Ha éppen otthon vacognánk délután, akkor mondom, hogy Timothy Green különös élete (RTL Klub, 15.35) még annyira sem különös, de még csak nem is érdekes, mint a szembelakó szomszédé. (Bővebben)
A Skyfall (TV2, 18.55) viszont a maga nemében csúcsteljesítmény, egy kifejezetten mesteri darab (rendezte Sam Mendes), a James Bond-sorozat egyik legszínvonalasabb darabja, természetesen még mindig Daniel Craiggel. Csakhogy már a könyökünkön jön ki… (Bővebben)
Egy kissé tétova, de legalább magyar Coming out (RTL II, 20.00) is előmerészkedik ma este, mely “kis lépés egy szép, új, toleráns és boldog világhoz, de nagy lépés a maga férfiasságát a házastársi erőszak elnézésében, buzizásban, zsidózásban, cigányozásban, szotyolaköpködésben és túltengő, arrogáns nemzeti önérzetben megélő, uralkodó, pöffeszkedő magyar közízlésnek.” Sokakkal szemben, én ezt sem tudtam utálni: bővebben.
A 2017-es Oscar-díj kiosztás egyik esélyese volt az idegennyelvű filmek mezőnyében a dán filmgyártást képviselő A homok alatt (Cinemax, 20.00) című háborús dráma (ismert Aknák földjén címen is). Én nem láttam még, de Perry bácsi megverselte benyomásait róla: bővebben.
Fogalmam sincs viszont, hogy mi a baj ezzel a Szemfényvesztők 2. (Film+, 20.50) című filmmel? Hiszen tételesen gyakorlatilag minden benne van, ami a valóban vicces és szórakoztató első részt annyira szerethetővé tette. Még a szereplőgárda is ugyanaz, sőt! Talán túl sok a visszautalás az első részre? Talán tényleg ennyire “unalmas”, ha valaki megjavul? Talán túl sok mindent akart megmagyarázni az új rendező, Jon M. Chu? Tényleg nem tudom.
A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) viszont egészen biztosan egy mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia, egyben remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel Ashley Judd, Greg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)
Egy egészen jó, klasszikusan míves történelmi kalandfilm lehetett volna Michael Caton-Jones mozija Sir Walter Scott híres regényében megénekelt skót hősről/banditáról, Rob Royról (RTL+, 21.00). Kellően kemény, mocskos és durva mozi ez: éppen ezért nem érteni, miért csap át időnként mézédes giccsbe. Nem ellenpont ez, hanem tévút. Tim Roth viszont elképesztően jó negatív figura tud lenni (a címszerepet Liam Neeson adja, a tőle megszokott rezzenéstelen módon).
A Philadelphia – Az érinthetetlen (m3, 21.10) című filmnek viszont ahhoz van komoly köze, hogy váratlanul, de visszavonhatatlanul megszerettette velem az operát. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle. Mármint a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is a remek színészekről, hanem az AIDS-ről, a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát tényleg a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit soha sincs késő megnézni. (A képen Antonio Banderas és Tom Hanks)
A döntő szavazat (m2, 21.10) egy tulajdonképpen egész érdekes és vicces amerikai példázat az egyszerű, hétköznapi, magát teljesen jelentéktelennek tituláló és ezzel teljesen meg is elégedő emberről (ezúttal Kevin Costner), aki adott esetben mégis világjelentőségűvé válik. Arról szól a film, hogy miért menjünk el szavazni…
Viszont arról megont nincs fogalmam, hogy mi lesz ez A navigátor – Egy középkori Odüsszeia (m5, 21.15)? A leírás szerint valami ausztrál-új zélandi időutazós fantasy-mesefilm. Hát, nem tudom. A népek szeretik.
Az elhíresült Budacash-, Quaestor-, és ki tudja még milyen pénzügyi balhé érintettjei már jól tudják, hogy nálunk is mindennaposak a meghökkentően nagy haszonnal kecsegtető, valójában azonban csak óriási pénzeket elsikkasztó befektetési ajánlatok, melyekről gyorsan (vagy éppen kevésbé gyorsan) kiderül, hogy nagy haszont igazából csak az kaszál, aki a piramis csúcsán ül. Martin Scorsese filmje, A Wall Street farkasa (TV2, 22.00) pont efféle gátlástalan machinátorokról szól: konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: