Hétfő, január 15.

Újdonságra ne számítsunk ma este sem. Majdnem húsz éves már Az utolsó esély (Paramount Channel, 21.00), Tony Scott elég izgalmas tengeralattjárós akció-dolgozata, melyben Gene Hackman, a műszaki bolti eladó külsejű remek színész adja a fafejű, konzervatív parancsnokot, aki -miközben Oroszországban katonai puccs zajlik – atom-tengeralattjáróját orosz vizekre kormányozva majdnem kirobbantja a harmadik világháborút. Szerencsére, eközben észnél van fiatal másodtisztje, Denzel Washington.

 

 

Kilenc (Film Mánia, 21.00) című nagyigényű musical állítólag a 2009-es év legnagyobb bukása volt a mozikban. Lehet, hogy így volt, de akkor is muszáj megemlékezni erről a filmről, hiszen itt akkora elefántok szülték ezt az állítólagosan ványadtan cincogó kisegeret, mint ide Hollywood: például Rob Marshall rendezte, aki a Chicagoval már bizonyította, hogy ért ehhez a nehéz műfajhoz. Írták sokan, Anthony Minghellától Federico Felliniig, játssza Daniel Day-Lewis, aki itt egy világhírű, ám alkotói válságából adódóan depressziós filmrendező, meg egy csomó nő, Sophia Lorentől (!) Nicole Kidmanen és Marion Cotillardon át Penélope Cruzig, akik mind megvesznek érte. A film Fellini klasszikus Nyolc és féljének egyfajta variációja: bár “számszakilag” több, művészi értelemben azért kevesebb annál – mondják a kritikusok (akik nem feltétlenül tévedhetetlenek ugyebár). Szerintem jó ötlet volt megmjuzikelesíteni Fellini klasszikusát. Jók a zenék, jól énekelnek és táncolnak a híres szereplők (a profi tánckar mellett), főleg, hogy ilyet nem láttunk még legtöbbjüktől; látványos a film, amit én jobban is társítanék a Mindhalálig zenéhez, mint a Nyolc és félhez. A cím viszont lehetne kicsit szerényebben, mondjuk Nyolc.

Megnézhetjük azonban újra azt is, hogy Miért éppen Minnesota? (Filmcafe, 21.00), ha netán éppen töménytelen sok hóra vágynánk. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert (lásd a képen), az kiderül a történetből, minek műfaja romantikus komédia. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel öregszem, ezért szerettem…

Tovább a blogra »