Mit nézzünk ma a tévében?

Hétfő, február 19.

Ha a hétvégén kimaradt volna, esetleg volt jobb(nak tűnő) opció, ma megnézhetjük például Ridley Scott eléggé érdekes, 2010-es Robin Hoodját (Mozi+, 18.45). Címszerepben Russell Crowe-t láthatjuk, Cate Blanchett, Max von Sdyow, William Hurt és még egy csomó más jó színész mellett. Megvan a hossza is (nettó 148 perc) a filmnek ahhoz, hogy ne legyen elkapkodva a sherwoodi erdő legendás igazságosztójának története, viszont semmi bűbáj, semmi romantika nincs ebben a verzióban, ellenben sötét, komor pátosz, az igen.

 

 

Bűbájt és romantikát A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) című mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédiában fogjuk ma este megtalálni. A film ezzel együtt remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel Ashley JuddGreg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Itt még nem annyira Mr. Kockahas” Jackson (lásd a képen, Ashley Judd társaságában) természetesen él is. (Bővebben)

A Seraphim Falls – A múlt szökevénye (Paramount Channel, 21.00), hülye magyar alcímével ellentétben, nem valami időutazós, békategóriás scifi, hanem egy western. A poszt-polgárháborús történetben borotvált arcú Liam Neeson üldözi bajszos-szakállas Pierce Brosnant. Hogy miért, valamint hogy elkapja-e, az kiderül a filmből. Nézhető darab.

Horogra akadhat mára még egy Banki meló (Film+, 21.00) is, ami egy pöpec, bankrablós szajréfilm Jason Stathammel, a legintellektuálisabb arcú akciósztárral és David Suchettel, aki viszont itt nem Poirot.

Vasárnap, február 18.

A Lángoló Mississippi (Film Mánia, 21.00) Alan Parker 1988-as -igen izgalmas- filmje, mely egy 1964-ben megtörtént -egyáltalán nem egyedi- esetet dolgoz fel, a témához illő, igen súlyos színészi alakításokkal, valamint alapos, katarzisra kihegyezett dramaturgiával. Valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, ahol hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…

 

 

Mivel fizikailag nem mi éljük át, érdekes, sőt tanulságos is lehet a Cserbenhagyás (Galaxy, 21.00) című filmdráma, melyben Terry George rendező egy tragikus végű, de teljesen banális cserbenhagyásos balesetet dolgoz fel a létező összes szemszögből, kitűnő színészek (Joaquin Phoenix, Mark Ruffalo, stb.) segítségével.

Nyomorgó, rettegő és vacogó beosztottak fognak össze a Förtelmes főnökökben (RTL II, 21.00) címbeli elnyomóik (a pszichopata marketingfőnök Kevin Spacey, a nimfomániás fogorvos Jennifer Aniston, valamint a szakmaiatlan, szétkokózott agyú, semmihez sem konyító Colin Farrell) ellen, egy állítólagos bérgyilkos (Jamie Foxx) segítségével. Szerintem adott esetben (például “akut férfinátha” idején) szórakoztató lehet Seth Gordon altesti poénoktól sem ódzkodó filmje, de reálisan nézve, ez azért legfeljebb a bűnös élvezetek kategóriája, amit jobb társaságban nem illik kikotyogni.

Sylvester Stallone simán érdemelne egy Oscart azért a könnyfakasztóan odaadó teljesítményéért, ahogyan egyszerű, de legalább nem bonyolult szívét-lelkét teregeti ki a világ szeme láttára a Creed – Apollo fia (SuperTV2, 21.00) című filmjében. A sztori természetesen a Rocky-filmek amolyan “mellékzöngéje”, melyben Rocky már öreg, mogorva vén pacák, mikor megkeresi őt a régi nagy ellenfél, majd barát, Apollo Creed fia, hogy tanítsa meg rendesen bokszolni. Én bírtam: bővebben.

A Titokzatos folyó (m2, 21.10) viszont egyenesen remekmű a műfajában. Nem is mondok itt többet róla, minthogy Clint Eastwood rendezte, főszerepben pedig Sean Penn, Tim Robbins (a képen – ők Oscart is kaptak itteni “jelenésükért”), Kevin Bacon és Laurence Fishburne. (Bővebben)

A 80 éves Szabó Istvánt köszönthetjük a Találkozás Vénusszal (Duna, 21.20) című, 1991-ben készült filmjével. A címszerepben Glenn Close-t látjuk, aki egy híres operadíva a történetben, akibe a Szántó Zoltán nevű (Niels Arestrup) karmester esik olyan szerelembe, amely már közös premierjüket is veszélybe sodorja. Wagner-, és az opera műfajának kedvelői imádni fogják ezt a Szabó életművének felszínén úszó “kis hajócskát”. (Annyi, ennél sokkal jobb filmje van Szabónak…)

Bódy Gábor múlt héten elkezdett monstre filmjének, Nárcisz és Psyché (m5, 22.35) történetének második része is levetítendő ma este.

12 év rabszolgaság (Duna, 23.25) egy bizonyos Solomon Northup nevű ember történetét meséli el, aki egy felszabadított afrikai rabszolga gyermekeként született már szabad amerikainak, és egy New York melletti városkában élt saját farmján családjával. Mivel kitűnően hegedült, kedvelt vendége volt a környék táncmulatságainak. Egy nap azonban rabszolgakereskedők egy fellépés lehetőségével elcsalták, bedrogozták és hamis néven eladták Délre rabszolgának. Az okos és művelt Solomon (Chiwetel Ejiofor) több ültetvényt megjárt és megtapasztalta a gyapotszedés és cukornádaratás, valamint az őket állatként kezelő déli fehérek (Michael Fassbender, Sarah Paulson, Benedict Cumberbatch) brutális kegyetlenkedéseit, mígnem egy jó szándékú fehér vándorasztalos (Brad Pitt)… E kitűnő filmben a brit szigetekről Amerikába költözött fekete Steve McQueen meséli el 134 percben és 10 Oscar-díjra jelölve, amiből 3 db., a Legjobb film, a Legjobb női mellékszereplő és Legjobb forgatókönyv be is jött. (Bővebben)

Szombat, február 17.

Kora esti mesefilmnek itt van például a Tintaszív (Cool, 18.30), egy tipikus hollywoodi mozi, erős fantasy-hatásokkal. A német Cornelia Funke Tinta-trilógiájának első filmes darabja gyakorlatilag azt meséli el nézőinek, milyen fantasztikus dolog olvasni. Mondom, olvasni: amikor a fehér lapon sorakozó fekete betűkből lelki szemeink előtt megelevenedik a leírt történet, életre kelnek annak szereplői, és beindul a fantázia (vagyis a fantasy) a kobakunkban. Látvány, bűbáj, cukor, méz.

 

 

Tombolnak azonban ma este Vad vágyak (AMC, 19.55) is. Mivel javában zakatol a tanév, nem árt talán szólni egy messze nem alábecsülhető veszélyforrásról, mely elsősorban a fiatal, jóképű, hímnemű tanerőket fenyegetheti. Vad vágyak hajtják a filmbeli végzős gimnazista osztály nem szőke bombázóját (Denise Richards) az egyik tanár (Matt Dillon) irányába, aki természetesen a tanári etikának megfelelően ellenáll a kísértésnek. A kielégítetlen vágy azonban nem lankad, sőt bosszúvággyá változik és a tanár hamarosan egy ördögien kitervelt szexuális erőszaktétel-sorozat kellős közepében találja magát – elkövetőként. Tanulság no. 1: SOSE járjunk koszos kocsival, ha jóképű tanárok vagyunk… Tanulság no. 2. (olvassunk híreket, ugye?)

Minden romantikus lelkületű személyi testőr, valamint néhai Whitney Houston összes rajongójának kedvenc filmje a Több mint testőr (RTL II, 20.00) című nagyívű szerelmi románc, melyben a híres énekesnő (akit Whitney alakít, egyébként meglepően hitelesen) egy romantikus lelkületű testőrt (Kevin Costner) kénytelen maga mellé venni, az egyre elszemtelenedő rajongók távoltartását megakadályozandó. A nő és a férfi kényszerű együttléte azonban, úgymond, hamarosan túlnő a hagyományos munkakapcsolaton. And ááááááááá-i-áááááiááááj… stb.

Gyerekkoromban szerintem annyiszor néztem meg a Nevem: Senkit (RTL+, 21.00), ahányszor vetítették a moziban, még akkor is, ha tulajdonképpen utáltam a vége miatt. Olyan furcsa, szomorkás volt a “happy end”, pedig addig Terence Hill vágta a tőle elvárt mókás pofákat, s a film amúgy hozta is a western (illetve, spagetti-western, de ezt akkor még nem tudtam) specifikumait. Az, hogy ez a film jóval több egy szimpla Terence Hilles pofozkodós, bombasztikus western-kabarénál, amit amúgy akkoriban szintén faltam, arra csak már felnőtt fejjel jöttem már. A film, bár a rendezői széket bizonyos Tonino Valerii alá tolták, valójában Sergio Leone műve, aki ugyebár, tudjuk ki. Mintegy továbbpörgetve a Vadnyugat mítoszával való teátrális leszámolását, amit Leone a Volt egyszer egy vadnyugatban elkezdett, ő írta, valamint producerként felügyelte is a forgatást, hozta Ennio Morriconét, aki pályafutása egyik legbarátságosabb zenéjét alkotta meg és jött Henry Fonda is, a Volt egyszer egy Vadnyugat negatív főhőse is, ezúttal azonban pozitív szerepben, megtestesítve a régi idők nagy pisztolyhősét, aki felett már eljárt az idő. Ráadásul még vicces Lennon-szemüveget is visel, amikor lődözni kell, mert nem lát már olyan jól, mint régen (lásd a képen). Terence Hill, a világító, tiszta kökényszemeivel a rajongó ifjú, aki szinte sértve érzi magát, mert úgy tapasztalja, hősei már nem akarnak hősök lenni többé és ennek érdekében meg is tesz mindent, és addig provokálja személyes hősét, míg az a végén csak betölti a rászabott szerepet – vagyis nem, de ez már mindegy is…

Ridley Scott 2010-es Robin Hoodjának (Prime, 21.00) címszerepében Russell Crowe-t láthatjuk, Cate Blanchett, Max von Sdyow, William Hurt és még egy csomó más jó színész mellett. Megvan a hossza is (nettó 148 perc) a filmnek ahhoz, hogy ne legyen elkapkodva a sherwoodi erdő legendás igazságosztójának története, viszont semmi bűbáj, semmi romantika nincs ebben a verzióban, ellenben sötét, komor pátosz, az igen.

A William Makepeace Thackeray műve alapján készült szép, veretes romantikus dráma, A hiúság vására (Galaxy, 21.00) sem először kerül adásba. A történet, ugyebár, egy árva kislányról (Reese Whiterspoon) szól, aki minden energiájával, tehetségével azon van, hogy nyomorúságos helyzetéből kiemelkedve az ujja köré csavarja Anglia felsőbb osztályait. Mira Nair rendezése míves, igényes, mondhatni, méltóságteljes munka, a szereposztás pedig itt is kiváló: Jonathan Rhys-Meyers, Gabriel Bryne, Rhys Ifans, Romola Garai, és még sokan mások.

A Shakespeare’s Globe-ban ma este a Macbeth (m5, 21.10) megy.

A Tolvajok városa (Duna, 23.20) később egy remekbe szabott, kőkemény filmdráma, ezúttal Boston “nyóckeréről, és -ből”, s benne a sok-sok szomorú, számítását csak a bűnben megtaláló emberről. Ben Afflecket a hajlamosak vagyunk inkább színésznek, általában afféle tejfelesszájú bájgúnárnak letudni, pedig ez az ábra is azt mutatja, hogy amellett, hogy valójában jó színész, igen jó forgatókönyvíró és rendező is. (Bővebben)

Rod Lurie 2011-es Szalmakutyák (RTL II, 23.30) című mozija Sam Peckinpah kultikus eredetijének feldolgozása, de sok tekintetben különbözik is attól – nem biztos azonban, hogy ezt sikerrel is teszi. (Bővebben)

Mit nézzünk a tévében? – Különkiadás: Tematikus nap a Viasat History-n a kínai Újév alkalmából

Az ezerarcú Kína: ünnepi hangulatoktól a mindennapi elnyomásig

 

 

Mi már bőven túl vagyunk a szilveszteri mulatozásokon, szinte már el is felejtettük azt, Kínában viszont még csak most köszönt be az új esztendő: február 16-án indul a Kutya éve. Ettől a naptól fogva majd két hétre megáll az élet a távoli ázsiai országban és az emberek családtagjaik társaságában ünnepelnek, ajándékoznak.

A házak, lakások is ünnepi díszbe öltöznek ebben az időszakban. A dekorációk hagyományosan piros színűek, mely a bőséget, a szerencsét és a gazdagságot szimbolizálják.

Az ünneplés a tizenötödik napon fejeződik be, a Lampion Fesztivállal. Ekkor az emberek hosszú botokra akasztott lámpásokkal masíroznak az utcán, melyekről szójátékok lógnak le, amiket közösen próbálnak megfejteni. Az ünneplést hatalmas tűzijátékokkal zárják.

A Viasat History február 16-án egész estés programmal adózik a jeles esemény előtt: a csatorna 20.00 órától kezdve számos változatos műsorral nyújt bepillantást a távoli ország kultúrájába, történelmébe.

2018-02-16 20:00   Titkos történelem: A kínai nagy fal titkai
2018-02-16 20:50 PREMIER Mao Kínájában
2018-02-16 21:45   Kína tiltott városának titkai
2018-02-16 22:35   Kína – A jádebirodalom kincsei
2018-02-16 23:30   A kínai szekerek titkai

Premier sorozat ezen az estén a Mao Kínájában című széria 20.50-től, melyben egyedülálló személyes történetek és a ritkaságszámba menő historikus felvételek nyitnak meg új perspektívákat a diktátor utópiájának értelmezésében.

A rezsim csúcsidőszakában éppolyan zártság jellemezte az országot, mint napjaink Észak-Koreáját. Néhány nyugatról érkezett viszont ebben az időszakban is itt élt, ők 1966-tól első kézből láthatták a kulturális forradalom felemelkedését, melyet ők leginkább „kulturális felfordulásként” értelmezték. Mostanáig csendben hallgattak, de ma már félelem nélkül osztják meg tapasztalataikat.

Az 1970-es évektől Kína egyre kevésbé volt izolált, nyitottabbá váltak és a felülről ellenőrzött politikai narratívák elkezdték romantizálni a kormányt. Az enyhülés következtében végül a nyugatiak engedélyt kaptak a távozásra. Hazatérve megdöbbenve látták, hogy Európában olyan diktátorokat éltetnek, mint aki elől ők éppen most menekültek el.

Ebben az időszakban a baloldali nyugat-európai aktivista fiatalok úgy tekintettek a kínai diktátorra, mint egy utópisztikus társadalom előhírnökére. Azonban azok a nyugati maoisták, akik Kínába utaztak, hogy megtapasztalják a rezsim jellemzőit, gyakran kiábrándultan tértek vissza az öreg kontinensre. Hogy miért? Ez a műsor feltárja az igazságot a kínai történelem ezen összetett és sokrétű időszakáról.

Ne maradj le: első adás ma, pénteken, 20.50-től a Viasat History-n!

Péntek, február 16.

A jövő kezdete (Paramount Channel, 18.20) 2000-ben készült, de annyiszor talán még nem láthattuk. A meseszerű történet a valóságon alapszik (Pay It Forward – segíts három emberen és ígértesd meg velük, hogy köszönetképpen ők is segítsenek három-három másik rászorulón), ettől azonban még nem ússzuk meg ennek hatásvadász, meglehetősen himnikus hangulatú elővezetését és fatális végkifejletét. Kevin Spacey (minden jó szándékú, de viharba került hajó ágyújaként már régen elszabadult sajtókampány és Spacey szexuális szokásait firtató bulvárhiszti ellenére) zseniális színész, és Helen Hunt sem mondható tehetségtelennek, de itt azért érződik rajtuk, hogy mélyen áthatja őket az ügy közlésének és továbbadásának feltétlen vágya. Nincs is ezzel semmi baj azonban, hiszen tudjuk jól, hogy a jó bornak is kell a cégér. Kezünk ügyében azért legyen elég papírzsepi…

 






 

Később odacsap megint Erin Brokovich is (Filmcafe, 21.00), de odacsap Sidney Lumet provokatív és gondolatébresztő Védd magad! (Film Mánia, 21.00) című, amúgy megtörtént esetet elmesélő filmje is, melyben a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében védi önmagát – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio azonban, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően, a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos és szúrós beszólásaival egyszemélyes show-műsorrá változtatja. Rajongók kezdik el látogatni a tárgyalásokat, füttykoncert, ováció övezi a virtigli maffiózó minden megszólalását. A képtelen, abszurd előadás Lumet értelmezésében az amerikai jogrendszer buktatóira világít rá.

Ugyanekkor a Véres gyémánt (Prime, 21.00) is jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beáll a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy elindulnak Európa felé, amit viszont már nem fog megállítani semmilyen szögesdrót, vagy politikai kampány…) (Bővebben)

Luc Besson szokásosan könnyed, szórakoztató produkciója a Wasabi – Mar, mint a mustár (Mozi+, 21.00). Jean Reno ismét egy mogorva, ám nagyon kemény öklű rendőrfelügyelő, aki éppen ez előbbi tulajdonságai miatt kényszerül Japánban tölteni “szabadságát”, ahol viszont egy igen szabados életvitelű leányka keseríti meg amúgy sem édes életét.

Tommy Lee Jonest is láthatjuk ezalatt Elah völgyében (Paramount Channel, 21.00), akit az itt nyújtott alakításért Oscarra is jelöltek. Egy “csillagsávos lobogóhoz és az országalapító atyák szelleméhez” végletesen hű apa  jár utána állítólag kötelességteljesítés közben eltűnt fia ügyének, de közben -míg a rejtélyek száma egyre nő- élete addigi irányát gyökeresen megkérdőjelező dolgokra derül fény. Paul Haggis filmje egyszerre izgalmas thriller és elgondolkoztató dráma.

Csoóri-Kósa-Sára páros 1981-ben készült, A mérkőzés (m5, 21.15) címet viselő filmje egy vidéki kisvároson kiskirályként uralkodó, a futballért elvakultan rajongó, Rigó Dezső nevű helyi hatalmasságot (Szilágyi Tibor) mutat be (Jesszumpepi Mariska segíts meg! Ilyen van?!), aki egy vesztes meccs után, hirtelen felindultságból agyonveri a mérkőzés játékvezetőjét. Az esetet a kisváros -politikailag amúgy is megbízhatatlan- újságírója (Kozák András) meg akar írni, erre Rigó őt is befenyíti. Van azonban egy szemtanúja is a bíróverésnek, Rigót pedig nem lehet leállítani, a hullák pedig szaporodnak… (Bővebben)

Miközben Magyarország kormánya össztüzet zúdít a civil kurázsira, addig Magyarország kormányának televíziója a civil kurázsi diadalának egy nagyon szép példáját mutatja be. Az angol Ken Loach katartikus hatású filmje, az Én, Daniel Blake (Duna, 22.05) 2016 egyik legnagyobb európai filmsikere volt a kritika és a nézőközönség körében egyaránt. (Bővebben) (A képen Dave Johns a címszerepben)

Csütörtök, február 15.

Éric Rohmer, a francia film új hullámában született “fecsegő filmek professzora” készített ilyen filmeket pályája második felében, végében, mint amivel a fiatal, dán-francia illetőségű Mia Hansen-Løve (korábban pl: Eden, Viszlát, első szerelem, Gyermekeim apja) a legjobb rendezésnek járó Ezüst Medvét nyerte 2016-ban, Berlinben. Sokan majd nyilván legyintenek is rá: Á, nem történik benne semmi, csak az a nő jár-kel benne végig, és rengeteget beszél benne… És végül is, tényleg így van, Az eljövendő napokban (m5, 21.15) tényleg egy nőt (Nathalie-t, a filozófiatanárnőt – Isabelle Huppert játssza, vagyis inkább megjeleníti a történetben – lásd a képen) látunk végig, ahogyan éli az életét, megküzd az éppen demokratikus jogaikat érvényesíteni tanuló diákjaival, ahogyan megküzd esszékötetének promóciója helyett inkább a profit hajhászása felé forduló kiadójával, magányos, lányát érzelmeivel zsaroló, beteg anyjával, valamint annak nagy, lusta macskájával, ahogyan elválni kényszerül szintén filozófiával foglalkozó, de a tanítványai bájai felett szemet hunyni nem tudó férjétől, ahogyan bátortalanul segítségért fordul jóképű, tehetséges, ám igen öntörvényű tanítványához; ahogyan a tőle telhető tettrekészséggel megpróbálja túlélni az életében következő eljövendő napokat. (Bővebben)

 






 

Ez volt a mai egyetlen ajánlat, ugyanis a mai másik olyan időpontban kezdődik, ami számomra értelmezhetetlen. Aki viszont képes ilyenkor is elkezdeni egy filmet, az meg is érdemli magának az ausztrál John Hillcoat kietlen, rideg és végletesen pesszimista Cormac McCarthy-feldolgozását, Az út (Filmcafe, 0.00) című filmet, mely gyakorlatilag arról szól, hogy mi lesz velünk, emberekkel, amikor már nem lesz semmi… Súlyosbító körülmény, hogy Nick Cave és Warren Ellis ólomfüggöny-jellegű kísérőzenéjében sincs feloldozás. (Bővebben)

Szerda, február 14.

Sokan vágják rá az Óvakodj a törpétől! (Paramount Channel, 21.00) című filmre (is), hogy: AZ MEKKORA VOLT! Én meg ezt rendszerint nem értem, mert szerintem nem több ez a “mekkora film” egy közepesen idétlen krimibohózatnál, melyet már nyugodtan belephetne a feledés homálya. Úgy tűnik azonban, Goldie Hawn (azaz Hawn Aranka) aranyló fürtzuhataga és gyöngyöző, pajkos mosolya még mindig képes elcsábítani a nézőt.

 






 

Igen szánalmasnak tartom, ha egy filmet Szexvideó (SuperTV2, 21.00) címmel próbálnak eladni, nem is igazán a nyilvánvaló, bulvárszintű “áthallás” miatt, hanem inkább azért, mert erősen hajaz egy bizonyos Szex, hazugság, videók című mozira, ami azért egy más minőség.

Cameron Diazt nézzük inkább a Holiday (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiában, melyben két harmincas szingli, a napfényes Los Angelesben élő Amanda (Cameron – a képen) és a ködös, esős londoni Iris (Kate Winslet) cserél lakóhelyet egy röpke vakáció idejére, hátha jobb lesz nekik akkor. Hogy mennyire lesz jó, arra ad némi támpontot a stáblista, melyből következően, Jude Law a romantikus, míg Jack Black a komikus irányba mozdíthatja a mérleg nyelvét. Az egyensúlyról a csajfilmek specialistája, Nancy Meyers rendezőnő gondoskodik 138 (!) hosszú, avagy éppenséggel túl rövid percben.

Ma este sincs biztonságban azonban Az elnök különgépe (Film+, 21.00), bár később Hollywood-kapitány mindent, szépen meg fog oldani. Szerencsére, itt ezt még elég ügyesen teszi, pedig majd’ húsz éves darabról van szó. Harrison Ford az elnök, Gary Oldman a terrorista, aki fel akarja robbantani a címszereplőt (indokai mindenkinek vannak mindenre), a filmet pedig Wolfgang Petersen rendezte.

Mészáros Márta 2004-ben készítette el A temetetlen halott (Duna, 22.40) című, valós eseményeket felelevenítő filmjét, mely Nagy Imre, a mártír miniszterelnök utolsó napjait követi végig a jugoszláv nagykövetségre való meneküléstől a kivégzésig. Nagy Imrét Jan Nowicki alakítja, Münnich Ferenc Andorai Péter, Kállai Gyula Kulka János, Nagy Imre orvosa Cserhalmi György

Kedd, február 13.

Semmi más, csak ismétlések. Nem tudom, létezik e Földön olyan ember, akinek ne jönne már kifelé a könyökén szegény Bridget Jones, meg az ő naplója (AMC, 20.00)… Mindenesetre, ha van ilyen, ma este megnézheti újra. Mondjuk a nyuszifark tényleg cuki, no, de ennyiszer?

 






 

Picit később, Jack Nicholson újra egy betegesen mániákus, embergyűlölő és zsigerileg kekec irodalmárként lesz szerelmes Helen Huntba, a bájos pincérnőbe. Egy Oscart kapott ezért Helen, de egy szobor jutott Jacknek is. Lesz ez még így se! (Filmcafe, 21.00)

Sir Anthony Hopkinst is nézhetjük újra a Törés (SuperTV2, 21.00) című, igen csavaros cselekményt villantó krimiben; ezúttal egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki, férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling (a képen) őszinte sajnálatára.

Paul Greengrass 2006-os, A United 93-as (Story4, 21.00) járat történetét feldolgozó filmjében arról a repülőről van szó, amit nem sikerült “célba juttatni” 2001 szeptember 11-én. Greengrass az utasok rokonaival való interjúk, a légi irányítás és a biztonsági szolgálatok ügyeletben lévő tagjainak visszaemlékezései, valamint más dokumentumok alapján rekonstruálja a United 93-as járat utolsó repülését – az eredmény igen hitelesnek tűnik, amellett, hogy mint film megdöbbentő és torokszorító.

Egy igen mély, felkavaró és sajnos sok tekintetben igaz történet a 2007-ben, Berlinben Arany Medvére is jelölt thriller, a Bordertown – Átkelő a halálba (AMC, 21.55). Egy észak-mexikói határvárosban évek óta szexuális erőszaktevő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik szinte kivétel nélkül szegény sorsú munkáslányok. A helyi rendőrség tehetetlen, ám az áldozatok száma egyre nő. Évek múlva egy amerikai újságírónő (Jennifer Lopez rendszerint igen jól teljesít az efféle komoly érzelmeket kiváltó karakterekben) ered az események nyomába, nyomozásának szálai azonban -nem meglepő módon- igen messzire, de még annál is magasabbra vezetnek.

Hétfő, február 12.

Nincs nagy kínálat. A visszavonuló (Film Mánia, 21.00) című filmvígjátékban Michael Douglas alakítja a főszerepet, egy nőnemű tanítványai iránt leküzdhetetlen vonzalmat érző egyetemi professzort, akinek egy nap összedől addig szépen felépített élete. Felesége (Susan Sarandon) tudomást szerez permanens nőügyeiről, ráadásul pénzügyei is csehül állnak, és ezt tetézve még az a bizonyos kapuzárási pánik is fenyegeti… A téma manapság igen forró, a szereposztás a továbbiakban is eléggé látványos (Danny DeVito, Jesse Eisenberg, Mary-Louise Parker, stb…) Szolid kis film lehet, én viszont nem láttam még.

 






 

Később a Promenád a gyönyörbe (Film Mánia, 22.45) jöhet újra szóba, a sok híres filmjéről (Madárka, Angyalszív, Evita, stb.)  ismert Alan Parker gunyoros hangulatú rendezése, mely a zab- és kukoricapehely feltalálójának, a hithű vegetáriánus Dr. John Harvey Kellognak életét meséli el, akit e filmben Sir Anthony Hopkins személyesít meg (lásd a képen).

Werner Herzog Abel Ferrara hasonló című, 1992-es filmje alapján/ihletére/ellenére (de ez egy hosszú és bonyolult történet…) készítette el 2009-ben a Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (Filmcafe, 22.50) című, igen kemény krimit, melyben a bűn és a bűnüldözés sötét, koszos, minden ideától megfosztott valódi világát mutatja be, tetszetősen nemes egyszerűséggel. A történet címszerepében, a drogos, mocskos, rohadt zsaru szerepében egy igen remek Nicolas Cage-et láthatunk. (Bővebben)

Vasárnap, február 11.

Nézhetjük például a bármikor nézhető Jack Nicholsont, illetve az általa alakított, középkorúnál picit korosabb, pohosabb puncibubust, ahogy megkísérti a halál szele a Minden végzet nehéz (RTL II, 18.30) című laza romantikus komédiában. Gyógyulásában aztán leckét kap a nőkből, a nőktől… Jack óriási színész, de azért komédiákban tud rengeteg is lenni, mint például itt is, Diane Keaton viszont még nála is több (az az ordító sírás!). A film ennek ellenére szórakoztató, és a célközönséget (50+) nyilván meg is hatja majd.

 






 

A Grimm testvérek jól ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (Cool, 20.00) című tinihorror, mely azért így, ebben a konstellációban, inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnya pedig a háttérben.

Az Örök lányok (Filmcafe, 20.55) egy kedves vígjáték Susan Sarandonnal és Goldie Hawnnal. A csajok annak idején, még ’69 nyarán rendesen belehúztak, ma azonban egyikük megmaradt vénylányként is hippinek, míg másikuk már rendes tagja a társadalomnak. Harminc év utáni találkozásuk így különös izgalmakat tartogat számukra…

A Felkoppintva (Viasat3, 21.00) viszont egy mindenféle szentimentalizmustól mentes, ám már csak másodlagosan friss és szórakoztató romantikus komédia (az akkoriban még függetlennek tűnő) Judd Apatow műhelyéből, melyben egy megesett este válik túlságosan komollyá. (Bővebben)

A Hat nap, hét éjszaka (Prime, 21.00) című habkönnyű, maxicuki semmiségben sem merülünk mélyre, még ha a történet nem is akárhol játszódik, hanem egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

A halászkirály legendáját (Film Mánia, 21.00Terry Gilliam nyilvánvalóan egy igen romantikus korszakában követhette el. A történet egy könnyes, édesbús csavargómese a szeretetről, boldogságról, valamint az egymás iránti féltés diadaláról. Robin Williams, a modern Diogenész karon fogja Jeff Bridges-t, a kiégett, cinikus, ám tán éppen ezért sikeres rádiós DJ-t és megkeresik együtt a Szent Grált. A film végén obligát tűzijáték.

Peter Berg valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó A túlélő (RTL+, 21.00) című filmjének címében is ott van, hogy a végén valaki biztosan túléli a filmbéli córeszt -hiszen valakinek el kell mesélnie ezt a sztorit. A film az Afganisztánban végrehajtott, hírhedt Red Wings-hadműveletet túlélő Marcus Lutrell (Mark Wahlberg, in blood, sweat & tears) hitelesnek tekinthető jelentése alapján kísérli meg reprodukálni a véres kudarcba fulladt akciót, melynek célja egy tálib vezér meggyilkolása lett volna. (Bővebben)

A Megérzés (m2, 21.10) című -közepes- thrillerben Sandra Bullock egy családanyát alakít, aki egy nap azt a hírt kapja, hogy férje és családja autóbaleset áldozatai lettek. Másnap, amikor felébred, mintha semmi nem történt volna, a háza zeng az élettől, a nap süt, a madarak csicseregnek… Egy másik nap viszont üres házra és síri csend ébreszti. És így tovább, míg a nő lassan teljesen bekattan.

Robert Schwenke romantikus filmje, Az időutazó felesége (Duna, 21.15) ugyan nem merészkedik túl a nagysikerű lányregény mozgóképes illusztrálásánál, azonban amit tesz, azt ízléssel teszi: talán a lányok, asszonyok cinikus férfitársai is el tudják viselni e filmet, főleg némi utólagos ellenszolgáltatás beígérésével, de semmiképpen nem rohannak ki a szobából öklendezve, mint általában az ilyen filmeknél. Eric Bana azonban nem több mint sármos, Rachel McAdams viszont helyeske, és most talán elég ennyi is. (Bővebben)

Bódy Gábor Psyché és Nárcisz (m5, 21.15) című alkotása csak elvétve, nagy ritkán kerül levetítésre, holott a magyar filmművészet egyik legérdekesebb, legkreatívabb produktuma. Ennek oka részben a mű relatív hossza (210 perc), részben pedig az a sajátos, innovatív, semmivel és senkivel össze nem téveszthető narratíva, valamint filmnyelv(i kísérletek sorozata), melyet Bódy  Weöres Sándor erősen archaizáló, fajsúlyos, nehéz nyelvezetéhez alkotott meg (az operatőr Hildebrand István és a zeneszerző Vidovszky László avatott közreműködésével). Sokan már azon visszahőkölnek, amikor meghallják, meglátják, hogy a filmben Udo Kiert Cserhalmi György szinkronizálja, aki viszont a másik főszerepben Garas Dezső hangján szólal meg… Holott, ha jobban belegondolunk, akkor kézenfekvő volt a két rivális szerelmes ilyen furcsa módon való megjelenítése. Vetélkedésük “miértje” Psyché (Patricia Adriani – a képen). Az én viszonyom igen személyes ezzel a filmmel, ugyanis gyerekfejjel jelen lehetettem (bámészkodóként) néhány jelenetének forgatásán, s az, hogy komoly kattanásom van a filmek irányában, az nagyrészt ennek a filmnek is köszönhető. Ajánlásom tehát: KIHAGYHATATLAN film (bár ne várjon senki könnyed tinglitanglit). Remélhetőleg a nemrégiben digitálisan felújított verzió kerül adásba.

Hogy aztán Ki nevet a végén (Story4, 22.15), az egy másik dolog. A pukihumor koronázatlan királyának, Adam Sandlernek normális emberek számára is nézhető filmjei közé tartozik ez a mozi, melyben Sandler egy halálosan beteg standup-komikust alakít, aki élete utolsó óráiban próbálja ki, milyen érzés önzetlennek, jónak lenni… Judd Apatow ma esti második filmje, ami semmit nem jelent, csak mondom.

Az igazi, borzongató telet láthatjuk a Fehér pokol (Duna, 23.05) című kalandfilmben, melyben Liam Neeson a sarkvidéken küzd meg egy misztikus farkasfalkával. Sztrogoff Mihály, a klasszikus Delta-főcím, Életben maradtak 2. – effélékre asszociálhatunk közben…

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!