Hajlamosak vagyunk az általában olcsó, altesti poénokkal operáló, ultragagyi amerikai baromságokat Adam Sandlerrel azonosítani, ám nem először bizonyosodik be előttem (is), hogy ez azért kissé buta általánosítás. Bár Sandler ezúttal sem hatol színészi értelemben vett mélységekbe és magasságokba, azért a ma esti Távkapcs (RTL Klub, 18.55) című mozi abszurd témája ellenére sem mondható agyatlan időtöltésnek. Sandler e történetben egy “mindenható” távkapcsolónak jut birtokába, mellyel a saját kényére-kedvére irányíthatja saját, illetve környezete életét. A mindenhatóság azonban igen komoly felelősségekkel is jár, amire igen pontosan rá is mutat ez a történet.
Sándor Pál 1967-ben mutatkozott be a Bohóc a falon (m3, 19.45) című mozival, mely elég szép elismeréseket gyűjtöttbe különböző fesztiválokon. Vad, szabad, lendületes film a kamaszkorról, a lázadásról és a felnőtté válásról, olyan emlékezetes jelenetekkel, mint például az üres táblákkal való felvonulás, aminek azért különös jelentése volt abban az időben, amikor kötelező volt a diákságnak felvonulnia május elsején. Bombasztikus jelszavakból ráadásul ma sincs hiány.
Romantikus komédia A boldogító talán (TV2, 20.35), melynek fő kérdése, hogy létezik-e férfi és nő között barátság? A vége azonban minden bizonnyal házasság, ásó, kapa és nagyharang lesz, mert az endingnek happynek kell lennie. A húzónevek Michelle Monaghan és Patrick Dempsey.
Jön A pankrátor (Film Mánia, 21.00) is. Darren Aronofsky méltán díjazott drámája egy lecsúszott pankrátor (Mickey Rourke) talpon maradásért folytatott küzdelmét mutatja be kíméletlen szenvtelenséggel, ám megejtően szép, tiszta, férfiasan őszinte romantikával. Alapvetően pasimozi ez, de a csajok is szerethetik. (Bővebben)
De menekülhetünk például a Pánikszobába (Prime, 21.00) is. David Fincher mesteri thrillerjének “címszereplője” a gazdagok villáiban kiépített legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági rész. Jodie Foster (a gazdag anyuka) zárja be magát ide klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt, miközben a csúnya, gonosz Forest Whitaker (mint betörő) odakintről paráztatja őket, méghozzá izomból. (Bővebben)
Matthew McConaughey alakítja a Michael Conelly-regényből adaptált Az igazság ára (RTL+, 21.00) című izgalmas tárgyalótermi dráma főszerepét. A történet azzal a meglehetősen kényelmetlen kérdéskörrel játszik el, hogy mi van akkor, ha a vádlottról (Ryan Philippe) biztosan tudja az ügyvédje (őt játssza Matyi), hogy ártatlan és meg is tesz mindent ennek bebizonyítására, a vádnak azonban olyan megdönthetetlen, bár nyilvánvalóan hamis bizonyítékai vannak, hogy a vádlottat elítélik? Illetve, mi van akkor, ha az ügyvéd tudja, hogy bűnöst véd, de mégis mindent el kell követnie felmentéséért? (Bővebben)
A ma esti A mestergyilkos (Film+, 21.00) remake. Az eredeti, hasonló című 1972-es verzióban Charles Bronson játszotta enyhénél jobban mániás, végletekig pipifaxos, professzionális bérgyilkost, itt Jason Statham, a jelenkor egyik legnagyobb akciósztárja alakítja a címszereplőt. A történet laza váza, a karakterek ugyanazok, a cselekmény picit más. A Simon West (pl. Con-Air) által rendezett remake egyszerű, mint a százasszög, ami azonban megtart akár egy akasztott embert is, ha a szöget a mestergerendába vered, az áldozatot pedig felhúzod rá. Hogy stílbe legyünk… (Bővebben)
Az Édes november (m2, 21.10) egy igazi, könnyekben bővelkedő, romantikus dráma. (Csodálkozom is, hogy idén csak ma tűnik fel először a tévé képernyőjén…) Szívet facsar, agyat zsibbaszt. Keanu Reeves, a nagymenő, kíméletlenül törtető üzletember egy véletlen baleset okán megismerkedik Charlize Theronnal, akibe halálosan szerelmes lesz.
A Bizalom (m5, 21.15) Szabó István talán legérzékenyebb, legszebb és legőszintébb filmje, nem véletlenül kapott annak idején nemzetközi (és hazai) elismeréseket, berlini rendezői díjat, Oscar-jelölést, stb. Mondanám, hogy szinte bergmani mélységben és részletezettségben ábrázolja a film címében jelzett, igen bonyolult lelki folyamatot, ha nem lenne a film tökéletesen egyenrangú a nagy svéd rendező bármelyik filmjével, akár szellemi, intellektuális, akár esztétikai értelemben. Bánsági Ildikó és Andorai Péter egyaránt óriásit játszik a filmben és Koltai Lajos is nagyon nagy művész. (Bővebben)
A Veszedelmes viszonyok (Duna, 21.20) a XIX. században élt Choderlos de Laclos XVIII. században játszódó pikáns -és világhírű- története, mely a rizsporos parókák és a telepacsulizott budoárok feslett világába kalauzolja el a nézőt. Stephen Frears adekvát formában tárja ezt a nézők szeme elé, Michelle Pfeiffer, Glenn Close, Uma Thurman, valamint John Malkovich (a képen Michelle Pfeifferrel) részvételével – utóbbi élete egyik legjobb teljesítményét nyújtja, mint a megesett Valmont gróf.
Néhány, ma már igen romos tata, azaz Robert De Niro, Michael Douglas, Morgan Freeman és Kevin Kline, mintegy utolsó bevetésként, mulattírozni megy Las Vegasba a Last Vegas (RTL Klub, 21.20) című kabaréban, amely ugyan mint történet, nem sokkal érdekfeszítőbb egy telefonkönyvnél, mégis látta már több Magyarországnyi közönség. (Bővebben)
Oliver Stone A szakasz (AMC, 21.30) című filmje annak idején igen merész vállalkozás volt, hiszen ez volt az egyik első olyan amerikai háborús tematikájú film, amelyik bátran szembefordult a hivatalos (és nem hivatalos) amerikai Vietnam-propagandával. Azóta készült egy csomó más film is efféle szemlélettel, néhány jobb is ennél, de főleg rosszabbak – ezért ma is ajánlható, illetve, leporolható mozi ez, ami 4 db. Oscart ért 1987-ben.
A Gengszter (Film Mánia, 23.10) című gengszterfilm a klasszikus gengszterkorszakba, az 1930-as évekbe kalauzolja el a nézőt. A történetben New York dúsan jövedelmező, illegális lottóbiznisze körül zajlik a csetepaté, a fekete Bumpy Johnson (Laurence Fishburne) és a fehér Dutch Schultz (Tim Roth) között. Az ügylet akkora port ver fel, hogy arra még az olasz keresztapa, Lucky Luciano (Andy Garcia) is felfigyel… A gengszter-történelem egy fontos momentumának hiteles, ám talán kissé poros reprezentációja ez a film, melyben azért akad néhány egészen jó jelenet: pl. amikor Lucky Luciano egy üres sportcsarnokban lezajlott kínos megbeszélés után lazán és cinikusan dalra fakad – iszonyú hamisan, vagy ahogy Dutch Schultz pimaszul eszi az almát egy másik tárgyaláson…
Gilles Bourdos színekben gazdag Renoir-életrajza (Duna, 23.25) meg sem kísérli (egyetlen rövid jelenettől eltekintve) megidézni a híres impresszionista festő képi világát, mivel ez esetben a film a kevesek által élvezhető kísérleti fénymozgóképek világába csúszna át színesen örvénylő, sejtelmesen homályos képeivel. Helyette inkább a már idős mester élete végén lakóhelyül szolgáló dél-francia tengerparti villájának, annak buja környezetének, valamint az utolsó múzsa/modell, Andrée Heuschling ihletet adó lankáinak, gömbölyületeinek, gödröcskéinek és loknis vörös fürtjeinek szemléletes ábrázolására helyezi a hangsúlyt. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: