Megnézhetjük például újra A háború császárát (Filmcafe, 21.00). A Shiro Okamoto könyvéből íródott történet minden bizonnyal eléggé hitelesen mutatja be Hirohito császár II. világháború végnapjaiban, illetve Japán újjáépítésében játszott szerepét, a hódító/felszabadító kettős szerepében tetszelgő MacArthur tábornokkal (Tommy Lee Jones) folytatott kiegyezését, különös tekintettel a merev japán hagyományok és etikett dinamikus szembeállítására az amerikai győzők szabados (japán szempontból barbár) arroganciájával. Ez azonban nagyjából annyira érdekes sztori, mint egy dokumentumfilm valamelyik történelmi “okoscsatornán”, de mozifilmnek, drámai alkotásnak talán kissé unalmasnak tűnhet. A film alkotói (Shiro könyve alapján, Peter Webber rendező vezérletével) ezért ezt a kultúr- és politikatörténeti (film)esszét egy furcsa, fordított Pillangókisasszony-sztorival ütötték fel. (Bővebben)
Azonban a Doktor Parnassus és a képzelet birodalma (Film Mánia, 21.00), Terry Gilliam ide, ultrabrutál sztárparádé oda, ma este is legfeljebb csak kellő elvetemültséggel, nagyjából esti mese helyett nézhető, mert nem igazán jó film – de erről sajnos, csak részben tehet a rendező. (Bővebben)
Érdekfeszítő dráma lesz viszont a Tűzveszély (Story4, 21.00), Philip Noyce rendezése, mely a dél-afrikai, fajüldöző apartheid-rendszer végnapjaiba kalauzolja el a nézőt. A történet főhőse Patrick, egy egyszerű munkás (Derek Luke), akit koholt politikai vádakkal börtönbe csuknak. A rendszer azonban nem elégszik meg ennyivel, és beavatkozik hősünk családjának életébe is, nagy hatalmú ezredese (Tim Robbins) által állandó zaklatásnak kitéve őket. Értelemszerűen Patrick hamar a valódi politikai ellenállás soraiban találja magát és megkezdi saját harcát az elnyomó fehérek ellen.
Az én szerelmem szép. Elintézhetjük ennyivel is, de valljuk meg, ebben azért nincs túl sok fantázia, és igazán a lényeget sem takarja. Az én szerelmem szép, türelmes, gyengéd, sudár termetű, játékos kedvű, vidám, sokszor heves lángra lobbant, néha lágyan, parázslón melegít, máskor vadul tép, szaggat és megsemmisít – na, ez már közelít, de mégsem korrekt. Héjanász az avaron, ha Ady Endrék vagyunk. De nem vagyunk. Az én szerelmem (m5, 21.15), főszerepben Emmanuelle Bercot-val és Vincent Cassellel (lásd a képen) valahol közelít ahhoz, amit a nagy költők olyan zseniálisan tudtak egyetlen versbe sűríteni. Természetéből és keletkezésének körülményeiből fakadóan azonban ez a történet nem általánosíthat, ám mégis képes megfogalmazni néhány fontos jellemzőjét a szerelemnek. (Bővebben)
Az öregedés rendkívül összetett problematikája áll Julie Gavras (aki mellesleg a neves rendező Costa Gavras lánya) Tétova félrelépők (Duna, 22.20) című meleg hangú, de ezáltal kissé lagymatagnak is tűnő komédiájának középpontjában. A férfi (William Hurt) jól menő sztárépítész, felesége (Isabella Rossellini) pedig unatkozó szépasszony. Az idő múlása elől egyikük előre menekülne, míg a másik a ‘dicső’ múltból merít erőt. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: