Mit nézzünk ma a tévében?

Nem vagyok egy megveszekedett animációsfilm-rajongó, sőt, még a ma divatos és korszerűnek tartott CGI-effektektől sem teszem le az arcom, így eleinte ezt az Oscar-díjas PIXAR-produkciót is félve néztem. A WALL-E-vel (RTL+, 19.20) azonban különösebb bajom nem akadt, sőt egészen nézhető kis cukiságnak bizonyult. Nem sztorizom el az egész filmet, főleg, mert két mondattal gyakorlatilag el is lehet intézni az elejétől a végéig: Jó Disney-hagyományoknak megfelelően, alsós belépőszint a cselekmény, mely azonban tele van felnőtteknek, tapasztaltabbaknak, illetve műveltebbeknek szóló, vicces filmtörténeti és egyéb utalásokkal, valamint mindenki számára megszívlelendő, ám a szokásos tanári didaktikával tálalt ökológiai, illetve a fogyasztói társadalmat illető kritikai tanulsággal. Ez utóbbi általában ki is szokta nyitni a bicskát a zsebemben, ugyanis nehogy már épp a Disney mondja meg nekem, mi a ciki a az amúgy általa is teljes erővel a habzsolásra idomított társadalomban… Itt azonban ez egy igen édes történetben tompítva jelenik meg, úgyhogy spongya rá. (Bővebben)

A nyolcvanas-kilencvenes években még meghökkentően pikánsnak tűnő alkotásokkal (pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) nevet szerző Adrian Lyne a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből (és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből) készítette el 2002-ben A hűtlen (RTL II, 20.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához (illetve, filmes műveltségünkhöz) mérten fogjuk jónak, illetve rossznak látni.

A Shakespeare’s Globe ma este a Szentivánéji álmot (m5, 20.45) játssza el nekünk. Jó lesz. (Azt pedig nem tudom, hogy ki lehet az a két impertinens idióta, aki 3.5-öt bírt biggyeszteni erre a remek előadásra a port.hu-n…)

Rob Reiner -ahogy öregszik- képtelen szabadulni az öregedés rendkívül összetett problematikájától, hiszen a Bakancslista és a Monte Wildhorn csodálatos nyara után ismét nyugdíjaskorúakról mesél új filmjében, a Szerelem a végzetemben (Prime, 21.00). A halál fagyos szellője ezúttal ugyan máshol lebbenti meg a függönyöket, viszont cuki kutya, cuki gyerek, mogorva (cuki) öreg bácsi (Michael Douglas) lesz megint, mint az öreg Monte Wildhorn történetében, ezúttal megspékelve egy bolondos, kicsit hisztis (cuki) nénivel (Diane Keaton), akivel az időskori szerelem bája kerül terítékre, hogy úgy mondjam. (Bővebben) (A képen Michael bácsi és Diane néni)

A francia Guillaume Canet amerikai filmje, a Vérkötelék (Film Mánia, 21.00) egy testvérpárról szól: a bátyust (Clive Owen) jó magaviselete miatt éppen kiengedik a dutyiból, ahol gyilkosság miatt ült. Odakint öccse (Billy Crudup) várja, egy ígéretes karrier előtt álló zsaru, aki talán érthetően kissé vonakodva vállalja fel a sittes bátyja feletti gondoskodást. A bátyó azonban meg akar változni – kérdés, hogy erre képes-e? A sztorit ugyan láttuk már itt-ott, azonban Canet jó rendező, a további szereposztás pedig minimum érdekes, hiszen az Oscar-díjas Marion Cotillard mellett feltűnik a filmben pl. James Caan, Mila Kunis vagy Noah Emmerich is…

Az élet kicsit -de annyira azért nem nagyon- sarkítva olyan, vagy hamar-hamar olyan lesz, mint a Z világháború (SuperTV2, 21.00) című mozikban látni fogjuk. Ugye, ez az a film, amit pár éve olyan sokáig, illetve, olyan sok macerával forgatott Budapesten Brad Pitt. (Bővebben)

David Fincher filmjét, A Zodiákust (Paramount Channel, 21.00) azt hiszem, annak idején kissé félreértettem. Amolyan műfaji kísérletnek, fikciós dokumentum-thrillernek tekintettem. Túl hosszúnak, túl unalmasnak találtam, a végét pedig túl bosszantónak. Viszont amikor mostanában másodszor néztem, már nagyon tetszett… Nem csak arról van szó, hogy valóban megtörtént eseményeket, egy (spoiler:a rendőrség által soha kézre nem kerített) brutális sorozatgyilkos (elképzelt) történetét meséli el a film, hanem arról is, sőt, talán sokkal inkább arról, hogyan működik/nem működik az amerikai rendőrség nyomozati munkája, hogy használja ki egy elmebeteg, ám igencsak intelligens gyilkos a médiát, s ezzel együtt, akkoriban még mennyire nem tudta ugyanezt tenni a rendőrség… És a végére azért igen sok minden ki is derül. Fincher mesterien fűzi a sok éven át húzódó sztorit, és meséje által világosan látjuk a képtelen szituációk tömkelegét és pontosan bele is tudunk helyezkedni a képtelen, de mégis valóságos nyomozásba. Remek Mark Ruffalo és Jake Gyllenhaal, valamint az összes többi jól ismert színész (Robert Downey Jr., Albert Finney, Anthony Edwards, stb.).

Érdekes lehet a Nyomás alatt (Story4, 21.00) című tragikomédia, egy amolyan “vicces történet”, ahogyan a film eredeti címe mondja. Egy tizenhat éves, világfájdalommal megáldott tinédzser (Keir Gilchrist), aki természetesen úgy gondolja, hogy az egész világ ellene van, egy végzetesnek szánt lépés után az elmegyógyintézetben találja meg a barátságot (Zach Galifianakis), a szerelmet (Emma Roberts), tehát az élet értelmét. Talán nem spoiler, ha elárulom, mintegy megfejtőkulcsként, hogy egy őrült világban talán egy elmegyógyintézet lehet az egyetlen normális hely…

Rengetegszer láthattuk már a Halálsoron (Viasat3, 21.00) című remekművet, de talán nem elégszer. Komoly, nagy lélegzetű, tanulságos kaland a megtekintése, az ehhez méltó tekintélyes hosszal: 188 perc a film játékideje. Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből, mely akár megtisztító, méregtelenítő kúra is lehet ma estére.

A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Film Mánia, 21.00) című ’98-as krimi főszerepét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt – éppen a legjobb barátjával. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

Persze, tölthetjük az estét ismét Egy ágyban az ellenséggel (Filmcafe, 21.00) is, vagyis (ezúttal) Julia Robertsszel, aki a boldog nász pillanataiban még nem sejthette, hogy leendő férje (Patrick Bergin) milyen vad érzelmeket táplál iránta. Thriller lesz ez, nem romkom.

Minden generáció “nagy” generáció, mármint azok szempontjából, akik beletartoznak, de valamilyen okból az a generáció, amely a hatvanas években töltötte kamasz- és ifjúkorát, következetesen “A nagy generációnak” nevezteti magát. Pedig van vaj az ő fülük mögött is, méghozzá tonnaszám, ez azonban tök mindegy abból a szempontból, hogy András Ferenc és Bereményi Géza A nagy generáció (m5, 21.15) című története remek film, mely pontosan ragadja meg a hetvenes-nyolcvanas évek jellemző magyar közhangulatát, amikor az a bizonyos generáció, akik magukat “a nagynak” hívják, rájöttek saját korlátaikra, kicsinységükre, hétköznapi, banális valóságukra.

Ami viszont igazán húzós valóság, az a belga Dardenne-testvérek 2014-ben Arany Pálmára jelölt darabja, a Két nap, egy éjszaka (Duna, 22.00). Sandra, a kétgyermekes, fiatal anya (Marion Cotillard – Európa díj és Oscar-jelölés, lásd a képen) súlyos depressziója miatti betegszabadságából menne vissza a munkájához, azonban mialatt beteg volt, a munkahelyén a tulajdonos szavazás elé állította a brigádot: a gazdasági válságra és az olcsó, távol-keleti konkurenciára hivatkozva szavazhattak a brigádtagok, hogy vagy az 1000 eurós bónuszt választják, heti pluszmunkáért cserébe, vagy megtartják a hozzájuk hasonlóan nehéz életet élő Sandrát, viszont akkor nincs bónusz és nincs túlmunka. A dolgozók többsége a bónuszt választotta, azonban a brigád szakszervezetise, arra hivatkozva, hogy a brigádvezető befolyásolta a szavazást, eléri, hogy újraszavazzanak Sandra sorsáról. A betegségéből és helyzetéből fakadóan még mindig labilis idegállapotú Sandra nyakába veszi a várost, és végigjárja kollégáit, hogy személyesen győzze meg őket arról, hogy ne válasszák a bónuszt, hanem szavazzanak arra, hogy maradjon a helyén. (Bővebben)

Később még a Filofax, avagy a sors könyve (TV2, 22.25) című remek komédiában alakít James Belushi egy szökött fegyencet, aki egy nap megtalálja a menő reklámguru (Charles Grodin) határidőnaplóját (oké, mi az a határidőnapló…?), személyes iratait, bankkártyáját és kapva az alkalmon, adait, információit felhasználva helyettesíteni kezdi az illető személyiségét, ellátja munkáját, randizik a csajával, satöbbi, satöbbi.

A távoli, egzotikus Thaiföldön kezdhetjük a mai tévézést. Az Anna és a király (Sony Movie Channel, 21.00) egy rendkívül romantikus, ám néhol igen művi, összességében túl színes, hamis, kiretusált, didaktikus és erőltetett, de mégis hatásos, kényelmes és -horribile dictu- érdekes mozi. Egy angol tanítónő (Jodie Foster) a thai uralkodó (akit a kínai Chow Yun-fat alakít – mindegy, gondolták az alkotók, ázsiai-ázsiai…) udvarába érkezik, és… a történet szórakoztatóan és borítékolhatóan süppedős romantikával tálalja a két egymástól távol eső kultúra ütközését. Pompás, egzotikus díszletek, ismeretlen (a valóságban tán sosem volt) rituálék, ám sajnos, a sztori szerelmi szálának “kémiája” alig érzékelhető. Akik viszont ismerik Bangkokot, jól fognak szórakozni, de nem feltétlenül abban az értelemben, mint azt az alkotók szerették volna… (A képen Jodie és Chow)

Denzel Washington eközben a halál földre száműzött angyalát üldözi Gregory Hoblit igen jól sikerült Letaszítva (SuperTV2, 21.00) című sorozatgyilkosos thrillerében, melyben úgy csúszunk át a véres rögvalóságból a megfoghatatlan természetfelettibe, hogy még a legateistább ateisták hátán is gurigázni fognak azok a bizonyos mirelit zöldborsók…

Ugyanekkor a Palimadár (Story4, 21.00) egy ártalmatlan krimikomédia lesz, még a boldog békeidőkből, 1990-ből, amikor Mel Gibson még szimpi volt és vicces. Itt az isten háta mögött éldegél, és lassan már ő maga sem tudja magáról, hogy kicsoda, hiszen már többször változtatott személyazonosságot, nehogy rátaláljon az a banda, akik ellen évekkel ezelőtt vallott a bíróságon. A banda persze, ettől még a nyomában van – szerencsére rátalál hajdani barátnője (Goldie Hawn), még akkor is, ha a pali őt sem akarja megismerni. A hajsza csak most kezdődik…

Majd minden hónapban előjön az Álljon meg a nászmenet! (Filmcafe, 21.00), viszont ma este romantikus komédiában nem lesz ennél jobb. Julia Roberts igencsak zokon veszi, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel.

A legvidámabb darab viszont Carlo Goldoni: A hazug (m5, 21.15) című komédiája lesz, mely egy 1997-es “konzerv” – de ettől még bőven fogyasztható. A címszerepben az ekkor még remek formát futó Eperjes Károlyt láthatjuk, például Györgyi Anna, Ráckevei Anna, Nagy-Kálózy Eszter, Rajhona Ádám, Bubik István, Ujlkay Dénes és Hirtling István társaságában. Az előadást Vlad Mugur rendezte.

Wolfgang Petersen remek thrillerében, a Célkeresztben (Filmcafe, 23.05) Clint Eastwood alakítja újra azt a titkosszolgálati ügynököt, aki felelősnek tartja magát J.F. Kennedy dallasi meggyilkolásáért. A történet persze évtizedekkel később játszódik, Horrigan ügynök megkeseredett, morózus férfi még mindig az elnök szolgálatában. Mindennapi rutinmunkája során rájön, hogy az elnök életét egy agyafúrt, profi bérgyilkos (John Malkovich) veszélyezteti, kezdetben azonban nem nagyon hisznek neki…

Christopher Nolan egyik első filmje a mai első ajánlat. A Memento (Paramount Channel, 21.00) egy meglehetősen csavaros, agytekervény-gyúrogató, meghökkentő dramaturgiájú thriller, mely akár a műfaj egyik kulcsfontosságú darabjaként is felfogható. Nem mondok róla többet, mert azzal lelőném a poént, és hátha nem látta még valaki… A műfaj rajongóinak kötelező. (A képen Guy Pearce, a film főszerepében.)

Jól járhatunk a Mona Lisa mosolyával (Filmcafe, 21.00) is, ami tulajdonképpen a Holt költők társaságának leányiskolai megfelelője. Robin Williams renitens irodalomtanára helyett azonban itt Julia Roberts renitens művészettörténet-tanára áll a középpontban. Feladata azonban mindössze annyi lenne, hogy a hallgatókat felkészítse a tökéletes feleség szerepére. 1953 Amerikájában ez a megfelelő sminkelésen, divattanácsokon, és a szokásos háztartás-vezetési ismereteken nemigen terjedt túl, egy feleség ne gondolkodjon és főleg ne érdekeljék olyan bűnös dolgok, mint a művészi szabadság, önkifejezés, stb., ami viszont épp a Julia által alakított tanár szívügye. Szerethető film – csak éppen láttuk már.

Alternatíva lehet egy részben magyar vonatkozású, erős romantikus felhangokkal operáló életrajzi dráma is: a Houdini, a halál mágusa (Film Mánia, 21.00) valójában a mágus (Guy Pearce itt is) és egy törekvő, cserfes és szemtelen szemfényvesztő(nő) (Catherine Zeta-Jones) rivalizálásból érzéki viszonyba bonyolódó kapcsolatáról szól, miközben Houdini élete legveszélyesebb mutatványára készül. Amúgy egy teljesen nézhető, szórakoztató film ez.

A szikla (Viasat6, 21.00) címszereplője maga a híres Alcatraz nevű sziget, mely hajdanán börtönként szolgált, olyan híres lakókkal, mint például Al Capone. Ma turistalátványosság. A San Francisco-öbölben megtalálható sziget aztán Öböl Mihály (avagy Michael “San Francisco” Bay) hírneves látványfilmes fantáziájába is szöget ütött, hiszen a filmbeli gonosz ember, egy hivatásában és identitásában meghasonlott tábornok (Ed Harris) katonáival épp ezt foglalja el, túszul ejtve az ott bámészkodó turistákat, valamint halálos vegyi fegyvereket telepítve oda, amiket aztán el is süt (San Francisco öt millió lakosának kárára), ha nem teljesítik követeléseit. Nem számol azonban a castinggal, hiszen ha a stáblistában ott van még Sir Sean Connery és Nicolas Cage, akkor itt egy ugribugri tábornoknak nem nagyon teremhet babér. Nem is terem. Piff-puff, dirr-durr és bő két óra múlva magasan, büszkén leng a csillagsávos lobogó.

A Vágy és vezeklés (Story5, 21.00) rendezője, Joe Wright érdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik mindig, amit csinál, de tagadhatatlan, hogy olykor kifejezetten meglepő ötletekkel próbálja felrázni az igen konzervatív romantikus dráma műfaját. E múlt század harmincas éveiben játszódó filmjének narrációját például erősen ritmizált, zenei hatású képszekvenciákkal pörgeti meg, melyek aztán a filmben a késő viktoriánus enteriőrök, lebbenő fátylas romantikájával vegyülve, erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot eredményeznek, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciójában annyi erotika van, mint egy vállfákkal teli, üres szekrényben. Vanessa Redgrave viszont hatalmas színésznő.

Lesz az Addams Family (SuperTV2, 21.00) is, minden goth, gruftie, és egyéb más kriptalakó, valamint az X-generációként becézett, a múlt század kilencvenes éveinek elején fiatalságát töltő nemzedék kedvenc horror-komédiája: ők tudják, miről beszélek, másnak viszont talán hiába is mondom…

Luc Besson Nikitája (SuperTV2, 23.10) már 28 éves… Viktor, a takarító viszont még mindig üt.

Első ajánlatként A Cate McCall-per (Filmcafe, 21.00) című film bírósági drámának ígérkezik, melynek érdekessége ezúttal az “amikor a hóhért akasztják” dramaturgiája. Kate Beckinsale játssza a történetben a hajdani, nagymenő ügyvédet, aki mára alkoholizmusa (stb.) okán elveszítette karrierjét, gyermekét (stb.). A címbeli per a gyermekéért folyik, tétje emellett Cate McCall élete is. Rövid, de velős film lesz ez, ha odafigyelünk rá.

Egy szintén érdekes, de már bőven felnőttkorú thrillerrel is kezdhetjük a mai estét. Ed Harris adja a Porcelánhold (Film Mánia, 21.00) rutinos nyomozóját, aki szerelembe esik egy rossz házasságban senyvedő gazdag nővel (Madeleine Stowe – a képen Ed Harrisszel). A nő egy nap hirtelen felindulásból meggyilkolja brutális férjét, szerelme pedig, minden rendőri etika ellenére, falaz neki. A zsaru fiatal, ám lelkes társa (Benicio Del Toro) azonban érzi, hogy valami ne stimmel a “partnerrel”. Kiváló a szereposztás, de a filmmel sincs túl nagy baj.

Betekintést nyerhetünk (újra) például Benjamin Button különös életébe (Viasat3, 21.00) is. A címbéli pasas egy tök átlagos, középszerű ürge, pont olyan, mint amilyenek mi is vagyunk. Ami érdekessé teheti mégis a címszereplőt, az az, hogy történetét a thriller műfajának megújítója, David Fincher rendezte, aki ezúttal F.Scott Fitzgeraldhoz, a nagy amerikai íróhoz nyúl vissza (aki Benjamin Button életét eredetileg megírta). Rengeteg jelölés a filmnek, benne rengeteg sztár, rengeteg idő és rengeteg, rengeteg szentimentalizmus. (Bővebben)

Michael Chrichton könyvéből készült remek oldszkúl akció-krimi-thriller a Gyilkos nap (Sony Movie Channel, 21.00), melyben ezúttal nem a mikrobiológia, vagy a sejtgenetika tudományos-fantasztikus mélységeibe, hanem az amerikaitól gyökeresen eltérő Japán kifinomult és a beavatatlanok számára életveszélyes hagyományaiba vezeti el a nézőt. Sir Sean Connery egy nyugdíjas nyomozó, aki hobbiszinten igen otthon van a japán kultúrában és ezért kéri fel fiatal, faragatlan ifjú kollégája (Wesley Snipes), hogy segítségére legyen a japán yakuzák zaibatsuk világába kanyarodó ügy megoldásában.

Aztán van ilyen, hogy Távol Afrikától (Story4, 21.00). Meryl Streep és Robert Redford, rendezte Sidney Pollack, ért 5 Oscart meg egy csomó egyebet.

Steven Spielberg ma már mindent megengedhet magának,  akár ezt a CsatalóHadak útján (RTL Klub, 21.45) című patetikus izét is. Nincs kontroll. Felnőttek a gyerekek, már saját útjukat járják és már nincs az, hogy: Papa, ez már uuuncsi, ezt hallottuk már… (Bővebben)

A Cannes-ban Arany Pálmára jelölt (persze, ez nem nagy szám, hiszen Luc és Jean-Pierre Dardenne a társadalomkritikus attitűdjéről ismert Cannes-i Filmfesztivál kiemelt kedvenceinek számítanak – számtalan különféle jelölés mellett kétszer nyertek is Arany Pálmát) Az ismeretlen lány (Duna, 22.05) témája a lelkiismeret. A címszereplő egy fiatal orvosnő (Adèle Haenel), aki egy este, már bőven a rendelési idő túl, nem enged be a rendelőjébe egy fiatal lányt. A lányt nem sokkal később, brutális körülmények között találják halva. A halál oka lehet gyilkosság, de baleset is, nem tisztázott. A rendőrség az orvosi rendelő biztonsági kamerájának felvételét kéri, így jut az orvosnő tudomására a haláleset, minek következtében az orvosnő egyre mélyebben érzi saját felelősségét a lány halálában: ha beengedte volna, a lány talán még mindig él. Önálló nyomozásba kezd, értelemszerűen, saját betegei körében, hiszen azt gondolja, azért hozzá csengettek be, mert valamikor a betege volt az áldozat; ki akarja deríteni a lány kilétét, és még arra is hajlandó, hogy saját költségén temessék el az áldozatot. (Bővebben)