Kedd, január 9.

Úgy tűnik, sem mi, sem az amerikaiak nem tanultak A hatalom árnyékában (AMC, 20.00) című remek politikai dramedyből, pedig George Clooney még idejében elmesélte benne a politikacsinálás trükkjeit, Ryan Gosling és Philip Seymour Hoffman aktív asszisztenciájával. (Bővebben)

A Szerelem második látásra (Film Mánia, 21.00) tulajdonképpen nem egy nagy etwas. Persze, Emma Thomsonnal és Dustin Hoffmannal (a képen ők) mindent el lehet adni, még egy ilyen szögegyenes romantikus sztorit is – ebben egyet is ért a kritika nagy része. A két valóban nagyszerű színész parádés, önironikus, fesztelen és őszinte játékán kívül tényleg alig van mit nézni, ez viszont pont annyi, amennyi el is viszi az egész mozit. Joel Hopkins író-rendező kiváló meglátással semmi mást nem csinál, mint helyzetbe hozza e két zseniális színészt, hátradől és nézi őket. Nem tudom, hogy a tízen-huszonévesek mit gondolnak erről a filmről, a kicsit öregebbek már nyilván fogják az alapszitut: van úgy, hogy az ember, legyen bármilyen tehetséges, mégis lapátra kerül, van úgy, hogy semmi nem jön össze, még a családjában is előbbre van nála mindenki, van úgy, hogy lassan már tényleg lecsengetnek, és ilyenkor igen sokan összetörnek, összeomlanak, magukba zuhannak. Nekik viszont kifejezetten gyógyír lehet egy ilyen mellébeszélés nélküli, tömény pozitív életérzés-dózis. Kérem szépen, van még élet az ezüstösödő hajszálak után is! Az úton még poroszkál, nemde, néhány korosztály… Van, amikor egy filmben, egy filmhez ennyi is elég, sőt, ha ennél több lenne, az lenne igazán sok.

Viszont az Életem értelme (Story4, 21.00) című drámában Meryl Streep alakít egy rákban haldokló anyát, akit lánya (Renée Zellweger) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes azonban az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.

Kérdés lehet az is, hogy Gwyneth Paltrow-ból elég, vagy éppen még túl sok is lesz kettő? Paltrow egy ambiciózus, londoni üzletasszonyt alakít A nő kétszer (Paramount Channel, 21.00) című romantikus komédiában, akit egy nap mégis lapátra tesznek, ezért túl korán érkezik haza szerető kedveséhez, a híres íróhoz (John Lynch)… Peter Howitt komoly díjakkal jutalmazott, értelmes filmje annak jár utána, hogy mi van akkor, ha a sors kereke elé véletlenül apró kavicsok kerülnek, melyek ha nem is meghatározó módon, de kicsit változtatnak irányán.

Nincs semmi furcsa és megmagyarázhatatlan abban, hogy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Film Mánia, 22.50) című filmet általában szeretik az emberek – mert őszinte, friss és eredeti film, tehetséges alkotóktól. (Bővebben)

Az elsősorban színészként ismert Alan Rickman rendezésében, A virág románcában (Duna, 23.05) Sabine De Barra (Kate Winslet), a kertész és tájrendező kap hatalmas megbízást. Rendhagyó – mondhatni kaotikus – tájrendezési felfogásának és módszerének köszönhetően ő nyeri el azt a megtiszteltetést, hogy megalkossa az épülő versailles-i kastély parkjának egyik fontos részletét. A megbízó nem más, mint maga a Napkirály, XIV. Lajos (akit Rickman alakít). Természetesen, egy nő számára egy ilyen világban egy ilyen munka konfliktusok ezreivel van sújtva, főleg, amikor közvetlen főnöke (Matthias Schoenaerts) egy sármos férfi, szabadjára engedett feleséggel. A téma érdekes, sok szempontból -pl. a nők szerepe a Napkirály udvarában- izgalmas is, azonban olykor érződik a filmnek Rickman rendezői rutintalansága. A szerelmespár közti kémia is inkább csak színészi technika, a zenei kíséret pedig (mikor XVI. Lajos udvarában nem kisebb személyiség, mint Jean-Baptiste Lully zenélt!) fájdalmasan jellegtelen maszatolás.

A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Filmcafe, 23.05) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt – éppen a legjobb barátjával. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.