Elsőként az Aknák földjénre (Cinemax, 20.00) hívnám fel a figyelmet. A tavalyi év dán Oscar-jelölése ez A homok alatt címen is forgalmazott, baromi erős hatású film, melynek alapkonfliktusa annyi, hogy “egyétek meg, amit csináltatok!” Megtörtént események alapján mesél el egy történetet Martin Zandvliet (pl. Tapsvihar) filmje, mely szerint a második világháborút követően német -szinte gyerekkorú- hadifoglyokkal, nyomorúságos és életveszélyes körülmények közepette szedették fel a győztesek a náci hadsereg által elfoglalt dán tengerpartokon telepített sok tízezernyi aknát. Senki nem törődött az állandó, nyilvánvaló halálos veszéllyel. Zandvliet sikerrel találta meg az erős tartalomhoz a méltó és megfelelő formát, s megtalálta a benne rejlő drámai ívet is – sajnos, a szereplők közti viszonyok cizellálására már nem maradt elég ereje/figyelme/tere/lehetősége. Engem például kifejezetten zavart, hogy a kezdetben brutális őrmester (lásd a képen) egy idő után minden átmenet nélkül lett kifejezetten humánus a keze alá beosztott kis hadifoglyokkal, de a németek közötti, a cselekményben említett, de ki nem fejtett konfliktusok is rejtve maradtak. Ezek fényében számomra a katartikus végkifejlet indoklása is sántít picit… De ezek csak részletkérdések. (Perry bácsi verses elemzése a filmről)
Érdekes darab az 1990-ben bemutatott A téboly börtöne (Film Mánia, 21.00) is, mely hangzatos címével ellentétben, talán inkább dráma. Egy koreai veterán (Gary Oldman) bevetés utáni poszttraumás stressz-szindrómája -és öngyilkossági kísérlete- miatt kerül a címben jelzett elmegyógyintézetbe, azonban az ott tapasztalt körülmények miatt fellázad. Bár a sztori a valóságon alapszik, lehet egy kis Száll a kakukk fészkére-utánérzésünk, Oldman viszont zseniális színész és partnerei (Frances McFormand és Dennis Hopper) is mindig érdekesek.
A szintén figyelemre méltó Persona non grata (Duna, 23.40) című 2005-ös dráma a lengyel Krzysztof Zanussi filmje, melyben egy hajdani Szolidaritás-aktivista, ma már kényelmes nagyköveti pozíciót betöltő középkorú politikus vívódását követhetjük nyomon feleségének temetése, és az ennek kapcsán feltoluló, régi emlékeknek, a temetésre érkező régi harcostársaknak, hajdani besúgóknak, barátoknak és ellenségeknek “köszönhetően”.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: