Mit nézzünk ma a tévében?

Kicsit Jirí Menzel örökbecsű Szeszélyes nyár című történetére hajaz az ír Bohémek (Film Mánia, 18.50) című film szüzséje. Itt is adott egy kisváros kicsit belterjes társadalma, jellegzetes helyi arcokkal, például itt bigott lelkésszel, részeges rendőrrel, és adott a szépasszony, aki érzékiségével rabul ejti a város összes férfiszívét. Persze, ennek itt eredménye is van, egy bizonytalan kilétű apától származó gyermek személyében… Ettől függetlenül, minden facér férfi feleségül szeretné a gyönyörű nőt, aki azonban szerelmet a városba érkező vándorcirkusz színésze iránt érez. Remek színészek, mint Robin Wright, Aidan Quinn, vagy Albert Finney játsszák ezt az ötvenes évek vidéki Írországába elkalauzoló, romantikus történetet.

Sylvester Stallone ezzel a ma este is levetítendő Rocky Balboa (Film+, 21.00) című mozival tért vissza az első rész még szerethető, becsületes, őszinte, jobbegyenes-szerű hangjához. Ez az, amit tud és ez az, ami jól is áll neki. A sztori, a mondanivaló bonyolultsága egy százas szög technológiájához hasonlatos, de egy bokszmeccsben nem kell feltétlenül shakespeare-i drámát keresni – azt legfeljebb csak találni lehet…🙂

Ezzel szemben, A rítus (Prime, 21.00), sajnos, nagyon rossz film, annak ellenére, hogy igen szép a kivitele és a szereposztása is: a főszerepben például Sir Anthony Hopkinst láthatjuk… Amúgy, ez egy ilyen ördögűzős történet: bővebben.

Az Egy gésa emlékiratai (Filmcafe, 21.00) című film talán már a könyökünkön jön ki. Tudjuk már jól, hogy a történet egy igazi gésa, Mimeko Ivaszaki emlékein alapul, egy bizonyos Arthur Golden tolla által íródott meg annak idején, erőteljesen a korabeli viktoriánus közízlésnek megfelelően. A történetnek így tulajdonképpen annyi köze van a japán gésák valódi életéhez, mint Puccini Pillangókisasszonyának a kabukihoz, amivel nem azt akarom mondani, hogy a Pillangókisasszony gyenge fércmű, legfeljebb csak azt, hogy az igazság bizony még mindig odaát van. Állítólag Mimeko annyira felháborodott Golden könyvén, hogy ő maga is kiadta saját készítésű emlékiratait… Sajnos, a film nem ebből készült. Rob Marshall természetesen Golden verzióját használta fel a filmhez, mely bár autentikus helyszíneken játszódik, majdnem autentikus színészekkel (azon persze fenn lehetne akadni, hogy miért kínai színésznő –Ziyi Zhang– játssza a japán gésát…), szellemében alapvetően nyugati. Alig érezni például azt a finom, mégis igen markáns különbséget, ami egy gésa és egy kurtizán között van… De ne essünk kétségbe, ez egy szintén pazar kiállítású, jó hosszú és jó romantikus hollywoodi film, mely nem véletlenül kapta meg 2006-ban a legfontosabb látványosságokért járó Oscar-díjakat.

A Nincs alku (Mozi+, 21.00) című, igen feszült túsztárgyalós dráma sem először kerül műsorba. A Samuel L. Jackson által alakított zsarut gyilkossággal és sikkasztással vádolják, természetesen igaztalanul, aki emiatt érzett jogos felháborodásában túszul ejti közvetlen kollégáit. A helyzet feloldására a szomszéd körzetből hívnak egy hivatásos túsztárgyalót (Kevin Spacey – a képen Samuel L. Jacksonnal), aki fel is veszi a dolgok fonalát, azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a túszejtő: valakik csak rá akarják kenni a dolgot. Húzós darab.

Az Euro túra (TV2, 21.20) padlógázzal tolt csavargós, bulizós kretén gimis humor, s ezzel nagyjából mindent el is mondtam róla.

Alternatíva lehet Antal Nimród sokszor vetített, sokat emlegetett Kontroll (Duna, 21.25) című, igen bizarr romantikus thrillere, mely egy csapat szeretetre méltó és egy csapat nagyon utálatos BKV-ellenőrről, egy misztikus kapucnis gyilkosról, egy macilányról és még sok más, furcsa, groteszk figuráról szól, akiket amúgy már mindannyian igen jól ismerünk.

Itt van megint az Oldboy (AMC, 22.00) is, a dél-koreai Park Chan-wook kultikus alkotása, mely az ún. Bosszú-trilógia középső darabja (A bosszú ura az első, és A bosszú asszonya a harmadik rész – tényleg nem értem, ezeket miért nem vetítik soha?), mely azonban önállóan is értelmezhető, szuverén, olykor kifejezetten bizarr, morbid humorú alkotás a bosszú lelki és fizikai természetrajzáról. Végletekig kifinomult, szinte esztétizáló erőszak-szimfónia, fröcsköl a vér, szakad a hús és törik a csont egy izgalmas, nyugati szemmel és aggyal is követhető történetben.

Késő este jön sokadjára A pankrátor (Film Mánia, 22.55) is. Darren Aronofsky méltán díjazott drámája egy lecsúszott pankrátor (Mickey Rourke) talpon maradásért folytatott küzdelmét mutatja be kíméletlen szenvtelenséggel, ám megejtően szép, tiszta, férfiasan őszinte romantikával. Alapvetően pasimozi ez, de a csajok is szerethetik. (Bővebben)

A Quantum csendje (TV2, 18.55) Daniel Craig második James Bond-filmje. Craig szerintem a legjobb Bond. Lefoszlott róla minden mesebeli Bond-műmájerség, helyette viszont jött valami szögletes, durván faragott, bumfordi és rusztikus vérrögvaló. Emellett Craignek baromi jó mozgása is van, sőt, még az ő sajátos, manchesteri öntőmunkásra hajazó arckifejezésével is simán hozza az elegáns, szofisztikált Bondot. A humora pedig, bár csikorog, de mindig üt.

Elég vaskos Tennessee Williams-jegyeket felvonultató (írója Joyce Maynard) “fülledt, vidéki” dráma a Nyárutó (Paramount Channel, 19.45) című film, műfaját tekintve, mondjuk úgy: melodráma. A szerelembe örökké szerelmes, de kissé már hervadó szépségű anya (Kate Winslet) egyedül nevelgeti fiát (Gattlin Griffith), amikor beállít hozzájuk a marcona, nyilvánvaló férfiasságú, ám szökésben lévő fegyenc (Josh Brolin), avagy a Stockholm-szindróma násza a Lima-szindrómával az avaron… Néha annyira mélabús a történet (rendezte Jason Reitman), oly mézsűrűn hömpölyög, a vége pedig olyan szemtelenül szentimentális, hogy képtelen vagyok nem szeretni…

A meggyilkolt J.F. Kennedy elnök szintén igen ismert hitveséről, Jackie Kennedyről szól a Jackie (HBO, 20.00) című film (az HBO ma esti premierje), mely ezzel együtt legalább annyira szól Natalie Portmanről (a képen) is, akinek alakítása megkerülhetetlen a címszerepben. Kaphatott is volna érte Oscar-díjat idén (csak jelölés maradt), ez azonban semmit nem von le alakítása értékéből: bővebben.

Saját közvetlen felmenőivel megesett történetet mesél el a román származású, ám 1990 óta Németországban élő Anca Miruna Lazarescu első nagyjátékfilmjében, és éppen ez a személyes hang teszi kétségbevonhatatlanul hitelessé a benne elmesélt érzéseket, emberi viszonyokat, indulatokat, félelmeket, sőt rettegéseket, melyeket a mai tizen-, huszon-, harmincas generációk már nem igazán érthetnek meg, mert nem élték át. Mi, picit idősebbek viszont -vélhetően- sokszor, de legalábbis többször, mint az kellemes. A nosztalgiafaktor és a(z ideológiai megkülönböztetés nélküli) diktatúrák séróból való elutasítása így bennünk egyszerre jelentkezik az Utazás apánkkal (Cinemax, 20.00) című német-román-magyar-svéd filmet (a Cinemax ma esti premierjét) nézve, melyet viszont a ma antidemokratikus és diktatúrapárti (hogy ne mondjam, oroszbarát) lózungokat hangoztató fiatalabbaknak igencsak muszáj lenne megnézni, ha már nekünk nem hisznek –  higgyenek a szemüknek, mert minden így volt, ahogyan ebben a filmben elmesélődik. (Bővebben)

Más kérdés, hogy Mi kell a nőnek? (RTL II, 20.00) Mindenesetre, Mel Gibson ma este ismét megmutatja. (Bővebben)

Az Ilyenek voltunk (m3, 20.40) című filmben a konzervatív, könnyelmű és gazdag szépfiút (Robert Redford) megragadja a folyton agitáló, baloldali csoporttársnőjének, Katie-nek (Barbra Streisand) temperamentuma az egyetemen. Egymásba szeretnek, összeköltöznek, de eltérő természetük és társadalmi státuszuk szétválasztja őket, noha mélyen, legbelül örökké egymáséi maradnak.

A Szerelmes Shakespeare (Story5, 21.00) egy kosztümös, romantikus komédia a szerelmes, de a történet idején még csak közepesen híres drámaíróról. Nincs benne semmilyen ördöglakat, nincs titok, nincs rejtély… Ellenben van benne rendes adag romantika, valamint rengeteg sztár (címszerepben Joseph Fiennes) egy rengeteg Oscar- és egyéb díjjal jutalmazott -viszont csak közepes- filmben.

A megálló (m2, 21.10) című életrajzi dráma egy fiatal fekete férfi valóságos – és annak idején egész Amerikát megrázó- történetét meséli el, egy szilveszter éjszakáét, amikor Oscar Grant (Michael B. Jordan), a hajdani drogdíler nagy tervekkel indul el eltemetni addigi bűnös életét.

Viszont minden idők legszebb és legjobb művészéletrajza az angol Derek Jarman a nagy olasz manierista Caravaggio (m5, 21.10) életéről készített filmje. Kötelező penzum. (Bővebben)

Ha viszont semmiképpen nem akarunk jól aludni, akkor a Rekviem egy álomért (Paramount Channel, 22.00), Darren Aronofsky pályájának eddigi legnagyobb vihart kavaró alkotása a mai legjobb választás. A film nem fukarkodik az érzelmeinkre, érzékeinkre sokkoló erővel ható elemekkel, melyekkel egy kemény drogos leépülésének nem éppen felemelő pillanatait mutatja meg. Aki látta ezt a filmet, egészen kizárt, hogy bármilyen szart döfjön a karjába az elkövetkezendőkben – a filmnek azonban ezen kívül vannak természetesen művészi erényei is.

A Kalifornia – A halál nem utazik egyedül (Mozi+, 23.05) című történetben pályakezdő oknyomozó újságírók (Michelle Forbes és David Duchovny) utaznak autóval LA-be, hogy sorozatgyilkosokról írandó könyvükhöz gyűjtsenek anyagot – a hosszú útra azonban utastársakat keresnek. Találnak is, mint az a film címéből kiderül, méghozzá távlati céljaiknak tökéletesen megfelelőt (Juliette Lewis és Brad Pitt). Csak éppen nem abban az értelemben, ahogy azt szeretnék. Dominic Sena teljesen korrekt road-thrillerje ez a film.

Az Éjjeli féreg (Duna, 23.55) viszont az utóbbi évek egyik legjobb, legfrissebb thrillere, melyben Jake Gyllenhaal ámokfutását élvezhetjük. Az izgalmas történet egy olyan híradó-operatőrről szól, aki tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy minden reggel használható anyagot tegyen le szerkesztője asztalára… (Bővebben)

A tökéletes trükk (AMC, 20.00) című Christopher Nolan-film két nagyszerű illuzionista (Hugh Jackman és Christian Bale) vetélkedését meséli el igen látványosan és izgalmasan, nem is akármilyen arcokkal (például –a képen– David Bowie a legendás tudós, Nikola Tesla szerepében, vagy Michael Caine illetve Scarlett Johansson) a mellékszerepekben. (Bővebben)

Sarkadi Imre drámáját, az Elveszett paradicsomot (m3, 20.10) Makk Károly rendezte filmre 1962-ben. Apa 75. születésnapját ünnepli, mikor őt köszönteni érkezik Fia, aki óriási bűnt, egy visszafordíthatatlan szakmai hibát követett el, és az felelősség tudata szinte agyonnyomja. A vendégségben azonban ott egy hamvas, fiatal Lélek, aki talán képes visszatéríteni az életbe a magába fordult Fiút. Páger Antal, Pálos György, Törőcsik Mari.

A Törvényszéki héják (Galaxy, 21.00) ennél fiatalabb darab (1986-ban mutatták be), viszont ettől még imádom (és nem azért, mert régen minden jobb volt). Debra Winger bája, valamint Elmer Bernstein régimódi, mégis izgalmas zenéje repíti ezt a szórakoztató tárgyalótermi drámából krimibe (s vissza) forduló, romantikus vígjátékot, amiben Hollywood legjobb hagyományai sorjáznak. Robert Redford igazi sztár: nemcsak csillog, de energiája is van, Ivan Reitman rendező pedig bravúrosan keveri a műfajokat, látszik, hogy minden a kisujjában van – még a kissé gagyi sztori sem zavarja.

Nyilván súlytalan baromságnak tűnik a Csak szexre kellesz (Paramount Channel, 21.00) című romantikus komédia, aminek lényege kiolvasható már a címéből is. Valószínűleg az is, Natalie Portman ide, Ashton Kutcher oda, de legalább szórakoztató.

Úgy néz ki, mintha valami western lenne A magányos lovas (Viasat3, 21.00)… Ha most lennék 10-12 éves, nyilván imádnám ezt a filmet, még akkor is, ha fogalmam sem lenne a Volt egyszer egy Vadnyugatról. A Karib tenger kalózait viszont már vágom, mert apáék megengedték, hogy megnézzem, aztán a szomszéd Pistikééknél még többször, oda és meg vissza is (direkt ezért öltöztem Jack Sparrownak a farsangon…) – és ennyi meg pont elég ehhez a filmhez. Tök olyan lesz, csak kóbojos-indiánosba’.

Megnézhetjük azonban újra Blue Jasmine-t (Duna, 22.05) is. Woody Allen 2013-as filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

Jön A vikingek felemelkedése (Film Mánia, 22.40) is, a később is érdekes filmekkel (pl. Bronson, a Drive!, vagy a Neon Démon) jelentkező, dán Nicolas Winding Refn alkotása. A nagyjából ugyanebben a korban, az i.sz. 8-10. században nyugaton portyázó szittya eleink problémamegoldó készségeinél semmivel sem finomabb képességű címszereplők ultraerőszakos hétköznapjaira derül fény ebből a fagyos, kemény, vértől iszamos filmből, az ezúttal félszemű viking harcost alakító Mads Mikkelsen főszereplésével. (Bővebben)

Brian De Palma 2006-os filmjét, a Fekete Dáliát (Filmcafe, 22.55) több fesztiválon jelölték fődíjra, a film operatőrét, Zsigmond Vilmost pedig Oscar-díjra is. A történet egy 1946-ban elkövetett bűnügy fiktív felgombolyítása, két, címeres rendőrré előlépett bokszoló (Aaron Eckhart és Josh Hartnett) által. Sok minden történik a filmben, brutális csonkolásos gyilkosság, bankrablás, leszámolás, korrupció, rivalizálás, szerelem, féltékenység és bosszú. A rettentően szövevényes eset elmesélésére De Palma kézenfekvő, korban is stimmelő, ráadásul a szívének is kedves stílust választott: a film noirt. (Bővebben)

Kathryn Bigelow nő létére kifejezetten pasis műfajokban nyomul. A bombák földjénnel még Oscart is nyert, ebben a mai Holtpont (RTL+, 22.55) című filmjében pedig amerikai elnököknek öltözött szörfösök rabolnak bankokat… A szörfös életérzést egyéniségében is autentikusan sugárzó, ám már sajnálatosan megboldogult Patrick Swayze mellett például az ifjú Keanu Reeves is feltűnik a filmben. Jó kis régimódi akciókrimi lesz ez, sok látványossággal.

Pompás felvezetés lehet a közeljövőben ránk ömlő karácsonyi “cécóhoz” Richard Curtis kétórás Igazából szerelem (AMC, 19.30) című szerelmi kaleidoszkópja, egy kiválóan megírt és ugyanilyen jól megszerkesztett romantikus komédia, szuper karakterekkel (a képen látható Hugh Grant állítólag utálja a karácsonyt…), ezekhez méltó színészi alakításokkal, minimális mélységgel, de semmiképpen nem felszínességgel, valamint olykor meghökkentően frivol, de még vicces szabadszájúsággal. (Bővebben)

Hasonló műfajú darab a Barátság extrákkal (Cool, 21.00) című film, melyben Mila Kunis ezúttal Justin Timberlake-kel próbálja ki, vajon létezik-e egy barátságban csak szex, és más semmi. Legutóbb nyár közepén láthattuk ezt a filmet, ugyanebben az időben, ugyanezen a csatornán.

A Valahol Európában-nal világhírt elérő Radványi Géza nem sokkal halála előtt, 1980-ban hazatért, hogy itthon búcsúzhasson el egy filmmel közönségétől. A Circus Maximus (m5, 21.15) szintén a második világháború végnapjaiban játszódik, ahogyan első nagy sikere is: itt egy vándorcirkuszt követünk nyomon, akik olykor embercsempészetbe is bonyolódnak. Ismét ugyanaz a kontraszt, egy alapvetően békés, vidám, szórakoztató társulat kontra a háború pokla, és újfent magasan lobog a humanizmus zászlaja… Reviczky, Máthé, Páger, Bács, Margitai, Major, stb.

Enyedi Ildikó finom szövésű, nőiesen bohókás humorú, mégis lírai látomása, Az én XX. századom (Duna, 22.45) sajnálatosan ritka vendég a tévéken, ezért igen csak ajánlott megtekintése. Különös film a “nőségről“, nem véletlenül aratott világsikert.

Láthatjuk ma este megint Az árulót (Filmcafe, 21.00), egy amolyan “Jack Bauer-i“, terroristás thrillert (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadleés Jeff Daniels.

Régebben -és eredeti címén- Diana hercegnő meggyilkolásaként ismerhettük Az utolsó út (Story4, 21.00) című angol (dokumentum?)drámát, mely Diana hercegnő tragikus halálának körülményeit vizsgálja John Strickland rutinos rendezésében. A film főhőse a nemzetközi Vörös Kereszt egyik munkatársa (Jennifer Morrison), aki meg van győződve arról, hogy Diana hercegnő személyes közbenjárása is nagy hatással volt arra, hogy a világon betiltsák a taposóaknákat. Amikor az ismert szerencsétlenség bekövetkezik, a nő tudni vél bizonyos összefüggéseket, ám senki nem kíváncsi mondandójára…

Andy Warhol óta tudjuk, hogy 15 perc hírnév (Viasat3, 21.00) mindenkinek jár. A baj csak az, hogy sajnos túl sokan élnek vissza ezzel… Mások pedig annyira akarják a tünékeny közismertséget, hogy bármire hajlandók azért… Két kelet-európai bűnöző New York-i ámokfutása is a média érdeklődésébe tud kerülni nagyjából 15 percre, ez azonban ennél sokkal nagyobb mértékű gondot okoz a rendőrség médiasztárjának, a páváskodó főzsarunak, akit Robert de Niro alakít.

Több okból is érdekes az Amikor minden változik (Duna, 22.10), hiszen rendezője és főszereplője is Helen Hunt, aki színésznőnek remek, rendezőként viszont ez az első próbálkozása. Segítségére olyan nem kis nevek siettek, mint Bette Midler, Matthew Broderick, vagy például a dadogós királyként beoscarozódott Colin Firth. Meglátjuk,  milyen sikerrel… (A képen Helen és Matthew)

Az év talán utolsó kupaszerdája, véletlenül egészen jó kis filmekkel. A Legyőzhetetlen (Sony Movie Channel, 21.00) nem Clint Eastwood hasonló című Mandela-életrajza, de ettől függetlenül szintén jó mozi. És szintén életrajz, ugyanis egy olyan vidéki srácról szól, aki addig álmodozott, míg álma valóra vált. Vince (Mark Wahlberg – a képen) valós figura, egy átlagos kisember, akinek egész életében az volt a vágya, hogy profi amerikai futballista legyen. De Vince soha nem került be egyetlen menő csapatba sem, így felnőve csaposként és helyettes tanárként -és óriási futballrajongóként- élte életét. Egy nap azonban, már benne a harmadik X-ben, a Philadelphia Eagles nyílt játékosválogatójára jelentkezve kiválasztják, hogy profi futballista legyen. Vince története maga, az amerikai álom és igaz történet.

Kardozós-romantikus alternatíva lehet ma estére például a mozikban elég nagyot hasaló, de a filmes adatbázisokban mégis elég jól osztályzott Trisztán és Izolda (Filmcafe, 21.00). A Wagner operájából is ismert ógermán monda tisztességes feldolgozása ez a film, szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt romantikus kalandfilm, ennyi: se több, se kevesebb… (Bővebben)

Clint Eastwood Nincs bocsánat (Mozi+, 23.35) című, 4 db. Oscart (!) érő westernje viszont egyenesen kulcsfilm a western műfajában, illetve annak a mai, nu-westernnek becézett alfajában. (Peckinpah, Leone és mások mellett, természetesen). Kitűnő, sőt, kötelező darab, amiben Morgan Freeman, Gene Hackman, Richard Harris és maga, Clint bácsi szerepelnek a főbb szerepekben. A cselekmény tulajdonképpen egy szokványos bosszú történet, az újdonság ereje itt elsősorban az alapos lelki-, valamint környezetábrázolásban jelentkezik.

Hazánk filmgyártásának jelenleg legnevesebb Hollywoodba akkreditált követének, Antal Nimródnak (ha jól számolom) harmadik hollywoodi alkotása A szállítmány (Sony Movie Channel, 19.10), ami egy könnyed szajréfilm-variáció Jean Renóval, Laurence Fishburne-nel, és Matt Dillonnal. Pénzszállítók gondolnak egyet, és maguknak szállítják le a bank pénzét. (Innen tényleg nincs messze a jelenleg mozikban futó Viszkis-mese…) Nincs amúgy a filmmel semmi gond, működik és ennyi. (Bővebben)

Bűn ma este az élet (és a tévézés). A bűn árfolyama (Sony Movie Channel, 21.00) című nemzetközi mozi újfent azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

A Fék nélkül (Filmcafe, 21.00) című mozi ezalatt a nagyvárosok utcai gerillái, a fék nélküli fixikkel végrehajtott hajmeresztő mutatványokkal járó munkájukat végző biciklis futárok világában játszódik – viszont sokszor ajánlottam már, sokszor volt látható. Az életveszélyes sport/munka/életforma lényege, hogy a kézbesítendő küldemény minél gyorsabban érjen célba a permanens közlekedési dugóban fuldokló nagyvárosban. Nem mellesleg azonban a virtus is csábítja ezeket a hiperlaza adrenalin-junkie-kat. Joseph Gordon-Lewitt alakítja az amúgy elég egyszerű történet főszereplőjét, akinek egy alkalommal olyan csomagot kell kézbesítenie, amire olyanoknak is fáj a foguk, akik nincsenek feltüntetve címzettként. Az üldözési jelenetek azonban frenetikusak.

Láthattuk már mind. A Vállalati csalódások (SuperTV2, 23.20) című -nem túl bizalomgerjesztő című- drámát viszont én nem láttam még, igaz, ebben az időpontban valószínűleg most sem fogom. Pedig erős a szereposztás, hiszen négy Oscar-díjast (Ben Affleck, Tommy Lee Jones, Kevin Costner és Chris Cooper + Maria Bello a képen) láthatunk egy filmben. A sztori valami olyasmi lesz, hogy Géza (vagyis Ben Affleck, akinek valódi neve Benjamin Géza Affleck-Boldt), aki itt egy nagymenő vállalati menedzsert játszik, váratlanul elveszti állását és fényűző egzisztenciája egy pillanat alatt megroppan. Nincs más választása, minthogy beálljon sógorához gipszkartonozni. A szituációra elsőre nyilván azt mondjuk, hogy lexebb öröm a káröröm, de aztán rájövünk, hogy azért ez senkinek nem jó – a film viszont állítólag egész jó.

Ma sincs új a nap alatt. Én nyilván ezredszerre is a Star Warst nézem, amint Luke magába szívta végre az Erőt és levágja apja kezét, miután az elősző részben az vágta le az övét… Minden idők legjobb, bár nem feltétlenül a legsikeresebb és a rajongók körében a legelfogadottabb James Bond-filmje, a Casino Royale (TV2, 18.55) az első ajánlat. A fergeteges akciók és a James Bond-franchise-tól elvárt bugyuta egyszerű cselekmény közepette azonban végre már nem valami ótvarosan bájgúnár nyálgép, hanem egy rendes, igazi, kemény férfi (Daniel Craig) gyakja széjjel a gonoszt, aki pediglen ez alkalommal az érdekes tekintetű, szintén nem akármilyen arcú Mads Mikkelsen, a mai skandináv film egyik szupersztárja. Amúgy arról szól a mese, hogy hogyan lett James Bond James Bond…

Viszont A Kulcsfigura (Film Mánia, 21.00) című krimi alkotói mintha kicsit sokat vállaltak volna magukra… Az alapötlet talán elég lett volna egy rendes drámára, melyben a hajdani, főiskolás hokibálvány (Joseph Gordon-Lewitt) elveszti emlékezetét egy baleset következtében és élete további részét kétbites munkakörben, a társadalom perifériáján kénytelen leélni. Egyetlen segítsége a lakótársa, egy vak férfi (Jeff Daniels). Ebben a szituációban bőven van annyi lehetőség, amennyi egy jó filmhez kell – de hogy miért kellett ezt egy kissé közepes bankrablós történetté variálni? Vagy miért éppen így? Nem értem.

Nézhetjük azonban A nemzet aranyát (Film+, 21.00) is, melyben Nicolas Cage akar lenni Indiana Jones. Kalandos, szórakoztató mesefilm, templomos lovagok, szabadkőművesek és sok más efféle, összeesküvés-elméletek kreálására alkalmas dolog tárgyában. (Na ja, majd pont egy ilyen b-kategóriás Nicolas Cage-filmben mondják el a tutit a világuralomra való összeesküvést illetően, mi? Móricka, helló! Ébresztő!)

Ugyanekkor Angelina Jolie és Brad Pitt is újra halálra szívatja egymást a Mr. és Mrs. Smithben (Prime, 21.00), ahol a házaspár mindkét fele szupergyilkos titkosügynök – csak éppen mindketten más szervezet szolgálatában állnak. A megszokott házastársi perpatvar akkor válik (viccesen) komolyabbra, amikor azok a bizonyos szervezetek egymás ellen kezdenek harcolni. Boldog békeidők, mi?

Nézhetjük azonban ki tudja, hanyadszorra azt is, ahogyan John  Malkovich “a nagy Buck Howardként”, amolyan utazó hakni-ripacsként, bemutatja A tökéletlen trükköt (Filmcafe, 21.00), Tom Hanks és fia, Colin, valamint Emily Blunt őszinte ámulatára… (Bővebben)

Láttuk már az egyik Steve Jobs-életrajzot, a Jobs – Gondolkozz másképp (m2, 21.10) címűt is, amit már biztosan nem keverünk össze a nagyjából ugyanabban az időben, ugyanebben a témában készült Fincher-Sorkin-féle másik, “eredeti és hiteles” verzióval. Az almalogós kütyük rajongói és/vagy megveszekedett ellendrukkerein kívül a nagy formátumú emberek életrajza iránt érdeklődő nézők szerethetik ezt a filmet, melyben Ashton Kutcher próbálja megjeleníteni a híres-hírhedt számtech-guru legendás karakterét. Nem mellesleg, mint példázat is tanulságos lehet ez a film, mert manapság szinte civilizációs népbetegségként jelentkezik az önálló, kreatív gondolkodás hiánya…

Csak erős művészettörténeti érdeklődéssel megvert nézőknek, illetve csak óriási idézőjelek között ajánlanám a görög El Greco (m5, 21.13) életrajzát, mely témáját kissé meghazudtolva, nem több szentimentális görög nemzeti érzülettel átitatott, igen tömény giccsnél. (Bővebben)

A nyolcvanas évek közepének nagy sikere volt a világ táncparkettjein a szexuális aktust érzéki altestmozgással imitáló táncot vírusszerűen elterjesztő Dirty Dancing – Piszkos tánc (SuperTV2, 21.40) című film, melyben ma este újra láthatjuk Jennifer Greyt és Patrick Swayze-t.

Steven Spielberg nagyszabású, szélesen áradó rabszolgasors-meséjében, az Amistadban (Paramount Channel, 22.00) Morgan Freeman kel harcra saját és népe igazáért (a címben szereplő név azé a hajóé, amelyen embertelen körülmények között Afrikából szállították Amerikába gyapotot szedni a fekete rabszolgákat) a gonosz, fehér Sir Anthony Hopkins, és még sokan mások ellenében. Ha nem irtózunk a ma már akár klasszikusnak is tekinthető spielbergi pátosztól, és hagyjuk magunkat a filmmel hömpölyögni (bele a késő éjszakába), akkor katartikus élményben lehet részünk.

Éli könyve (TV2, 22.05) sem először nyílik ki ma este. A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

Bernardo Bertolucci egyik nagy keleti témájú tablójában, A kis Buddhában (Duna, 23.15) egy idős tibeti láma (Ying Roucheng) keresi mesterének reinkarnációját, aki Amerikában hunyt el – így azt ott is találja meg egy átlagos, amerikai kisfiú (Alex Wiesendanger) személyében. Az öreg elkezdi mesélni a játékkonzolok, BMX-bringák és rendes, kosarazni, hülyülni akaró átlag-amerikai haverok között élő, ízig-vérig mai fiúnak a fiatal Sziddhárta herceg (Keanu Reeves) történetét, aki egy hosszú út végén Buddha lett. Ennél a filmnél ma nem lesz jobb és talán ránk is fér egy kis szellemi, lelki táplálék ezekben a rohadó időkben. (A képen jelenet a filmből.)