Mit nézzünk ma a tévében?

Énekszó és tánc köszöntse. Remélhetőleg sikerül kimulatni magunkat a munkás ünnepén valamelyik helyi majálison, mert este a tévében nem lesz semmi sem. Az alábbi három ajánlat is csak olyan, hogy “hátha nem látta még valaki és momentán nincs jobb dolga…”

Borzongató világ nyílik meg a Más világ (Paramount Channel, 21.00) című romantikus thrillerben, Alejandro Amenábar alkotásában. A történet színhelye egy magányos, ódon kastély, melyben egy magányos háborús özvegy (Nicole Kidman) éli életét két (fényérzékenységben szenvedő) gyermekével és szolgálóival, szigorú napirend szerint. Életük -a gyermekek furcsa betegsége miatt- teljes félhomályban zajlik, ami önmagában is elég félelmetes, de ha hozzávesszük az öreg ház természetes zörejeit is, akkor már teljes a hatás. A történet érdekes fordulatokon keresztül halad a meglepő, de abszolút logikus végkifejlet felé – pontosan bemutatva a háború hátországában maradókban, az özvegyekben és árvákban megélt gyötrő lelki mechanizmusokat is.

Ha már most unjuk a tavaszt, a nyarat, akkor az igazi, borzongató telet láthatjuk a Fehér pokol (Film+, 21.00) című kalandfilmben, melyben Liam Neeson a sarkvidéken küzd meg egy misztikus farkasfalkával. Sztrogoff Mihály, a klasszikus Delta-főcím, Életben maradtak 2. – effélékre asszociálhatunk közben… (Lásd a képet)

Annak idején sokan csodát láttak abban, ahogyan Christopher Nolan (illetve Leonardo diCaprio) teret hajtogatott, álmokat és valóságot rakosgatott egymásra az Eredet (SuperTV2, 21.15) című fantasysztikus moziban. Én ma már azonban csak egy szimpla lövöldözős akciófilmet látok, kissé zavaros cselekménnyel. HD-ben talán. Pro: bővebben és kontra: bővebben.

Egy mogorva, szomszédai által embergyűlölőnek tartott, a pletyka szerint sötét múltját takargató, ronda vénember (Robert Duvall) állít be egy nap az isten háta mögötti városka temetkezési vállalkozójához A temetésem szervezem (Film Mánia, 19.00) című filmben, hogy megrendeztesse vele saját temetési szertartását – ám vannak különös igényei is. Például, ő maga is részt kíván venni az eseményen, méghozzá életben, valamint hogy minden résztvevőtől elvárja, hogy mondjanak el egy történetet a még élő, majdani elhunytról. Duvall mellett mellett a mellékszerepekben feltűnő Bill Murray vagy Sissy Spacek nevei is érdekessé teszik e filmet… (Bővebben)

A cannes-i nagydíjas, örökbecsű Szerelem (m5, 20.40) című szerelmesfilm Déry Tibor fájdalmasan igaz története, melyet Makk Károly remek rendezése mellett Tóth János operatőrzseni, Törőcsik Mari, valamint Darvas Lili és Darvas Iván ihletett alkotómunkája teszi megismételhetetlenné. (Bővebben)

Minden idők egyik legdöbbenetesebb bankrabló-sztoriját meséli el A Newton fiúk (Filmcafe, 21.00). A címbeli négy fivér (Matthew McConaughey, Ethan Hawke, Skeet Ulrich és Vincent D’Onofrio – a képen) úgy rabolta végig Amerika bankjait, hogy közben egy csepp vér sem hullott és közülük senkit sem zártak börtönbe. A filmet Richard Linklater rendezte, ami komoly okot ad a bizalomra, hogy nem valami ócska baromság sül ki a dologból végül (nem is sül – ez “csak” egy remek, szórakoztató szajréfilm…).

Érdekes darab az 1990-ben bemutatott A téboly börtöne (Film Mánia, 21.00) is, mely ellentétben azzal, amit a hangzatos cím sugall, inkább dráma. Egy koreai veterán (Gary Oldman) bevetés utáni poszttraumás stressz-szindrómája -és öngyilkossági kísérlete- miatt kerül a címben jelzett elmegyógyintézetbe, azonban az ott tapasztalt körülmények miatt fellázad. Bár a sztori a valóságon alapszik, lehet egy kis Száll a kakukk fészkére-utánérzésünk, Oldman viszont zseniális színész és partnerei (Frances McFormand és Dennis Hopper) is mindig érdekesek.

Rob Reiner -ahogy öregszik- képtelen szabadulni az öregedés rendkívül összetett problematikájától, hiszen a Bakancslista és a Monte Wildhorn csodálatos nyara után ismét nyugdíjaskorúakról mesél új filmjében, a Szerelem a végzetemben (SuperTV2, 21.55). A halál fagyos szellője ezúttal ugyan máshol lebbenti meg a függönyöket, viszont cuki kutya, cuki gyerek, mogorva (cuki) öreg bácsi (Michael Douglas) lesz megint, mint az öreg Monte Wildhorn történetében, ezúttal megspékelve egy bolondos, kicsit hisztis (cuki) nénivel (Diane Keaton), akinek közreműködésével az időskori szerelem bája kerül terítékre, hogy úgy mondjam. (Bővebben)

Robert de Niro -ma esti egyik jelenésében- egy nyugdíjas kommandóst játszik a Gyilkos szezon (RTL+, 21.00) című kamarathrillerben, aki annak idején, valahol Szerbiában, a háborús események közepette kivégzett egy nagyon gonosz embert. Ma isten háta mögötti házikójában, valahol messze, az érintetlen, fenséges erdők s hegyek között készül az éves vadászidényre. Egy este egy fura akcentussal beszélő férfi (John Travolta) kopogtat nála, hogy vadászni szeretne… (Bővebben)

Eközben a Vérmesék (RTL II, 21.00) egy kissé morbid humorú, ám igen szórakoztató film, egy akciókrimi-vígjáték Luc Besson rendezésében. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro itt is) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család, és nem véres mesék…- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)

Pedro Almodóvar talán leginkább emblematikus filmje az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (m2, 21.10), melynek plakátja a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején szinte minden valamirevaló leánykollégiumi szobában ott csüngött. Vérbő latin felfordulás (a forgatókönyvet Almodóvar Jean Cocteau-val együtt írta), szerelmi csalódások, fura figurák, terroristák, egy marék altató és egy széttört bakelit. Remekmű. (A képen középen az egyik címszereplő, Rossy de Palma Carmen Maurával és Antonio Banderasszal.)

Kissé felkészületlenül estem be annak idején a Kosok (m5, 21.15) című izlandi film sajtóvetítésére, valami olyasmit vártam, mint néhány éve a szintén e jeges szigetről származó Lovak és emberek kapcsolatáról szóló, frenetikus dokumentumfilmtől: fagyos szél által beretvált, kopárságában is megejtően szép tájakon állataikkal az életben maradásért magányosan küzdő, norvégmintás pulóveres, szakállas arcok gunyoros portréját. Ehelyett fagyos szél által beretvált, kopárságában is megejtően szép tájakon állataikkal az életben maradásért magányosan küzdő, norvégmintás pulóveres, szakállas arcok jégcsákány-keménységű drámáját kaptam – ahogy ma is. (Bővebben)

Színészek között játszódik A nagy alakítás (Duna, 21.15) című kissé poros, de ettől még igen szórakoztató krimikomédia. Két színész, egy idősebb (Michael Caine) és egy fiatalabb (Dylan Moran) megelégelve a harmadvonalbeli csepűrágók megaláztatásokban és kínos szituációkban gazdag, pénzben viszont igen szegény életét, egy nap úgy dönt, hogy vélt/valós színészi tehetségüket a maffia kebelén próbálják kamatoztatni. A továbbiakban lásd a címet…

David Fincher filmjét, A Zodiákust (Paramount Channel, 22.00) azt hiszem, annak idején kissé félreértettem. Amolyan műfaji kísérletnek, fikciós dokumentum-thrillernek tekintettem. Túl hosszúnak, túl unalmasnak találtam, a végét pedig túl bosszantónak. Viszont amikor mostanában másodszor néztem, már nagyon tetszett… Nem csak arról van szó, hogy valóban megtörtént eseményeket, egy (spoiler:a rendőrség által soha kézre nem kerített) brutális sorozatgyilkos (elképzelt) történetét meséli el a film, hanem arról is, sőt, talán sokkal inkább arról, hogyan működik/nem működik az amerikai rendőrség nyomozati munkája, hogy használja ki egy elmebeteg, ám igencsak intelligens gyilkos a médiát, s ezzel együtt, akkoriban még mennyire nem tudta ugyanezt tenni a rendőrség… És a végére azért igen sok minden ki is derül. Fincher mesterien fűzi a sok éven át húzódó sztorit, és meséje által világosan látjuk a képtelen szituációk tömkelegét és pontosan bele is tudunk helyezkedni a képtelen, de mégis valóságos nyomozásba. Remek Mark Ruffalo és Jake Gyllenhaal, valamint az összes többi jól ismert színész (Robert Downey Jr., Albert Finney, Anthony Edwards, stb.).

Az Éjfélkor indul útjára a gyönyör (Duna, 22.50) című komédia címét már mindenki hallotta valahol. Az idősebbek talán látták is már ezt a igazi, vérbő olasz purparlét, melyről ajánlatként elég csak annyit elmondani, hogy 1975-ben készült Claudia Cardinale, Monica Vitti és Vittorio Gassman főszereplésével. A nevek magukért beszélnek.

Margaret Atwood vérfagyasztóan reális jövőképet jósoló A szolgálólány meséje (Film Mánia, 23.00) című történetét orwelli szinten szokták emlegetni, s mivel a benne foglaltak alapvetően foglalkoznak a nőket ért hátrányos megkülönböztetéssel, agresszióval és megaláztatásokkal, nagyban csatlakozik a mai korhangulathoz is (nem véletlenül készült belőle egy sikeres tévésorozat is). Volker Schlöndorff, a neves német rendező készítette el 1990-ben a regény első filmváltozatát, igen neves szereposztásban: a címszereplő Offred szerepében Natasha Richardsont láthatjuk, a mellékkarakterek szerepében pedig Aidan Quinn, Robert Duvall, Elizabeth McGovern és Faye Dunaway fagyasztja meg szívünket.

A Halálkanyar (Filmcafe, 23.05) egy igen furcsa -ám a Ponyvaregényhez azért olykor igen nagyon hasonlító- hangulatú poszt-western thriller, Sean Pennel és rengeteg más remek színésszel, valamint a “még soha ilyen szexi” Jennifer Lopezzel, Oliver Stone rendezői székéből. Penn “csak úgy, muszájból” autókázik bele a világba. Egy furcsa emberek lakta furcsa városba érkezik, ahol egy nehezen visszautasítható ajánlatot kap. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy egy egyszerre Coen-i, mint említém, Tarantino-i és természetesen Oliver Stone-i hatásokat mutató, remek kis műről, egyfajta posztmodern, vadul vágott vizuál-orgiáról, egy elrajzolt, groteszk és bizarr képregény-stílusú panoptikumról van szó – mely (eredeti cím: U Turn) nem tévesztendő össze azonban a hasonló címre magyarított, ráadásul ugyanebben az évben, 1997-ben készült másik Halálkanyarral (eredeti cím: Switchback).

Akár hiánypótló mű is lehetne az eddig inkább színészként ismert Joseph Gordon-Lewitt all-round szerzői bemutatkozása, a Don Jon (RTL II, 23.15). Nem sok filmes megjelenése van ugyanis a társadalom elég széles (elsősorban hímnemű) szegmensét sújtó szenvedélybetegségnek, a szex-, illetve pornófüggésnek… (Bővebben)

Van még éjszakára A remény rabjai (Prime, 23.20) is, ami még mindig minden idők legjobb filmje, legalábbis az imdb olvasóinak lassan a 2 millióhoz közelítő (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján. Frank Darabont rendezése Stephen King könyvéből készült, Morgan Freeman és Tim Robbins főszereplésével. (Bővebben)

Szerintem a Vanília égbolt (Paramount Channel, 21.00) igen érdekes kis mozi. Még akkor is, ha tulajdonképpen Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed című filmjének hollywoodi remake-jéről van szó, aminek sikere nagyban a feldolgozó Cameron Crowe nyilvánvaló tehetségének köszönhető, de Amenábar aktív közreműködésének is, valamint az eredeti filmmel részben azonos, szemrevaló és tehetséges szereplőgárdának is: Pénelope Cruz mindkét film egyik női főszereplője, mellette most Cameron Diaz domborít, Tom Cruise őszinte csodálatára. (Bővebben)

Április 8. óta világos, hogy az amerikaiakhoz hasonlóan, mi sem tanultunk semmit A hatalom árnyékában (Filmcafe, 21.00) című remek politikai dramedyből, pedig George Clooney még idejében elmesélte benne a politikacsinálás trükkjeit, Ryan Gosling és Philip Seymour Hoffman aktív asszisztenciájával. Mindegy már. A jövőre nézve halvány vigasz, hogy: Ismétlés a tudás anyja! (Bővebben)

Ugyanekkor a Hölgyválasz (SuperTV2, 21.00) képviseli ma este a dolgok romantikus oldalát. Richard Gere, az őszülő halánték, amúgy dörzsölt, nagymenő ügyvéd egy nap meglátja Jennifer Lopezt, egy lepukkant, külvárosi táncstúdió kirakatában, aki lehengerlő vonzerejével olyan dolgokra veszi rá a pasit, hogy azt saját maga sem hiszi el… (Valamiért ma este annyira fontos ez a film, hogy valamivel több mint egy órával később (22.20-tól) a Duna is levetíti. Emellett az szól, hogy nem lesz benne reklám.)

A Fordulópont (m5, 21.15) című francia film egy olyan világot tár a hazai közönség elé, melyre csak elenyésző számú, többségükben igen tehetős magyar tekinthet ismerősen. A vitorlázás egyáltalában nem tekinthető hungaricumnak, még ha ezt az a néhány balatoni megszállott másként is gondolja. Elkél tehát a pozitív szemlélet ehhez a filmhez, hiszen a legtöbb magyar legfeljebb félelemmel vegyes irigységgel nézi a habokat szelő hajók tatján integető, szélben lobogó hajú szerencséseket (lásd a képen). Pici káröröm az ürömben, hogy a balatoni vitorlázók többsége ugyanígy van a világ egyik leghíresebb vitorlásversenyének résztvevőivel, akik a Vendée Globe mezőnyében kerülik meg a Földet, 1992 óta minden negyedik évben – az ugyanis egészen biztos, hogy még a leggazdagabb révfülöpi kalóz sem rendelkezik olyan űrtechnológiával megépített és felszerelt, egyszemélyes hajóval, mint ami például e filmnek is egyik főszereplője. Ránézésre is milliárdokba kerülhet egy ilyen játékszer… (Bővebben)

Az éjjeliőrök, éjszakai portások és más baglyok megnézhetik még a magyar taxisofőrt, azaz Cserhalmi Györgyöt is, a legendás Dögkeselyűben (Duna, 0.10).

Az alapvetően optimista, sikerorientált amerikai közérzet és ennek Hollywoodban táplált melegágya kapott egy jókora pofont (nem kokit és nem sallert!) az igazságból 2010-ben azzal, hogy a nagy tekintélyű, szmokingba és méregdrága dizájner-göncökbe öltözött Oscar nevű puccparádé megtapsolhatta egy erősen túlsúlyos fekete lány (a képen Gabourey Sidibe) nyilvánvalóan súlyos valóságalapokon nyugvó brutális történetét. A boldogság ára (Filmbox Plus, 21.00) két Oscar-díjat kapott 2010-ben (négy továbbira jelölve volt), mint legjobb adaptált forgatókönyv, illetve legjobb női mellékszereplő. (Bővebben)

Victor Hugo klasszikus regénye, a Nyomorultak (Film Mánia, 21.00) a következő mai ajánlat, amit ezúttal Claude Lelouch firkált meg 1995-ben. Jean Valjean megindító történetét az idős mester a második világháború idejébe helyezte át, ahol egy hajdani bokszbajnok, ma teherautósofőr (Jean-Paul Belmondo) éppen a nácik elől menekülő zsidókat ment autóján. Az egyszerű, de nemes lelkű teherautósofőr a családtól hall először Valjean figurájáról, akinek sorsa nagyon megragadja őt, ám hamarosan saját bőrén is kénytelen megismerni a nyomorultak sorsát. Lelouch izgalmas parafrázisa nem szolgai felmondása Hugo történetének, inkább továbbgondolása annak. Azonban az eredmény így is egy felemelő, veretes mű (az ehhez méltó hosszal: 168 perc), melyben mellékszerepekben a francia film olyan nagyságait láthatjuk, mint élete egyik utolsó szerepében Jean Maraist, vagy például a zseniális Annie Girardot-t.

A Minden héten háború (Paramount Channel, 21.00) Oliver Stone nagyszabású filmeposza Amerika egyik első számú őrületéről, az amerikai fociról (értsd: a rögbi amerikai változatáról). A szereposztás is igen súlyos, azonban kiemelkedik belőle Al Pacino (örökös szinkronhangjával, Végvári Tamással), aki a film középpontjában álló futballedzőt alakítja, az általában megszokott intenzitással és minőségben. A film azonban azok számára is ajánlott, akik nem ismerik, sőt tán még idegenkednek is ettől a közhelyesen “ostoba izomagyak focijának” tartott sportágtól. Ugyan sportfilm ez, de nem minden tartalom nélkül – mutatja ezt az is, hogy az amerikai Oscar-díj akkori osztásánál szinte szóba sem került, ellenben az inkább a minőségi művészfilmek felé tendáló Berlini Filmfesztiválon Arany Medve-jelölést kapott.

Bűbájt és romantikát A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) című mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédiában fogunk ma este találni. A film ezzel együtt remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel Ashley Judd, Greg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Itt még nem annyira Mr. Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)

Másrészt a Szerelem a végzeten (FOX, 21.00) című romantikus komédiában, melyben Kate Beckinsale lesz a partnere a kisfiúsan sármos John Cusacknak. Mit is mondjak erről filmről? Milyen veszélyekre hívhatnám fel kegyes figyelmeteket? Talán, hogy vigyázzunk nagyon a kesztyűnkre? (Bővebben)

Az Exférj újratöltve (SuperTV2, 21.00) is egy könnyedebb darab. Itt a felmelegített töltött káposzta házastársi kapcsolatra való projekciójának krimi-környezetben való analízise “kerül fennforgásra”, Jennifer Aniston és Gerald Butler főszereplésével. Szerintem vicces film.

A V, mint vérbosszú (Sony Movie Channel, 21.00) című film a Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(…) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.” Ni. Ismerős.

Az m5 nevű kulturális közcsatorna ma este (minden bizonnyal) Dosztojevszkij Fjodor Mihájlovics örökbecsű darabjának, a Karamazov-testvéreknek (21.15) 2014-ben, a Radnóti Színházban bemutatott verzióját adja le. Az előadást Valló Péter rendezte, Morcsányi Géza alkalmazta azt színpadra, főbb szerepekben pedig Gáspár Sándort, Adorjáni Bálintot, Szabó Kimmel Tamást, Rusznák Andrást, Bálint Andrást, Gazsó Györgyöt, Jordánt Tamást és Pál Andrást láthatjuk.

Újranézhetjük később a Blue Jasmine-t (Filmcafe, 22.55) is. Woody Allen 2013-as filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

Haláli esténk lesz. Nagyon menő volt annak idején a Trükkös halál (Filmcafe, 21.00) című krimi, melyben a trükkmesterek mindenhatóságába nyerhetett betekintést az olyan porbafingó filmbuzi, mint amilyen én is voltam a VHS-korszak aranykorában. A filmbeli arc (Bryan Brown – a képen balra) a legrafináltabb speciális effektek segítségével tökéletes illúzióját tudta kelteni szinte bármilyen történésnek, a valóság az ő kezében az, amilyennek ő maga akarja mutatni. Nekünk a film korlátlannak tűnő lehetőségeit villantotta fel ez a mozi (hol volt még a CGI!), ami viszont valószínűleg ma már nem több egy kissé poros, B-kategóriás kriminél. (A történetben ezt a trükkmestert az FBI alkalmazza, hogy segítségével találjon meg egy veszedelmes bűnözőt.)

Kevin Costner nem táncol ma este farkasokkal, nem viszi a jó hírt a szenvedőknek sem, de még csak nem is több, mint testőr: ezúttal egy titkosszolgálat különleges ügynöke. A 3 nap a halálig (Film+, 21.00) műfajilag akciófilm, aminek minőségére garancia, vagy inkább jelző az, hogy Luc Besson-produkcióról beszélünk (pergő cselekmény, látványos akciók, semmi mélység). A sztori a szokásos. Costner bácsi már öreg, gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat érzelmes családi szál ellensúlyozza.

Aztán ennyi.

Ma indul a National Geographic Channelen a Géniusz című nagyszabású, igen színvonalas életrajzi sorozat második évada. Tavaly Albert Einsteinnel ismerkedhettünk meg, ezúttal pedig Pablo Picasso (20.00-tól) vár ránk. A nagy részben nálunk is forgatott sorozat minőségét jól mutatja, hogy a hírneves festőt igazi színész, Antonio Banderas kelti életre (lásd a képen).

Ugyanekkor egy nagyon romantikus történet lesz a Ház a tónál (RTL II, 20.00), amit így képtelenség is logikai alapon nézni. Hát még értelmezni! Bár az is igaz, hogy logikai alapon még senki nem lett szerelmes… A különböző, szabadon lengedező cselekményszálakat (Konfliktusok a sztárépítész apával? A spenótos tésztás csaj? Stb.) azért talán el kellett volna dolgozni… Sandra Bullock viszont (itt) szép, de Keanu Reeves egy picit püffedt, a ház pedig átlátszó.

Később Bruce Willis lesz A sebezhetetlen (Viasat3, 21.00), hiszen karcolások nélkül él túl egy vonatkatasztrófát, s miután egy üvegcsontú képregénybuzi (Samuel L. Jackson) felvilágosítja természetfeletti képességeiről, magára veszi a rászabott keresztet. M. Night Shyamalan filmje, és ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

Akár a nemrégiben fellobbanó, bár mára kissé lanyhulónak tetsző feminista öntudatra ébredés egyik újabb “fegyverhordozójaként” is ünnepelhetjük a Menekülés (Film Mánia, 21.00) című norvég filmet, hiszen tulajdonképpen ebben is egy erős, fiatal lány harcolja ki a maga igazát, a családját elpusztító és őt is halálosan fenyegető, többségében durva férfiakból álló világban. A bibi csupán annyi, hogy ezt a fenyegető mikrovilágot egy másik nő vezeti… (Bővebben)

Talán a megrázó tartalmú, mély drámákban általában jól teljesítő Hillary Swank miatt érdemes megnézni a Te nem vagy te (m2, 21.10) című drámát, melyben Hillary egy kedves és sikeres zongoraművészt alakít, akinél ALS-t (amiotrófiás laterális szklerózis), egy olyan súlyos betegséget diagnosztizáltak, minek következtében lehetetlenné válik további művészi karrierje. (Ezt nem láttam még.)

Ha ezt a Kukoricasziget (m5, 21.15) című filmet valamilyen időparadoxon okán láthatnák az olasz neorealisták, láthatná Szőts István, vagy mondjuk Sindó Kaneto, a Kopár sziget rendezője, akkor sírva fakadnának a gyönyörűségtől. Majdnem én is sírva fakadtam (szintén a gyönyörűségtől), talán csak a sajtóvetítéseken szokásos blazírt fapofa magamra erőltetése miatt nem sikerült elalélnom a grúz George Ovashvili szépen díjazott alkotásán. A film ugyanis azt a nyelvet használja magabiztosan, amit én mindig, minden filmben keresek: egy egyszerű történetet, de akár elvont gondolatot is, szinte kizárólag képek segítségével meséljenek el nekem az adott film alkotói. Mindeközben a képeknek (operatőr: Ragályi Elemér) minden beavatkozástól, manipulációtól mentesen a valóságot, vagy legalább a valóság hiteles illúzióját kell közvetíteniük, hogy József Attila után szabadon, az igazat is lássam, meg a valódit is. (Bővebben)

Az Összeesküvés-elmélet (Duna, 21.55) viszont tipikusan az a film, amelyik megmutatja, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy színész túl mélyen beleéli magát szerepébe… A viccet félretéve, Mel Gibson valószínűleg nem ebben a filmbe kattant be, ő már régóta ilyen, a konspirációs teória-mechanizmusok kialakulásának, illetve megjelenésüknek ábrázolása viszont tűpontos ebben az izgalmas moziban. Mindig vannak, mindig voltak és lesznek is olyanok, akik tisztán (értsd: mindenkinél tisztábban, hiszen mindenki hülye, idióta, ostoba, sőt, vak és süket is, ráadásul át vagyunk verve) látnak mindent, és átlátják azt a mindent átszövő pókhálót, melynek közepén ott csücsül a csúnya, karvalyorrú, kígyóvállú, kapzsi banyapók (az UFO, Soros, az ENSZ, az EU, a komcsik, a kínaiak és egyáltalán, az idegenszívű migráncsok). A film amúgy vicces is, főleg a Julia Roberts által jegyzett romantikus szál fényében…

Tessa (Dakota Fanning), a Most jó (RTL II, 22.00) című angol dráma a leukémiának egyik különösen agresszív fajtájában szenvedő, 16 éves főhőse egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. Naná, hogy csókolózni, sőt, szexelni szeretne, kipróbálni a varázsgombát, berúgni, lopni a plázában – ilyen és efféle dolgok járnak az ő fejében is, mint általában minden normális tinédzsernek. (Bővebben)