Látszólag generációs szakadékról, valójában azért ennél még kicsit többről is szól a Hálaadás (Film Mánia, 19.30) című 2003-as amerikai dráma. A történet főhőse egy fiatal vadóc (Katie Holmes), aki szakított konzervatív nézeteket valló, vidéki szüleivel és felköltözött New Yorkba, hogy a Nagy Alma multikulti pezsgésében teljesedjen ki minden tekintetben. A lány, bár minden erejével azon van, hogy megtalálja saját, új életét, mindent a családjához, az ő értékrendszerükhöz viszonyít, így történhet meg például az is, hogy meghívja őket a hagyományos amerikai családi ünnep kötelező pulykavacsorájára. Az csak a legkisebb baj lesz a következőkben, hogy a lány bohém lakásának ócska sütője épp ekkor mondja fel a szolgálatot…

Robert De Niro meggyőzően teljesít később a Mindenki megvan (FOX, 21.55) című drámában, egy afféle életösszegző, életigenlő, bölcs és barátságos Bakancslista-szerű történetben. (Bővebben)
Talán Gárdos Péter dolgozta fel hasonlóképpen az ’56-os forradalom témáját okos filmjében, a Szamárköhögésben, mint ahogyan a cseh Jan Hřebejk nyúl 1968 augusztusának a csehek számára sorsfordítónak bizonyuló, számunkra viszont szégyenletesnek nevezhető napjaihoz Kuckók (Duna, 22.40) című, annak idején igen sikeres (1 millió néző a 10 milliós Csehországban) szatírájában. Hasonlóan groteszk, szatirikus a megközelítési mód, hasonlóan egy markánsan körülhatárolható, viszonylag szűk térben, kevés szereplővel. A történet egy kétemeletes prágai villában játszódik, melynek lakói – két család – a cseh társadalmat képezi le. Kraus (Jiří Kodet), volt második világháborús ellenálló, a konzervatív cseh polgárságot képviseli, s mint ilyen, harcos antikommunista, ebbéli véleményének rendszeresen hangot is ad. Sebek (Miroslav Donutil – a képen Simona Stasová társaságában) vele szemben a szocialista Csehszlovákia hadseregének tisztje, meggyőződéses kommunista. (Bővebben)

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: