. Az Örkény Istvánés Fábri által írt történet az 1949-es koncepciós perek idejében játszódik. Főszereplője egy fiatal nő (Frajt Edit), akinek férjét (Balázsovits Lajos) a kommunisták bebörtönözték. Évek óta semmi hír a férfiról, s a nő pedig feleségül ment férje védőügyvédéhez (Kálmán György). Egy nap azonban váratlanul látogató (Gálffi László) toppan be, aki azt állítja, hogy együtt ült a nő időközben elhunyt férjével…

A kitűnő angol Ken Loach filmje a Tiltott táncok (Duna, 21.30), egy igen szenvedélyes, olykor kissé párás tekintetű, de határozott kiállás a kreativitás, az általános értelemben vett hit, a közösségért való önzetlen tenni akarás, a szabadság és szerelem mellett, és az önzés, a kisszerű korlátoltság, a dogmatizmus és minden kirekesztő gondolkodás ellenében. (Bővebben)

Később amolyan lelkizős, romantikus és megható női-film lesz a Veronika meg akar halni (Filmcafe, 22.05), már amennyiben a depresszió témakörében lehet lelkizni, romantikusan és meghatóan. A történet azonban a viszonylag szűkös költségvetésnek is köszönhetően, külsőségeiben egy amolyan igazi független film fésületlen bájával válik szerethetővé. Persze, azért vannak hibái is. (Bővebben)

Nem vártam sokat a T2 – Trainspottingtól (HBO, 20.00). Előzetesen azt gondoltam, hogy lerágott csont megnézni, hogy 20 év után mi maradt a négy edinborough-i hernyósból. Reálisan nézve, nyilván nem sok. Még ha az életet is választották – egész egyszerűen az első Trainspotting-film alapján ezekben a csávókban már nem volt élet. Megette már azt a hernyó. Danny Boyle azonban szerencsére megoldotta a dolgot, s e második film (direkt nem írok ‘részt’) némi nosztalgiázás mellett valóban értékelhető irányba vitte tovább sorsukat, ha egyszer már képesek voltak nem beledögleni a heroinba. Persze, a jövőjük nem lett szebb, csak más. Hiteles a film amúgy, mint az angol társadalmi drámák általában, de egyben megtartja az első rész őrült humorát is. Nincs jövő e jelenben sem, mert nem lehet, de ha mégis, az csakis ilyen lehet, mint amit itt láthatunk (a képen Jonny Lee Miller és Ewan McGregor). Persze, az első rész nélkül ez a film sem lenne semmi. Kifejezetten tetszett, ahogyan Boyle folyamatosan visszautal rá, mind cselekményben, mind a zenei motívumokban. Egyedül a lengyelül beszélő Veronika Kovach nevű bolgár kurvát nem tudom megbocsájtani…

Picit később van még egy Elvált nők klubja (Paramount Channel, 21.00), ami amolyan véd- és dacszövetségként jött létre (még az elmúlt században) a férfinem ellen, de főleg az elvált férjek ellen. Persze, afelől szemernyi kétségünk sem lehet, hogy Bette Midler, Goldie Hawn, Diane Keaton, vagy Maggie Smith előtt nincs az a férfi, aki megállna a talpán.🙂 Természetesen ez egy romantikus komédia, mely azonban négy stabil lábon áll.

Alternatíva lehet A szerelem üstököse (Film Mánia, 21.00), mely “egy kozmikus szerelem párhuzamos univerzumokon átívelő történetét meséli el. Dell (Justin Long) és Stephanie (Emmy Rossum) különös kapcsolatában a tér is az idő relatív, egymás iránti érzéseik azonban erősebbek a fizika bármely törvényénél.” Ezt passzolom amúgy, mert nem láttam.

Ma nincs foci? Vagy valami?

Semmi különös nincs ma a tévében. Esetleg néhány ismétlés a hétvégéről… A hamvas-langyos romantikát kedvelők választhatják Katherine Heiglt is, aki már 27-szer férjhez kísérte falucskájának összes lánykáját, csak őérte nem jött még el a szép szőke herceg a hófehér lovacskáján. A 27 idegen igen (Filmcafe, 20.00) című romantikus komédia azonban nem véletlenül szokott kimaradni az ajánlókból, túl sok benne a cukor, a bájolgás és a rózsaszín az én lelkemnek. Még akkor is, ha Katherine végzete egy hozzám hasonlóan érzéketlen, cinikus újságíró (James Marsden) képében érkezik meg a filmbe.

Van még egy közepesen érdektelen egotrip, a lassan már igen távoli közelmúltból, amikor Michael J. Fox még egészséges volt… Nem a Vissza a jövőbe sorozatról, hanem egy Fények, nagyváros (Film Mánia, 21.00) című drámáról van szó ezúttal, melyben Michael magánéleti problémái, illetve a szürke élete elől New York éjszakájába menekül, ahol vadorzók, emberevők és komplett pszichopaták várják tárt karokkal.

Alternatíva lehet még egy részben magyar vonatkozású, erős romantikus felhangokkal operáló életrajzi dráma is: a Houdini, a halál mágusa (Filmcafe, 22.00) valójában a mágus (Guy Pearce) és egy törekvő, cserfes és szemtelen szemfényvesztő(nő) (Catherine Zeta-Jones) rivalizálásból érzéki viszonyba bonyolódó kapcsolatáról szól, miközben Houdini élete legveszélyesebb mutatványára készül. Amúgy egy teljesen nézhető, szórakoztató film ez. (A képen Catherine és Guy)

Mivel nyilván még senki sem látta, James Cameron sok-sok Oscar-díjjal megbombázott Titanic (SuperTV2, 18.50) című meséje az első mai ajánlat, Céline Dion mézédesen szárnyaló dallamaival, a magyar vonósnégyessel, akik még akkor is játszottak, amikor a címszereplőnek megreccsent a gerince, de még mindig jobban, mint az ugyanekkor futó X-faktor teljes mezőnye. Viszont Kate Winslet és Leonardo diCaprio a hajóorrban bemutatott, kitárt karú szárnyalását azóta minden szerelmespár eljátssza, ha nyaralás közben egy hajóra téved és azon a hajón ki lehet menni a hajóorrba…

Az ’56-os tematikájú Mansfeld (Duna, 19.35) című film Mansfeld Péter 17 éves Széna téri mártír története, Szilágyi Andor által szolid visszafogottsággal, ízléssel elmesélve. Komoly darab, így kora estére.

Amolyan biztonsági B-tervként, Julia Roberts ma este is becserkészi, megfőzi, ujjai köré csavarja és a nyakkendőjénél fogva, amolyan pudlikutyaként maga után vonszolja Richard Gere-t, aki minderre csak annyit képes kinyögni: Micsoda nő! (Cool, 20.45) ha van olyan film, amit akkor is szeretünk, ha a könyökünkön jön ki, akkor ez biztosan olyan. Juli a napokban volt ötven éves – itt még nem annyi.

A Jéghideg otthon (AXN, 21.00) egy jó közepes, de még azért bőven nézhető thriller arról a pillanatról, amikor az otthon melege valamilyen váratlan ok (példának okáért, rossz szomszédság) miatt hirtelen megdermed. Jó színészek (Juliette Lewis, Dennis Quaid, Stephen Dorff) emelik az igen neves Mike Figgis rendezte film ázsióját, amelyen a közéjük keveredett Sharon Stone sem bír érdemlegesen rontani.

Brian De Palma 2006-os filmjét, a Fekete Dáliát (Filmcafe, 21.00) több fesztiválon jelölték fődíjra, míg a film operatőrét, Zsigmond Vilmost Oscar-díjra is. A történet egy 1946-ban elkövetett bűnügy fiktív felgombolyítása, két, címeres rendőrré előlépett bokszoló (Aaron Eckhartés Josh Hartnett) által. Sok minden történik a filmben, brutális csonkolásos gyilkosság, bankrablás, leszámolás, korrupció, rivalizálás, szerelem, féltékenység és bosszú. A rettentően szövevényes eset elmesélésére De Palma kézenfekvő, korban is stimmelő, ráadásul a szívének is kedves stílust választott: a film noirt. (Bővebben)

Baz Luhrmann pimasz, szemtelen, sodró lendületű, ám mégis elbűvölő Rómeó és Júliája (SuperTV2, 23.00) szerintem minden idők egyik legjobb filmes Shakespeare-feldolgozása, melynek láttán tán még maga, a halhatatlan William is elégedetten csettintene, ha képes lenne erre. Ezerszer jobb film ez, és minden anakronizmusa dacára autentikusabb is, mint például Zeffirelli mézes-cukros verziója. Claire Danes és Leonardo di Caprio pedig egyenesen zabálnivaló (lásd a képen).

Danny Collins (Filmcafe, 20.00) egyáltalában nem valós személy, de természetesen Al Pacino gond nélkül elhiteti velünk, hogy egy általunk éppen nem ismert, ám igenis valódi, hús-vér világsztárról van szó… Sőt, még azt is képes elhitetni, hogy a maga alig több mint másfél méteres termetével, hasig kigombolt ingével, a nyakában lógó – természetesen a napi kokainadagját rejtő- gigantikus kereszttel és ráncokkal szabdalt arca felett ülő olajos tekintetével, így hetven körül is döglenek utána a csajok. Ali bácsi kiba**ott nagy színész, bár ezzel nem mondok nagy újságot. (Bővebben)

A Capote (Film Mánia, 21.00) című film viszont a valóságban is igen színes életet élt, igenis valóságos Truman Capote életrajza. A híres-hírhedt író alakjába ezúttal Philip Seymour Hoffman bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással, és ezért első, de egyben sajnos utolsó Oscar-díját is megkapta.

Clint Eastwood, az öreg, valóban konzervatív, valóban republikánus és valóban hazafi ugyanekkor egy pikkpakk (nagydoktori-szintű) kiselőadásban ad elő az egészségesnek hitt honderű korrelációjában megjelenő tömeges migráció által keltett társadalmi méretű idegengyűlölet témájában. A Gran Torino (SuperTV2, 21.00) azonban, ennek ellenére és/vagy éppen ezért, igazán remek film. (Bővebben)

Eközben ráadásul Clive Owen is összejön Jennifer Anistonnal, holott mindkettejüknek biztos és takaros családi háttér duruzsol a háttérben. De azok a hűvös, huzatos metróperonok, minden áldott kora reggel… Brrr. A Kisiklottak (AXN, 21.00) azonban nem a sejthető romantikus vizek felé, hanem épp az ellenkező irányba evez tovább. A borzongató reggeleket felmelengető, édes együttlétek lassan vérfagyasztó rémálomba fordulnak, amihez sok köze van az időközben felbukkanó Vincent Casselnek is… Mikael Hafström filmje feszült, izgalmas drámai thriller lesz.

Viszont aki ma este csak aludni szeretne, az aludjon csak nyugodtan. Sandra Bullock őrizni fogja a lángjátálmát az Aludj csak, én álmodom (Cool, 21.00) című romantikus komédiában. Szandi egy bájos, de magányos metrókalauzt alakít ebben az érett bakfiskorú moziban, aki egy nap megmenti egy metró elé eső fiú (Peter Gallagher) életét, aki ezértennek ellenére bekómál. Szandi azonban ápolgatja, látogatgatja, és lassan beleesik – a fiú bátyjába (Bill Pulmann)…

Az eltakarítónő (Paramount Channel, 21.00) egy tipikusan kimért modorú, kínosan elegáns, régimódi idős angol hölgy (Maggie Smith), a tőle elvárt fanyar kiszólásokkal. Lilás rózsaszín átmeneti kabátkájában tempósan rója a tipikus angol kisváros rozoga utcaköveit, az égadta világon semmi különös nincs benne. Hacsak nem az ormótlan nagy utazóládája nem az. Ez az idejétmúlt szállítóeszköz 43 évvel ezelőtt már okozott bizonyos problémákat tulajdonosának. Pontosabban nem is a láda, hanem annak tartalma… Kuncogós angol krimikomédia lesz ez, Smith néni mellett Kristin Scott Thomasszal,  Rowan Atkinsonnal és Patrick Swayze-val. (Bővebben)

Na de, Lesz ez még így se! (Sony Movie Channel, 21.00) Jack Nicholson egy betegesen mániákus, embergyűlölő és zsigerileg kekec irodalmárként lesz szerelmes Helen Huntba, a bájos pincérnőbe, aki egy Oscart kapott ezért, miközben jutott Jacknek is egy, ugyanebből.

Hogy mennyire nem új keletű, és jellemzően nem kizárólag nagy hatalmú színházigazgatókra és rendezőkre érvényes ügy a szexuális zaklatás (ahogyan ezt manapság a Facebook népe tudni véli), annak igen szép és komoly példája Kosztolányi Dezsőremekéből készült Édes Anna (m5, 21.15), melyben a szerény, egyszerű, gazdája által megrontott szobalányt Törőcsik Mari alakítja Fábri Zoltán klasszikus rendezésében.

Volt már nemrégiben egy ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt, aztán volt egy galamb, aki (a semmi) ágán tűnődött el a létezés értelmén, vagy inkább értelmetlenségén, volt már egy lány is, aki a tűzzel játszott, volt már egy másik lány, bizonyos Veronika is, aki meg akart halni – és volt már elég sok, egymásra nagyon hajazó című skandináv, de főleg svéd film (illetve könyv), hogy felületesen tájékozódva simán keverjük ezeket egymással. Valamiért ott fent imádják ezeket a hosszú címeket… Frederik Backman Svédországot (és tán a világ értelmesebb felét is) megrengető bestsellere, amely immár film-formátumban is megjelent, szintén nem aprózza el: Az ember, akit Ovénak hívtak (Duna, 21.30) pompásan illik a hosszú című, ám igen remek svéd filmek sorába. A film elején azt látjuk, ahogyan Ove, az 59 éves, korpulens svéd (Rolf Lassgård – a képen Zozan Atgünnel) éppen sámlin egyensúlyozva hurkot húz a nyakára – értelemszerűen hiába, hiszen még a film elején járunk, és a címszereplő ekkor még nem halhat meg. (Bővebben)

Igen izgalmas választás lehet később az igen érdekes szereposztással (Hillary Swanktől Patrick Swayze-ig) jelentkező 11:14 (Filmcafe, 22.05) című thriller is ma estére. A cím a kulcsa mindennek, s minden ki is fog derülni a végére, mi miért történik 11:14-kor. Érdemes tehát kivárni, még akkor is, ha közben esetleg nem mindig értjük, miről is van szó…

Megrázó -valós- történet viszont az, amit Oliver Stone dolgozott fel 1986-ban. Salvador(Film Mánia, 23.10) piciny köztársaság véres események helyszíne volt 1980/81-ben, amikor polgárháború, majd azt követően egy brutális katonai diktatúra véres tisztogatása festette vérvörösre a földet. Néhány amerikai újságíró (James Woods, James Belushi, John Savage) tudósít az elképzelhetetlenül kegyetlen eseményekről…