Ron Howard éppen bezsebelte a Csodálatos elméért járó szobrokat, amikor, mintegy mellékesen, elkészítette ezt az Eltűntek (Filmcafe, 18.10) című ígéretes westernt, Tommy Lee Jones-szal és Cate Blanchett-tel (a képen ők). Ígéretes western, hiszen Tommy Lee ekkoriban ígéretes formát fut, westernekben pedig különösen. A film elején látunk is néhány szinte pszichedelikus tájképet, de a végére csupán (!) egy jó kis hagyományos kalandfilm kerekedik ki az egészből. Tehát nem afféle nu-western ez, filozofikus elmélkedésekkel, posztmodern műfaji keresztezésekkel, bár azért itt az indián misztika elég hangsúlyosan, és eleddig a mainstreamben különösebb hagyományokkal nem rendelkezően szivárog be, mint komoly cselekményszervező elem, hanem afféle üldözős, lövöldözős, emberrablásos, a műfaj összes elmaradhatatlan kliséjével operáló, klasszikus zsáner. Ron Howard pedig az ilyeneket tudja. (Bővebben)
A múlt század utolsó negyedét alapjaiban meghatározó VHS-korszak egyik népszerű darabja volt az Ágyúgolyó futam (Film Mánia, 19.00), mely egy csomó korabeli sztárral (Roger Moore, Burt Reynolds, Sammy Davis Jr., stb.) akár a szintén legendás Flúgos futam című klasszikus Hanna-Barbera-rajzfilmsorozat élőszereplős verziójaként is fungálhat. Remélem, még mindig elementáris – legalább 30 éve nem láttam ezt a filmet…
Később megnézhetjük újra azt is, hogyan esett szerelembe annak idején Susan Sarandon Tim Robbinsszal a Baseball bikákban (Film Mánia, 21.00), melynek a valóságban is szerelem lett a vége, ami egészen 2009-es szakításukig tartott és ami két gyermeket gyümölcsözött. A film amúgy egy kisvárosi baseballcsapat két “bikájáról”, a dörzsölt, vén elkapóról (Kevin Costner) és a zabolátlan, új dobóról (Robbins), valamint a csapatot patronáló “tehénről” szól, már elnézést a hasonlatért, de a film címéből ez jön ki logikailag.
A baglyoknak, éjszakás nővéreknek, illetve éjjeli őröknek egy kardozós-romantikus kaland lehet ma éjszakára a mozikban elég nagyot hasaló, de a filmes adatbázisokban mégis elég jól osztályzott Trisztán és Izolda (Filmcafe, 23.50). A Wagner operájából is ismert (vagy inkább nem ismert…) ógermán saga meglehtősen tisztességes feldolgozása ez a film, szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt, romantikus kalandfilm, ennyi: se több, se kevesebb… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: