A mai dán filmes bemutatkozások leginkább a Lars von Trier-féle Dogmához köthetőek, miközben ez a nagy hatású irányzat viszonylag gyorsan kifulladt. Ezt ama esti Rekonstrukció (Filmbox Plus, 21.00) című filmet készítő Hr. Boe & Co. elnevezésű művésztársaság (Christoffer Boe – rendező, Tine Grew Pfeiffer – producer, Manuel Claro – operatőr és Morten Green – hangmérnök) is inkább külön utas, szuverén tevékenységet folytat, mintsem hogy megfeleljen bármiféle filmes fősodornak (feltételezve egyben azt, hogy maguk is valahol azzá kívántak válni – ma már tudjuk, szintén sikertelenül). Útjuk e film szerint is mellékvágány, amolyan művészi elefántcsonttoronyba vezető, kacskaringós, buktatókkal és csapdákkal teli ösvény. Én szimpla blöffnek érzem ezt is, meg az utána következő Allegro címűt is. Vájt szemű és/vagy filmek tekintetében ínyenc nézőknek azonban mégis feltétlenül ajánlott darab. Főszereplője, Nikolaj Lie Kaas pedig azóta már a európai sztárrá vált (a képen Maria Bonnevievel).
Látszólag pikáns témáról van szó Stuart Blumberg okos és tulajdonképpen ízléses -független- komédiájában, a Vágyak szerelmeseiben (Film Mánia, 21.00), melyben azonban látni fogjuk, hogy igenis kínos problémáról, a szexfüggésről van szó. Lehetne ez a film üres lónyál, altesti humorban bővelkedő kreténség és unalmas, művészieskedő erotika is, de ehelyett egyenesen, őszintén, könnyeden, de nem súlytalanul, kerek-perec megfogalmazva kerül terítékre az inkriminált addikció. Mark Ruffaloban, Gwyneth Paltrow-ban, Pinkben és Tim Robbinsban pedig nehéz csalódni.
A Copland (Paramount Channel, 21.00) című, amúgy rengetegszer vetített, de ettől még mindig igen kemény zsarufilmben egy “igazságosjános” helyi seriff (Sylvester Stallone remek alakításában!) veszi fel a harcot a simlis nagyvárosi zsarukkal (Harvey Keitel, Ray Liotta, illetve Robert de Niro).
Megnézhetjük aztán újra A háború császárát (Filmcafe, 21.00). A Shiro Okamoto könyvéből íródott történet minden bizonnyal eléggé hitelesen mutatja be Hirohito császár II. világháború végnapjaiban, illetve Japán újjáépítésében játszott szerepét, a hódító/felszabadító kettős szerepében tetszelgő MacArthur tábornokkal (Tommy Lee Jones) folytatott kiegyezését, különös tekintettel a merev japán hagyományok és etikett dinamikus szembeállítására az amerikai győzők szabados (japán szempontból barbár) arroganciájával. Ez azonban nagyjából annyira érdekes sztori, mint egy dokumentumfilm valamelyik történelmi “okoscsatornán”, de mozifilmnek, drámai alkotásnak talán kissé unalmasnak tűnhet. A film alkotói (Shiro könyve alapján, Peter Webber rendező vezérletével) ezért ezt a kultúr- és politikatörténeti (film)esszét egy furcsa, fordított Pillangókisasszony-sztorival ütötték fel. (Bővebben)
A ma esti Bergman-filmklubban A csend (m5, 21.15) lesz. Két nő és egy kisfiú a vonaton. Azt mondja Ingmar, arról szól a film, milyen Isten, szeretet, őszinte, feltárulkozó emberi kapcsolatok és vágyak nélkül élni.
Attól, hogy én valamiért mindig keverem A tökös, a török, az őr meg a nővel A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső (SuperTV2, 23.00) című erősen gájricsis Guy Ritchie-filmet, még bőven jó lehet valaki másnak. Itt négy lúzer azt a hülye ötletet találja ki, hogy az egyik bűnszövetkezet felé megadandó tartozásukat kiegyenlítendő, kirabolják a másik, még nagyobb bűnszövetkezetet. Az így létrejött óriási kavarodásban aztán, a Ritchie-filmektől megszokott vizuális poénok mellett, pergő, általában meghökkentően trágár, de mégis szellemes dialógok, állandó szerepcserék, eltévesztett leszámolások után minden a helyére kerül – és minden marad a régiben.
Nagyon szép, érzelmes film a német Szomorú vasárnap (Duna, 23.45) című dráma, melynek címe nem véletlenül hajaz Seress Rezső világhíres, legendákkal és balsejtelemmel terhelt, milliószor feldolgozott dallamára. A fiktív, de teljességgel reális történet mozgatója maga Seress slágere, amelyet egy Szabó nevű étteremben játszik egy Aradi nevű zongorista, valamikor a múlt század harmincas éveinek végé, Budapesten. A zsidó származású tulajdonos szép feleségébe (Marozsán Erika) aztán szerelmes lesz a zongorista, valamint egy német utazóügynök, aki éppen ott költi el ebédjét. A szerelmi négyszög aztán szétporlad a rögvest bekövetkező világégés poklában, hogy aztán tragikus, illetve fatális fordulatok után 1998-ban, ugyanazon a helyen és ugyanazon dallamokra teljesüljön be.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: