Ritkán látható, nagyszerű kis film az ír Mark Herman sok díjat érdemlő (és néhányat el is nyerő) Little Voice (Paramount Channel, 18.55) című alkotása. A címszereplő (Jane Horrocks) édesapja halála után bezárkózik házuk padlására. Gyakorlatilag az összes kapcsolatot megszakítja maradék családjával és a külvilággal, és apja régi lemezeit hallgatja és messze csengő hangon énekli az azokról hallott híres énekesnők slágereit. Olyan messze csengő hangon, hogy énekét meghallja Ray Say (Michael Caine) a lecsúszott, de még törekvő impresszárió, aki hosszas munkával ráveszi a lányt, hogy lépjen fel a város felkapott bárjában… De Little Voice hangja onnan is kihallatszik.
A múlt század utolsó negyedét alapjaiban meghatározó VHS-korszak egyik népszerű darabja volt az Ágyúgolyó futam (Film Mánia, 19.00), mely egy csomó korabeli sztárral (Roger Moore, Burt Reynolds, Sammy Davis Jr., stb.) akár a szintén legendás Flúgos futam című klasszikus Hanna-Barbera-rajzfilmsorozat élőszereplős verziójaként is fungálhat. Remélem, még mindig hat – legalább 30 éve nem láttam ezt a filmet…
Az Észvesztő (Sony Movie Channel, 21.00) címéből legfeljebb valami idióta gimikomédiára vagy egy töketlen drogos vígjátékra következtethetünk, pedig ez a -(a képen látható) Winona Ryder és alakításáért Oscar-díjat és Golden Globe-ot is bezsebelő Angelina Jolie által főszerepelt- film alapvetően komoly hangvételű romantikus dráma. Nagyjából a Száll a kakukk fészkére lányregény-verziója, s mint ilyen, legfeljebb annyira vicces, mint az elektrosokk. (Bővebben)
Amolyan súlytalan, gondtalan kaliforniai szörfös bandaként híresült el annak idején a Beach Boys nevű zenekar, mely fénykorában még a Beatles népszerűségét is ostromolta, sőt, olykor még meg is előzte. Aztán náluk is bekövetkezett az, amikor a zenekar agya, Brian Wilson megunta az egyszerű, fülbemászó slágerek ipari jellegű termelését és a kor közhangulatának megfelelően intenzív kábítószerfogyasztással is megtámogatva, mélyebbre, messzebbre merészkedett saját gondolatvilágában és olyan forradalmi hangzásvilágot alkotott meg a ’66-ban kiadott Good Vibrations kislemezzel, valamint a szintén 1966-ban kiadott, minden Minden idők legjobb lemeze-szavazáson dobogón szereplő Pet Sounds című albummal, majd leginkább a maga korában kudarcnak tartott, azonban évtizedekkel később már rajongva tisztelt SMiLE projekttel, hogy azóta is attól kódul a rock- és popszakma magára valamit is adó krémje. Wilsont két színész (Paul Dano – fiatal Wilson, John Cusack – idősebb Wilson) alakítja a Bill Pohlad által Szeretet és köszönet – Love & Mercy (Duna, 23.05) címen rendezett, egészen jól sikerült életrajzi drámában. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: