Vasárnap, december 3.

Ma sincs új a nap alatt. Én nyilván ezredszerre is a Star Warst nézem, amint Luke magába szívta végre az Erőt és levágja apja kezét, miután az elősző részben az vágta le az övét… Minden idők legjobb, bár nem feltétlenül a legsikeresebb és a rajongók körében a legelfogadottabb James Bond-filmje, a Casino Royale (TV2, 18.55) az első ajánlat. A fergeteges akciók és a James Bond-franchise-tól elvárt bugyuta egyszerű cselekmény közepette azonban végre már nem valami ótvarosan bájgúnár nyálgép, hanem egy rendes, igazi, kemény férfi (Daniel Craig) gyakja széjjel a gonoszt, aki pediglen ez alkalommal az érdekes tekintetű, szintén nem akármilyen arcú Mads Mikkelsen, a mai skandináv film egyik szupersztárja. Amúgy arról szól a mese, hogy hogyan lett James Bond James Bond…

Viszont A Kulcsfigura (Film Mánia, 21.00) című krimi alkotói mintha kicsit sokat vállaltak volna magukra… Az alapötlet talán elég lett volna egy rendes drámára, melyben a hajdani, főiskolás hokibálvány (Joseph Gordon-Lewitt) elveszti emlékezetét egy baleset következtében és élete további részét kétbites munkakörben, a társadalom perifériáján kénytelen leélni. Egyetlen segítsége a lakótársa, egy vak férfi (Jeff Daniels). Ebben a szituációban bőven van annyi lehetőség, amennyi egy jó filmhez kell – de hogy miért kellett ezt egy kissé közepes bankrablós történetté variálni? Vagy miért éppen így? Nem értem.

Nézhetjük azonban A nemzet aranyát (Film+, 21.00) is, melyben Nicolas Cage akar lenni Indiana Jones. Kalandos, szórakoztató mesefilm, templomos lovagok, szabadkőművesek és sok más efféle, összeesküvés-elméletek kreálására alkalmas dolog tárgyában. (Na ja, majd pont egy ilyen b-kategóriás Nicolas Cage-filmben mondják el a tutit a világuralomra való összeesküvést illetően, mi? Móricka, helló! Ébresztő!)

Ugyanekkor Angelina Jolie és Brad Pitt is újra halálra szívatja egymást a Mr. és Mrs. Smithben (Prime, 21.00), ahol a házaspár mindkét fele szupergyilkos titkosügynök – csak éppen mindketten más szervezet szolgálatában állnak. A megszokott házastársi perpatvar akkor válik (viccesen) komolyabbra, amikor azok a bizonyos szervezetek egymás ellen kezdenek harcolni. Boldog békeidők, mi?

Nézhetjük azonban ki tudja, hanyadszorra azt is, ahogyan John  Malkovich “a nagy Buck Howardként”, amolyan utazó hakni-ripacsként, bemutatja A tökéletlen trükköt (Filmcafe, 21.00), Tom Hanks és fia, Colin, valamint Emily Blunt őszinte ámulatára… (Bővebben)

Láttuk már az egyik Steve Jobs-életrajzot, a Jobs – Gondolkozz másképp (m2, 21.10) címűt is, amit már biztosan nem keverünk össze a nagyjából ugyanabban az időben, ugyanebben a témában készült Fincher-Sorkin-féle másik, “eredeti és hiteles” verzióval. Az almalogós kütyük rajongói és/vagy megveszekedett ellendrukkerein kívül a nagy formátumú emberek életrajza iránt érdeklődő nézők szerethetik ezt a filmet, melyben Ashton Kutcher próbálja megjeleníteni a híres-hírhedt számtech-guru legendás karakterét. Nem mellesleg, mint példázat is tanulságos lehet ez a film, mert manapság szinte civilizációs népbetegségként jelentkezik az önálló, kreatív gondolkodás hiánya…

Csak erős művészettörténeti érdeklődéssel megvert nézőknek, illetve csak óriási idézőjelek között ajánlanám a görög El Greco (m5, 21.13) életrajzát, mely témáját kissé meghazudtolva, nem több szentimentális görög nemzeti érzülettel átitatott, igen tömény giccsnél. (Bővebben)

A nyolcvanas évek közepének nagy sikere volt a világ táncparkettjein a szexuális aktust érzéki altestmozgással imitáló táncot vírusszerűen elterjesztő Dirty Dancing – Piszkos tánc (SuperTV2, 21.40) című film, melyben ma este újra láthatjuk Jennifer Greyt és Patrick Swayze-t.

Steven Spielberg nagyszabású, szélesen áradó rabszolgasors-meséjében, az Amistadban (Paramount Channel, 22.00) Morgan Freeman kel harcra saját és népe igazáért (a címben szereplő név azé a hajóé, amelyen embertelen körülmények között Afrikából szállították Amerikába gyapotot szedni a fekete rabszolgákat) a gonosz, fehér Sir Anthony Hopkins, és még sokan mások ellenében. Ha nem irtózunk a ma már akár klasszikusnak is tekinthető spielbergi pátosztól, és hagyjuk magunkat a filmmel hömpölyögni (bele a késő éjszakába), akkor katartikus élményben lehet részünk.

Éli könyve (TV2, 22.05) sem először nyílik ki ma este. A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

Bernardo Bertolucci egyik nagy keleti témájú tablójában, A kis Buddhában (Duna, 23.15) egy idős tibeti láma (Ying Roucheng) keresi mesterének reinkarnációját, aki Amerikában hunyt el – így azt ott is találja meg egy átlagos, amerikai kisfiú (Alex Wiesendanger) személyében. Az öreg elkezdi mesélni a játékkonzolok, BMX-bringák és rendes, kosarazni, hülyülni akaró átlag-amerikai haverok között élő, ízig-vérig mai fiúnak a fiatal Sziddhárta herceg (Keanu Reeves) történetét, aki egy hosszú út végén Buddha lett. Ennél a filmnél ma nem lesz jobb és talán ránk is fér egy kis szellemi, lelki táplálék ezekben a rohadó időkben. (A képen jelenet a filmből.)