Csütörtök, február 8.

Rendkívül jól tud esni a Blues Brothers (Sony Movie Channel, 18.25), főleg egy ilyen unalmas, szürke, ködös nap kora estéjén, mint a mai. Egyszerű, mint a szög, banális, mint egy óvodás mesekönyv, de mégis erős fílingje van, jók a karakterek (a képen Dan Aykroyd és John Belushi) és a zenék, egész egyszerűen süt az egész, úgy, ahogy van. Meg kéne csinálni színpadi musicalként, és tudom is, hogy hogyan.

Andy Garciát annak idején még Al Pacinóval és Robert De Niróval emlegettük egy szinten. A sármos latin karakterű, amúgy igen kiváló színész Jennifer 8 (Paramount Channel, 21.00) című krimije is még ebben az időszakban (1992-ben) készült. Garcia itt kiégett, nagyvárosi zsaru, aki egy szörnyű gyilkossági ügybe keveredik -őrült gyilkos tartja rettegésben a vakok intézetét-, s ahogy ez már csak lenni szokott, a végén még ő válik a legfőbb gyanúsítottá. Partnerei Uma Thurman és Lance Henriksen.

E. Elias Merhige filmes pályáját -kis túlzással- a Zéró gyanúsítottal (Filmcafe, 21.00) tudta le. Eme fő művében mintha egybegyúrta volna Spielberg zseniális Párbaj című filmjét, Alan Parker Angyalszívével, valamint Lynch Twin Peaksjével… Az eredmény ennek megfelelően egy meglehetős katyvasz lett, s az ezáltal okozott tétovaság látszik is Aaron Eckhardt sokszor, igen közelről mutatott tekintetében, de ugyanígy Ben Kinglsey-nél is, csak nála inkább a hiábavaló munka feletti szomorúságot érezni. Maga a film nem éppen hatástalan, de a buta finálé simán agyoncsapja az alapvetően korrektül felépített rettegős lufit. Lehetne ez a mozi jó is, de éppen az a legnagyobb baj, hogy nem lett az.

A Nők (SuperTV2, 21.00) című vígjátékban viszont nők nevetnek ismét saját magukon, hiszen a film írója-rendezője (Diane English és Claire Booth Lice, illetve Diane English), valamint főszereplői (Meg Ryan, Annette Bening, Eva Mendes, Candice Bergen, Carrie Fisher, Bette Midler, és még sokan mások) mindannyian nők.

Mit tehet egy hajdan sikeres hollywoodi forgatókönyvíró, ha nem jut semmi értelmes dolog az eszébe? Ír egy filmet egy hajdan sikeres hollywoodi forgatókönyvíróról, akinek nem jut eszébe semmi… Sajnos, róla sem juthatott eszébe semmi különös, ha A múzsa csókja (Story4, 21.00) című elég gyengécske, izzadtságszagú mozi lesz például az eredmény. A filmet amúgy Albert Brooks írta, rendezte és főszerepli, míg Sharon Stone játssza a címszerepet. (1999-et írunk ekkor.) Mellékesen láthatjuk még fél Hollywoodot is, saját önazonosságában, Martin Scorsese-től James Cameronig.

Kevin Spaceyt is nézhetjük -sokadszorra- a 21 – Las Vegas ostroma (Viasat3, 21.00) című filmben, mégpedig egy excentrikus matematikaprofesszor (illetve a közismert gigászi pénzszivattyú) szerepében, aki inkább a diákhitel “okos” törlesztésének egy lehetséges módozatát tanítja kiemelkedően tehetséges diákjainak az ősrobbanás matematikai képlete, a Mandelbrot-halmaz és más efféle, lényegesen “érdektelenebb” problémák helyett. Másképpen mondva, Black Jackkel a Harvardra, vagy még másképpebben, Ocean’s-trilógia kontra Esőember kontra Good Will Hunting. Nem rossz film ez, csak éppen mire az összes cselekménycsavar kicsavarodik, mi nézők már kicsit beleununk a sok matekba.

Életem Cukkiniként (m5, 21.15). Fogalmam sincs, mi ez, azon kívül, hogy egy francia (stb.) animációs film, mely egy árva, de hamarosan örökbefogadott kisfiúról szól. Tuti megnézem.

Sándor Pál ’68-as (!) filmjében a később filmrendezőként ismertté vált Szabó Ildikó. játssza a címszerepet, a szegény, kis vidéki intézetis lányt, aki halált megvető bátorsággal száll szembe a zsarnoki igazgatónővel (Bulla Elma). Szeressétek Ódor Emíliát! (Duna, 23.35) Másrészt, e film által betekintést nyerhetünk a csodás turai Schlossberger-kastélyba is, amire ma már kizárt, hogy módunk nyíljon.