Mit nézzünk ma a tévében?

Egy Kalandtúrával (Filmcafe, 21.00) kezdhetjük a ma esti tévézést, ha nincs jobb dolgunk. Az első ajánlat egy erős közepes akcióthriller lesz, de végig gyönyörű tájakon játszódik, amit Dante Spinotti le is tudott fényképezni. Sokat dob rajta még a két remek főszereplő is: John Cusack és Morgan Freeman. Lúzer tornatanár és hülye fia véletlenül egy veszélyes bűnözőbe botlik a dzsungeltúrán – a tét így fokozottan a túlélés.

Mel Gibson egy kissé öregedő, felesége tragikus elvesztése miatt hitében megbicsakló papot alakít a Jelek (Viasat3, 21.00) című M. Night Shyamalan-filmben, aki két gyermekével, valamint kissé egyszerű gondolkodású öccsével él egy farmon, amely mellett egy nap gabonakörök jelennek meg. (Bővebben)

A belga (nyilván nem flamand) Gustave de Kervern már rendezőként és színészként is okozott izgalmas perceket (Aaltra, illetve Profi bérgyilkost keresünk – nem nem akadály). A ma este bemutatandó A házmester (m5, 21.15) című film ugyan nem az ő elméjéből pattant ki (ez Pierre Salvadori alkotása, tőle amúgy a Mosás, vágás, ámítás című szappanhabkönnyű komédiát láttam korábban), de színészként itt is képes meghatározni az egész mű hangulatát. A nagy, nedves kutyaszemeiből áradó végtelen és mély bánat, ahogy kissé korpulens, mackós termetével, kissé billegő járásával keresztülbattyog a filmen, szinte érezzük, hogy ennek a palinak nem lesz jó vége… Színészileg nem csinál semmit, a szó szakmai értelmében, csupán jelen van, azt azonban tagadhatatlan súllyal teszi. Az általa alakított karakter (a képen és a történetben partnere Catherine Deneuve) annyira nem passzol bele semmilyen ismert klisébe, annyira nem megszokott, hogy egy pillanatra sem merül fel, hogy nem valóságos történetet látunk. (Bővebben)

Apropó szerelem (Duna, 22.00). Itt is két középkorú embert látunk (Juliette Binoche és Clive Owen), akik valaha tehetséges művésznek számítottak. Mára azonban különböző okokból kényszerpályákon mozognak, ugyanabban az iskolában tanítanak. Segíthetnék is egymást, megértő társai is lehetnének a másiknak, ehelyett rivalizálásuk lassan valós háborúba fullad. Mivel azonban romantikus komédiáról lévén szó, a háború kimenetele borítékolható. (Nem láttam.)

Béláim, gondolkozzunk! Talán rájövünk, vajon miért ilyen lehetetlen időpontban kell vetíteni Garas Dezső egyetlen filmrendezését, A legényanyát (Duna, 00.00). A magyar abszurd legjobb hagyományait ápoló kultuszfilm címszerepében a nagytiszteletű Eperjes atyát láthatjuk, aki ekkor még csak simán, közismerten Szamóca volt, illetve, a film szerint Józsi, abban a faluban, ahol a hagyomány szerint minden férfit Bélának hívnak. Naná, hogy pont vele esik meg az a csúfság, ami Schwajda György szerint megesett…

Egy rendőrcsalád két örökösét alakítja a rendszerint kitűnő Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg ma este Az éjszaka urai (AMC, 20.00) című filmben, ami se nem több, se nem kevesebb egy jó közepes akció-kriminél. Az egyik fiú marad a családi hagyományoknál, ő a becsületes, kiscserkész mentalitású “jó zsaru”, míg a másik a fekete bárány: ő a gonosz, sötét oldalon keresi meg kenyerét. Az orosz maffiát -itt a történetbeli gonoszt- jellemző közhelyek azonban néha már fájnak…

Szintén nem tökéletes film, de azért még bőven nézhető kategória Az utolsó dobás (Viasat3, 21.00), ezúttal egy jó erős közepes thriller, amiben egy velejéig korrupt, szerencsejáték- és sportfogadás-függő zsarunak (Nicolas Cage)  kellene egyszer csupán a “fizetéséért” tennie a dolgát: egy profiboksz-gálán merénylet áldozata lesz a védelmi miniszter és tudható, hogy a merénylő még a stadionban van. Brian De Palma írta és rendezte ezt a filmet, ami azért mindig jelent valamit.

Made in Csehszlovákia, azaz a rock&roll kalandjai a vasfüggöny mögött: Jan Hřebejk 1993-ban készíthette el a Süvölvényévek (Duna, 22.30) című filmjét, melyben egy fiatal prágai munkásfiút legyinti meg a nyugati szabadság szele az ötvenes évek végén, mire a válasz ekkor még egy csavaros parasztlengő volt a rendszer hű katonája, egy rendőr részéről. A rock azonban örök és elpusztíthatatlan, és aki egyszer megérezte a szabadság ritmusát, annak lelkét már nem lehet többé kalitkába zárni, ó je. Nem láttam még ezt a filmet, de elnézve ezt a képet, ma este látni fogom.

Úgy tűnik, sem mi, sem az amerikaiak nem tanultak A hatalom árnyékában (AMC, 20.00) című remek politikai dramedyből, pedig George Clooney még idejében elmesélte benne a politikacsinálás trükkjeit, Ryan Gosling és Philip Seymour Hoffman aktív asszisztenciájával. (Bővebben)

A Szerelem második látásra (Film Mánia, 21.00) tulajdonképpen nem egy nagy etwas. Persze, Emma Thomsonnal és Dustin Hoffmannal (a képen ők) mindent el lehet adni, még egy ilyen szögegyenes romantikus sztorit is – ebben egyet is ért a kritika nagy része. A két valóban nagyszerű színész parádés, önironikus, fesztelen és őszinte játékán kívül tényleg alig van mit nézni, ez viszont pont annyi, amennyi el is viszi az egész mozit. Joel Hopkins író-rendező kiváló meglátással semmi mást nem csinál, mint helyzetbe hozza e két zseniális színészt, hátradől és nézi őket. Nem tudom, hogy a tízen-huszonévesek mit gondolnak erről a filmről, a kicsit öregebbek már nyilván fogják az alapszitut: van úgy, hogy az ember, legyen bármilyen tehetséges, mégis lapátra kerül, van úgy, hogy semmi nem jön össze, még a családjában is előbbre van nála mindenki, van úgy, hogy lassan már tényleg lecsengetnek, és ilyenkor igen sokan összetörnek, összeomlanak, magukba zuhannak. Nekik viszont kifejezetten gyógyír lehet egy ilyen mellébeszélés nélküli, tömény pozitív életérzés-dózis. Kérem szépen, van még élet az ezüstösödő hajszálak után is! Az úton még poroszkál, nemde, néhány korosztály… Van, amikor egy filmben, egy filmhez ennyi is elég, sőt, ha ennél több lenne, az lenne igazán sok.

Viszont az Életem értelme (Story4, 21.00) című drámában Meryl Streep alakít egy rákban haldokló anyát, akit lánya (Renée Zellweger) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes azonban az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.

Kérdés lehet az is, hogy Gwyneth Paltrow-ból elég, vagy éppen még túl sok is lesz kettő? Paltrow egy ambiciózus, londoni üzletasszonyt alakít A nő kétszer (Paramount Channel, 21.00) című romantikus komédiában, akit egy nap mégis lapátra tesznek, ezért túl korán érkezik haza szerető kedveséhez, a híres íróhoz (John Lynch)… Peter Howitt komoly díjakkal jutalmazott, értelmes filmje annak jár utána, hogy mi van akkor, ha a sors kereke elé véletlenül apró kavicsok kerülnek, melyek ha nem is meghatározó módon, de kicsit változtatnak irányán.

Nincs semmi furcsa és megmagyarázhatatlan abban, hogy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Film Mánia, 22.50) című filmet általában szeretik az emberek – mert őszinte, friss és eredeti film, tehetséges alkotóktól. (Bővebben)

Az elsősorban színészként ismert Alan Rickman rendezésében, A virág románcában (Duna, 23.05) Sabine De Barra (Kate Winslet), a kertész és tájrendező kap hatalmas megbízást. Rendhagyó – mondhatni kaotikus – tájrendezési felfogásának és módszerének köszönhetően ő nyeri el azt a megtiszteltetést, hogy megalkossa az épülő versailles-i kastély parkjának egyik fontos részletét. A megbízó nem más, mint maga a Napkirály, XIV. Lajos (akit Rickman alakít). Természetesen, egy nő számára egy ilyen világban egy ilyen munka konfliktusok ezreivel van sújtva, főleg, amikor közvetlen főnöke (Matthias Schoenaerts) egy sármos férfi, szabadjára engedett feleséggel. A téma érdekes, sok szempontból -pl. a nők szerepe a Napkirály udvarában- izgalmas is, azonban olykor érződik a filmnek Rickman rendezői rutintalansága. A szerelmespár közti kémia is inkább csak színészi technika, a zenei kíséret pedig (mikor XVI. Lajos udvarában nem kisebb személyiség, mint Jean-Baptiste Lully zenélt!) fájdalmasan jellegtelen maszatolás.

A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Filmcafe, 23.05) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt – éppen a legjobb barátjával. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

Hát, ez van megint. (Kipróbáltam az HBO GO-t, mivel ingyenes egy hónapig. Jó is lenne, ha nem szaggatna be, néha hosszú tíz másodpercekig a legjobb jeleneteknél és HD-ben adna…) Így ismét 16 utca (AMC, 20.00) van, ami ugyan nem távolság földrajzi értelemben, ám mégis végtelen hosszúságúnak tűnő tortúra Bruce Willisnek. A film ugyanis annak az amúgy rövidke utazásnak a története, amit a Willistől megszokott eszköztelenséggel alakított zsarunak kell megtennie egy komoly bűntény nagypofájú koronatanújával (Mos Def). Aztán persze, semmi nem olyan egyszerű, mint tűnik elsőre – Willis pedig zabos, mert kialvatlan, másnapos és amúgy is a töke tele van az egésszel. Amúgy a film nézhető, masszív középszer.

Az Újoncok napja (Film Mánia, 21.00) viszont egy tévében -eddig- nem túl gyakran játszott és egészen friss -2014-es- sportdráma, melyben egy clevelandi amerikai foci-menedzser (Kevin Costner) próbálja összhangba hozni szenvedélyét (a focit), házasságát és karrierjét is, a helyi -igen fokozott- elvárásoknak megfelelve. Profi a rendező (Ivan Reitman), és jó a szereposztás: Jennifer Garner, Denis Leary, Ellen Burstyn, Sam Elliott vagy Rosanna Arquette segíti Kevint a happy (?) endhez.

A Vágyak szerelmesei (Filmcafe, 21.00) című -közepes- romkomban ezalatt három szexfüggő pasast láthatunk –Mark Ruffalot, Tim Robbinst és Josh Gadet-, valamint Gwyneth Paltrowt, Pinket a másik oldalról. A téma a gondtalan középosztály kínjai a pamlagon, avagy, mit tegyünk és mit ne tegyünk a jólét unalma ellen. Vagy éppen helyett…

A Nincs alku (Film+, 21.00) című, igen feszült túsztárgyalós dráma sem először kerül műsorba, legutóbb tán a múlt héten láthattuk. A Samuel L. Jackson által alakított zsarut gyilkossággal és sikkasztással vádolják, természetesen igaztalanul, aki emiatt érzett jogos felháborodásában túszul ejti közvetlen kollégáit. A helyzet feloldására a szomszéd körzetből hívnak egy hivatásos túsztárgyalót (Kevin Spacey), aki fel is veszi a dolgok fonalát, azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a túszejtő: valakik csak rá akarják kenni a dolgot. Húzós darab.

De jön újra a Top Gun (Duna, 19.30) is, az itt még igen hamvas Tom Cruise-zal, a cukifiúval, aki ugyebár renitens vadászpilóta ebben a “békebeli” nagy sikerben, aki úgy hasítja az eget, hogy közben rózsaszín szívecskék szállnak utána… (Tisztára úgy érzem már magam, mint az észak-koreai televízió lelkesült bemondónője, amint diadalmasan bejelenti, hogy Kim Dzsong-ul ma reggel is megreggelizett és kinézett az ablakon…)

Ettől függetlenül remek film a Dom Hemingway (Sony Movie Channel, 21.00) is, én legalábbis nagyon bírom. A címszereplő (Jude Law) egy kibírhatatlanul nagyképű, gátlástalan, felelőtlen, életveszélyes fazon. A film tétje mindössze annyi, hogy valahogyan mégis megmutassa benne az emberit, hogy szerethetővé tegye. A cselekmény nagy része féktelen bulikkal és a “komámasszony, hol a lóvém”-klisé pörgetésével zajlik, de ahogyan haladunk egyre beljebb Dom elméjének széthullásába, úgy bújik elő annak szerethető lénye is. (Bővebben)

A Mel Gibson, René Russo és Gary Sinise által főszerepelt, igen izgalmas Váltságdíj (SuperTV2, 21.00) ugyanekkor egy morális szempontból igen érdekes és korántsem egyszerű problémát vet fel. Gibson egy igen gazdag, cinikus és hidegfejű üzletembert alakít ebben a remek, de már nem éppen friss thrillerben, aki – a sikertelen hivatalos mentőakciók után- fiának elrablását is az üzleti életben megtanult kíméletlen módszerek szerint kívánja megoldani. Kisfia váltságdíját vérdíjként ajánlja fel a gyermekrablók fejéért cserébe…

Maya, a tíz éves kislány, egy kissé lényegre törő iskolai szexuális felvilágosító óra hatására, meredek kérdést szegez éppen válófélben lévő apjának: “Papa! Akkor te is beledöfted merev péniszedet az anyuba, és így lettem én?!” Egy ilyen kérdésre rendes esetben piruló hebegés-habogás lenne a válasz, mivel azonban a Mindenképpen, talán (Prime, 21.00) címet viselő romantikus filmvígjátékban vagyunk (valamint 2008-ban), és a papa amúgy egy reklámcég szövegírója, a válasz hosszabb lesz: maga a film. Will Hayes (Ryan Reynolds) is pirul kicsit, de utána rögtön zseniálisan kivágja magát a meglehetősen kényelmetlen helyzetből. Megegyezik kíváncsi lánykájával, hogy elmeséli élete történetét, az összes kacskaringóval, de úgy, hogy a neveket megváltoztatja, és a kislánynak magának kell rájönnie, ki lesz az ő mamája végül is. (Bővebben)

Majd egy hete volt utoljára Kínzó közelségben (Sony Movie Channel, 22.55) egymáshoz egy boldog, fiatal házaspár, valamint egy gyermekét egyedül nevelő, önjelölt igazság bajnokát játszó, mélyen zakkant zsaru. Ez így önmagában még egy eléggé lapos, legfeljebb egy középszerű, közhelyes, melodráma rémképét sejteti, a sztori blikkfangja itt a meglehetősen  nyugtalanító, rasszista felhangokkal bíró cselekményben rejlik. A pár ugyanis egy fehér férfit és egy fekete nőt jelent ez esetben, a zsaru pedig egy fajvédő fekete (Samuel L. Jackson).

Éjszakára viszont jól jöhet egy jó kis Tortúra (SuperTV2, 23.35), Stephen King jobb -számára rosszabb- korszakából, Kathy Batesszel (és remélhetőleg Molnár Piroskával) – a képen. Egy híres és népszerű írót (James Caan) ér baleset a behavazott, isten háta mögötti országúton. Helyzete reménytelen, hiszen súlyosan megsérült, azonban mégis szerencséje van, hiszen egy rajongója, aki mellesleg ápolónő is, rátalál és hazaviszi közeli, piciny házikójába, ahol kezdetét veszi a rajongó szeretettől átitatott ápolás tortúrája.

Steven Spielberg 2015-ös filmje, A kémek hídja (TV2, 18.55) egy hidegháborús kémtörténet. Tipikus Spielberg-moziról van szó, melynek összképét, ahogy pályájának tulajdonképen minden filmjét, a végkifejlet ízléstelen idealizmusa, mondhatni szentimentalizmusa rontja le. Ami például jól állt az ET-nek, az Amistadnak vagy a Bíborszínnek, romba dönti például ezt a filmet, mint a Schindler listáját az a bizonyos piros ruhás kislány. Pedig az első 20 perc zseniálisan végighúzott némajátéka, csak zörejekkel és képpel, minden zene és párbeszéd nélkül, egy igen izgalmas kémtörténetet ígér. Az utána következő tulajdonképpeni történet -a Tom Hanks alakította ügyvéd/CIA ügynök NDK-beli küldetése- is rendben van, még ha az már igencsak tobzódik a közhelyekben és olyan ziccereket hagy kihasználatlanul (pl. a kémvád koncepciós jellege), melyek akár külön-külön kidolgozva is megérnének egy jó filmet. A vége ömlengés, sokszoros önigazoló visszacsatolás, didaktikus lónyál. Janusz Kaminski szinte festményszerűen fotografál, bár nála is érzem az “annyira szép, hogy már alig hiszem el”-t, Mark Rylance is jó az orosz kém mellékszerepében.

Szinte biztosan megkönnyezzük újra a Szerelmünk lapjait (RTL II, 20.00). A fiú –Nick Cassavetes– rendezi e filmben édesanyját, Gena Rowlandst, aki egy idős nőt alakít ebben a szívszorító történetben. A néni egy szeretetotthon lakója. Súlyos Alzheimer-kórban szenved, tulajdonképpen alig emlékszik már valamire korábbi életéből. Az ápolók lökdösik túl minden egyes napon, csak egy idős betegtársa (James Garner) jár be hozzá, hogy egy fekete könyvből olvasson fel neki történeteket egy hajdani szegény asztalossegédről (Ryan Gosling) és egy gazdag, déli lányról (Rachel McAdams)… (Bővebben)

Ezeknél azonban lényegesen provokatívabb hangot üt meg az Amikor a farok csóválja… (m2, 21.10) című mozi, amiről két dolgot kell megemlíteni: az egyik az, hogy véletlenül épp abban az évben (1997-ben) mutatták be, amikor Clinton elnök slicce egy bizonyos Monika Lewinsky keze ügyében volt, e film szintén véletlenül egy hasonló akcióval foglalkozik, a másik pedig az, hogy Robert De Niro mellett Dustin Hoffman (illetve Anne Heche, Denis Leary, William H. Macy vagy Woody Harrelson) játszik ebben az izmos és karcos politikai szatírában. (A képen Bobby, Anne és Dustin)

Megnézhetjük Törőcsik Marikát is Kölyökként (m5, 21.15), bájtengerben. Már amennyiben lehet bájtengerként megélni az átkos ötvenes évek végét…

Később az Elveszett (RTL II, 22.30) című izgalmas thrillerben a kissé bizarr szépségű Amanda Seyfried alakít egy lányt, aki munkából hazatérve azt veszi észre, hogy testvére eltűnt a lakásukból. Mivel egy évvel korábban őt is elrabolták már egyszer, az a meggyőződése, hogy testvére is emberrablás áldozata lett – azonban senki nem hisz neki…

Robert de Niro -ma esti második jelenésében- egy nyugdíjas kommandóst játszik a Gyilkos szezon (RTL Klub, 22.45) című kamarathrillerben, aki annak idején, valahol Szerbiában, a háborús események közepette kivégzett egy nagyon gonosz embert. Ma isten háta mögötti házikójában, valahol messze, az erdők között, a hegyekben -hasonló tájon, mint az előző filmben- készül az éves vadászidényre. Egy este egy fura akcentussal beszélő férfi (John Travolta) kopogtat nála, hogy vadászni szeretne… (Bővebben)

Komoly történet és komoly film az ír John Michael McDonagh 2014-ben bemutatott Kálvária (Mozi+, 23.10) című alkotása, melyből egy katolikus pap (Brendan Gleeson) profán szenvedéstörténetét ismerjük meg – egy brutális gyilkosság árnyékában. (Bővebben)

Újra itt A Sakál (AMC, 19.40), Fred Zinnemann 1973-ban készült A sakál napja című remekének remake-je. Ez a mozi azonban már messze van az eredetitől, éppen az hiányzik belőle, amitől az alapeset nagyszerű. Ott pörög, ahol ki kéne tartani, és ott lassít, ahol pörögni kéne. Így csak egy átlagos akciófilm lett ez is, viszont ha nem láttuk az eredetit, akár még szórakoztathat is. Ha azonban láttuk már, akkor halálra fog idegesíteni, Bruce Willis ide, Richard Gere oda.

De itt van A hazafi (RTL II, 20.00) is, a kegyetlen, rettenthetetlen, kiismerhetetlen, engesztelhetetlen Mel Gibsonként, Roland Emmerich 164 perces, amerikai függetlenségi háborús eposzában. Békés parasztember a címszereplő, aki vállát vonja a háború hírére, ő családját akarja csupán eltartani, földet akarja túrni és köpni nagyot a lenyugvó nap felé, csak úgy. Hagyják őtet békén. Legnagyobb fia (Heath Ledger) keblét azonban forradalmi hév feszíti, s hogyha kell, halni is mer a hazáért, a szabadságért, a függetlenségért. A háború azonban igen csúnya dolog, amit a harcra tüzelő röpiratok rendre el is hallgatnak, természetesen a fiú is besokall és dezertál a seregből. Az otthonmaradó öccse próbálja megvédeni, de az ostor rajta csattan. Immár az apának is ott kell hagynia az eke szarvát, szemében őrült láng gyúl, kérges tenyere fegyvert markol… A végén természetesen magasan leng a csillagsávos lobogó és megtanulhatjuk azt is, hogy senki nem lehet független saját nemzete függetlenségi háborújában.

A szív bajnokaiban (Cool, 20.35) viszont Sandra Bullock Oscar-díjas alakítását nézhetjük meg megint. A valós és valóban hatásos történet egy hatalmas termetű, de kissé lomha (ész)járású, déli srácról (Quinton Aaron) és az ő hi-he-tet-len futball-karrierjéről szól, amit a Sandra által alakított családanya egyenget. (Bővebben)

A londoni Shakespeare’s Globe színház ma este a Sir William által világhírűvé tett Rómeó és Júlia-történetet (m5, 20.45) láthatjuk. A mai előadás érdekessége, hogy Rómeót egy igen tehetséges fekete színész (Adetomiwa Edun – a képen Júliával, azaz Ellie Kendrickkel) alakítja, és mi tart vissza bennünket attól, hogy őt is pont úgy elfogadjuk, mint ahogy elfogadtuk például Otellót is mórnak. És még jó is a srác… (Angol nyelven, magyar felirattal!)

Egy igen mély, felkavaró és sajnos sok tekintetben igaz történet a 2007-ben, Berlinben Arany Medvére is jelölt thriller, a Bordertown – Átkelő a halálba (Filmcafe, 21.00). Egy észak-mexikói határvárosban évek óta szexuális erőszaktevő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik szinte kivétel nélkül szegény sorsú munkáslányok. A helyi rendőrség tehetetlen, ám az áldozatok száma egyre nő. Évek múlva egy amerikai újságírónő (Jennifer Lopez rendszerint igen jól teljesít az efféle komoly érzelmeket kiváltó karakterekben) ered az események nyomába, nyomozásának szálai azonban -nem meglepő módon- igen messzire, de még annál is magasabbra vezetnek.

Egy rámenős, dörzsölt, liberális újságírónő (Meryl Streep) az új afganisztáni katonai stratégiáról faggatja a feltörekvő, sima modorú és gátlástalan republikánus szenátort (Tom Cruise). Az újságírónő szélesen lendített szívlapáttal megy neki a vakítóan fehér porcelánfogsornak, azonban úgy pattan le róla, mint vakvarjú az ablaküvegről. Eközben egy politikatudomány-professzor (Robert Redford) arra próbálja rávezetni tehetséges diákját, aki tanulmányait abbahagyva önkéntesnek jelentkezik Afganisztánba, hogy vannak, akiknek egyetlen lehetősége a kiemelkedésre a katonai szolgálat, ám akinek kitűnő agya van, aki tehetséges, annak más utakon kell járnia. Gyávák és hősök (Film Mánia, 21.00) kavarognak Robert Redford három szálon futó politikai drámájában. (Bővebben)

Woody Allen 1992-es Férjek és feleségekje (Duna, 22.50) még a régi, Annie Hall-os Woody-t idézi (nem mintha az újat utálnám…), sziporkázik és savaz egyszerre. Párkapcsolatok, válás, effélék tárgykörben osztja az éceszt e filmben (is), az elvárt népszerű színészek (Woody partnere ezúttal egy neves kolléga, Sidney Pollack, valamint Mia Farrow, Judy Davis, Juliette Lewis és Liam Neeson) hathatós segítségével.

Az Egek ura (SuperTV2, 22.55) viszont maga George“Miszter Szexis Ősz Halánték” Clooney. Pöpec öltönyben sármőrködik, szabad jeggyel, első osztályon repked ide-oda az Államokban, miközben női szívek facsarodnak utána. Ryan, a Clooney által alakított figura azonban sötét alak: az a dolga, hogy kirúgja a kirúgásra ítélt munkavállalókat a munkahelyükről. Gazdasági válság idején hiányszakma a munkaügyi hóhér… A film viszont inkább romantikus. (Bővebben)

A fő műsoridőben ma este A gyűjtő (Paramount Channel, 21.00) az első ajánlat. Ebben az eléggé izgalmas krimi-thrillerben Morgan Freeman alakít egy törvényszéki pszichológust, aki egy sorozat-bűnügyben nyomoz. Személyes motiváció is hajtja, ugyanis az egyik áldozat az unokahúga. Kicsit hajaz a sztori a jóval később készült, amúgy a valóság tényalapjain nyugvó, igen remek és igen méltatlanul elkaszált Lie To Me című sorozatra, melyben Tim Roth alakított egy hasonló karaktert…

Bár alapvetően utálom a repülőgép-katasztrófás filmeket, Paul Greengrass 2006-os, A United 93-as (Story4, 21.00) járat történetét feldolgozó filmjét mégis elég érdekesnek találom ahhoz, hogy ajánljam. Arról a repülőről van szó, amit nem sikerült “célba juttatni” 2001 szeptember 11-én. Greengrass az utasok rokonaival való interjúk, a légi irányítás és a biztonsági szolgálatok ügyeletben lévő tagjainak visszaemlékezései, valamint más dokumentumok alapján rekonstruálja a United 93-as járat utolsó repülését – az eredmény igen hitelesnek tűnik, amellett, hogy mint film megdöbbentő és torokszorító.

Ha kíváncsiak vagyunk, miért hordanak mostanában a nem éppen hatalompárti tüntetéseken olyan vicces, fehér, pörgebajszos álarcot bizonyos elemek, akkor nézzük meg ma este a V, mint vérbosszú (Viasat3, 21.00) című filmet, mely a Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(…) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.”

Ne higgyünk a bevezetőnek, soha nem volt viszont még ilyen aktuális Bacsó Péter örökbecsű szatírája, A tanú (m5, 21.15), melyet ma cinikus vigyorral tűz műsorára a mai Bástya elvtárs közmédiának csúfolt magáncsatornája. A főhős Pelikán gátőr, (Kállai Ferenc), az örök kisember, a gonosz pedig a hatalom mai Virág (Őze Lajos), vagy éppen Bástya elvtársai (Both Béla – a képen). A film összes “poénját” érezhetjük a saját bőrünkön, nap, mint nap: sötétben úszkáló, gyíkemberjelmezes, “nemzetmérgező” külföldi ügynökök, ma éppen gazdasági menekültek, a tárgyalás előtt aláírt ítéletek, ízletesnek, világraszólónak, étvágygerjesztőnek hazudott ehetetlen, használhatatlan, csúfságos magyar termékek… A szemünkbe röhögött átverés jön velünk szembe ma is, bárhová nézünk és ne higgy, ne remélj, tán már a fekete autó is kanyarodik az utca elején.

Nem mondható túlságosan bőbeszédű filmesnek a lengyel születésű, de filmográfiáiban britnek tartott Pawel Pawlikowski, aki -kis túlzással- minden szökőévben egyszer jelentkezik új alkotással, melyek közül ráadásul egy sem haladja meg az általában mozifilmtől minimálisan elvárt 90 percet. 2013-ban készült filmje ráadásul hangsúlyozottan épít a manapság már szintén szokatlannak, archaikusnak tűnő fekete-fehérben komponált, míves, hangsúlyos transzcendenciát sugalló képekre, és a dialógkönyv sem lehet több 20 oldalnál… Ennek ellenére, az Ida (Duna, 22.20) méltán nyert eddig egy raklapnyi fesztiváldíjat, beleértve a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscart is, a New York Times nem éppen tekintélytelen kritikusa pedig egyenesen az utóbbi évek legjobb európai filmjeként emlegette a zsidó származású lengyel apáca (Agata Trzebuchowska) út- és identitáskeresésének, egyfajta hitpróbájának történetét. Valóban rendkívüli, megkapó szépségű film. (Bővebben)

Az Augusztus Oklahomábant (TV2, 22.25) láthattuk már színpadon is, Eszenyi rendezte a Vígszínházban. Ott szegény Pap Vera játszotta azt a gyógyszerfüggő, szájrákkal küzdő nőt, akit most Meryl Streep hoz: remek volt ő is, remek Streep is. Igazi ziccerdarab ez jó színészeknek (Streep mellett például Sam Shephard, Julia Roberts, Juliette Lewis és Benedict Cumberbatch játszik a filmben), vígjátéknak mondják, fekete komédiának, ám lássuk jól, hogy valójában kőkemény dráma ez egy élhetetlen, boldogtalan családról… (Bővebben)

Ma este indul az RTL Klub saját gyártású romantikus komédia-sorozatának, a Válótársaknak (RTL Klub, 21.10) harmadik, befejező évada. A három hím, Bálint, a macsó ingatlanügynök (Stohl András), Dávid, a gazdag üzletember (Scherer Péter) és Joci, az ezermester (Lengyel Tamás) sokak által irigyelt, másoknak csak simán szánalmas életközössége tovább zajlik, a hírek szerint még több, még izgalmasabb és még bonyolultabb szituációkban és új, olykor meglepő szereplőkkel is. Szerintem vicces lesz. (Az első évadról bővebben.)

A kanadai Atom Egoyan thrillerjében, a Chloe – A kísértés iskolájában (Viasat3, 21.00) eközben egy feleség (Julianne Moore) gyanakszik egyetemi oktató férjére (Liam Neeson), hogy csalja őt, ezért felbérel egy luxusprostit (Amanda Seyfried), hogy az buktassa le őt, ha tudja. A kurva azonban túl jó munkát végez és ez olyan események láncolatát indítja el, melyre a feleség legszörnyűbb rémálmai sem fordultak elő…

Matthew McConaughey manapság az egyik legkurrensebb férfisztárnak számít, de korábban is voltak jelenései, bár egészen más tartományokban. A Szeretném, ha szeretnél (SuperTV2, 21.00) című romantikus komédiában Matyi barátunk például Jennifer Lopez méretes csípeje mentén feszül. (Bővebben)

Nem ásunk mélyebbre Alex és Emma (Film Mánia, 21.00) történetében sem. Az újfent romantikus történet egy íróról (Luke Wilson) szól, akit a szó szoros értelmében fenyegeti következő könyvének leadási határideje, aminek érdekében gépírónőt (Kate Hudson) kénytelen felfogadni. Mivel azonban az új regény még ötlet szintjén sincs meg az író fejében, a feszültség egyre nő, szerencsére a csinos gépírónőnek vannak ötletei… Bájos kis történet kerekedik ki a végére.

A mandzsúriai jelölt (Paramount Channel, 21.00) a tavaly elhunyt, komoly szakmai tekintélyű Jonathan Demme 2004-es drámája, mely Richard Condon regénye alapján készült, illetve az abból 1962-ben készült filmes adaptációnak a remake-je. Az ismertető szerint “Bennett Marco kapitány (Denzel Washington) és Raymond Shaw őrmester (Liev Schreiber) együtt szolgált az Öböl-háborúban. A kuvaiti sivatagban támadás érte a szakaszukat és csak Shaw őrmesternek köszönhetik, hogy életben maradtak, akit hőstettéért Becsületrenddel tüntettek ki. Tíz évvel később Shaw elképesztő gyorsasággal halad felfelé a politikai ranglétrán anyjának, a nagyhatalmú szenátornak (Meryl Streep) a közbenjárásával. Marcót viszont rémálmok gyötrik, amelyek a kuvaiti akcióval állnak kapcsolatban. Azon töpreng, hogy Shaw talán nem is az a dicsőséges hős, akinek mindenki hiszi. Megpróbál kapcsolatba lépni vele.” Meglátjuk, ha még nem láttuk.

Az Isteni játék (m5, 21.15) című megacuki bhutáni komédiából viszont azt tudhatjuk meg, hogy nemcsak a nyugati kultúrákban dívik ez a foci nevű őrület, hanem példának okáért, a Himalája völgyében megbúvó buddhista kolostorban is (lásd a képen). Arról lesz szó a történetben, hogy két ifjúkorú bonc, mestereik szigorú tiltása ellenére, mégis nézni akarja a focivébé közvetítését. Bár tudva tudván, hogy ezért büntetés jár, egy engedékenyebb szerzetes segítségével minden eszközt bevetve megpróbálnak szerezni egy tévét és egy parabolaantennát.

Vacsora helyett megnézhetjük újra Blue Jasmine-t (Sony Movie Channel, 19.00), amiben Woody Allen ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

Figyeljünk, mert ez a ma esti Legyőzhetetlen (Sony Movie Channel, 21.00) nem Clint Eastwood hasonló című Mandela-életrajza, ám ettől függetlenül szintén jó mozi. Ráadásul szintén életrajz, ugyanis egy olyan vidéki srácról szól, aki addig álmodozott, míg álma valóra vált. Vince (Mark Wahlberg) valós figura, egy átlagos kisember, akinek egész életében az volt a vágya, hogy profi amerikai futballista legyen. De Vince soha nem került be egyetlen menő csapatba sem, így felnőve csaposként és helyettes tanárként -és óriási futballrajongóként- élte életét. Egy nap azonban, már benne a harmadik X-ben, a Philadelphia Eagles nyílt játékosválogatójára jelentkezve kiválasztják, hogy profi futballista legyen. Vince története maga, az amerikai álom és igaz történet.

Az amerikai álom egy másik, az előbbinél sokkal “rémesebb” verzióját láthatjuk Sylvester Stallone emblematikus Rambo (Mozi+, 21.00) című mozijában, a fegyver-fétisiszták, a helyi érdekű Igazságos Jánosok, valamint a túlélésről szóló dzsungeltúrák rajongóinak kedvencében. A címszereplő, hallgatag vietnami veterán, aki hazatérve a háború poklából, nem szeretne mást, csak azt, hogy békén hagyják. Hazafelé (?) tartó útja során egy kisváros halljakend seriffje (Brian Dennehy) azonban másként gondolja ezt és kiszúrja magának a város határán stoppoló, hosszú hajó hippit, nem sejtve, hogy ezzel micsoda córeszt akaszt saját, illetve szeretett városa nyakába… Bár sokan legyintenek már e remek kis filmre, azért vegyük észre, hogy milyen szépen megjelenik benne a másság elfogadásának igen bonyolult problematikája, tök mindegy, hogy az a más jelen esetben nem holmi arab menekült, hanem konkrétan egy igazi, amerikai háborús hős – s akik őt nem képesek elfogadni azok éppen egy amerikai kisváros hazafias polgárai. Szóval, tanulságos darab ez – már, ha veszi az adást a célközönség.

Hasonló műfajú, de ennél azért jelentéktelenebb mozi a Deja Vu (Viasat3, 21.00). Nomen est omen, tehát láttuk már Tony Scott-Denzel Washington művek remek thrillerjét, még akkor is, ha esetleg mégsem. Ettől függetlenül, izgalmas, fordulatos, feszült film ez, némi fantasztikummal, melynek alapkérdése nem több annál, hogy robban vagy nem robban? Persze, nyilván nem robban, de addig azért lerágjuk a körmünk…

Andrzej Wajda veretes, kosztümös történelmi drámája a világhírű, Nobel-díjas Wladyslaw Reymont regényéből készült Az ígéret földje (Duna, 22.25), mely a múlt századelőn játszódik Lódzban. Három fiatal, a nemesi származású lengyel fiatalember, Karol Borowiecki (Daniel Olbrychski), a német Maks Baum (Andrzej Seweryn) és a zsidó Moryc Welt (Wojciech Pszoniak) elhatározzák (ahogy a képen is látható), hogy önálló vállalkozásba fognak, textilgyárat alapítanak, azonban nem sejtik, hogy a konkurencián túl meg kell még küzdeniük a lengyel nemesi tradíciókkal, az évszázadok alatt begyepesedett, feudális maradványokkal, erkölccsel és a mindenható vallással.