Úgy tűnik, ma már nemcsak Jézus feltámadását, de erőszakos kivégzését is meg kell ünnepelnünk. A lelkiismeretünkben dúló viharokat azonban egy Spílerrel (AMC, 19.50) viszonylag könnyedén eloszlathatjuk. A film egy krimiszerűség, bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő “vállalkozósos” történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)
Ha viszont szeretünk/kénytelenek vagyunk ázni-fázni, akkor tartsunk Saulus római centurióval azon a bizonyos damaszkuszi úton. A százados térül-fordul és hamarosan már Szent Pálként (Duna, 20.30) osztja az éceszt azoknak a forradalmi hitű, üldözött követőinek, akiket az a férfi fertőzött meg renegát gondolatokkal, akinek erőszakos halálára ma este emlékezünk. (A tévéfilm második része holnap, itt a Dunán 20.40-től.)
A hitetlen pogányok ezalatt újra megnézhetik amint Julia Roberts ma este is becserkészi, megfőzi, ujjai köré csavarja és amolyan pudlikutyaként a nyakkendőjénél fogva maga után vonszolja Richard Gere-t, aki minderre csak annyit képes kinyögni: Micsoda nő! (Cool, 20.45) Ha van olyan film, amit akkor is szeretünk, ha a könyökünkön jön ki, akkor ez biztosan olyan. Juli nemrégiben volt ötven éves – itt még nincs annyi.
Gyermekkorom egyik legparásabb tévéélménye volt a klasszikus, fekete-fehér Belphégor című tévésorozat, amit soha nem mertem nézni (nem volt gyerekszobám akkor még, egy szobában élt a család), csak alvást színlelve, leselkedve. A főszerepet akkor Juliétte Greco, Jean Cocteau (egyik) múzsája keltette életre, Alain Sarde és Jean-Paul Salomé 2001-es újrázásában, a Belphégor – A Louvre fantomjában (Filmcafe, 21.00) pedig Sophie Marceau (a képen). Ma már a lidérces történet természetesen közel sem gyakorol olyan elementáris hatást a nézőre, így rám sem, mint annak idején – egy pillantást azért talán mégis megér. (Bővebben)
Van aztán 88 perce (Sony Movie Channel, 21.00) az Al Pacino által alakított pszichiáternek, hogy megmentse saját életét, amit Jon Avnet rendező real time kíván nekünk elmesélni. Valahol azonban valami bibi csúszhatott a fogaskerekek közé, mert a film 107 perces… Egyszer persze, simán meg lehet nézni ezt a filmet is, de egészen biztosan nem ez az alkotás Alfredo életének fő műve…
Újranézhetjük megint azt is, hogyan hal bele szegény Vito bácsi (Marlon Brando) a háztáji paradicsomtermesztés gyönyöreibe A Keresztapa (Paramount Channel, 22.00) című, amúgy meglehetősen nagy hatású filmben.
Aki viszont ma este műsorba tette az amúgy ellenállhatatlanul nevetséges Alkonyattól pirkadatig (SuperTV2, 22.00) című filmet, annak vagy fogalma sincs semmiről, vagy olyan cinikus, mint ide a jeruzsálemi Koponyák hegye. Robert Rodriguez térdig vérben tapicskoló vámpírzombi-kaszabolós bad tripjében amúgy George Clooney-t, Quentin Tarantinót, Harvey Keitelt és nem utolsósorban Salma Hayeket nézhetjük-láthatjuk.
A ma esti csatornaszörf-túránk végállomásán Diane Lane és újfent Richard Gere alakítja azt a két vívódó, kétségekkel és csalódásokkal teli, nyugtalan lelket, akiket a sors ugyanabban a pillanatban sodor egy csendes, tengerparti szállodába. Egy felejthetetlen Éjjel a parton (RTL Klub, 23.40) azonban mindent megváltoztat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: