Szombat, december 30.

A számunkra különösen érdekes című Grand Budapest Hotellal nemrégiben varázsoló Wes Anderson korábbi filmje, a szintén elbűvölő Holdfény királyság (Filmcafe, 13.15) az ajánlatom délutánra. Olyan ez a film, mintha a Barátom, Bonca képzeletbeli második részét Peter Greenaway forgatta volna Hollywoodban, Steven Spielberg producerkedése alatt. (Bővebben)

 

 

Este aztán Kapj el, ha tudsz! Steven Spielberg perfekt szélhámos-filmje, az ezerarcú és mindenkit átverő Leonardo Di Caprióval szórakoztató és igazán jól megcsinált mozi, bármennyiszer meg lehet nézni… Ma este például két csatornán is: Mozi+, 18.00 és Paramount Channel, 21.00.

Spíler (AMC, 20.00) eközben egy krimiszerűség, bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő “vállalkozósos” történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)

London Boulevard (Filmcafe, 21.00) című krimi kicsit durvább vizekre evez. Írója, rendezője, William Monahan eléggé otthon van a bűn témájában, s már készített is néhány egész jó filmet belőle. Igen sok jó név (például Keira Kinghtley, Colin Farrell vagy Ben Chaplin) játssza el a börtönből frissen szabadult Mitchell (Farrell) történetét, aki szeretne beilleszkedni a társadalomba, azonban régi élete, bűn- és tettestársai ezt másként gondolják…

Tóth Barnabás, a Rózsaszín sajt (m2, 21.05) című film rendezője, írója és főszereplője határozza meg (egyik) blogjában a magyar film sikerreceptjét: vagy hajdani sikerekből gyúrsz komoly médiatámogatással új gagyit és szórod vele tele az országot, vagy lemész kutyába és jaj-de-nagyon mélyenszántó, súlyosan gyötrő magas művészettel bombázod a nevesebb külföldi filmfesztiválok válogató potentátjait, hátha. Esetleg a fejedre ülsz, szétnézel magad körül, és megpróbálsz abból gazdálkodni, amid van, olyan filmet csinálni, ami legalább őszinte – ahogy Simó Sándor tanította mára már emblematikus osztályának. Tóth Barna Török Feriék követőjének vallja magát, és nem is alaptalanul, teszem hozzá. (Bővebben)

A Café Society (Duna, 21.25) Woody Allen tavalyi filmje, Kristen Stewarttal, Jesse Eisenberggel, Steve Carrellel és Blake Livelyvel, Vittorio Storaro kamerázásával. Harmincas évek, gengszterek, jazz. Nem láttam.

Éjszaka útjára indul a gyönyör az Őrült nők ketrecében (Film Mánia, 23.00), méghozzá az egyik klasszikus filmváltozatban. Edouard Molinaro rendezése annak idején robbantotta a mozipénztárakat. Persze, Jean Poiret darabjával nehéz hibázni, és ezt Ugo Tognazzi és Michel Serrault nem is engedi meg magának – vérbő, temperamentumos komédiázásuk mára klasszikus (lásd a képen).

Eközben a Fogadom (Prime, 23.00) című romantikus dráma arról szól, hogy van egy szerelmespár, melynek női része (Rachel McAdams) egy autóbaleset következtében kómába esik, s amikor magához tér, olyan amnéziában szenved, hogy nem ismer meg senkit, még szerelmét sem. A férj (Channing Tatum) azonban keményen küzd, hogy újra megismertesse, megszerettesse magát hajdani szerelmével. Jaj nekem. Nekünk.

A bíró (Cool, 23.00) című film cselekménye, párbeszédei olykor tobzódik a gusztustalanságban, trágárságban, mégis azt mondom, hogy régen láthattunk ilyen szép, de főleg őszinte feldolgozását az amúgy igen közhelyes apa-fiú konfliktusnak (Robert Duvall kontra Robert Downey Jr.). Ráadásul mindez az ún. “tárgyalótermi dráma” műfajában, az adott klisék ügyes, kreatív felhasználásával elővezetve tárul szemünk elé, miközben a történet a végére nem átall az amerikai jogrendszer igazságossága mellett határozottan kiállni, a csillagsávos lobogó pedig büszkén lobog a háttérben… Remek film. (Bővebben)

Tovább a blogra »