Ritkán látható, nagyszerű kis film az ír Mark Herman sok díjat érdemlő (néhányat el is nyerő) Little Voice (Paramount Channel, 18.55) című alkotása. A címszereplő (Jane Horrocks – a képen) édesapja halála után bezárkózik házuk padlására. Gyakorlatilag az összes kapcsolatot megszakítja maradék családjával és a külvilággal, és apja régi lemezeit hallgatja és messze csengő hangon énekli az azokról hallott híres énekesnők slágereit. Olyan messze csengő hangon, hogy énekét meghallja Ray Say (Michael Caine) a lecsúszott, de még törekvő impresszárió, aki hosszas munkával ráveszi a lányt, hogy lépjen fel a város felkapott bárjában… De Little Voice hangja onnan is kihallatszik.
A Nem kellesz eléggé (Duna, 20.25) című könnyed romantikus komédiában viszont négy csaj (Jennifer Aniston, Scarlett Johansson, Drew Barrymore és Ginnifer Goodwin) veszi fejébe azt, hogy kiismeri a férfi agyvelőt. Ez körülbelül pont olyan, mintha fordítva lenne, mintha négy fószer venné fejébe azt, hogy kiismeri a női észjárást… Nonszensz. De legalább lehet rajta mosolyogni…
A háború démonjai (Filmcafe, 21.00) című film hitelességéről, azt hiszem, az mondja el a legtöbbet, hogy bár az alkotók szemmel láthatóan törekedtek arra, hogy művük minden kockája igaz, megrendítő és minden hamisságtól mentes legyen, a legfőbb bizonyítéknak szánt történelmi helyszín (a híd a thaiföldi Kwai-folyónál) ma már nem más, mint egy csiricsáré turisztikai látványosság, egy “műanyag” gagyi. Sajnos, ilyen a film is. (Bővebben)
Nem vagyok rajongója a képregényeknek. Én még az a korosztály vagyok, akikhez a(z ilyesmire) legfogékonyabb korban legfeljebb az NDK-ból importált Mozaik-füzetek jutottak el, a Füles rejtvényújság mellékletein kívül. Nyugati rokonok sem voltak, akik korrepetáltak volna. Jó, Supermanről, Batmanről hallottam, de fogalmam sem volt arról, hogy ez most DC vagy Marvel (ha csak nem Kapd el, Mardel). Az ezekből készült filmek is rendszerint halálra untatnak, és olykor meglepődve nézem, hogy emberek milyen hévvel tudnak egymásnak esni, hogy ez a Batman mennyivel jobb vagy rosszabb annál az Amerika kapitánynál… Nekem a Watchmen tetszett, mert volt bája és volt benne valami, amit én is megértek: bölcsesség, cinizmus, ötlet és a valóságra utaló, szórakoztató reflexiók. Ezzel A galaxis őrzői (Viasat3, 21.00) című filmmel ugyanez a helyzet. Mesefilm, de valahogy ugyanazt érzem, mint Rejtő történeteivel, melyek bár egzotikus helyeken játszódnak, mégis valahol a belső hetedik kerület néhány utcáját látom, a pinceborozókat és kávéházakat, és a kerület jellegzetes karaktereit, az öreg, alkesz hajdani hajóskapitányt, a részeges operakóristát, a hetyke, de azért kellően simlis helyi vagányokat és a többieket. Hogy itt egy beszélő fa, meg arcos-harcos mosómedve keveri a keverendőt? Nem érdekel, mert karakteres, és bármennyire fantasztikus, mégis reális figura. Ahogyan a történet is az, az egyszerű vázában, és azokkal a telibe talált zenékkel. Természetesen látványos mozi ez, amilyennek egy ilyen filmnek lennie kell, nincs benne egy perc üresjárat sem és a párbeszédek helyenként nagyon viccesek.
Déry Tibor Pesti felhőjáték című kisregényéből készítette 1983-ban Maár Gyula azt a Felhőjáték (m5, 21.15) című drámát, melyben egy idegenből hazatérő költő bonyolódik bele, amolyan polgári Szindbádként régi nők, régi kapcsolatok ekkora már kibogozhatatlannak tűnő hálójába. Érkezése azonban nemhogy új, friss szellőt hoz a múlt század húszas éveinek pesti, polgári szalonjaiba, hanem inkább még jobban összekuszálja a szálakat. Bár nem példa nélküli, de azért érdekesség, hogy a főszerepet Jirí Menzel játssza egy markáns cseh színészkülönítmény (Hana Maciuchová és Jirí Adamira) élén, Esztergályos Cecília és Tolnay Miklós mellett.
István király (m3, 21.30) ma este Gálffi László lesz, aki azon tipródik, hogy fia halála után a trónt unokaöccsére, a pogány Vazulra (Cserhalmi György), vagy a német rokonra, Péterre (Hirtling István)? Sík Sándor tragédiáját Esztergályos Károlyrendezte tévéjátékká, 1992-ben.
Az a Srác a biciklivel (Duna, 22.40) egyáltalán nem rossz gyerek. Csak éppen szar neki az élet: anyjáról nem tud semmit, ám apja is elhagyta, ezért nevelőintézetben él. Az élet őt igen korán érő kihívásaira adott ösztönös válaszait nem szabad bármiféle rosszaságként felfogni, hiszen e filmből is nyilvánvaló, pusztán csak túlélni akar, egyetlen igazi “barátjával”, a biciklijével együtt. Éppen olyan játszani, hülyéskedni akaró, szeretetre vágyó kisfiú ő, mint minden más kortársa. A belga Dardenne-testvérek (Jean-Pierre és Luc), mint az európai film egyes számú szociális lelkiismeretei, az ő tanulságos sorsát tárják a nézők elé eme soron következő tanmeséjükben. (Bővebben)
Paul Newman Oscar-díja a késő esti alternatíva ehhez a Senki bolondjában (Film Mánia, 23.10). Robert Benton remek rendezésében Newman egy magának való, morózus öregembert alakít, aki késhegyig menő küzdelmet vív a felebaráti szeretettel és a családi kör melegségével, ám mivel egy pacekba tolt hollywoodi alkotásról lévén szó, nem kérdés, milyen eredménnyel…
