Mit nézzünk ma a tévében?

(Az ideiglenesen éppen hazánkban forgató) Claire Danes mára szinte specialistájává vált a különböző viselkedés- és figyelemzavarokkal, idegfejlődési rendellenességekkel és hasonló furcsaságokkal sújtott nőalakok megjelenítésének, gondoljunk csak a nagyszerű Homeland mániás depresszióban szenvedő CIA-ügynökére (éppen ez ügyben van itt Claire…). Még Carrie Mathison előtt játszotta el Temple Grandin (HBO, 20.00) Asperger-szindrómában szenvedő figuráját (lásd a képen), aki amúgy a mai napig él, s köszöni szépen, jól van. Betegsége teljes tudatában járja a világot és teszi azt, amit az életéről, pontosabban ifjú koráról szóló filmben is tesz. Amellett, hogy az állattenyésztési tudományok elismert doktora, világszerte tart előadásokat az autizmussal való együttélés lehetőségeiről, így adva erőt, ötleteket és tudást sok szülőnek, akik gyermeke Grandinhoz hasonló cipőben jár. (Bővebben)

Ugyanekkor elindul a Börtönvonat Yumába (AMC, 20.00) is. James Mangold hömpölygős, ennek ellenére mégis igen feszülős nu-westernje egy igen balhés rabszállítás történetét meséli el, olyan arcokkal a főszerepben, mint Russel Crowe, Christian Bale, illetve Peter Fonda.

Mivel fizikailag nem mi éljük át, érdekes, sőt tanulságos is lehet a Cserbenhagyás (Story4, 21.00) című filmdráma, melyben Terry George rendező egy tragikus végű, de teljesen banális cserbenhagyásos balesetet dolgoz fel a létező összes szemszögből, kitűnő színészek (Joaquin Phoenix, Mark Ruffalo, stb.) segítségével.

A Szerelem a hatodikon (m5, 21.15) című kedves francia filmben viszont egy dúsgazdag bróker (Fabrice Luchini) értelmezi át sajátosan a társadalmi mobilitást, egy váratlanul beköszönő szerelem (Natalia Verbeke) miatt… A szolid, tiszta vonalú, nemesen egyszerű romantikus történet inkább dráma, mint komédia, vendégmunkásokról, azaz gazdasági bevándorlókról, valamint gazdag helybéliekről szól. (Bővebben)

Az ismétlések miatt legfeljebb nosztalgiázásra alkalmas este a mai, legalábbis a tévé előtt, no, de hátha valaki még nem látta valamelyik agyonjátszott, ám adott esetben egészen jónak bizonyuló filmet… A Kapcsolat (AMC, 19.00) című igen remek történetben egy rádiócsillagászt alakít, aki óriási rádióteleszkópjain keresztül fürkészi a világűrt, esetleges Földön kívüli intelligenciáktól érkező rádiójelek után kutatva. A Robert Zemeckis által rendezett film azzal a feltételezett esettel játszik el, hogy mi van, ha ezek a jelek megérkeznek? Felismerjük-e őket egyáltalán, s ha ezek a jelek tényleg azok, aminek hisszük őket, akkor képesek leszünk-e egyáltalán felvenni a kapcsolatot az idegenekkel, s ha igen, az milyen hatással lesz az emberiségre? A film műfajilag természetesen sci-fi, de annak a filozofikus, ám izgalmas cselekménnyel is bíró válfajából, a végén nem kevés érzelmi ki- és lecsapódással.

Jól járhatunk később a Mona Lisa mosolyával (Filmcafe, 21.00) is, ami tulajdonképpen a Holt költők társaságának leányiskolai megfelelője. Robin Williams renitens irodalomtanára helyett azonban itt Julia Roberts renitens művészettörténet-tanára áll a középpontban. Feladata azonban mindössze annyi lenne, hogy a hallgatókat felkészítse a tökéletes feleség szerepére. 1953 Amerikájában ez a megfelelő sminkelésen, divattanácsokon, és a szokásos háztartás-vezetési ismereteken nemigen terjedt túl, egy feleség ne gondolkodjon és főleg ne érdekeljék olyan bűnös dolgok, mint a művészi szabadság, önkifejezés, stb., ami viszont épp a Julia által alakított tanár szívügye. Szerethető film – amúgy.

Ugyanekkor azonban Elvált nők klubja (Paramount Channel, 21.00) amolyan véd- és dacszövetségként jött létre (még az elmúlt században) a férfinem ellen, de főleg az elvált férjek ellen. Persze, afelől szemernyi kétségünk sem lehet, hogy Bette Midler, Goldie Hawn, Diane Keaton, vagy Maggie Smith előtt nincs az a férfi, aki megállna a talpán.🙂 Természetesen ez csak egy romantikus komédia, mely azonban stabil lábakon áll.

A III. Richárd (Film Mánia, 21.00) viszont Shakespeare William klasszikus, méltán sokszor játszott és sokszor átgondolt királydrámájának egyik leghatásosabb adaptációja. A filmet rendező Richard Loncraine és az adaptáció írásában is közreműködő, valamint a címszerepben zseniálisat alkotó Ian McKellen (a gyengébbek kedvéért: Gandalf) a hatalomra törő gonosz, púpos királyfi történetét a múlt század harmincas éveibe helyezi át, mely ebben az olvasatban döbbenetesen klappol Hitler hatalomra kerülésének eseményeire. Szerencsére, illetve a sok millió áldozat szerencsétlenségére, a főszereplők sorsa is hasonló…

1989 óta már rengetegszer láthattuk a Tango és Cash (Film+, 21.00) című régimódi, de igen jó ritmusú, bumfordi módon vicces, zsaru-haveres, pikkpakk (és piffpuff) akciókrimit is, Sylvester Stallonéval és Kurt Russellal.

Sajnos, a Grimm (SuperTV2, 21.00) viszont egyértelműen Terry Gilliam pályájának hanyatlását reprezentálja. Amúgy egy sötét, misztikus horror-mese a meseíró Grimm-testvérekről, Monica Bellucci (a képen), Heath Ledger, Matt Damon, satöbbi, satöbbi – erőltetett, lélektelen nemistudommi. Azért szólok, hátha valaki lát bele valamit…

A John Grisham regényéből készült Siralomház (Story4, 21.00) című börtön- és tárgyalótermi drámában Faye Dunawayt és Gene Hackmant nézhetjük Chris O’Donnell társaságában. Egy ambiciózus, fiatal ügyvéd (O’Donnell) saját nagyapját (Hackman) készül megmenteni a halálbüntetéstől. A bűn, amiért a nagypapit ki akarja végezni Mississippi állam, egy államügyész, valamint két kisgyermekének robbantás általi meggyilkolása, előre megfontolt és főleg rasszista indíttatásból, tekintve, hogy a nagypapi aktív Ku-Klux-Klán harcos. A per (pontosabban már a per utóélete) veszett fejsze nyele, hiszen még ebben az alapvetően konzervatív államban is egyértelmű a bűnös bűnössége, amit ő maga sem tagad. Unokája, az ügyvéd azonban rájön, hogy a bűncselekményt nagyapja nem egyedül követte el, és a vád elismerésével ment valakit. A film azonban, ahelyett, hogy izgalmasan felfejtené a messze és magasra futó szálakat, inkább a nagyapa és unoka közötti kapcsolat fejlődésére koncentrál, mely a nullától a szolidan katartikus elfogadható felé konvergál, miközben a történet sem csúszik meg a hűbelebalázskodó idealizmus tükörjegén. Hackman zseniális, ahogyan magyar hangja, néhai Rajhona Ádám is.

A Samuel L. Jackson által alakított férfi tíz éves kislányát két részeg férfi erőszakolja meg, mire az apa mindkettőt lelövi. Joel Schumacher filmjében, a Ha ölni kell-ben (Film+, 23.00) az eset következményei bomlanak ki, hiszen mindez Délen történt, ahol a gyilkosság elkövetői fehérek voltak, a bosszúálló apa pedig fekete. Jackson mellett Matthew McConaughey és Sandra Bullock, ellenében pedig az ezúttal nagyon rohadt Kevin Spacey. A történetet szintén John Grisham, a tárgyalótermi drámák specialistája írta, tehát biztosak lehetünk abban, hogy meg is van írva, de azért hagy némi gondolkodni valót is bennünk erre a mai estére, már úgy erkölcsileg-etikailag…

Ne félj, ne remélj. Ez a felirat a híres olasz festő, Caravaggio bicskájára volt felvésve, mintegy jelmondatként – de érvényes ez a mai napra és úgy egyáltalán, a jövőre is. Legalábbis a ma esti sovány, de hideglelős kínálat ezt sugallja… Terry Gilliam éjsötét disztópiáját, a 12 majom (AMC, 19.30) című filmet ráadásul egy csomószor láthattuk is már. Egy Bruce Willis alakította pacák visszautazik a múltba kideríteni, honnan jön az a vírus, mely a jövőben el fogja pusztítani az emberiség 99%-át. A jövőből jött ember a múlt számára felfoghatatlan tudásával, szokásaival persze őrültnek tűnik, így be is zárják egy elmegyógyintézetbe (akkor nálunk bukta van, hiszen a Lipót már régen zárva…). A filmben még Brad Pittnek is van jelenése, ami Golden Globe-ot és Oscar-jelölést ért neki…

Margaret Atwood sem fest pozitívabb jövőt. A szolgálólány meséje (Film Mánia, 22.45) című történetét orwelli szinten szokták emlegetni, s mivel a benne foglaltak alapvetően foglalkoznak a nőket ért hátrányos megkülönböztetéssel, agresszióval és megaláztatásokkal, nagyban csatlakozik a mai korhangulathoz is (nem véletlenül készült belőle egy sikeres tévésorozat is). Volker Schlöndorff, a neves német rendező készítette el 1990-ben a regény első filmváltozatát, igen neves szereposztásban: a címszereplő Offred szerepében Natasha Richardsont láthatjuk, a mellékkarakterek szerepében pedig Aidan Quinn, Robert Duvall, Elizabeth McGovern és Faye Dunaway fagyasztja meg szívünket. (A képen Natasha Richardson és Aidan Quinn)

Először talán Michelle Pfeiffert, akit A szeretet földje (Film Mánia, 19.00) című drámában nyújtott alakításáért egy nagy rakás díjra jelöltek 1993-ban. Magára a filmre nem emlékszem, ami itt most jelentse azt, hogy nem agyonjátszott moziról van szó – a tévében legalábbis nem hiszem, hogy látható volt az utóbbi évtizedben. A történet a hatvanas évek elején játszódik lenn, Délen, Dallasban. Pfeiffer itt egy tipikus déli háziasszony, rajongója a Kennedy-házaspárnak, de főleg Jackie-nek. Azon a szörnyű délutánon, amikor Kennedy elnököt meggyilkolják, az ő rózsaszín, gondtalan élete is felborul…

Picit később kezdődik a Pop, csajok satöbbi (Paramount Channel, 19.45) című kultuszfilm. Stephen Frears, Nick Hornby, valamint a főszerepet is eljátszó John Cusack vígjátékában minden benne van, amit a nyolcvanas évek popkultúrájáról tudni és újra átélni érdemes. Ezt persze úgyis tudja mindenki, akinek ez egyáltalán jelentett bármit is… Nekik akárhányszor nézhető, üdítő, fiatalító film ez, a fiatalabbaknak történelem. Remélhetőleg, szórakoztató történelem.

A Barátság extrákkal (Cool, 19.50) című, romantikus komédia műfajú “alkotásban” viszont Mila Kunis próbálja ki Justin Timberlake-kel, vajon létezik-e egy barátságban csak szex, és más semmi.

Megnézhetjük Törőcsik Marikát is Kölyökként (m3, 19.55), bájtengerben. Már amennyiben lehet bájtengerként megélni az átkos ötvenes évek végét…

Jön aztán ma este is az Esőember (RTL+, 21.00), melyben néha Dustin Hoffman aztán tényleg “fullba’ nyomja a kretént”, viszont neki mégis “gyütt” az Oscar bácsi… Persze, Hoffman zseniális minden túlzása, a film is remek, minden szentimentalizmusa ellenére, és Tom Cruise is remek – Ki érti ezt? 🙂

A V, mint vérbosszú (Viasat3, 21.00) című mesés kalandfilm a Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(…) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.” Ni.

Veretes, igen expresszív képi világú film Jean-Jacques Annaud Umberto Eco-verziója, A rózsa neve (m5, 21.15), melyet tulajdonképpen akár tekinthetünk úgy is, hogy vele egy alműfaj született: a történelmi krimi. Nyilván voltak korábban is efelé tendáló filmek, de a történelmi megalapozottság, a tudományos hitelesség ezelőtt talán még soha nem járt ennyire kéz a kézben a krimi műfaji eszköztárával. Hibátlan kísérlet, ahogy hibátlan Eco könyve is, amivel 1980-ban hangosan debütált a világirodalomban. Pontosan, lényegre törően érinti a középkori katolicizmust érintő, szinte összes filozófiai és teológiai problematikát, úgy, hogy ez mégsem megy a cselekményként fűződő sorozatgyilkosságos krimi izgalmának rovására – miközben mindvégig megmarad hívő, bölcs katolikusnak.

Szabó István filmje, a Szembesítés (Duna, 21.25) tulajdonképpen egy tárgyalás története. A második világháborút követően, egy tárgyaláson egy amerikai katonai ügyész (Harvey Keitel) szembesíti a művészi tehetség felelősségével, és annak erkölcsi vonzataival Wilhelm Furtwänglert (Stellan Skarsgard), a világhírű karmestert – aki a háború alatt hűségesen kiszolgálta a náci párt igényeit, mosolyogva gazsulált a náci vezérekkel, kiélvezve ennek pillanatnyi előnyeit… A film azonban felfogható egyfajta önvizsgálatnak, önvallomásnak is, hiszen a filmet alkotó Szabó egy másik diktatúrának, a kádári szocializmusnak volt besúgója, és nyilván ennek is köszönhetően, kiemelt státuszú művésze.

Harvey Keitel az egyik főszereplője (a képen középen, Michael Madsen és Steve Buscemi társaságában) Quentin Tarantino egyik legjobb filmjének, a Kutyaszorítóbannak (Paramount Channel, 22.00) is. A groteszk, bizarr krimi szereplői között pergő és szellemes dialógok cikáznak, a vadul száguldó cselekmény a legváratlanabb pillanatokban zúdít a nyakunkba egy vödör művért. (Bővebben)

Három nem túl szerencsés életű, de az edzőtermek világában kifejezetten éles eszűnek tűnő bodybuilder (Mark Wahlberg, Dwayne “The Rock” Johnsonés Anthony Mackie) egy nap mer nagyot álmodni és begyűjteni mindent, amit szem, száj és bankszámla megkíván és igényel. Bár a rendező Michael Bay neve mára egybeforrt a kifejezetten ostoba, ám rendkívül látványos nyári kasszasikerekkel, melyekben rendszerint kétdimenziós, durván faragott hősök lengetik magasan a csillagsávos lobogót, miután előtte azért jól kiszámíthatóan megmentették a világát (ergo Amerikát) – mégis meglepetés tőle ez a Pain & Gain (SuperTV2, 23.00) című, helyenként ugyan Guy Ritchie stílusát idéző, de Bay-től tényleg meglepően szórakoztató – ráadásul a valóságban is megtörtént eseményeket elmesélő- krimikomédia.

Egzisztencialista nihil keveredik mocskos dumákban az explicit erőszakkal Andrew Dominik Ölni kíméletesen (Duna, 23.20) című mozijában, amely hajszálpontos hangulati jelentés az amerikai alvilág mai állapotáról. Kemény a film, de kemény szereposztás is, hiszen az egészen kitűnően játszó Brad Pitt és Ray Liotta mellett például egyik utolsó szerepében láthatjuk a tragikusan korán elhunyt James Gandolfinit. (Bővebben)

Benne a hosszú hétvége kellős közepében, minden tévécsatorna megfeszített erővel próbál “szórakoztatni” és ez meg is látszik a kínálaton. Kora esti mesefilmnek érdekesnek tűnhet például az amúgy misztikus horrorokról és scifikről ismert Sam Raimi 2013-as mozija, az Óz, a hatalmas (RTL II, 20.00). A sztori ugyan nem teljesen fedi a klasszikus eredetit, itt egy pitiáner vándorbűvész (James Franco) a főszereplő, aki a csodás Óz birodalmába kerülve saját magát adja ki a nagy varázslónak, Óznak. Az útközben, a sárga köves úton elébe kerülő három csinos kis boszorka (Michelle Williams, Mila Kunis és Rachel Weisz) azonban nem hiszi el a mesét… (A baj az, hogy én sem: bővebben)

Az Anyám és más futóbolondok a családból (Duna, 20.40) viszont tipikusan az a történet, melyet akkor szoktunk sorjázni, amikor valamilyen családi ünnepen, születésnapon, karácsonykor összejön a rokonság, idősek, középkorúak és csemeték, ott piheg mindenki az asztal körül. Már elfogyott a húsleves, a perkelt/rántott szelet/töltött csirke is, már csak a szemünk kívánja a női szeszély/kókuszkocka/házi zserbó ízeit és már csak csipegetjük a morzsákat. Piciket kortyolunk a valamelyik rokon által nagy műgonddal kotyvasztott -rettenetes ízű- háziborból és hallgatjuk, ahogyan az idősek belekezdenek a család rétesként nyúló történetébe. (Bővebben)

Az operakedvelők is jól járhatnak, ugyanis Verdi klasszikus műve a Traviata (m5, 20.45) ma este Anna Netrebkóval és Rolando Villazonnal, a műfaj minapi übersztárjaival kerül levetítésre. A film a 2005-ös salzburgi ünnepi játékokon játszott előadás felvétele.

A XIX. században Anglia volt a világ vezető hatalma, nagyjából minden tekintetben. Az ezt az időszakot végigregnáló uralkodónőről elnevezett viktoriánus kor ma két filmben is beköszönhet otthonunkba. Jane Austen közismert története, a Büszkeség és balítélet (Prime, 21.00) ezúttal az igen ritmikus, lendületes megoldásokkal, szolidan formabontó megközelítésekkel operáló Joe Wright (pl. Vágy és vezeklés, Anna Karenina) 2005-ös olvasatában kerül terítékre. Lizzy Bennet szerepében természetesen Wright mindenkori múzsája, Keira Knightley látható, Darcy kulcsszerepében Matthew MacFadyen, a Bennet-szülők pedig Brenda Blethyn és Donald Sutherland. A filmet a rajongók általában utálják, tehát akár még jó is lehet. Vagy nem. Teszt ma.

Nicholas Nickleby (Film Mánia, 21.00) története viszont Charles Dickens tolla által vált ismertté. A címszereplő egy elszegényedett nemesi családból származó ifjú (Charlie Hunnam – aki a mára már legendás Sons of Anarchy-sorozatból lehet ismerős, ő volt Jax Teller, az ifjú kvázi “Hamlet”) húgával egy gazdag, távoli rokonhoz költözik Londonba, aki viszont egyáltalán nem bánik velük rokonként. A fiú elszökik és egy vándorszínész kompániához csatlakozik… Veretes, klasszikus alkotás a regény filmverziója is, gyönyörű kivitelben és remek színészi alakításokkal.

Korban nagyjából stimmel (picit persze korábbra datálódik) a következő ajánlat is, mely azonban földrajzilag és műfajában is egy másik világ. Ettől függetlenül, igen tipikus és történelmileg is hiteles a Vadászat angolokra (Duna World, 21.35) című film témája. Egy vidéki magyar kastélyban a magyar urak békésen iszogatnak, vadászatra készülődnek, még nincs a tíz év múltán bekövetkező forradalmi pezsgés, csupán Lengyelországból érkeznek hírek mozgolódásról, de azt az orosz cár könnyedén leverte. Anna (Magdalena Gorska) a menekült lengyel grófkisasszony a vadászatot szervező Falussy gróf (Derzsi János) kastélyában vendégeskedik, ide várják a bécsi udvarból a befolyásos Tarnai grófot (Cserhalmi György), aki idősödő kora ellenére forró szerelmet táplál a fiatal grófkisasszony iránt, ám ezt Anna nem viszonozza. Megjelenik a színen egy fess angol fiatalember (Marcin Kwasny), akinek céljai homályban vannak, a fiatal grófkisasszony azonban szerelemre gyullad. Feltűnik a kastély környékén az osztrák titkosrendőrség felügyelője is, két segédjével, ők az angol után szimatolnak. Szó esik robbanóanyagokról, bizonyos gyupálcákról is, a magyar urak osztrák-ellenessége is növekszik, látva az osztrákok talpnyalójának tartott Tarnai hiábavaló igyekezetét. Lángok gyulladnak, a szerelem lángjai és a vadászkastélyt elemésztő, valódi lángok egyaránt, a titkosrendőrség is lecsapni készül… Minden együtt van egy jó kis kosztümös, romantikus krimihez, amit Bagó Bertalan konzervatív, nyugodt stílusban rendezett meg 2006-ban. (Bővebben)

Maradunk kosztümben az utolsó ajánlat esetében is. Martin Scorsese nevéről véres thrillerek, nagyívű maffiózótablók és más erőszakos filmek juthatnak eszünkbe, holott rendezett ő igazi selymes, nőies, érzelmes, finoman pikáns, enyhén melankolikus, de nagyon romantikus drámát is, mint például Az ártatlanság korát (Duna, 22.46). A szívdöglesztő sármőr (Daniel Day-Lewis) röviddel eljegyzése (Winona Ryder) után megismerkedik a menyasszony rosszhírű, valójában csupán őszinte és természetes viselkedésű rokonával (Michelle Pfeiffer), akivel lassan egy fortyogóan szenvedélyes viszony veszi kezdetét. A társaság, a menyasszony családja mindezt megrökönyödve figyeli… Jellemzően a legjobb kosztümöknek járó Oscart zsebelte be annak idején Az ártatlanság kora, a forgatókönyv, illetve a látvány és filmzene, valamint Winona Ryder mellékszereplésének jelölése mellett – a szakma nyilvánvalóan vért akart, ám ezúttal nem kapott.

Először a Marvin szobája (Paramount Channel, 18.55) című című film kápráztatja el a nézőket, méghozzá nagyon komoly szereposztással: Meryl Streep és Diane Keaton mellett Leonardo Di Caprio játsszák a főszerepet, Robert De Niro asszisztenciájával. A hamisítatlan hollywoodi dráma egy széthullott család történetét meséli el, ahogyan éppen az egyik családtag súlyos betegsége lesz az az alkalom, ami újból eggyé kovácsolja őket.

Ridley Scott sok Oscarra jelölt története, a Mentőexpedíció (Mozi+, 21.00) marsbeli robinzonád, Péntek, azaz itt&most marslakó nélkül – viszont Matt Damonnal. Látványos, izgalmas film, fantasztikus filmnek viszont túl tudományos. Annyira, hogy bár a cselekmény fősodra szinte mindvégig az űrben, illetve a Marson játszódik, mégis minden teljesen reális, legalábbis a tudomány mai állása szerint. Vicces látni viszont például a budapesti MÜPÁ-t kínai űrközpontként, de a magyar stáb -merthogy a film nálunk forgott- jól dolgozott.

Steven Spielberg részben szintén Magyarországon forgatta München (Paramount Channel, 21.00) című drámáját, ami amellett, hogy sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően, azért is érdekes, mert a mester ezúttal nem mesét mond, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit eleveníti fel. (Bővebben)

Az Angyalok városa (Filmcafe, 21.00) azonban az a film, aminek soha, semmilyen körülmények között nem lett volna szabad elkészülnie. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy ez a művészet, holott nem. Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmje a művészet. Brad Silberling filmje viszont csak gyenge, kiszínezett, megcukrozott, könnyen fogyaszthatóvá tett vásári másolat. Giccs, ha úgy tetszik, de a legrosszabb fajtából. Nicolas Cage pedig nem Bruno Ganz.

A Pénznyelő (Duna, 21.05) című 1986-os komédiában az ifjú Tom Hanks és filmbeli neje (Shelley Long) friss házasok, pénz nélkül. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően azonban mégis csodás házhoz jutnak, amiről azonban hamarosan bebizonyosodik a közmondás igazsága: olcsó húsnak híg a leve. Kissé poros darab, de azért talán még használható – mármint ez a film.

Bár a hetvenes években játszódik a BUÉK! (m5, 21.15) című magyar film, azért ma sokan hasonló konfliktusokat élnek meg munkahelyükön, mint e történet vegyészmérnök szereplői (Bodnár Erika, Bujtor István, Bálint András). Az év utolsó munkanapján együtt koccintanak, buliznak, ugratják egymást, de amikor megtudják, hogy az új év új igazgatót is hoz fejük fölé, mindenki rögtön a saját pozícióját kezdi el védeni, a másik ellenében. Sajnos, nincs semmi új a nap alatt ma sem, ahhoz képest, amit Szörény Rezső filmje elmond.

Megmondom őszintén, előzetesen nem igazán hozott lázba egy olyan történet, mely arról szól, hogy hogyan győzi meg Walt Disney (Tom Hanks) a Mary Poppins-lányregények írónőjét, P. L. Traverst (Emma Thompson), hogy adja oda neki a regény-sorozat filmjogait, tudván, hogy valahogyan sikerült neki, hiszen a Mary Poppins című film világsiker volt a hatvanas évek közepén, és a belőle készült musicalt sem lehet kiirtani a világ zenés színpadairól. Szerencsére, a kíváncsiságom erősebb volt a rossz előérzetnél, mert a Banks úr megmentése (RTL Klub, 22.35) kifejezetten szórakoztató film lett, amellett, hogy egy igen érdekes páros életrajz/portré is. (Bővebben)

A 3000 méter feletti hegyi túrákon szinte bárhol találkozhatunk francia turistákkal, miközben más nációk inkább tengerszinten maradnak és áztatják a langyos vízben fáradt lábikráikat. A küzdők (Duna, 22.40) című francia film két tinédzserkorú főszereplője (lásd a képen), a nagyszájú, vagány Madeleine (Adele Haenel), valamint a kissé félszeg, egyszerű lelkű, szerény és becsületes Arnaud (Kévin Azais) azonban a megszokott természetjárás vágyától kissé különböző motivációktól hajtva jártak majdnem pórul odakinn, a vad és kegyetlen természetben. (Bővebben)

Egy kedves, szerethető kamasztörténet az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (SuperTV2, 23.15) is, mely nagyjából az Egy különc srác feljegyzései és a Most jó képezte “információhalmaz” közös metszetéből való, és az elkerülhetetlen, ám felfoghatatlan halál érzékeny, libidótól (életerőtől) duzzadó tizenéves pszichére gyakorolt “élményét” próbálja megfogalmazni. Jesse Andrews író és Alfonso Gomez-Rejon rendező filmjét okos és megosztandó tartalma mellett őszinte hitelessége, sajátos humora, valamint a belezsúfolt filmtörténeti utalások garmadája teszi érdekessé.