Ha eljön Joe Black… (Prime, 18.30), akkor Sir Anthony Hopkinst, vagyis az általa alakított oligarcha teheti a pénzét oda, ahová akarja, rajta az már nem fog segíteni, hiszen tarkóját borzongatja a kérlelhetetlen Halál jeges lehelete. Eljött hozzá egy furcsa, lidérces figura (Brad Pitt), aki ezután majd’ három órán keresztül oktatja (őt s minket) az élet valódi értékeire Martin Brest parádés és igen romantikus filmjében.
Guy Ritchie újabb filmje, Az U.N.C.L.E. embere (RTL Klub, 18.55) egy hatvanas évekbeli tévés kémsorozat remake-je. A külcsín alapján egyfajta stílusbravúr, hiszen a helyén van benne minden, a színek, a cselekmény (bár a hidegháborús orosz-amerikai meccs ebben a formában lefutott már, a jelenlegi formában pedig nem ilyen), a korhangulat, a környezet megteremtése – csak hát minek mindez? Az elmúlt néhány évben legalább 4-5 hasonló kategóriájú és témájú kémtörténet futott le a mozikban, az ezeket megelőzően lefutottakról nem is szólva. Mint Szaharába a homokot exportálni… Ráadásul, a karakterek sem túl markánsak, a cselekmény pedig alulról súrolja a legostobább Bond-filmek színvonalát… Mondom ez úgy, hogy a film, önmagában mégis szórakoztató, izgalmas és látványos, bár egyáltalán nem olyan, illetve nem úgy humoros, mint Ritchie korábbi filmjei…
Na, de Ismeri a szandi-mandit? (m3, 19.50) Mert egy világszám! Főszerepben Schütz Ila és Sztankay István. Minden idők egyik legviccesebb magyar filmszatírája a békés, boldog kádárizmusból, illetve -ról.
Theodore Melfi 3 Oscar-díjra is jelölt tripla-életrajzi drámája, A számolás joga (HBO, 20.00) mondhatni, három legyet üt egy csapásra. Egyrészt emléket állít három remek, rendkívül tehetséges nőnek, akik többszörös hendikepjük (afro-amerikaiak, ráadásul nők) ellenére nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az USA felvegye, és tulajdonképpen meg is nyerje a Szovjetunióval folytatott hidegháborús űrversenyt (legalábbis annak kezdeti szakaszát); másrészt, úgy jó amerikai módjára, hozzájáruljon az ún. “amerikai álom” mítoszának fenntartásához. Harmadrészt sikerül elérnie azt is, hogy közben ne unjuk magunkat halálra, de ne is hányjuk tele a WC-t a gyomorforgató pátosztól, ahogyan azt sok más efféle tárgyú dolgozat esetében nem mindig tudjuk megúszni. Ízléses darab ez, mely ugyan nem tartózkodik az érzelmektől, az igazság érvényre jutásának katarzisától, a kissé didaktikus narrációtól, valamint a jól bevált hollywoodi sablonok használatától sem – mégis működő, nézhető, tanulságos mozi. Persze, éppen az előbbiekből fakadóan talán picit jellegtelen, középszerű is, de egyáltalán nem rossz nézni.
Hogy Mi kell a nőnek? (RTL II, 20.30), az egy másik kérdés. De nem hiszem el, hogy még mindig Mel Gibson… (Bővebben)
A K-PAX – A belső bolygó (m2, 21.10) nekem a hatvanas évek artisztikus scifijeit juttatja eszembe, pl Truffaut 45 Fahrenheitjét, vagy az Alphaville-t attól a másik franciától (J.L. Godard). A K-PAX bár tök más irányba fut, de szintén igényes témafelvetésű, filozofikus scifi, csak éppen az elődöktől eltérően, kissé szirupos végkifejlettel. Azért helyes kis mozi, kitűnő színészekkel, mint Kevin Spacey és Jeff Bridges.
Hajdu Szabolcs tornász testvéréről (Hajdu Zoltán Miklósról) készítette értelemszerűen valóságos alapokon nyugvó sportfilmjét, a Fehér tenyér (m5, 21.15) címűt, aminek csak egy baja van: mint film, nincs befejezve. Odáig azonban szép és tehetséges munka, érdemes megnézni.
Friss – két napos- hír, hogy leégett az a Torinó közelében fekvő középkori bencés apátság, a Sacra di San Michele, amely megihlette Umberto Ecót, amikor 1980-ban megírta egyik leghíresebb regényét, A rózsa nevét. Jean-Jacques Annaud ugyan nem itt forgatta a regény szintén A rózsa neve (Duna, 21.25) címet viselő filmadaptációját, de ettől függetlenül nyilván sokunk számára nagy élmény lesz újranézni ezt a filmet. A sűrű középkorban játszódó történetben egy neves szerzetes (Sir Sean Connery) ifjú segítőjével (Christian Slater) érkezik a hegyek között fekvő, eldugott kolostorba, hogy ott fontos teológiai feladataikkal foglalkozzanak. A kolostorban azonban megdöbbentő dolgokat tapasztalnak… (A képen Sir Sean és Christian)
Tök jó kis film a Kincsem (HBO, 22.10) is, ha a mércét a hollywoodi típusú, romantikus, kosztümös filmekhez tesszük: Kincsem szinte minden tekintetben megugorja ezt. Nem nagyon láttam még ilyen jól vágott és ilyen látványos magyar műfaji filmet, és ez a teljesítmény most már valóban mérhető nemzetközileg is. Jó a sztori is. Nagy Ervinre mintha ráöntötték volna a főszerepet, Petrik Andrea szabálytalan karaktere is remek választás, mint ahogy elsőrangú az egész casting, tokkal-vonóval. Jó a CGI, izgalmasak a lovasjelenetek, szépen is van fényképezve az egész film (Szatmári Péter), tehát a maga nemében közel hibátlan két óra szórakozás és izgalom a rászánt két óra (rendező: Herendi Gábor). Tényleg meg tudom számolni egyetlen kezemen a komolyabb kifogásaimat: pl. a báljelenet táncbetéte kifejezetten nevetséges volt. Értettem én a dialógban elrejtett posztmodern poénokat (a kocsmában a szelfizés, lóval beparkolás a kastély elé: De karcolás ne legyen rajta! – adja a lovászfiú kezébe Blaskovich gróf a kantárt, stb.), amivel semmi baj nem lett volna, ha ez a “posztmodernkedés” alapkoncepció lett volna a filmben. De így, hogy csak néha, váratlanul sült el ilyenből egy-egy, inkább volt zavaró, idétlen, mint valóban vicces. A szintén nem éppen korhű jelmezekkel viszont semmi bajom nem volt, jól néztek ki.
Viszont egyértelműen műfaji mestermű a Hetedik (Prime, 22.20). David Fincher igen csavaros cselekményű sorozatgyilkosos thrillerjét azonban igen nehezen tudom elképzelni, hogy úgy nézzem meg még egyszer, hogy már tudom a(z amúgy katartikus) végkifejletet. Bár Kevin Spacey, Brad Pitt és Morgan Freeman triója nyilván még mindig nagyon tud ütni…
Már éjszaka jön Danny Collins (Duna, 23.35), aki egyáltalában nem valós személy, de természetesen Al Pacino gond nélkül elhiteti velünk, hogy egy általunk éppen nem ismert, ám igenis valódi, hús-vér világsztárról van szó… Sőt, még azt is képes elhitetni, hogy a maga alig több mint másfél méteres termetével, hasig kigombolt ingével, a nyakában lógó – természetesen a napi kokainadagját rejtő- gigantikus kereszttel és ráncokkal szabdalt arca felett ülő olajos tekintetével, így hetven körül is döglenek utána a csajok. Ali bácsi kiba**ott nagy színész, bár ezzel nem mondok nagy újságot. (Bővebben)
