Csütörtök, május 17.

A fő műsoridőben ma este A gyűjtő (Paramount Channel, 21.00) az első ajánlat. Ebben az éppen eléggé izgalmas krimi-thrillerben Morgan Freeman alakít egy törvényszéki pszichológust (lásd a képen), aki egy sorozat-bűnügyben nyomoz. Személyes motiváció is hajtja, ugyanis az egyik áldozat az unokahúga. Kicsit hajaz a sztori a jóval később készült, amúgy a valóság tényalapjain nyugvó, igen remek és igen méltatlanul elkaszált Lie To Me című sorozatra, melyben Tim Roth alakított egy hasonló karaktert…

Az annak idején a halhatatlan hegylakó történetével magának ‘kult’-státuszt szerzett Russell Mulcahy rendezte Az elveszett zászlóalj (Film Mánia, 21.00) című, valóságban is megtörtént első világháborús történetet. A kissé rejtőien hangzó, s a legendás “piszkos tizenkettőre” hajazó sztori címszereplője egy hétpróbás bűnözőkből álló amerikai zászlóalj, amely a legkilátástalanabb helyzetben is megtanítja kesztyűbe dudálni a bamba német haderőt. Nem láttam még, de szerintem jó lesz.

Azt mondja a ma ki tudja, hanyadszorra levetítendő Tükör által homályosan (m5, 21.15) című filmjéről Ingmar Bergman: “Az Isten alászáll, és befészkeli magát egy emberbe. Először csak olyan, mint valami hang, mint valamilyen súlyos dolognak a tudása, mint valami parancs. Fenyegető vagy kérlelő, visszataszító, de izgató is. Aztán egyre jobban megismerteti magát, és az ember próbára teheti az isten erejét, megtanulhatja szeretni, feláldozni magát érte, és eljuthat a teljes odaadásig és a teljes ürességig. Amikor eléri ezt az ürességet, az Isten birtokba veszi emberét, és vele végezteti el a munkáját. Aztán magára hagyja üresen, kiégve, megfosztva az evilági élet további lehetőségeitől. Az történik Karinnal. A határvonal, melyet át kell lépnie, a tapéta különös mintázata.” Szóval, így.

Viszont kalandos történet a Robinson Crusoe kalandos életét (Duna, 22.00) feldolgozó 1997-es film, melyben Daniel Defoe hősét a kissé puhány, bugyibubus külsejű, piperkőc és túlcivilizált Pierce Brosnan kelti életre. A film ennek ellenére mégsem nézhetetlen, hiszen végül is éppen ez a disszonancia a fő mozgatórugója a klasszikus történetnek – egy korrekt kalandfilm ez.