A jövő kezdete (Paramount Channel, 18.20) 2000-ben készült, de annyiszor talán még nem láthattuk. A meseszerű történet a valóságon alapszik (Pay It Forward – segíts három emberen és ígértesd meg velük, hogy köszönetképpen ők is segítsenek három-három másik rászorulón), ettől azonban még nem ússzuk meg ennek hatásvadász, meglehetősen himnikus hangulatú elővezetését és fatális végkifejletét. Kevin Spacey (minden jó szándékú, de viharba került hajó ágyújaként már régen elszabadult sajtókampány és Spacey szexuális szokásait firtató bulvárhiszti ellenére) zseniális színész, és Helen Hunt sem mondható tehetségtelennek, de itt azért érződik rajtuk, hogy mélyen áthatja őket az ügy közlésének és továbbadásának feltétlen vágya. Nincs is ezzel semmi baj azonban, hiszen tudjuk jól, hogy a jó bornak is kell a cégér. Kezünk ügyében azért legyen elég papírzsepi…
Ugyanekkor a Véres gyémánt (Prime, 21.00) is jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beáll a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy elindulnak Európa felé, amit viszont már nem fog megállítani semmilyen szögesdrót, vagy politikai kampány…) (Bővebben)
Luc Besson szokásosan könnyed, szórakoztató produkciója a Wasabi – Mar, mint a mustár (Mozi+, 21.00). Jean Reno ismét egy mogorva, ám nagyon kemény öklű rendőrfelügyelő, aki éppen ez előbbi tulajdonságai miatt kényszerül Japánban tölteni “szabadságát”, ahol viszont egy igen szabados életvitelű leányka keseríti meg amúgy sem édes életét.
Tommy Lee Jonest is láthatjuk ezalatt Elah völgyében (Paramount Channel, 21.00), akit az itt nyújtott alakításért Oscarra is jelöltek. Egy “csillagsávos lobogóhoz és az országalapító atyák szelleméhez” végletesen hű apa jár utána állítólag kötelességteljesítés közben eltűnt fia ügyének, de közben -míg a rejtélyek száma egyre nő- élete addigi irányát gyökeresen megkérdőjelező dolgokra derül fény. Paul Haggis filmje egyszerre izgalmas thriller és elgondolkoztató dráma.
A Csoóri-Kósa-Sára páros 1981-ben készült, A mérkőzés (m5, 21.15) címet viselő filmje egy vidéki kisvároson kiskirályként uralkodó, a futballért elvakultan rajongó, Rigó Dezső nevű helyi hatalmasságot (Szilágyi Tibor) mutat be (Jesszumpepi Mariska segíts meg! Ilyen van?!), aki egy vesztes meccs után, hirtelen felindultságból agyonveri a mérkőzés játékvezetőjét. Az esetet a kisváros -politikailag amúgy is megbízhatatlan- újságírója (Kozák András) meg akar írni, erre Rigó őt is befenyíti. Van azonban egy szemtanúja is a bíróverésnek, Rigót pedig nem lehet leállítani, a hullák pedig szaporodnak… (Bővebben)
Miközben Magyarország kormánya össztüzet zúdít a civil kurázsira, addig Magyarország kormányának televíziója a civil kurázsi diadalának egy nagyon szép példáját mutatja be. Az angol Ken Loach katartikus hatású filmje, az Én, Daniel Blake (Duna, 22.05) 2016 egyik legnagyobb európai filmsikere volt a kritika és a nézőközönség körében egyaránt. (Bővebben) (A képen Dave Johns a címszerepben)